Üdvözöllek kedves Olvasó!

Első csöves erősítőm építését követheted figyelemmel az alábbi leírásban. Ez majdnem olyan eset, mint az "első daloskönyvem" az általános iskolában, azaz próbáltam a lehető legegyszerűbb formában és a legrövidebb idő alatt elkészülni a művemmel. A cél nálam mindig az, hogy a lehető legolcsóbban, maradék anyagokból építsünk valamit. Ez az építés 2 forintomba sem került, olcsón megúsztam. Aki ismer, az tudja, hogy régi elektroncsöves rádiókat gyűjtögetek, és bizony sok olyan kerül hozzám, amit csak másik készülék rendbehozatalához szerzek be. Ezek javíthatatlan, totálisan szétesett, szétrozsdált vackok már, nem csoda, hogy pár száz forintért, de jellemzően inkább valami apróságért cserébe kapom meg őket. Persze a hasznos alkatrészeket kimentem belőlük. Most is ilyen alkatrészek szolgálnak alapul az építéshez.

Nos, lássuk milyen kapcsolást használtam, hisz' ez a lényege az egésznek! Mivel nem akartam semmi fölöslegeset beépíteni (pl. hangszínszabályozás), illetve nem szerettem volna egy bevált gyári kapcsolástól semmiképpen sem eltérni, a lehető legegyszerűbbet keresve szétnézve a készülékeim között, ahol rápillantottam a Videoton Szatmárra. Itt a kapcsolási rajz:

Az alábbi képen látható a tápegység része, amelyet egy NTC ellenállással kiegészítettem a nagyobb pufferkondi alkalmazása végett. A tápegységet az 1 kΩ-os ellenállással bezárólag építettem meg. Gondolkodtam a dupla tápellátáson is, de végül elvetettem.

Jön az elektroncsöves erősítő lelke. Sokan főként a kimenő trafóban látják a minőségi besorolását egy kész eszköznek. Nos, az enyém bizony rádiós trafókból készül, mégis meg vagyok vele elégedve. Először a táptrafót vettem kezelésbe. Ilyen volt:

Őkelme bizony 6 V-os fűtőfeszültséggel rendelkezik, így ennek megfelelő csővel használható, ez esetemben egy ECL86. Ilyen lett:

A kimenőtrafók is le lettek tisztogatva, és felesleges lomoktól is megszabadultak: