Mielőtt nekiállnék a kecskeméti Amatőr Audiofil Építők Találkozóján készült vakteszt eredményeit bemutatni, nézzük át, hogy mi is valójában az a vakteszt! Ezidáig műszerekkel, bemérőjelekkel mértük az erősítő műszaki paramétereit. A mindennapi használatban viszont nem statikus mérőjeleket fogunk hallgatni rajta, hanem dinamikusan változó éneket, beszédet és zenei műveket. Persze ezeket is lehet műszerrel mérni (alábbi kép), de senki nem fog azért Hi-Fi-t használni, hogy csak az oszcilloszkóp képernyőjén kirajzolódó hanghullámokban gyönyörködjön.

A zene "képe" az oszcilloszkópon.

A vakteszten kettő, vagy több (jelen esetben négy) különböző felépítésű erősítőt szokás meghallgatás útján összehasonlítani, s a végén minősíteni. A "vak" jelző abból ered, hogy a tesztelés egyik fázisában a hallgatók nem tudhatják, hogy melyik erősítő szól. Ezzel kizárva azt a lehetőséget, hogy a teszt eredményét befolyásolja azon tudat, vagy elkötelezettség valamely konstrukció iránt, amely valamelyik erősítő javára billentené a mérleg nyelvét. A tesztelés, meghallgatás során mindenki kialakítja a szubjektív véleményét az egyes tesztalanyokról, s ezt feljegyzi egy lapra. A tesztelés másik fázisában a hallgatók már ismerik az egyes konstrukciókat, amit épp véleményeznek. A teszt végén, a leírtak alapján, közösen választják ki a "győztest".