A Wien-hidas oszcillátor a szinusz-jelet generáló RC oszcillátorok egyik legismertebb típusa. Működése a Wien-hídon alapul. Max Wien fejlesztette ki 1891-ben, 1939-ben William Hewlett továbbfejlesztette, és miután David Packarddal megalapították a Hewlett-Packard céget, az első termékük a HP200A volt, ami egy Wien-hídon alapuló RC oszcillátor. A hangolható oszcillátorok ötlete a harmincas évek végén már nem volt új, azonban új ötlet volt, hogy HP200A amplitúdóstabilitását izzólámpával oldotta meg, így a szerkezet az akkoriban megszokottaknál egyszerűbb, üzembiztosabb és olcsóbb lett. Amíg  más gyártók termékeinek ára 200 és 800 dollár között mozgott, a HP200A árát 54,40 dollárban határozták meg, amivel a konkurencia nem tudott versenyezni. Az első nagyobb megrendelést a Walt Disney Companytól kapták, 8 darab HP200B variánsra, amelyekkel az új hangrendszerük tesztelését, behangolását végezték.

A készülék továbbfejlesztett változatát, a HP200CD-t 1952-ben kezdték gyártani. 1953-ban a HP200A gyártását befejezték. A két típust összesen 33 évig gyártották.

Jellemzői

• Elektroncsöves felépítés (a kor műszaki színvonalának megfelelően)
• Izzólámpás amplitúdószabályozás
• 1:10 frekvenciaátfogás minden sávban, az LC oszcillátoroknál megszokott 1:3 helyett.
• Forgókondenzátoros hangolás, mivel abban az időben a forgókondenzátorok elérhető élettartama, illetve a hangolás pontossága kedvezőbb volt, mint a potenciométereké.
• Alacsony torzítás