Ha megnézzük a kapcsolási rajzot, megvizsgálhatjuk az oszcilláció feltételeinek teljesülését. A Wien-osztó átviteli tényezője: , fázistorzítása pedig . Elevenítsük fel az oszcilláció amplitúdó és fázisfeltételeit! vagyis egységnyi hurokerősítéshezerősítési tényező szükséges. A fázisforgatási érték megvalósulásának elengedhetetlen feltétele.

Mindennek érdekében fázist nem fordító, háromszoros erősítési tényezőjű fokozatot kell alkalmaznunk.
A visszacsatoló hálózat erősítési tényezője a rezonanciafrekvencián:

Az erősítőfokozat feszültségátvitele: 

 

  

 

 Az első konkrét kapcsolás egy TL071-el megvalósított oszcillátor. A Wien-osztó saját frekvenciája kiszámolható pl. a C3-R3 elemekből,  ami 1 061Hz-re jön ki, ami egyben az egész áramkör kimeneti frekvenciája is. Legalábbis elméletben. Nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy az oszcilláció csak abban az esetben indulhat meg, ha kezdetben egységnyinél nagyobb a hurokerősítés. Annak ellenére, hogy a próbapanelen összeállított kapcsolásban 1%-os ellenállásokat használtam, A=1+(R4/R3)=2,95-re jött ki, ezáltal        H=A×ß < 1 , emiatt a rezgés létre sem jön. Azonban ha termikus változás lép fel, pl. pákával melegítem az R4-et, megnő annak ellenállássa, ezáltal H nagyobb lesz, mint 1, megindul az oszcilláció. Viszont ez a rezgés teljesen instabil, folyamatosan változik az amplitudó, és ahogy hűl R4, úgy 3-4 mp után teljesen meg is szűnik. Ez a kapcsolás így nem működőképes még.