Egy kis audiofilia, vagy mi a „csoda”?
Régi dolog, hogy nem vagyunk egyformák. Na és!
Nincs ezzel semmi baj, ha megfelelően tudjuk kezelni eme dolgot. Talán valahol érthető módon valamiféle misztikum, megfoghatatlan dolog, ami körüllengi az audiofilia világát.
Pedig abban semmi megfoghatatlan nincs! Mindössze az egész biológia. Vagyis az audiofil érzetének is van magyarázata, ha az nem is egyszerű. Nem a gyártókból kellene kiindulni, mivel az nyereségorientált tevékenység. Ők bátran fémjelzik termékeiket az audiofil szlogennel, mert tudják, hogy az emberek ezirányú képessége nem általános. Vagyis a vásárlók nagyja nem rendelkezik audiofil értelmező képességgel.
Jobbára csak a szemüket kell meggyőzni a vásárláshoz. Mondhatni ez a biológia, és az üzleti érdek találkozása. Egyikünk sem lehet jó mindenben! Ki ebben, ki abban juthat profi szintre, ha ez neki életcélja. És itt van a lényeg gyakorlatilag. Abban, ami valakinek jutott élete hajnalán, meg egy kicsi utána amikor az idegsejtek az agyában kialakultak. Nem én találtam ki!
Láttam a tévében, hogy mit jelent a korai időszakban az agyat ért információk hatása az agy fejlődésében. Ugyanis bizonyos szektorok összeköttetése akkor alakul ki, és ez jellemző lesz az egyed további képességeire. Nem kell ettől megijedni, mert ez nem valami ezotéria, csak tény.
Így minden embertársunkban van valami értékes, ami Ő!
Ám az audiofil az egy sajátos dolog.
Hogy mitől? Hát az ehhez szükséges korai „programozás” miatt. Ugyanis, mint írtam már, a fül csak mikrofon, a hallottak értelmezése az agy dolga. És ki hol kezdi e dolgot…
Mozartot a szülői házban kisgyerek korában érte eme „programozás”. Talán már a mamája hasában. És később, amikor a papa elvitte mindenhová, ahol akkoriban zenéltek, kialakult a gyermekben a zene értelmezése már fiatal korában. Én nem vagyok Mozart-os, mert nem szeretem a „diszkót”. Ugyanis a művei korai tartalma az addig hallott, agyában rögzült zenék afféle kavalkádja, mivel hozzáadott pluszt nemigen tartalmazott. És ez csak afféle turmix jellegű dolog számomra. Akár korai mesterséges intelligenciának is mondható lenne az akkori zeneszerzési módja. Természetesen van, akinek ez jön be, hiszen „nem vagyunk egyformák”.
A kései műveiben már van, ami vonzóbb számomra, de ehhez kellettek élete későbbi mélységei.
Ahogy a dal mondja: „De a lényeget nem értheted, amíg nem éltél nehéz éveket”
Vissza az audiofilhez…
Szóval az téves álláspont, hogy a fülünkön múlik egy rendszer hangzásának elemzése, minősítése, mivel az tanult képesség, tapasztalatokkal alátámasztva!
És mint a zene világában általános, az évek hosszú sora az ahhoz vezető út.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy valaki nem alkothat a valamiről saját véleményt, hanem azt, hogy azt ne akarja általánosítani, mert az erősen objektív hátterű.
Fontos dolognak tartom még megemlíteni, hogy audiofil tulajdonságon kívül is lehet zenét hallgatni. Olykor magam is teszek ilyet, ne kérdezzen senki arányt, mert ezt magam sem tudom.

A mellékletben az audiofil személyiség elképzelt meghatározása.