Az ember és a temető éjszaka, lehetséges esetét juttatjátok az eszembe.
Van aki éjszaka megy a temető mellett, és hangosan énekel, hogy elűzze a szellemeket, és van aki jobb híján, a temetőben keresi párjával, a boldogság szent pillanatait.
Úgy gondolom, hogy jobban vonz benneteket a hangosan éneklés, a Burson esetében.

Még valamit a 4 részes video előadásból - érdemes végighallgatni:
Történt egyszer, hogy egy jóminőségűnek tekinthető csövesben végcsöveket kellett cserélni. Nagyon pontosan együttfutó végcsövek lettek véve és a csere után az Előadó azt mondta, valami mégse tetszett az új csövek hangjában. Ennek kapcsán elmondta, minden amatőr is - helyesen - törekszik a teljes együttfutásra az alkatrészeknél, csöveknél. Ennek, szerinte az lett a következménye, hogy teljesen eltűntek bizonyos felharmonikusok. Vagyis lehetséges, hogy jót tesz egy pici asszimetria. Én ennek kapcsán gondolom, hogy a csövek bejáratódásában, a lehetséges jobb hangzásban szerepe van némi munkapont elmászásnak, ami természetes a használat során.

Tovább kapcsolódva, másutt olvastam, készítettek egy egy csöves kis "illesztő" áramkört, ami ténylegesen bizonyos torzítást visz a láncba. Azért csinálták és lehet valami benne, hogy a CD-knél pl. 20 kHz-nél levágva minden, ami felette valaha is volt.
Nos, ez a kis"torzító" bevisz a zenefolyamba olyan fel/al harmonikusokat, amik keltik az illózióját, hogy nem a lebutított zenét halljuk.
Lásd az Előadó okfejtését a Minimax hangdoboz esetéről - nekem volt ilyen és tényleg a becsapós működésével együtt jobb volt, mint egyéb kisméretű doboz.

Minden egyéb és/vagy ellenkező véleményt beletörődésemről biztosítok!

Ez a dolog a csöves cuccokra igaz is lehet, amiknek százalékokban mérhető torzításuk van. Aztán, mivel van, a használója ráfogja hogy az őneki tetszik, függetlenül attól hogy az most valóban "jó" torzítás-e vagy sem. Ezt én sosem vitattam, mert általában ez az a torzítás ami a csöves hívőknek tetszik. És, nekik általában nem is szokott tetszeni egy jó minőségű csöves, mert az már nem rendelkezik ezekkel a durva torzításokkal.
Mert ha nézünk egy jó félvezetős végfokot, akkor azt ugye senki nem hiszi el, hogy van a kimeneten mondjuk egy 4V amplitúdójú hang, aminek már a második harmonikusa is csak 0,2mV amplitúdójú, hogy azt valaki meghallja. Teljesen kizárt, hogy ilyen kis torzítást füllel meghalljon, és azt jónak vagy rossznak ítélje. Az már más kérdés, hogy egyéb alkatrészek (kondik, teljesítmény ellenállások) amik önálló zenei életet is élnek, milyen módon kutyulják vagy sem a kialakuló hangképet.

Ne vedd magadra, általánosságba írtam. Sőt, volt amikor én is voltam "delikvens".

Rengeteg variáció van, mi hogy szól, tetszik.
Kezdve az 1ütemű, majd a PP (triódás, pentódás).
Mindegyikből bizonyára kell, hogy legyen nagyon jó és olyan is ami azért tetszik, mert kedvünkre színez.
Ami tény és nem egy helyről hallottam, konzervhez, saját szája ízéhez szokott ember megjegyezte az élő komolyzenei koncerten: Kevés a magas hang...

Megnyugtattál. Akkor nem szóltam. Elsősorban nem a delikvens zavart volna.

A végéhez, az első, vagy a huszadik sorban?
Voltam én úgy a zeneakadémián, hogy az oldalkarzaton akusztikai torzítást hallottam.
Nem akartam hinni a fülemnek. Volt ez a 2000-s években.

Tóth Béla fórumtársunk mesélt nekem érdekességeket a csöves erősítők bejáratásáról, hogy hogy is volt az, az előzenekarokkal, a marshalloknál.

Ehhez kapcsolódóan egy vélemény részlet:

Szerintem félre értjük egymást, én egy pillanatig sem az új OPA jó vagy jobbságában kételkedem, hanem a 100 óra szükségességében.
Amúgy, hasonlatoddal élve, akkor most neked a temetöi szent pillanatok jutnak?

Félretéve a viccet, erre a 100 órára, mik a feltételek? Folyamatos zenei terhelés kell? Vagy hogy zajlik ez?

Rózsaszínzaj kell. Ami eleinte kékes-zöld (éretlen) majd szép pirospozsgás lesz - akkor lehet jól hallani.

Feltételekről nem tudok, egy tunerről járatom vegyes műsorral, napi 10-12 órát.
Ami azonnal hallható, megnő a sávszélesség, és nem bántó, de a dörömbölő basszus fárasztó, de el kell majd kopnia. Eddig tapasztaltam egy kis hangerő növekedést. Az OCC silverrel, olykor gorombán dinamikus. Sina kisasszony, Sultans Of Swing (Dire Straits); drum cover by Sina, videóját hallgatva, megnyugtató volt a cintányérok hangját hallani, mert eddig csak vékonyan.

Azért kíváncsi lennék rá mennyi zenét hallgatsz, milyen minőségben és, hogy vajon mi sugárzik a tekintetedből amikor éppen élvezed ezeket a zenéket. Bírom ezeket a hivatkozásokat amikor egy recsegő-ropogó-döngő hifitoronyról rádiót hallgató egyén kijelenti, hogy neki nem a minőség számít, hanem a "zene szeretete".
Bocs, ez nem csak rád vonatkozott, hanem inkább úgy általánosságban fogalmazódott meg bennem, mert mindig felkapom a vizet amikor egy "Kábeli zűrzavar, avagy a drótok, alkatrészek hatása a hangra" című topic-ba olyan emberek írkálnak be hülyeségeket akik még soha életükben ültek le egy komolyabb berendezés elé egy-két órányira, hogy aközben semmi mást nem csináltak, csak a zenére figyeltek.

Más fórumokon teljesen természetes dolog, hogy valaki vesz öt gyártótól tízféle ugyanolyan értékű, ugyanakkora teljesítményű, ugyanúgy 15 ppm-es ellenállást és hall köztük különbséget. És az is természetes, hogy ezeket az ellenállásokat bejáratja és csak egy-két hét bejáratás után alkot végleges véleményt a hangjáról. Pedig ez csak egy ellenállás. Mi járódik be benne? Vagy mindenki hülye akinek van hallása?

Az is igaz, hogy kell egy bizonyos minőségi színvonal, hogy ezek a dolgok érzékelhetőek legyenek. És kell hozzá fül. És a fület is lehet "edzeni". (És kezdünk "és"-sel mondatot ha kell).

Természetesen ide is csak olyanok írhatnak és alkothatnak véleményt, akik bizonyos szint felett vannak, mind berendezések, mind testi adottságok, mind hit szempontjából.

Tudatlan süketként kérdezném, hogy tulajdonképpen mi is a "jó hangzás" fogalma?
Számomra az, amikor a zenehallgatás kikapcsol, élvezem a zenét és nem az, hogy átszellemült arccal, edzett füllel keresem, hogy mikor áll fel a triangulumos és csendített egyet.
Tetszenek a déli lejtőn érlelt tanninos, fűszeres mélyek megfogalmazás is, főleg mikor senki sem tudja, hogy mit is "kellene" hallania, hisz senki nem tudja, mi is volt az eredeti masteren. Az élőzenei koncertet pedig természetesen nem lehet a szobában visszahallgatni.

Természetesen a hithez mindenkinek joga van, de a nem hiszéshez is.

Bár már egyre ritkábban hallgatok zenét, de elmondom hogy nekem mi. Az, ha beállok (ülök, fekszek stb.) a szoba közepére, és minimum libabőrös leszek már az első percben attól amit hallok, de ha könny szökik a szemembe sem baj. Nem is csak a zene műfajáról van itt szó, tehát nem elsősorban az a lényeg hogy a zene a kedvencem legyen, hanem az az élmény amit ez az egész az agyamban létrehoz.
És ez az élmény bizony akárhogy erőlködik az ember, nem lesz meg egy TDA2005-tel meg két akkora dobozzal mint egy 5 literes kanna. Nem kellenek milliós eszközök egyáltalán, hanem ráérez az ember erre egy idő után. Szóval én ezen megfontolások alapján építgettem pl. az erősítőimet, és hajigáltam ki az összes gyárit meg a hangdobozokat is amik ezt az élményt nem nyújtották.

Mennyi időt töltesz el zenehallgatással hetente? Hogyan hallgatsz zenét? Csak a zenére figyelsz miközben "zenét hallgatsz", vagy csinálsz-e valami mást is közben? Melyik volt a legutolsó lemezalbum amit végig hallgattál? Milyen berendezésed van? Mekkora a lemezgyűjteményed? Szerinted mi van a mesterszalagon?

Minden év májusában rendezik meg München-ben a High End Show-t. Neked is "jogodban áll" kimenni egy ilyenre és a lehetőséged is megvan rá. Május végén várom az élménybeszámolót, hogy melyik állt legközelebb az "eredetihez" és, hogy hallottál-e olyan berendezést ott ami Neked is tetszett. Vakoknak hiába próbálok színeket elmesélni...

Most lassabban írom le, hogy Te is megértsd
Ez a topic szerintem azoknak lett létrehozva akik hallanak két kábel közt különbséget.
Ha Te nem tartozol ezek közé és nem is érdekel az ilyesmi, akkor mit keresel itt?

Megvolt a második rész. Ezek szerint zeneakadémia nagytermében megcsinálták, amit jeleztem.
Ebben a részben sem unatkoztam, köszi!

Burson jelentés az érdeklődőknek.
A Burson V6 classic 60%-os bejáratásnál, a Bartókon, reggel Kék rapszódia részlet, steinway zongorán döbbenetesen szólt. A classic-ot, Nóra Jones neked énekel-lel reklámozzák. Ez azt mutatta a steinway esetében, mintha a zongorista mögött ülnél, mintha Te játszanál, és élvezed saját játékod, annak minden hangját, hangzatát, és a két kezed független zenekarát.

Fejemen a hallgató, Bartók, jó meg nem is, mintha még mindig lenne tenni valóm a FH6-300-al, vagy más hallgató kellene? Már olyan hihetetlen az a reggeli zongorahang, pedig ez is élő volt.. És egy halk résznél köhögés a nézőtérről csúcshifiben. Hoppá, egyből beugrott Orbán Józsi ajánlatának második részében a hangverseny termek gyengéi rész. Szóval, ne bántsuk oktalanul a készülékünket, amikor a felvételen gondoskodnak a rosszkedvünkről.
Ott nem foglalkoznak annyira a terem, és a mikrofonozás eredményével. Örülj, hogy hallgathatod, ha szeretsz e félét hallgatni, és vegyél hozzá drága berendezést, és látod, hogy kár volt a drótok hangjával foglalkozni.
Ha Neked itt a vége.

"hanem az az élmény amit ez az egész az agyamban létrehoz. "
Ennyi a lényeg. Nem a hanglemezeim száma, a berendezésem, a végighallgatott lemezek.
Persze van akiknek az agyában kell a támaszték ehhez.

Pedig azokat a hangokat szeretnénk otthon is hallani. Életem első akusztikus élménye az ablak alatt éneklő diákok adta szerenád volt. Tökéletes volt a térérzet, a sztereó kép, a "reverb". Nem volt mosott, fátyolos. Az itt-ott hamis hang nem zavart. A tucatnyi éneklő közül bárki hangjára lehetett fókuszálni, kiemelve azt a többi közül.

Bár sem a szerenád, sem valami tűzoltózenekar stílusa nem áll közel hozzám, szívesen hallgatom ha épp arra járok.

Érdekes amit írsz. Ez az amplitúdó függő fázistolás változás zene alatt is biztosan beleszól a hangképbe. Amivel igazából találkoztam, az az amplitúdó függő DC eltolódás. Ez tipikusan az SE topológiájú fokozatok (nem kell konkrétan végfokra, elég egy erősítő nagyjelű fokozatára, vagy mondjuk a JLH69 bemeneti tranzisztorára gondolni) velejárója. Ha megjelenik egy egyébként szimmetrikus kivezérlés, akkor egy valamekkora egyenszint változás kíséri a hangot. Ha esetleg nem DC csatolt az erősítő, és egy, esetleg több ponton kondenzátoros (induktív) csatolás van a láncban, ráadásul ezek időállandója különböző, valamekkora lengés alakul ki. Ez lehet káros a hangképre, de lehet hasznos is. Nyilván nem biztos hogy jó egy hifiben, viszont gitárerősítőben ez hozza a dögös hangot. Rúg az erősítő, jó az attack-ja, olyat szól mint a légkalapács. Ezekkel a jelzőkkel illetik a zenészek. Persze ott nagyságrendekkel nagyobb a nonlinearitás, így nem csak az érzékeny fülűek hallják, mivel igen nagy (-20, -6dB) szinten van jelen ez a dörgés. Sajnos legalább olyan nehéz szándékosan pontosan reprodukálni ezt a jelenséget, mint elkerülni teljesen. Ezért ugyanúgy misztikus felhő borítja mind az audiofil, mind a hangszererősítők világát. Persze ez csak egy kis szelet a sok ezer közül.

Tudom hogy kicsit OFF, de ugye akit a McGurk effektus átvág, az ne vegyen Bursont? Az maradjon az Aliexpress-es 5532-nél?

Sajnálatosnak tartom a témához nem tartozó hozzászólásodat.
Az ebben, a Te pszichikai fantazmagóriáddal mást alázgatsz, az talán nem is kicsit olyan OFF.
Ajánlanám Orbán Józsi fentebb hanganyagát, ha már annyira köhécsélni akarsz a témában.
No meg, ha hallhatnál egy ilyet, lehet hogy megváltozna a véleményed, pszichológiailag is.

Köszi! De most tényleg. Csak kíváncsi voltam arra, hogy akit egy ilyen dolog átvág, az nagyon gáz? Egy audiofilre az ilyen miként hat?

Idézet:
„Ajánlanám Orbán Józsi fentebb hanganyagát, ha már annyira köhécsélni akarsz a témában.
No meg, ha hallhatnál egy ilyet, lehet hogy megváltozna a véleményed, pszichológiailag is.”

Bocsánat, ha ezt a részét félre értelmezem a dolognak. De hallottam már ilyet-olyat, sőt volt eset, amikor a karmester nem nekem állt háttal.

Idézet:
„Mennyi időt töltesz el zenehallgatással hetente? Hogyan hallgatsz zenét? Csak a zenére figyelsz miközben "zenét hallgatsz", vagy csinálsz-e valami mást is közben? Melyik volt a legutolsó lemezalbum amit végig hallgattál? Milyen berendezésed van? Mekkora a lemezgyűjteményed? Szerinted mi van a mesterszalagon?”

Idézet:
„Most lassabban írom le, hogy Te is megértsd
Ez a topic szerintem azoknak lett létrehozva akik hallanak két kábel közt különbséget.
Ha Te nem tartozol ezek közé és nem is érdekel az ilyesmi, akkor mit keresel itt?”

Kicsit olyan érzése van egy külső szemlélőnek, egy "olvasónak", mintha te egyszemélyben b.tad volna a világot. Vagy legalábbis ezt a topikot mindenképpen te uralnád. Miért is? Mert ki is vagy te itt? Adminisztrátor? Az oldal gazdája? A topikgazda? Másnak miért is van kevesebb joga írni ide, vagy bárhova máshova, mint neked?

Vegyél már visszább az arcodból, nem kéne ennyire erősen tolni ezt az "énvagyokegyedülaf.szagyerekavilágon" mentalitást.

"Fordítottam pár órát a FH-6 hallgatására, és azt tapasztaltam, hogy igen szeszélyes, szókimondó a végletekig. Nem tetszik neki az egyszerû hallgatóm, utálja a vacak rádióadásokat, megveti a gyengébb számokat a media play-eren, és turkál a CD-imben is a kis hálátlan. De amit preferál, az aztán nem semmi, még a nemecsek ernõben is hallani a csodát."

Öszinte leszek, nekem ebben az a fura, ha van valamilyen berendezésem, akkor azt várom el tőle, hogy mindenhol teljesítsen jól, természetesen a rossz minőségű zenei anyagokkal nem tud csodát művelni.
Nekem a fenti leírás azt jelenti, hogy valami nem kerek ezzel az erősítővel (és ahogy olvastam a konstruktőr is nagyon kereste az utat: "Végre összehallgathattam a FH4-gyel. Nagy csalódás volt. Nem volt kifejezetten rossz, de az FH4-hez képest hiányzott egy csomó részlet, mintha valami mögül hallgattam volna a zenét. Már komoly önvizsgálatnál tartottam, kezdett egyik erõsítõ hangja sem tetszeni. Lehet, ahogy vénülõk/süketülök, lassacskánt elég lesz nekem a Sokol rádió is? Mindenféle okosságomat beletettem a kapcsolásba, elméletileg egyszerûen nem lehetett ilyen nagy különbség a két hang között. Több mint egy hétig tartott, míg eszembe jutottak a kísérleteim az FH2 környékén, a rejtéjes kondenzátorok. Az OPA2134-ben éppen az a jó, hogy FET-es a bemenete, és így elhagyhattam a visszacsatoló ágból azt a sokak által kifogásolt elkót. Nincs is ott rá semmi szükség. Hát most betettem. Nem is tudom mihez hasonlítsam, mintegy varázsütésre elõkerültek a hiányolt magas, légies részletek, kitisztult a hang, a dinamika lenyûgözõ lett. Tudom, hogy a kapcsolásra az elkó tette fel a pontot, csak a magyarázatát nem tudom, hogyan és miért?"

Sok gondolat kering még ezzel kapcsolatban a fejemben, azonban vélhetőleg soraimat tàmadásnak, akadékoskodàsnak, hitetlenkedésnek véled, aminek az lehet a lezàrása, ha nem tetszik, ne építsek ilyet, ne hallgassam.