Sziasztok!

A segítségeteket szeretném kérni:
Úgy döntöttem, hogy befektetek egy kis méretű, nyomatékszabályzós elektromos csavarhúzóra, ami egyk ézben elfér, hasonlóan a skill twisthez.
Itthon nézelődtem, de nem igazán találtam ilyet. Amiket próbáltam (Lux tools, Cmi), mindegyiknek rendkívül nagy nyomatéka volt még a legkisebb fokozaton is. Ezek 3.6 V-os gépek voltak. Ennél nagyobb feszültségűt nem kerestem, mert a 3 Nm nyomaték bőven elég lenne.
Tudom, van a Bosch ixo, de maga a gép is szerintem irreálisan drága, meg a hozzá való nyomatékadapter is.

Nézelődtem kicsit ebay-n is, hogy mi ott a kínálat, mert én mindenképp szeretném megúszni 10000 Ft-ból, ha egy mód van rá.

Ez szimpatikusnak tűnik, de nem igazán tudom, hogy milyen tápegység kell hozzá:
Bővebben: Link
Jól sejtem, hogy ez olyasmi, mint a Delvo csavarozógép csavarozóegysége, vagyis vezérlőállomás kell hozzá? VAgy elég egy megfelelő teljesítményű sima táp is a meghajtásához?

A conrad honlapján is nézelődtem, ott ezt találtam:
Bővebben: Link
De az egyetlen vélemény is rossz róla, meg az akku típusa sincs feltüntetve. Gyanítom NiMh vagy NiCd, de ha az utóbbi, akkor nem jön szóba a memóriaeffekt miatt.
Tudtok ajánlani esetleg valamit, ami a fenti követelményeknek megfelel, és itthon kapható? Lehetőleg lítiumosban gondolkodom, de a NiMh-es is szóba jöhet.

A válaszokat előre is köszönöm.

Szia! Nem ismerem a felhasználást, de megosztom a tapasztalataimat. Én Alphatools marokgépet vettem. 4,8V-os akksik vannak benne és kicsi, könnyű, nem kell hozzá vezeték. Nincs ugyan nyomatékhatároló benne , de és ez a lényeg , mivel könnyű - kézzel érzem az átvitt nyomatékot. Így pontosan mindig meg tudom ott állítani, ahol kell. Csavart még nem törtem, vagy forgattam meg vele. Emellett meglepően erős. Nálam 6 évig bírta egy. A bitjei is a leghasználhatóbbak és egy szerszámbőröndbe is éppen belefér a többi szerszám mellé.

Pedig vannak nagyon jo kis csavarhuzok ( csak nem az OBI-ban, sajnos elég gyenge és ocska ott a szerszámválaszték).
Nekem kettö is van ( ilyen árban). A kis B&D-ben nagyon jo az akku a másik (noname) viszont univerzálisabb ( nyomatékszabályzo, elfordithato nyél, világitás, akkukijelzö, mágneses bittarto és mágneses csavartarto)
A nyomatékszabályzo elég felesleges ilyen kis gépnél viszont a mágneses bittarto illetve a világitás igen hasznos, ezért szorult a B&D a második sirba.
Az elfordithato nyél is jol jön gyakran csak ugy férek a csavarokhoz.

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat. Nekem a nyomatékszabályzó fontos volna, mert volt olyan gépem, ami 3.6 V-os, és tépte a csavarfejeket a nagy ereje miatt. Pc szereléshez is lenne használa, ahol meg muszáj ügyelni arra, hogy pl. egy optikai meghajtót rögzítő csavarnak ne daráljam le a fejét.
Massava, hol vetted act a gaped, amin van nyomatékszabályzó?

A Lidl-ben szokott lenni "Parkside" nevű nyomaték szabályozós lítium akkus csavarozó 6000Ft. körül. Én vettem, nagyon jó. Csak nem tudni mikor lesz.

Azt hiszem a Bauhausban, de alkalmi vétel volt. Ezek a gépek annyira könnyük, hogy valoban a "kézben" érzed a nyomatékot igy aligha fogod tudni használni a nyomaték szabályzot (mert ahhoz nincs a gépnek elég tehetettlensége - ez a különbség a nagyobb gépekhez hasonlitva. Ott a gép fixen áll a kezedben a nehéz akkukkal ott elindul a nyomaték szabályzo. A kicsin csak akkor ha Torx vagy Imbusz csavarokat használsz. Minden más csavarbol joval korábban kiugrik mielött a nyomatékszabályzo kattanna.

Értem.
Bocs, most vettem észre, hogy az autoCorrection hibásan javította a gépelésemet az előző hozzászólásomban.

Régen a számítástechnikusunknak volt olyan gépe, ami azt hiszem 2.4 V-os volt, de nem emlékszem rá. Ennek a csavarhúzónak olyan kicsire le lehetett venni a nyomatékát, hogy simán lefogtam a gépet kézzel, és nem is ugrott ki volna a csavarból. Sajnos a márkájára nem emlékszem, csak azt tudom, hogy hajlítható markolattal rendelkezett, és, hogy a kapcsolója a gép hossztengelye mentén volt billenthető, de kb. annyira kellett csak megnyomni, mint egy discman play gombját. Ja és a nyomatékszabályzója nem lépésekben volt állítható, hanem folytonosan lehetett szabályozni az erősséget. Először kisgyerekként meg is kérdeztem, hogy mi ez a könnyen forgatható gyűrű.
Van esetleg tippetek a leírás alapján, hogy milyen gép lehetett ez? Kb. 15 éve láttam ezt a szerszámot, azóta sem találkoztam ilyennel.

Azok az öskori B&D csavarozok voltak ( valamikor nekem is volt) azok harmatgyöngék voltak és NiCd akku volt bennük. A maiak attol már sokkal erösebbek és más a karakterisztikájuk. NiCd- s gépet meg ma már jobbára a bolhapiacon vagy kiárusitáson kapsz.

Én sima körfűrészt rögzítettem egy lapra alulról , a lap felfelé áll ki, kb anyagvastagság+valamennyit, hogy látszódjon hol vág. felül meg egy deszkát oda szorítózok a laphoz megfelelő távolságra a vágóéltől . Teljesen jól lehet vele párhuzamos léceket darabolni, akár 1cm széleset is, ha kellően széles a deszka, abszolút nincs szerintem veszélyben a kezem. ( esetleg egy tologató léc nem árt.) Görbét nem lehet vele vágni, de hornyot marni is teljesen jó.

Ja értem. Köszönöm a felvilágosítást.

Milyen lapra rögzítetted a gépet?

Sziasztok!
Na ma végre megjött az érvég hüvely fogóm .
Innen rendeltem.
Bővebben: Link
Egész jó minőség ,bár majd a jövő megmondja mennyire tartós 0,25-6 mm ig tud dolgozni .

Ilyesmi van nekem is. A hatost azért inkább kerüld.

Sziasztok!

Ismét dekopír fűrész téma.
Egyik barátommal kitaláltuk, hogy rendberakjuk a repülőmakettjeimet, amihez szerintem egyértelműen a dekopír fűrész az előnyösebb, mert a szárnyakat ugye ívben kell vágni.

Max 10000 Ft-t szánnék rá, így eddig ezt a kettőt néztem ki:
Bővebben: Link
Bővebben: Link

Mi ezekről a véleményetek? Nekem az Einhell szimpatikusabb, még ha a leírás nem is tökéletes fordítással készült.
Ezen ha jól olvasom, 4 fokozatú pengeelőtolás állítható. VAgy itt tényleg a fordulatszámra vonatkozik az állítás? Mert az angol oldalon:
Bővebben: Link
Szerintem a pendulum stroke az a pengeelőtolást akarja jelenteni.

Melyiket ajánlanátok a kettő közül?

A válaszokat előre is köszönöm.

Ilyen feladatra én inkább a gépi lombfűrészt ajánlanám.

Mint írták sokan előttem az előző hozzászólásokban is, precíziós munkára lombfűrész, vagy kontúrmaró. A dekopír alkalmatlan erre. Hajlik a pengéje oldalirányban. Mire a vágás végére érsz messze leszel már a derékszögtől. Nekem egy előre-hátra mozgó pengéjű Bosch van és még az is elcsúszik. Vagy ha mindig kicsit visszább igazítom, hogy megmaradjon a merőlegesség, akkor meg roncsol a penge. Nem lesz szép az eredmény. Ennél még a TV shopos rotorazer is jobb.

Akkor sem ajánljátok, ha itt már a derékszög nem szempont? Mert mondjuk egy gép szárnyának a kivágásánál ritkán van pont derékszögre szükség.

Nem a vágás formája nem lesz derékszögű, hanem a penge nem tud folyamatosan merőlegesen haladni az anyagban - elhajlik oldalirányba. Ez egy nagyobb fordulatú korongnál nem tud előfordulni.

Ja, hogy úgy. Akkor sikerült nagyon félreértenem az előbbi hozzászólást. Köszi a válaszokat!

Szia! Bocsi, hogy későre írok. A hatoshoz egyszer használtam, azóta a 0,25- öst nem nyomja, nem lehet beállítani rendesen, a 4- est is egyszer egyszer le lehet húzni.

Magam is azt hittem hosszú ideig, hogy az érvéghüvely akkor van jól feltéve, ha az onnan lerobbanthatatlan. Aztán utamba került egy szakember (érdekességképpen fele olyan idős volt mint én, azaz nagyon fiatal), aki elmondta nekem, amit neki az iskolában a tanárai.
A saját szavaimmal ezt fogtam fel belőle: Az érvéghüvelynek nem az a dolga, hogy rányomáskor a lehető legstabilabban szoruljon a vezetékre, elég ha annyira rászorul, hogy a szerelés során ne essen onnan le. Az igazi feladata a sok eres vezeték elemi szálacskáinak összefogása, és a műanyag végének pedig az, ha véletlenül egy-két elemi szál blankoláskor elszakad vagy eltörik, akkor azt ne hagyja kikandikálni. A valódi elktromos kontaktus azért lesz nagyon jó és megbízható az érvéghüvely miatt, mert mikor a vezetékrögzítő fészek (ez lehet sok minden, sorkapocs csavarja, mágneskapcsoló leszorítólapos csavarja, stb.) rögzítőcsavarja rászorít valamit az érvéghüvelyben lévő vezetékre, akkor az eldeformálja az érvéghüvely előre rányomott geometriáját, így hozva létre egy stabil elektromos átvezetési pontot. Az a varázslat lényege, hogy az elemi szálacskák nem tudnak kicsúszni a szorítófelületből, mert az érvéghüvely egybe kötegelve tartja őket.
Már láttam olyat is, ahol nem volt éppen hüvelyező célszerszám kéznél, ezért simán csípőfogóval óvatosan megynyomták a hüvelyt három egymás melletti helyen, amiből a középső nyomás merőleges volt a két másikra (hogy ne essen le). Bekötés után ez is tökéletesen beidomul a vezetékrögzítő fészekbe.

Néhány 10 000 érvéghüvely után én ezt teljesen másként látom. Lehet azért mert nem találkoztam a fiatal szakemberrel és a tanáraival.
A munkájukkal egyre sürübben, sajnos

Nem vagyok szaki a kérdésben, azt látom, hogy a jobb fogók racsnisak, és csak akkor old ki szorításból, azaz fejeződik be a szorítás, amikor egy bizonyos mértékben összenyomta a nyomnivalót. Azután pedig lerobbanthatatlan a drótról.
Ilyen az enyém is tűzősaruhoz, az kissé más dolog, ott sem tudok pld. félig lazábbra összenyomni, csak maximumra.

Alapvetö különbségek vannak az ilyen alkatrészek között. ( a minap préseltem fel 100 EDAC kontaktust.)
Addig amig ezek a licnicsövek szinte papirbol vannak, és tényleg csak arra jok, hogy a szálakat összetartsa, addig pl. autokban egyébb helyeken ( mint az EDAC) a préselendö hüvelyek olyan kemények hogy a gyárban elektromos racsnifogot használnak. Az EDAC hüvely pl. 0,4mm-s kemény aranyozott bronzlemezböl van. A licnihüvely meg mindössze 0.1-0,2 mm puha onozott rézlemezböl, amin a préselés csak addig marad meg, amig kiveszed a fogobol.
Probálj lehuzni egy autokábelröl egy hüvelyt..

Akkor térjünk rá kicsit arra amit a gyakorlat mond és az aki több millió érvéghüvelyt használt fel... Az érvéghüvely préselésekor úgynevezett hidegfolyásos kötés jön létre a sodrat és az érvéghüvely között. Azaz nem pusztán azért lerobbanthatatlan, mert "hú de jól megnyomtuk", hanem mert kötés jött létre. Amikor bekerül a csavar alá az így préselt érvéghüvely, akkor sem változik a sok kis hidegfolyás - hiszen ezért nyomja meg több párhuzamos ponton is a fogó a hüvelyt. Emiatt a legközelebbi szerelésnél sem lehet lehúzni a már deformálódott érvéghüvelyt. Azonban a csípőfogós módszernél sokszor egyszerűen lehullik a hüvely. Ez az alapvető különbség és az, hogy nyilván az ilyen laza, préselés nélküli érvéghüvelyezés még egy hibalehetőséget teremt. Hogyan? Például nézzük a duplázó érvéghüvelyeket. Ha jól vannak összepréselve a felláncolt vezetékek a duplázóban, akkor önmagukban is - sorkapocs nélkül jó kontaktust biztosítanak. Ha azonban ez a kapcsolat nem hidegfolyással jött létre, akkor a kapcsolat is laza. Ehhez elég egy rosszul menetelt csavar a sorkapocsban és elindul a melegedés. Vagy sok helyen előfordul a helyi fényviszonyok, vagy az elosztó elhelyezése miatt, hogy elnézi az ember és a szigetelt hüvelyt túltolja, csak a műanyagot, vagy részben a műanyagot sikerül megfogatni. Ilyenkor kézzel simán kihúzható a toldott vezeték a kötésből - vagy éppen nem érintkezik rendesen a sorkapoccsal. Én ezért ellenőrzöm általában a bekötés után is, hogy kihúzható-e? Erre jók a funkciótesztek is, minden jól működik? Nem mellesleg a sorkapcsokat ha becsületesen utánahúzza az ember a karbantartáskor - akkor sok ilyen hiba is megszűnhet. Azonban, ha már eleve laza volt a kötés, melegedhetett, sérülhetett, erősebben oxidálódhatott addig a vezeték. Amikor lesznoboztak itt az érvéghüvely prések kapcsán, azért nem vettem fel, mert akinek a fogó kellett - nyilván nem ipari körülmények között használja és nincs tudatában annak amit mondott. De kíváncsi lennék, mondjuk ha egy szemessarut kellene rögzítenie egy hidraulikus préssel - akkor is megelégedne a csípőfogós "majd a sorkapocs megfogja" módszerrel? Mondjuk 90-es kábelen?

Az érvéghüvelyezés alapgondolatához a vékonyabb csövescskék jobban illenek.
Ha azok jelentősen merevebbek, akkor az már szinte egy másik technológia, más körülményekkel és más elvárásokkal. Gondolom ahol ilyet használnak, ott más funkciók, más kötési körülmények vannak. (Pl. a csúszósarut is másképpen krimpelik, de ott az elektromos kontaktust kizárólag a ráhajlított lemez szorítóereje biztosítja).

Ez a technologia a legjobb, persze kérdés, hogy minek ehhez a hüvely? A szálakat megfelelö nyomás alatt szintén ugyanilyen elvek alapján egy kemény érré lehetne préselni. ( szerintem ez lenne a legjobb. Olyan mintha az erek össze lennének hegesztve.)

Ez ugye csak vicc volt.. -Mert jót derültem rajta. A sodrott vezetőnek azért vannak olyan tulajdonságai, ami miatt úgy jó a technológia, ahogy van. Nagyobb például a felülete, emiatt az áramkiszorítása is. Korántsem biztos, hogy egy olyan erős préselés jobb, használhatóbb eredményt adna. Nem beszélve az esetleges módosításokról, amikor le is kell szedni azt az érvéghüvelyt. Ajánlom figyelmedbe amúgy a wrappelésről szóló leírásokat - és a gyakorlatot. Anno a nyolcvanas években zöldfülűként nem értettem, miért jobb egy rack doboz csatlakozóit wrappelve vezetékezni, mint forrasztani. Aztán a gyakorlat rávezetett. Ott is a hidegfolyás és a könnyű kivitelezés volt a kulcs. Mindemellett sokkal tartósabb volt abban a vibrációs környezetben, ahol használtuk - és sokkal könnyebb volt a javítás is. Sajnálom, hogy ez a technológia is kikerült a fókuszból. Wire-wrap magyarul.

Végezetül még egy kis tudományos igényű magyarázat. Érdemes elolvasni. Sok kérdésedre ott a válasz.

Az érvéghüvely egy egyszerű de nagyszerű találmány. Amellett, hogy esztétikus, jó elektromos kapcsolatot biztosít és még a vezetékek bekötését is megkönnyíti.
A hideg folyásos technikát a Japánok már nagyon régóta alkalmazzák a különböző elektronikai készülékeikben. Egy a 80-as évek körül gyártott tunerben is találkoztam ezzel a technikával. A kinézete ellenére szinte atombiztos elektromos kapcsolatot biztosít. A Japánok már csak tudják.