Ha már megszólítottak.......... Többször volt már itt beszédtéma: nem csöveket kell venni, hanem egész rádiót. Akár a neten, akár a vásárokban olcsóbban ki lehet fogni egy komplett masinát, mint amennyi a két cső ára, meg a szállítás, pláne ha nem egy helyről jön. Keresni kell valami U sorozatú rádiót, (Típusszuper sorozat) és akkor van 2 db UCH is, meg hangszóró, stb. Ebből a néprádióból ha jól látom hiányzik a második KF is, az is beszerzendő. Üdv.

Egyébként elnézve a rádiót, van pár hiányosság. Ahova szoktam járni, már alig van valami értelmes dolog, ha van, az egy kisebb vagyon sajnos. Nem akartam ezzel szétoffolni semmit sem.

Szerintem nem "off" a téma amit felvetettél. Véleményem szerit, hogy kinek mi mennyit ér az az egyénen múlik, anyagi helyzetén, a hobbijában való elmélyedésén. Aki kiad egy régi rádióért csak azért mert ritka több tízezer forintot annak futja rá, elhappolva mások elől akik esetleg kis alkuval lehet hozzájutnának. Van aki az olcsó párezres "műhelyszemetet" vásárolja mert csak arra futja. Van aki azért gyűjt mert kedves számára a készülék és szeret vele bíbelődni, van aki meg csak azért, hogy elmondhassa övé a legértékesebb gyűjtemény és habzsolja a gratulációkat. Van aki kapkod és siet, van aki lassú és bölcs. Egyszerűen nem vagyunk egyformák. Ha magamat kéne mérlegelnem, azt mondanám, hogy az adott készülék sikeres beüzemelése és rendbetétele az ami a leginkább jólesik számomra függetlenül attól, hogy mennyire régi. Számomra a gyűjtés körét maga az elektroncsöves üzem határozza meg. Így döntöttem, punktum. Ettől függetlenül mivel a tranzisztoros készülékek nem hoznak lázba, azért szívesen ellátogatnék kíváncsian egy zseb és táskarádió gyűjteményt is meglátogatni ha úgy hozza a sors, tudatában annak, hogy a gyűjtői "szenvedélyt" tiszteletben tartom. Szóval, ha valaki nem tud másokkal lépést tartani attól még ugyanolyan értékes a gyűjteménye amit nem a mögöttes ár/érték aránynak kell meghatároznia, hanem a gyűjtői hozzáállásnak. Aki szerintem az anyagi és érték és "hű de ritka" esetekre hajt nem feltétlen de lehet már átesett a ló túloldalára. De ennek legjobb tükre az, hogy a hobbi meddig marad hobbi, és mikor nő az már rá a mindennapok minden percére, az emberi családi kapcsolatokra, az anyagiakra, és megmarad e az egészséges mérlegelés és megelégedettség érzése. De ezt mindenki meg tudja saját magán vizsgálni, kár ezen okoskodnom mert még kapok a fejemre az offért.

Hű, ezt kétszer el kellett olvasnom, nobár nemazért mert rosszul fogalmaztál.
Pár hónapja itt áll két rádió amit az Apósomtól kaptam ajándékba, mert tudja, hogy szeretem az efféle dolgokat. Minden nap mikor lejövök az a tervem, hogy estére kiporolom őket. De még nem gyűjtöttem erőt hozzájuk.
Valahogy félek tőle. Pedig nem lenne nagy kihívás, csak valami mégis visszatart. Épp az imént néztem bele a néprádióba, mikor téma volt. Lehet ki sem fogom porolni, és így maradnak. Apósom 70 éves elmúlt. Gyerek kora óta gyűjti az ilyesmi dolgokat. Mikor még ő gyerek volt, az egész utcában csak egy darab volt belőlük.
E
Egész elgondolkodtam.

Maximálisan igazat adok neked abban, amit leírtál. Janó bácsi műhelyszemét megfogalmazását ne vedd magadra. Mindamellett, hogy maximális tiszteletem Janó bácsié. Van amikor egy olcsó, helyre állított Trabant, többek szívét megdobogtatja az utcán, mint egy senki által soha nem látott régi Ferrari. Mások vagyunk, más okoz örömet, mások az anyagi lehetőségeink. Szerintem ez nem verseny, hanem hobbi, és ha valaki egy "tucat" készülékkel bíbelődik örömmel, ami ráadásul megmarad az utókornak, akkor elégedett lehet mindenki, aki idelátogat.

Én mostanság kezdtem a gyűjtögetést, egyenlőre idő és pénz hiányban. Úgy vagyok vele, hogy ha majd lesz időm és kedvem akkor nekiállok szép lassan a felújításoknak. Sajnos az eladók és a vevők olyanok amilyenek, erről is sokat lehetne beszélni.

Nagyon nem akarnék offolni, de szerintem érdemes erről beszélni.
Először is nem értettem félre Janó bácsi kifejezését, én csak Pétert akartam megnyugtatni, hogy vannak hozzá hasonlóak, akik ugyanúgy gondolkodnak, éreznek, ezekkel a készülékekkel kapcsolatosan. Janó bácsi szinte művésze ennek a témának és nagyon sok szép dolgot mutatott meg itt nekünk, amit máshol nem láthatunk (már). De sajnos mi nem jutunk olyan készülékek közelébe sem, amit Ő a kezébe foghat.

Az autós hasonlattal élve 25 év után veterán egy autó (~1990). Egy nyolcvanas évekbeli rádió akkor minek minősül? A téma címe "Muzeális készülékek", de ugyanakkor Hobbielektronika. Antik, muzeális, retró, öreg. Szerintem mindegy, csak örömünk legyen benne.

Sziasztok! szerintetek ez menyire muzeális készülék Üdv Lali

Üdv!
Ránézésre ez a készülék 1930-as vagy 40-es évek, közvetlen II.VH előtti vagy alatti gyártmány, bőven muzeális kell legyen!

Szia hát én 1936 vagy 38 as lehet a készülék becses neve Standard ideál 1022 és szól is elébb indítottam be

Ránézésre ráadásul 2+1-es lehet, nem szupervevő.

Ez a muzeális kérdés valóban tág fogalom. Attól függ, mit tartunk annak. Otthon még rengeteg épület, használati tárgy maradt meg a 60-as, 70-es, 80-as évekből. Egyes országokban, pl. Németország ezek szinte muzeálisak. Otthon egy lomtalanítás alkalmával is szinte be lehetne rendezni egy komplett lakást retro cuccokkal. Azért az jól látszik, hogy az említett korban már eléggé ment a tömegtermelés, és bizony készültek elég ramaty dolgok is. Pl. tökéletesen működő Junoszty TV-vel még nem találkoztam. A VL100 belső szerelése is agyrém... Viszont még mindig van egy nagy előnyük a mostanival szemben, mégpedig az, hogy nem volt (szerintem) élettartam tervezés, és szándékosan gyengített minőségű alkatrészek beépítése. Tipikus példa, mikor hűtőlap mellé kerül az elkó. Ordít a szándék a panelról... és még sorolhatnám a "több kW teljesítményű", de 15W-ot fogyasztó készüléket. Az akkori dolgokon feltüntették az adatokat, a várt eredményt teljesítették, és működnek a mai napig. (Ha nem, akkor meg általában javítható.) Az egyik kedvencem a Videoton modulrendszerű sorozata. Tömegesen gyártható volt, de ennek ellenére javítható, és az alaplemezek megváltoztatása nélkül fejleszthetőek a modulok. Az összeszerelés, és a javítás is gyors, egyetlen hátrány a kontakthiba, de jobb minőségű, korszerűbb csatlakozókkal kiküszöbölhető lehetne. Ma már az is megoldható lenne, hogy a digitális kijelzőn kijelezné a hibás modul számát és akár egy szőkenő is ki tudná cserélni.
Bocsánat az OFF-ért, de gondoltam, leírom.

Itt a pont!
Részemről simán "muzeálisnak" veszem a régi Hi-Fi/Vintage Audio cuccokat is, mert a fentiek mindegyike igaz azokra is (hosszú élettartam, javíthatóak, etc.).
Itt van pl. ez a gyönyörű Pioneer M6500 kompakt center, 1976/77-es gyártmány, nálam a magnója hibás, meg a skálaizzókat kéne kicserélnem, de mint érzékeny és tiszta hangú rádió, valamint lemezjátszó jól működik.

Á értem, szóval például az ilyen gyűjtemény akkor mivel többségében 50-es és 80-as évek közötti mennyiségre menő gyártású készülékekből áll (lásd a leírást), tulajdonképp messzi nem múzeum csak egy halom szemétkupac. Ezt mondjátok meg akkor a gyűjtőnek is. Nem rémlene, hogy találkoztam volna bárhol is kifejezetten rádiókról szóló hivatalos régiség besorolási listát ami alapján tudná a gyűjtő mit érdemes őrizni mit nem (az autók más kategória). Amúgy a mai tableten felnövekvő elektroncsőről mit sem tudó fiatalság szerintem ha találkozik egy működő darabbal az már nagy valószínűséggel le fogja nyűgözni. Vannak sokdarabos rádiók ebből a korból (természetesen elektroncsövesek) és bolond lenne aki egy típusból akár 100db-ot is összegyűjtene, de nem szentségtörés szerintem az, ha egy két példány van a gyűjteménybe csak a teljesség miatt. Ha meg több is akad a kelleténél akár ingyen is, benne vannak az alkatrészek amik még értéket képviselnek ha épp valaki barkácsolásra adja a fejét.

Szerintem sem potméter az nincs is benne

Maximálisan megértelek. Mindössze azért jegyeztem meg, hogy csak alkatrész, mert már nincs olyan sok roncs, mifelénk például alig-alig. Ezért nézem az apróhirdetéseket főleg, mert ott rendszerint elég olcsóak, ha már a trafók, csövek jók, már megért annyit, legalábbis nekem. Ha meg elektronikailag jó, de a doboza nem, az sem gond. Persze olcsón sikerült már szerezni szinte kifogástalan készüléket. Gyűjteménybe jó az.

Nyilván, mert a hanegrőt is az antennacsatolással szabályozták a 2+1 gépekben, ha jól tudom szakirodalomból (RTÉK2000 talán), vagy induktívan vagy kapacitívan. Igazán ritkaság az az egyenesvevő, amiben hangerőszabályzó potméter is van (akad azért egykettő).

Nálam eleve gondot okoz az anyagi, aztán a város sem túl öreg, és volt előttem itt egy gyűjtő aki már sokat összegyűjtött majd túladott az egész gyűjteményen pár darab régi vasalóért. Most már vasalógyűjteménye van, de azok a rádiók (ritkák is) ha jól rémlik elvándoroltak Egerbe. Innentől kezdve a környéken egyre rosszabb állapotú de nem ritka készülék az amit venni lehet. Sajnos ezeknek így is megkérik az árát rendesen, ezért eleve kizárom azokat amik gyakoriak és az áruk eleve meghaladja az 1500 és 2000 forintot. Szóval eleve kizárt, vagy nagyon kicsi az esélye, hogy valóban régi és ritka készülék kerüljön itt a környéken elő, eleve Borsod megye nem az a vidék ahol az embereknek dőlt a lé és futotta akkoriban rádióra.

Tudtommal ebből a készülékből nagyon kevés van Magyarországon, okát nem tudom, de igen ritkán bukkant fel eddig hirdetésekben. Más "vízszintes hi-fi tornyok" persze vannak dögivel.

Természetesen tisztában vagyok azzal mi a muzeális, csak a határvonalak az elmosottak. Tulajdonképpen ha mindent figyelembe veszek valóban az a legértékesebb gyűjtemény ami a legritkább és legrégebbi darabokból áll. Ez így van. De ennek egyenes vonzata, hogy erősen behatárolja a gyűjtési kört a ritkaságával és elérhetetlenségével. Azaz aki sikeresen begyűjti ezeket azok a valódi gyűjtők, akik értéket gyűjtenek muzeálisat, a többi pedig merő tévedés szerintetek. De ha már ezt vesszük figyelembe akkor térjünk ki az eredetiségre. Akkor mi is történik azzal az igen ritka rádióval amit egy gyűjtő becserkész, és otthon szépen nekiesik, kicserél dolgokat benne, így-úgy "ess hasra" újrafurnéroz. Például egy ritka festmény is menten szemétté válik ha nem hivatalos személy restaurálja, hanem valaki csak nekiesik. Akkor azt mondom értékesebb a rádió úgy porosan koszosan, rozsdásan és hiányosan. Mi van az új alkatrészekkel, hiába van a régi házába bújtatva az újj...

Természetesen nem fogok minden modulos TV-t megtartani, bár ami jelenleg működőképes, azt semmiképp nem szedem szét. Így is kettőt, ami teljesen használhatatlan volt szétbontottam alkatrésznek, a doboz meg polc. Van 5 db színes modulosom. Egyik napi használatban van, mert nagymamáméknál tönkrement egy 5 éves lapos, és ezt adtam nekik nézni, mert nem akarnak még egy új TV-t. A másik kettő a Balatonon a telken van. Az egyik az új épületben, a másik a kis faházban. Nyáron többnyire ezeken mennek a meccsek. A japán csöves Super Color nagyon szép képet ad, 1981-ben készült. Az utolsó kettő közül az egyik 67 cm-es Tesla csöves Super Color, szintén nagyon jó képpel rendelkezik, meg van egy 56 cm-es Super Color is, amit a gimiből hoztam el, mert nem volt videó bemenet rajta, és selejtezték. Ezek a garázsban vannak, de még elképzelhető, hogy használva lesznek.
Én igazából mindent gyűjtök, ami 1989 előtt készült, és elektromos. Van egy rakás TV, pár rádió, vasaló, hajszárító, de még régi konnektort, kapcsolót, lámpát, fénycsőarmatúrát is el szoktam vinni. A Junosztyok közül ami csőhibás volt, azt szétkaptam, de egy KF hibásból PC monitort akarok. a Jól működő, legrégebbi, dobváltós megmarad eredetinek. (Nem baj, hogy fekete-fehér, HE-t olvasni jó lesz.) Egy 1983-as Siemens videó annyira jó képet adott az agyonjátszott kazettákról, hogy arról játszottam le a felvételeket, amikor digitalizáltam az iskola szalagjait.

Egyébként itt van egy számomra nagyon tetsző gyűjtemény: Bővebben: Link

Sziasztok, remélem nem baj ha kicsit beleszólok.
Én már egy ideje gondolkodom azon hogy kellene nyitni egy olyan témát amiben ezeket a nem muzeálisnak számító berendezéseket lehetne bemutatni. Nekem is sok ilyenem van itthon, szeretném az érdekesebbeket bemutatni, de itt nem merem, mert bőven nem muzeálisak. Kinek mi a véleménye az ötletről, olyan téma amiben az 50-es,60-as évek után készült régi berendezéseket lehetne bemutatni. Ilyenre gondolok Sólyom rádió, VEF, Junost és hasonló korabeli érdekességeket. Amolyan Retró topikot.

Én azért a Vidit se kapom szét. Még egy Junoszty, vagy hasonló dologból kitermelek ezt azt, pl. most egy lemezjátszóból operálom ki az erősítőt, jó lesz a számítógéphez. A doboza meg egy nagyobb tranyós erősítőnek. A mechanika meg megy a kacatok közé...

Köszönöm, az első téma amit linkeltén pont az amire gondoltam, akkor nem nyitok semmit. Nem is tudtam hogy van ilyen. Fel is élesztem. Köszönöm. Abban meg hogy különbözőek vagyunk, igazad van Ez korfüggő.

Üdv mindenkinek. Ezt a készüléket hozta ma a postás. Kibontottam, de őszintén szólva azt sem tudtam, hogy micsoda. Egy gyűjtő barátom küldte, hogy próbáljam összehozni működőképesre, ha lehet. Némi utánajárás után kiderült, ez egy Orion 011- es vagyis egy Horthy néprádió, illetve ami maradt belőle. Kíváncsiságból persze gyorsan felmértem a helyzetet, szakadt a hangszóró, szakadt a hál trafó, hibás mind két forgó kondi, törött a végcső foglalat, meg hiányzik egy csomó minden, például az elkók, meg a hálózati kapcsoló. Szerencsére találtam róla a neten elég pontos leírást, most már csak újra kell építeni. Hát ez lesz a következő napok feladata, majd írok róla.
(A képek alatt hibásan van írva a Horthy)

Ez már kihívás. Azt hiszem rajtad kívül nem is volna olyan fórumtárs, aki megkísérelné. Vagy ha mégis előbb utóbb feladná. Ennek hozzád kellett kerülnie, hogy feltámadhasson.

Rendesen horror, de legalább a doboz, meg a hangoló-forgatógomb megvan!

Folytatom az Orion 011-est. Ma alkatrészgyártás volt soron. Szerencsére ez egy igen egyszerű készülék, alig van benne valami, csak épp annyi, hogy szóljon. A gyártáskor az volt a cél, hogy olcsó legyen. Neten talált képek alapján megcsináltam a hál. kapcsoló hiányzó részét. Aztán szétszedtem az összes kondenzátort és tettem bele újakat a régi házba. Erről több kép is van, legegyszerűbb hajszárítóval megmelegíteni, és kihúzni a belsejét. Megtekercseltem a hangszóró tekercsét 12000 menet 0.06-os huzalból (csak egyszer szakadt bele hi.) Lemostam a bakelit panelt is, most szárad, holnap jöhet az összeépítés. Mára ennyi.

Szia! Szép napot, nekem van egy * varrógép motorom. üdv lali

Jó lenne végigkövetni egy napodat.. Csak mint egy "betanuló".. szemlélgetni a dolgokat, közben beszélgetni, és ellesni a mesterfogásokat. Gratulálok! Már látom hogy szuper kis rádió lesz ez.

Fojtatom a néprádiót: Reggel a hangszóró összeszereléssel kezdtem, ez elég macerás dolog pláne egy öreg, elvetemedett szerkezetnél, lényeg, hogy a légrést a lehető legkisebbre kell állítani, úgy hogy a lengő nyelv még nagy hangerőnél sem tudjon a mágneshez hozzáérni.Ez most azt jelenti, hogy még egy vékony filmet sem lehet a légrésbe bedugni. Ráment kb másfél óra, és persze csak kisohmos kimenettel tudtam kipróbálni, de úgy is szépen szól.
Még tegnap lemostam a panelt, a régi bakelit lemezről el kellett távolítani 85 év minden piszkát. Benzin, nitrohigító, szappanos vizes rongy volt a sorrend. Száradás után még áttöröltem egy kis olajos ruhával, hogy visszakapja a fényét valamennyire. Aztán még az este előkészítettem a már felújított cuccokat, meg amit cserélni, pótolni kellett, úgy hogy jöhetett az összeépítés. Nem volt nagy kaland, az egész masina alig több mint 20 alkatrészből áll, ezt még egy kezdő amatőr is össze tudta volna rakni pár óra alatt. Inkább csak arra kellett vigyázni, hogy lehetőleg a régi fényképek alapján helyezkedjenek el az alkatrészek, vagyis minél jobban megközelítsem az eredeti kinézetet.
Annyira vagyok kész, ami a képeken látszik, még nem mertem bekapcsolni. Holnap reggel még egyszer átnézem az egészet, meg csinálok hozzá egy textiles hál. zsinórt aztán jöhet a 220. Üdv.