Ebből semmit nem értettem. Mire gondolsz?

Ezt gondold át még egyszer, és mindenképpen a diplomára hajtás. Majd következő évben, addig elintézed a hiányzó igazolást egyebeket, megtudsz mindent. Nincs veszve semmi.

Nem kötöm az ebet a karóhoz, csak leírtam a gondolataimat. Véleményt kértem igen, de ez nem azt jelenti, hogy én nem fejthetem ki bővebben a gondolataimat csak azért mert ütközik annak a véleményével aki tanácsot adott.
Jelenleg 10 órát dolgozok naponta és mindig bizonytalan az, hogy holnap hová megyünk. De még az is benne van a pakliban, hogy mire visszaérünk ebédszünetről egy másik építkezésre küldenek minket, ismeretlen terepre. Ebből szeretnék szabadulni.

A rádióamatőr vizsgámon, érettségimen és a versenyeredményeken kívül semmit nem tudok felmutatni tapasztalatként, hiszen nincs 3 hónapja, hogy érettségiztem. Nem volt rendes munkám a csak a duális képzés és a nyári diákmunkák. Mennyivel volna jobb, hogy beküldök egy kopasz önéletrajzot ahol a tapasztalatok mező teljesen üres? Ki venne fel? Csak abban reménykedek, hogy a cég olyan embert is keres aki fiatal és képes fejlődni, hogy "reményteljes eseteket" is keres.
Azért kértem tanácsot itt, mert ebben a porfészekben ahol élek nem divat az önéletrajz. Kicsi 10 000-es városka ahol mindenki ismer mindenkit, a cégek nem kérnek önéletrajzot. A legtöbb helyre ismerősi, rokoni alapon lehet bejutni. Viszont számomra nem sok lehetőség van itt.
Azt kéne elérnem, hogy bejussak a meghallgatásra, ott ár sikerülni fog "bevágódni". De ismeretlenül, fiatalon, nagyon nehéz elkezdeni. Ha pedig olyan helyre megyek ahova csak sima melóst keresnek (pl. szalagmunka) akkor egyszerűen elveszek a világban. Kitörésre lehetőség sincs, hiszen nem szerzek tényleges tapasztalatot mondjuk méréstechnikában így nem tudom továbbra sem megpályázni a jobb munkahelyeket.
Ördögi kör és egyre jobban feszélyez, hogy nekem mindenért sokkal többet kell küzdenem mint másoknak. Bármit szeretnék az tuti, hogy komplikáltabb úton érhetem el, mint mások.

Papír? Én már nevetek a papíron. Több ismerőnek műszaki jellegű fősulija van (pl. alkalmazott informatika), diplomásak, kijárták a fősulit. Tudod hol vannak most? A város melletti kábelgyárban nyomják három műszakban éhbérért. Nem tudnak sehol másol elhelyezkedni mert hiába van papírjuk, nincs tapasztalatuk, nem tudnak semmi munkatapasztalatot felmutatni. Másik ismerősnek nincs diplomája és ugyan abban a kábelgyárban jó fizető állása van a gyártástechnológián. Mióta boldog, boldogtalannak diplomája van a papír csak arra jó, hogy kitöröld vele a...

Pedig azt látom.
Igen, pályakezdőknek ez elég nagy szívás, de ezt el kell fogadni.
De mint írtad, 10 órát melózol naponta (sanda gyanúm, hogy nem papírosan...) de ez itt is simán befigyel. Ugyan úgy, mint az ide küldenek, oda küldenek. Mert szalag mellett nem akarsz lenni, mászkálni megint nem, olyan meló kellene aminél hibaelhárítás, mérés stb van... Egyik szavaddal ütöd a másikat.
Helyedbe maradnék ott, lepapírozott munkát vállalnék, meglenne papíron is az az idő, és tudnád bizonyítani, hogy nem csak írtad amiket. Mert így szép meg jó, de nincs nyoma.

Ebben nincs igazad. Diplomával sokkal nagyobb az esély jól fizető jó munkára, diploma nélkül viszont erre semmi esély. Nyilván nem jelenti a diploma azt, hogy egyből kánaán lesz, de papírral a kezedben el lehet indulni felívelő útra, papír nélkül sehova, marad az örök robotolás éhbérért.

Nem jól állsz a kérdéshez.
Ha tanácsot kapsz, akkor azt célszerű mérlegelni, és amit jónak látsz belőle megfogadni. De semmiképpen sem bölcs dolog vitázni a táncsokkal.
1. Az önéletrajz a legkevésbé sem irodalmi műfaj. Inkább egy adatlaphoz hasonlítanám, mint egy készülék műszaki adatainak leírása. A lényeg úgyis a munka közben alakul ki. Hiába lenne neked mindenféle hangzatos címed, végzettséged, vagy bármid, ha mondjuk képtelen vagy közösségbe beilleszkedni. Vagy hiába van helikoptervezetői engedélyed, ha allergiás vagy kiszórandó növényvédő szerre.
2. A dolgozók kiválasztása nagy szakértelmet igénylő munka, kevesen értenek hozzá igazán, és még ők is csak tippelni tudnak. A rokoni szálak ma már ritkán jelentenek valódi előnyt.
3. A személyes meghallgatáson való "bevágódást" élből felejtsd el. Minél konkrétabban, és minél rövidebben kell válaszolni. Semmiképpen ne kérdezz vissza, és ha pedig beszéltetős kérdést kapsz, szintén igyekezni kell tömören és lényegre törően fogalmazni.
4. A munkáltatók egy rész megkérdezi a bérelképzelésed, de ez általában csapda. A jó válasz ilyesmi: "nem tudom milyen a bérszint a cégnél, de igyekezni fogok megfelelni az elvárásoknak, és remélem ezért racionális bérre számíthatok." vagy "térjünk vissza a kérdésre ha már tudtam bizonyítani." Tehát itt terelni kell, mert ha fölé mondasz akkor kizárod magad, ha meg alá akkor balek leszel.
5. Végül jó tanács, hogy ne azt írd vagy mond amiről azt hiszed elvárják, hanem amit valóban gondolsz. Jobb ha az elején kiderül, ha egészen eltérő az elképzelésetek.
6. Egy pályakezdő még tiszta lapnak számít. Jó alapanyag, alakítható még, ezért speciálisan képezhető a cég valódi igényei alapján. Ráadásul egy csomó támogatás is igénybe vehető vele kapcsolatban, tehát egyáltalán nem hátrány pályakezdőnek lenni. Ebből a szempontból inkább az érintett önértékelési túlzásai szoktak gondot okozni.

Papíron dolgozok, de ez csak diákmunka mert úgy volt, hogy fősulira megyek. E hónap végéig van lehetőségem munkát találni, addig még diáknak számítok hiába végeztem el az iskolát (türelmi idő kifejezetten azért, hogy azok akik tovább szándékoznak tanulni azoknak ne kelljen a munkaügyi hivatalban kilincselni).
Nincs gondom a 10 vagy akár a 12 óra munkával, ha az normális munka. De ez nem az. Minden nap csak a küszködés megy, egy ember elkezdi az adott projektet akit aztán áttesz a főnök egy másikra mink meg napokig vakaródzunk, hogy vajon mire is gondolt a kolléga. Rajz nagyon ritkán van és ha van is akkor sem fedi a valóságot. De ez most mindegy.
Miért is ütöm egyik szavammal a másikat? Sehol nem írtam, hogy nem akarok mászkálni. Jelenleg is sokat mászkálunk és nem ez jelenti a problémát. A rossz szervezés és a fejetlenség az ami kikészít. Amúgy nem volna rossz munka. De rendes villanyszerelést nem lehet úgy csinálni, hogy "múlt hét péntekre kéne csinálni egy ipari vezérlésszekrényt". Abból csak szakmaiatlan káosz lesz és nem rendes munka. Márpedig ezt nagyon nem szeretem.

Fentebb írtad, hogy szabadulni szeretnél. Ebből jön le, hogy nem tetszik az ami...
Ez a tegnapra kell, meg egy nagyon jó példa, a heti munkánk. Múlthét csütörtökön jött a megrendelés, aznap felmérés, péntek árajánlat, anyagbeszerzés, és vasárnap már ment a munka... Szerdán reggel ÉV mérés, jegyzőkönyv, szerda este munka elvégezve papír aláír, hogy kész a meló. És ha hiszed, ha nem, egy kisebb labor teljes újraszerelése volt.
Ja, és a hét második felébe meg egy kisebb vízadagolás, szabályzás, stb finomság figyelt be, ami kell jöv hét közepére... PLC, frek váltó, stb nyalánkság....
Tehát mindent lehet, csak akarni kell.

Köszönöm! Ez nagyon hasznos válasz volt. Minden benne van amire kíváncsi voltam.
Nekem van egy nagy hibám mégpedig a részleges megfelőségi kényszer. Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy próbálok mindent úgy csinálni ahogy szerintem elvárják tőlem. Persze ez nem vonatkozik az egész életstílusomra. Van amibe pl. nem engedek beleszólni és nem akarok megfelelni másoknak (pl. nem járok bulizni vagy diszkókba mert nem akarok, nem vonz ezért sokan lenéznek de nem érdekel). Azt is tudom, hogy néha nagyon magasra teszem magamnak a lécet és utólag jövök rá, hogy kevesebb is elég lenne a sikerhez. Lehet, hogy most is ez van, bőven elég lenne ha beküldeném az általam kopasznak tartott önéletrajzot mert a túloldalnak tökéletesen megfelel. Teszek egy próbát a kopasszal.
Holnap megcsinálom ezt is.
Illetve írtam egy budapesti ismerősömnek hátha halott valamit a cégről, az ő levelét még megvárom aztán szerintem a jövő héten beadom az önéletrajzomat.

Nem jó példa. Az amit leírtál egy jól olajozott gép. Sajnos ez itt nem áll fent. Pl. ma kiküldtek minket az Oviba felszerelni az új fénycsőarmatúrákat. Mint kiderült nincsenek fénycsövek raktáron mert a főnök nem rendelt. Ezt az ovi akciót is az egyik brigád kezdte, ők húzták le a kábeleket is, azokat most amikor készre kéne szerelni az épületet elküldte máshova, mink meg egész nap azt kerestük, hogy melyik kábelvég melyik (rajz nincs, ők tudták fejből mit hova húztak). De jelenleg dolgozunk egy nagy automatizált prézligyár (kenyérmorzsagyár) szerelésén is. Ott is ugyanez a fejetlenség. Volt, hogy kettőnket küldött ki egy kábelszakasz elkészítésére, de a szakasz majd 200m hosszú volt. Szerinted? Tudod milyen jó az amikor egy 30m hosszú és 2m magas elosztószekrény sorhoz adott rajz nem fedi a valóságot? Vagy mint múltkor amikor egy hivatalos tervezőmérnök által rajzolt rajzon az volt, hogy egy 1,5x1 méteres elosztószekrénybe 27 fogyasztásmérőt kell beszerelnünk? Még ömlesztve sem fér bele. Ez az ami kikészít és nem a munka.

Ahogy tapasztaltam, mindehol a fejetlenség megy. A vezetőségnek sok a problémája, egy plusz problémás embert nem szívesen vesznek fel. Sokszor nevetek az embereken, mikor kiadja a melót, hogy az elosztóba be kell rakni a takarókat mindenhova, ma készen kell lennie, de nincs a raktárban alapanyag. Mérgelődik, ő is elkezdi keresni, 2xfél óra kárbavész. Én helyette fognám magam, elmennék oda, ahol lehet venni alapanyagot, vagy megrendelném, szólnék a főnöknek, hogy ennyi kell belőle, rendeljen holnapra. Ez segítség, ilyen emberekre van szüksége a főnököknek. A panaszkodósok nem viszik előre a céget. Pályakezdőt is keresnek, mert azokat be tudják törni, fogalmuk sincs a bérezésről, a jutalékokról, semmiről. Úgymond ki lehet őket használni. Ahol én melózok, első héten kicsi órabért ajánlottak (nem tudták, mit tudok). Ha én aznap elkezdek puffogni, hogy nekem több pénz kell, elküldenek. Most ott tartunk, hogy magasabb az órabérem, a főnöknek van rám szüksége (nekem viszont a cégre nincs, mert katasztrófa). Ehhez idő kell, mire lesz egy tiszta kép, mit is tud az ember igazából. Sok okos ember elbukik olyan dolgokon, aminek nincs is köze a munkához, csak rossz helyen, rosszat mondott/cselekedett. Pl. egyik új projektvezető azt hitte, korrekt a főnök, és a dolgozóknak megígérte, hogy ki lesz fizetve minden elmaradott túlóra. Na ez a srác repült is, a megígért pénz nem lett kifizetve. De még mindig vannak munkások, akiket ez sem zavar, melóznak éjt nappallá téve, vagy órabére villanyszerelőként, sok felelősségfel a béka feneke alatt van. A mézescsuprot megtalálni évek munkája. Az önéletrajzod meg inkább legyen szellős, csak a legfontosabb dolgokkal teleírva. Személyes tulajdonságokhoz meg ilyeneket kell írni: -gyors problémamegoldó képesség, -tanulékony, -szorgalmas, -barátságos (ez fontos!), -tisztelettudó. Sok dolog nem fontos, a főnökeknek haszontalan, pl. rádióamatőri vizsga. Olyan, mintha azt írnád, barna a hajam. Fogsz még írni pár önéletrajzot az biztos. Pl. vicces, de régebben kerestem egy bizonyos munkát, és amíg nem volt benne ez: -vevőorientált, vagy hasonló, addig nem jött telefonhívás. Amint beleírtam, napokon belül hívtak.
A papír témára visszatérve: mindegy, hogy mit tudsz, ha nincs róla papirod. Vannak kivételes esetek, de ez ritka (esetleg kevesebb pénzt adnak, mint papírral). Diploma ide vagy oda, ha tudod, csináld meg. Én is szerettem volna valamit dolgozni, amit tudok, de papír nélkül semmi esélgem se volt. Inkább felvesznek egy butább embert, rosszabb melóst, akinek van róla papírja, mint aki fényezi magát, de nincs semmi bizonyíték róla. Úgy vannak vele, ha ennyire jó vagy, és problémát okoz a papírt megszerezni, ott valami gond lehet. Plusz akkor a bérigényed is más lesz, mint ahova be vagy alapból sorolva, ha ez kitudódik a kollégák között, hogy mint nem szakmabeli annyit kapsz, mint a szakmabeli, problémát fog okozni a vezetőségnek, a szakmabeli is több pénzt akar. Komplikált a dolog. Ahogy Alkotó írta, az jó volt. Tömören, minél kevesebbet mondani, minél kevesebb infó. Akkor nincs mibe belekötni.
Sőt: én is sok infós önéletrajzzal kezdtem, nem volt hívás. Töröltem kifelé egyre több infót, és jöttek az ajánlatok. Viccesen hangzik, de igaz.
De látod, haladsz előre, sok időt spórolsz meg magadnak, jó tippeket kapsz mindenkitől! Már ezért megérte kérdezned, ne legyél szomorú vagy mérges a válaszok miatt. Kicsit kinyitjuk a szemed a világ felé. Én már 10 éve keresem az utam, próbálkozok, sok cégnél megfordultam. Pl. az önéletrajzomban az előző cégek közül csak azt hagyom bent, ami érdemes. Ha látják, hogy már 3-4 hasonló cégnél is melóztam, és otthagytam őket, akkor egyből azt gondolják, hogy nem tudok/akarok sokáig egy helyen maradni. Kitörlök pár sort, és máris én vagyok a következő alkalmazott. Senki se kérdez rá, hogy innen hiányzik fél év, mit csináltál közben... Ha meg eljutsz a személyes elbeszélgetésre, akkor már nyert ügyed van. Főleg, ha megkérdezik, mikor tudsz kezdeni, és te azt mondod, holnap. Ezen eddig mindig csodálkoztak a munkaadók

Üdv a való világba, ahol nem minden sonka és szalonna.
Ha az a feladat, meg kell oldani, nem kibúvókat keresni, meg siránkozni, mert akkor sose ér el az ember semmit.
Itt lehet igazán megmutatni, mennyire jó a csapat megoldóképessége. A rajz, meg olyan, hogy számtalan helyen dolgoztunk, ahol nem, hogy rajz nem volt, de még 1 deka felirat se! És szerinted siránkoztunk, nem! Megnéztük, megbeszéltük a taktikát (nem fél napig, hanem pár perc alatt) a felderítéshez, és uccu neki! És woala, meglett minden frankón. De pont ez a szépsége ennek a szakmának.

Szerintem a mottóm és a jelszavam nem kell bele. Majd ha egy szakemberrel beszélsz egy interjún akkor majd kifejtheted neki ezeket, de a HR-nek írt levélbe nem kell. És a köszönés ne "Jó napot" legyen, hanem "Üdvözlöm".
A többi szerintem rendben van.

Munkában nem szokok siránkozni. Ha feladat van azt megoldom. Ma is kicsöngettem a kábelvégeket. Azért tartott fél napig, mert egyedül voltam rá. Egy jó, összeszokott csapattal könnyű a munka, de úgy, hogy olyan társ van mellettem aki az alternatív kapcsolót nem tudja megkülönböztetni a keresztváltótól úgy bizony sokáig tart. Aztán megérkezett az édesapám és az ami egyedül órákba tellett pár pillanat alatt megvolt mert fél szavakból is megértettük egymást. Általában élvezem a kihívásokkal teli munkákat de néha azért kiborul az átokláda.

Igen, nagyon örülök. Alkotó és a Te hozzászólásod is nagyon hasznos. Köszönöm! Ilyen tapasztalatokra voltam kíváncsi. Gyakorlatilag még a jövő héten dolgozok és utána vége a diákmunkának. A maradék időben (szeptemberig) kiélvezem az utolsó nyári szünet adta lehetőségeket. De ha hamarább kéne kezdenem azonnal beállnék.

Köszönöm!
Így fogok tenni. Ennek a mottós dolognak így utólag olvasva van egy kis Rejtő Jenős beütése.
Ez a "Jó napot!" egy érdekes kérdés. Itt Felvidéken ezt nevelték belénk, az "Üdvözlöm!" szinte teljesen ismeretlen szó, a köznyelvben nem is használják. Ennek az lehet az oka, hogy az itt élő magyarok sok éven keresztül éltek a szlovákokkal egy területen ezért a nyelvünk is átalakult. A szlovák mindenhol "Dobry den!"-el azaz "Jó napot!"-al köszön, szinte biztos, hogy innen jön a beidegződés. Eleinte nagyon nehéz volt megszoknom a tegeződős viszonyt pl. itt a fórumon is mivel nálunk óvodás kortól "Jó napot!"-ra nevelik a gyerekeket, tegeződés csak az azonos korosztályúak között van.

Az üdvözlöm szerintem interneten helytálló köszönés, a való életben itt sem találkozni vele. Amúgy az angol, német, szintén "jó napot"-tal köszön.

A "Jó napot" nálam leginkább időhöz kapcsolódik, mint ahogy a jó estét és a jó reggelt is (ami alapban hülyeség, mert vagy jó, vagy reggel) - ezeket szóban használom. De elképzelem az X cég túlterhelt HR-esét, aki az hivalatosan 5-kor befejeződött munkaideje után 1,5-2 órával meglátja a "Jó napot" kezdetű email-t, majd egy "jónapot, jónapot a k**** a******" kifakadás közben olvasatlanul törli a fenébe.
Persze ha tudod hogy kinek írsz, akkor mehet "Tisztelt Kovács József Úr" kezdettel is, csak a női megszólításoknál vagyok gondban: a "Tisztelt Kovács Józsefné Asszony" rendben van, de a "Tisztelt Kovács Natália Asszony" már csücskös ha nem "asszony", hanem mondjuk hajadon. Akkor Kisasszony, Úrhölgy, vagy mi a fene? Az ilyen nem jön a számra.
Marad még a "Tisztelt Hölgyem/Uram" köszönés általánosan, illetve ha egy cégnél érdeklődök akkor szoktam használni a "Tisztelt Cégnév Munkatárs" megszólítást is, szóval ha pl. a Media Markt-tól kérdezek valamit akkor a "Tisztelt Media Markt Munkatárs" szerintem jó.

De az állásinterjúnál fontos az első benyomás, és jellemzően nem tudod hogy kinek írsz, aki ráadásul nő is, és sok esetben a **** tele van a céggel aminek dolgozik, szóval én az "Üdvözlöm" köszönést használnám. De elismerem hogy nem vagyok jó "hivatalosban", szerencsére ritkán van rá szükség, manapság nem csak cégen belül, de szinte minden partnercégnél még a vadidegenek is simán sziával köszönnek email-ben is - amit én nem is bánok.

Máté menni Budapest. Ez izgalmas lesz.
Gondolkoztam írjak-e még bármit, mert eddig egy hozzászólásomra sem válaszoltál, pedig kérdeztem bennük egy-két dolgot. De nem veszem magamra, ahogy látom, amíg rád nem szóltak, szinte csak ellenkeztél minden tanács ellen. Két-három oldal győzködés kellett ahhoz, hogy lemondj a fogalmazványos önéletrajzodról.
Egyébként meg nyomd ezt a gyere nyuszi, hamm bekaplak dolgot, aztán majd rájössz. Végülis a tapasztalat a nagy tanítómester.
- Egy helyre küldesz önéletrajzot, kiválasztanak, behívnak, felvesznek. (Hisz remek szakember vagy, stb., a papírjaid is rendben vannak (magyar adószám, TB-szám, stb.)
- Álom fizetést kapsz. (Ami látszólag sincs duplája az otthoninak, mire kézhezkapod. Ebből megoldod a lakhatásod (ami mininmum a fél, de rossz esetben a 3/4 fizetésed elviszi), kifizeted a rezsit, étkezel, bérletet veszel, néha hazautazol, és egyéb kiadások.) Félretenni nem fogsz, örülsz, ha megélsz.
- Jól fogod magad érezni. (Hisz egyedül leszel egy nagyvárosban, reggel bemész dolgozni, ott csupa érdekes és neked tetsző feladattal, mit feladattal, szinte élményekkel fognak szórakoztatni a munkaadóid, amik annyira elkápráztatnak, hogy szinte elfelejtesz nap mint nap hazamenni. Hazatérve beülsz a nyáron hűs, télen meleg szobácskádba, s vár a finom meleg vacsora.)

- Helsinki, az nyugat-e?
- Holnap borbélyhoz mész!

Az a baj, hogy mindenkinek igaza van. Szegény elektroncső, jó srácnak tűnsz, de a világ nem ilyen ideális, ahogy gondolod. Nem kapkodnak a nagytudásúakért, mert azt jól meg is kell fizetni. Sokan le is tagadnak pár diplomát, hogy megkaphassák a munkát. Sokszor az álláshirdetések azért vannak, hogy begyűjtsék az önéletrajzokat és, ha valaki kér egy kis fizetésemelést, akkor meglobogtatják a papírokat, hogy kígyózó sorok vannak odakint felvételre várva. Meg bizonyos helyeken akkor is van hirdetés, ha nem is kell munkaerő, mert valami uniós szabály, hogy negyedévente hirdessenek. Talán a ksh kozmetikázására is jó, hogy itthon van egy csomó munkalehetőség. A családias hangulatról jut eszembe, hogy volt egy hely, ahol ezt mondták, aztán napi szinten ment az anyázás. Valahol el kell kezdeni akármennyiért, aztán, ha jó vagy, úgy is kiemelnek és mész felfelé. Ha mást nem, szerzel kapcsolati tőkét, tapasztalatot. Én, mint ezo-mókus ezt gondolom. Kitartás!

Megmutattam a fogalmazásos önéletrajzot. Azt mondtátok nem jó ezért megcsináltam a másikat, miért is kellet volna győzködni több oldalon keresztül? Az új strukturáltra azt mondtátok, hogy még rosszabb, rendben van, elfogadom, először kell ilyennel dolgoznom. Ma megcsinálom úgy ahogy azok mondták akik ténylegesen tanácsokkal, tapasztalatokkal láttak el és nem csak kritizáltak (azt könnyű, de tanácsot adni másoknak már nehéz).
Kigúnyolsz azért mert fiatal vagyok, nincs tapasztalatom a munkakeresésben. Örülök, hogy neked minden mindig elsőre tökéletesen ment és neked nem voltak ilyen problémáid.

Idézet:
„Máté menni Budapest.”

Ennél nagyobb sértést viszont még nem mondott nekem senki! Azt feltételezed, hogy nem tudok magyarul, kigúnyolsz. Kezdem érteni, hogy miért rugózol a papírjaimon és miért viselkedsz ellenszenvesen. Jobb lesz ha tényleg ignorálom a hozzászólásaidat.

Ebben reménykedek én is. Megpróbálom, mást nem tehetek. Valahogy majd csak lesz. Lehet szerencsém lesz.

Szia, nem pörgettem végig az összes hozzászólást, de látom az önéletrajz már probléma egy ideje. Több HR-el beszélgettem már (Vodafone, Vifor stb.), itthon is, külföldön is, kaptam már pár tippet, továbbadok párat hátha:
Az én önéletrajzom egy összegzéssel kezdődik. (Mindig a munkára releváns adatokat közölj). Itt leírod, hogy mire vagy büszke eddig (nem a büszke szóval), mi érdekel. Ez pár sor maximum.

Utána átválthatsz egy kissé "adatlapszerűre" ahogy Alkotó írta. Leírod a személyes adatokat (ahol értesíthetnek, telefon, email stb.), majd a tanulmányok, utána a munkatapasztalat, mind csökkenő sorrendben, előbb a legaktuálisabb, hátul a legrégebbi. Ezután következhet a készségeidről pár mondat, ez is inkább pontokban. "Képes vagyok mind önálló mind csapatos munkavégzésre" és társai, de nem kell túlzásba vinni. Ezután még következhet pár kiegészítő készség, ami már tényleg csak a munkához vágjon. Legvégén pedig ha vannak referenciáid, akkor odaírod, hogy kérésre elérhető.
Nem kell túlzásba vinni, legyen szépen formázott, átlátható. Ha kusza, túloz, nem túloz eléggé (ha van sapka, ha nincs), lehet hogy eldobják.

Ami érdekes volt számomra, hogy külföldön másképp értelmezik a resume és a CV fogalmát. Külföldön a CV is tartalmasabb, nálunk inkább tárgyilagos.

Lehetsz kreatív is (ha a munkára rávág), amire mindenki azt mondta, hogy egyből felvették volna. Bővebben: Link

UI: Nem tudom mennyi munkatapasztalatod van, ha kevés nyugodtan írj bele diákköröket ha volt ott pozíciód, az is mutatja a megbízhatóságod, ha több munkád volt, akkor írj bele, de azt se kell oldalakon át ecsetelni (kb 2 oldal az már bőven elég, az enyém 1 oldalas). Ha sok munkád volt és gyakran váltottad, az se vet jó fényt rád. A lényeg hogy végiggondoltan és megfontoltan kell belefogalmazni mindent. Ha valami a gyengéd akkor egy csavarral az előnyöddé tudod kovácsolni.

Áruld el mit szeretnél? Őszinteséget vagy simogatást, pátyolgatást, meg szépen fogalmazást, hogy nehogy egy mondatot is félreérts és megsértődj?
Az önéletrajzod lerágott csont, aki végigolvasta a folyamatot, érti miről beszélek.
A neked nem tetsző tanácsokat kritizálásnak veszed.
Megsúgom, az élet ennél keményebb pofonokkal vár.
Idézd kérlek, hol gúnyoltalak a fiatalságoddal? Borat menni Amerika. Ez egy film cím. Sebaj, ha nem láttad. Nem tételezem fel, hogy nem tudsz magyarul, hisz ide is úgy írsz, hülye pedig nem vagyok. A papírjaidon nem rugóztam, az is egyszerű segítség akart lenni (ja nem, kritika), hogy egyátalán eszedbe jutott ez a kérdéskör. De mindegy, tőlem majd rádöbbenthetsz a személyzetis elött is, mikor kéri a magyar! adóazonosító jeled. Helyette mondd majd a rádióamatőr hívójeled.
További sikeres álláskeresést kívánok.

A kapott segítő tanácsok alapján átdolgoztam az egészet. Ez lett belőle.

Az iskola pontos adata kellene, nem elég hogy szakközépiskola. Illetve azért több pontot kifejtenék. Csatolom az egyik régi CV-m, nézd meg, nekem erre többen mondták, hogy kiváló alap, lehet bővíteni.

Szia! Szerintem ez a változat már egészen jó lett. Személy szerint én a képet jobb oldalra tenném és a személyes adatokat baloldalra, de ez már csak külalak/részlet kérdése.

A sulinak ez a pontos neve. Maximum még szlovákul írhatnám oda, de nem sok értelmét látom. Műszaki Szakközépiskola