Ilyen csöveket már gyerekkoromban se sűrűn láttam. Be lehet valahonnan szerezni?

Tele van velük a net, legtöbb a vaterán, de van a Puskás börzén is bőven. Én néha szoktam venni menthetetlen készülékeket bontásra is a vásárba, azokból mindig van itthon tartalék.

Sziasztok!
Hozzájutottam egy kb. 1950-es években gyártott ELEKTHERMAX vasalóhoz. Szép állapotban van, csak az aljáról lejött a króm, de majd lecsiszolom az egész alsó részt és kap egy hőálló festéket. (Ha az alján áll, nem fog látszani a módosítás, NYÁK vasalásra pedig jó lesz amellett, hogy kiállítási tárgynak is jó.)
A nagyobb baja az, hogy egy az egyben kiszedték belőle a fűtést. Kívűlről semmi nyoma nincs annak, hogy belenyúltak volna. Az adattáblára 500W van írva. Az eredeti ellenálláshuzal porcelánszigetelések között ment. A kérdés az, hogy hol lehet szerezni megfelelő ellenállású huzalt, és porcelán szigetelőt? A mai vasalókkal az a baj, hogy be van öntve a fűtés a lapba.

Folytatom a 933-as Oriont. Legelőször a dobozát akartam rendberakni. Jól kiszúrt velem. Nem tudom elődeink 1939-ben milyen lakkot használtak, de szinte lehetetlen eltávolítani. Próbáltam én mindent, oldottam kromofaggal, nitróhígítóval, hőlégfúvóval, de szinte eredmény nélkül. A lakk nem jött le. Aztán már kínomban nem tudtam jobbat kitalálni óvatosan nekimentem a PB forrasztó lángjával. Erre adta meg magát, jól felpúposodott, és aztán már könnyebben lejött. Ráment majdnem két teljes nap. Nem ajánlanám a módszert senkinek, meg lehet vele égetni a fát, meg kigyulladhat az egész.
Ez is foltos lett egy kicsit, szerencsére könnyen ki lehetett belőle csiszolni. Természetesen a sok nedvességtől több helyen feljött a furnír, meg a tetején már eleve ilyen volt, amit forró vasalóval tüntettem el. Aztán diófa páccal átkentem a sötét részeket. Most lakkozásra kész, ennél jobbat nem tudok belőle kihozni. És még valami, az életben kicsit jobban néz ki mint a képeken, sajnos a kamera kegyetlen.

Apám rádiószerelő volt, és tele volt a pincénk régiségekkel, de főleg telepes csöves készülékekre emlékszem, gondolom, akkor kezdtek azok kimenni a divatból. De világháború előtti példányt én még nem fogtam a kezemben. Büszke lehetsz rá, akárhogy fog kinézni, szerintem már látszik rajta a sok munka, szépen halad, amint látom, és ha marad egy kis patinája ilyen idős korban már az sem igazán tragikus. Az éremgyűjtők mondták nekem: a patinát nem szabad róla eltávolítani, régi rádió ügyben viszont laikus vagyok.

Folyt. 933.Orion. Kész lettem a dobozzal, le van fújva, most szárad a teraszon, mert nagyon büdös.... Sajnos a fénykép ismét csal egy kicsit.

Jó lesz ez.

Sziasztok! Gombokba beragadt hernyócsavarok kiszedésére van valakinek jó módszere? Egy menthetetlen kávájú AT501-est bontottam ma szét, de egy gomb egyik csavarja sehogy sem akart kijönni. Fél napig úszott a WD-40-ben, de semmi. A vége az volt, hogy megrepedt a gomb, így már nem volt tétje sajnos. Akkor láttam, hogy a csavarhorony egyik fele le van törve, de a kiálló részt fogóval sem tudtam megmozdítani. Végül szintbe reszeltem és kifúrtam. A sasszit csak ez után lehetett kivenni a dobozból. Amíg a gomb fent volt, fúróval sem fértem volna hozzá. És van még egy AT301, aminél ugyanilyen problémám lesz. Ha van ötlet, ne kíméljetek! Üdv!

@Janó bácsi: Ez a 933-as gyönyörű lesz, egyszer talán nekem is lesz...

Ha lejön pl. a poti tengelyéről, akkor benne kellett volna hagyni, a tengelyfuratot 6mm.-es fúróval átfúrni, és a palást másik oldalán készíteni egy új M4-es furatot, bele az új hernyót. Tegnap pont így csináltam egy 301-es fehér gombot. Ha nem jön le a tengelyről, akkor reszelés szintbe, de én megpróbálnék lombfűrésszel új hornyot beletenni.

Ez a tunerján volt, ilyen duplatengelyes (egyik a másikban), és a külsőn volt ez. Sajnos nem jött le, utólag nézve pedig nem is jött volna le, csak ha a csavar teljesen kijön, mert pereme is volt a tengelynek, nem pont olyan mint egy poti. Ha lejön, úgy persze meg lehet újítani.

Folyt. 933. Kész vagyok a rádióval. Kellett pótolni a csöveket, teljes skálahúrozás, hálózati kapcsoló felújítás, hangolás, beállítás. Érdekes módon nem volt benne rossz kondenzátor, ez is ritkaság. Volt még vele némi mechanikai munka, hátlapra bőr tartók, hálózati zsinór, stb. Szépen szól, nálam Solttól 120 km-re egy műszerzsinórral hozza Kossuth-ot. Üdv.

Te mindig csodat muvelsz a radiokkal! Gratulalok, nagyon szep lett!

Érdekes megoldás így az a kapcsoló. Akkoriban még nem ismerték a kapcsolós potenciométert? A hangszórómembrán ennyi év után sem volt ázott, gyűrött, szakadt sehol? Amúgy sokkal újabbakkal találkoztam rosszabb állapotban. Úgyhogy, le a kalappal. Amúgy érdeklődve nézegettem a fotóidat, ilyet már úgysem fogok az életben látni még egyszer.

Öröm nézni az elkészült masináidat. Gratulálok ehhez is.

Jól látod, a 40-es évek előtt, nem nagyon használtak potmétereket, bár a szakma ismerte, valószínűleg az ára miatt inkább a könnyebben gyártható bakelit forgó kondikkal oldották meg a szabályzásokat. Volt a kezemben olyan készülék ( Philips 31V ) amiben 3 forgó kondi működött, viszont egyetlen potméter sem volt. Az Orion 933-as ban is az antenna csatoló tekercs forgató mechanizmusára rakták a hál. kapcsolót, mert ezzel szabályozták a hangerőt.
A hangszóró membrán nem volt hibás, lehet hogy már valamikor javítva volt.

Egy szögletes Orion 228A típusú rádió felújítását fejeztem be. Egy pár kép a a kész rádióról.

Ez is gyönyörű. Gratulálok hozzá.

Üdv !
Ez is rendesen kivan dolgozva.
Szép munka.
Öreg Tom

73!
Észbontóan Gyönyörűszép!

Még egy észrevétel, javítsatok ki, ha tévednék. Ez valószínűleg egyike az utolsó nagyüzemben előállított egyenes rendszerű vevőkészülékeknek. Janó bá, a Te hozzászólásod nélkül talán eszembe sem jut, hogy ez valószínűleg egyenesvevő. (Én mielőtt a Kádár Géza által összeállított kapcsolási rajz gyűjtemény első kötetét alaposabban átlapoztam, abban a tévedésben éltem, hogy a gyárakban mindig szuperheterodin vevők készültek, egyenes vevőkkel csak a hozzám hasonló kontárok kísérletezgetnek. Mielőtt a szakmát kitanultam volna, valóban az is voltam.) Hatvanasjocó rádiója is nagyon szép. Talán mégiscsak marad az utókor számára néhány szép példány ezekből a szép fadobozos régi készülékekből. (Különben már csak régi, megkopott, megsárgult kicsi fekete-fehér képeken nézegethetnénk őket, mint amilyenek az én régi Kádár Géza könyvemben vannak.)

Valóban a magyar rádiógyárak gyakorlatilag a háború kezdetég gyártottak 2+1-es-eket ezek közül a 933-as az egyik legjobban sikerült példány volt. Már többször írtam, most megismétlem. Az általam felújított gépek nagy része múzeumokba kerül, ezért bárki által megnézhetők. Ha a Gugl-ba beütitek, hogy magyarországi rádiómúzeumok, akkor látható, hogy az egész ország területén vannak múzeumok, gyűjtemények, ahol az ilyen, és ehhez hasonló készülékeket meg lehet nézni, esetenként ki is lehet próbálni. Üdv.

Tegyük hozzá, hogy jelentős részüket Janó bácsi és még pár "megszállott" hozta kiállítható állapotba

Janó bácsi, ha nem gond, pár sorban leírná, hogy hogyan lehet, a régi kondenzátorok házába elrejteni, a mostani kondenzátorokat?

Ezt találtam. Tán segít.

Köszönöm. (Azt hittem egyszerűbb).

Van eset amikor igen. Például az alu házas elkókat szét lehet peremezni alul és kivenni a belsejét. Az alaplapra belül ráforrasztod a ma kapható jóval kisebb új kondit, aztán visszateszed rá a házat.

Igen, ez egyszerűek tűnik, csak a peremezést is nehéz szépen csinálni. Az axiális elkónál, hogy rögzítem az aluházra menő pólust?

A menetes rész tövénél fúrt kis lukon kivezetheted a mínusz pólust és hozzáforrasztod a menetekre felhúzott nagy fém alátétkarikára. Egyes régebbi elkóknál pedig a mellékelt képen látható módon lehet kivezetni. Visszaperemezésnél az egyenetlenséget lehet gittelni majd hőálló ezüst festékkel az aluházhoz hasonlóra festeni.

Az én megoldásom nem ilyen elegáns, cserébe nem kell hozzá eszterga.
Régi papírtestű kondikból kiszedni a belét és újat rakni bele nem tudom próbálta-e már valaki, de szerintem szétmenne a papír.

Fogsz egy A4-es papírt, hosszában félbevágod, egyik végén lesúlyozod (rádobsz egy jó nagy trafót ).
Ezután fogsz egy réz fűtéscsövet meg egy tubus technokolt, a papírcsík másik végét pár pötty ragaccsal hozzárögzíted a csődarabhoz, majd ha megszáradt feltekered (feszítve). Ahogy haladsz előre kened szépen a ragacsot.
Nyomtatsz magadnak előre feliratozott papírt, ráírod az értékeket, meg amit akarsz.
Ha végigértél a feltekeréssel a csík végéhez ragasztod a nyomtatott feliratos papírt, és feltekered azt is.
Valamivel összefogod a göngyöleget (én jobb híján körbetekertem hímzőfonallal) és hagyod egy napig ragadni. Amint összeragadt, feldarabolod a megfelelő méretre (nálam 3db készült egy körben, kb. 25mm szélesek)
Ha ez kész, van egy frankó papírhengered, beleraksz egy modern kiskondit (lábaira forrasztasz valami drótot), és kitöltöd ilyen meleg ragaccsal. Nekem nem volt csak a sima "fehér" ragasztórudam, de elvileg van fekete is. Eredmény a képeken.

Az elko-knál én is kíváncsi lennék, van-e a visszaperemezésre valami jó módszeretek?

A régi papírkondikat könnyen szét lehet szedni hőlégfúvóval, vagy hajszárítóval. Egyik kivezetést meg kell fogni fogóval, a papírt körbe átmelegíteni, és ha felolvad a kátrány, gyakorlatilag kiesik a belseje. A régi kátrányt össze is lehet olvasztani, és a végekhez újra felhasználni.
Az elkókat nem kell visszaperemezni, hanem a még ép résznél egyszerűen egy kis ollóval körbevágni, és a bakelit/műanyag talpát valamilyen stabil ragasztóval visszaragasztani, peremezés nélkül. Esetleg ha megszáradt, egy kis tűreszelővel szépen ki kell igazítani a vágás helyét. Valamivel kisebb lesz az egész, de még így is el szokott férni benne a 2 db új elkó.