A lényeg ha megnézed a linkelt fájlban a 7-30 és 7-34 es ábrákat az rögtön látszik, hogy a teljes be és kikapcsolás alatt az Ugs feszültség nagyobb nullánál, tengely felett van.
Ahhoz hogy abban a kapcsolási elrendezésben amit javasoltam (Mindkét fet n és p Ugs-e azonos, mert közvetlenül össze vannak kötve) a másik fet kapcsolni tudjon az Ugs tengely alá kell kerüljön, kisebb kell legyen nullánál. Ebből pedig egyértelműen következik hogy bármely pillanatban csak az egyik fet vezethet, mert az Ugs egyszerre csak egy értéket vehet fel(a fizika mai állása szerint).
Ilyen formán ez egyfajta keresztreteszeléses-kacsolásnak is nevezhető.

Ugyan az a helyzet mint a npn és pnp totem-pole oszlopnál, ott is csak az egyik tud vezetni..

Valóban, így alapból van holtidő. A holtidő mértéke meg annyi, ameddig az Ugs +3V-ról -3V-ra száguld. Azonban a holtidő pontos kontrollja már nehézkesebb. (ha kontrollálni akarod a ki és bekapcoslási sebességeket is)

A komplementer FETek meghajtása mindig egyszerűbb, kisebb zavart is termel, azonban arra gondolni kell, hogy nincsenek teljesen komplementer FETek, a P-csatornás FETek mindig sokkal de sokkal gyengébbek (anyagtudomány).
Valamint egy főtápfesznél nagyobb segédtáp kell a meghajtásra.

Kísérletezni jó dolog, de az N-csatornás FETek előnyei (nagyon kicsi Rdson*Qg szorzat) elsöprőek.

Hozzá nem értőként csak gondolom, hogy a holtidő egy PWM redszerű erősítőben jobb lenne ha nem lenne. Ez a kapcsolási elrendezés egymásra nyitást kizárja a holtidő meg éppencsak pár ns (elvileg a működés szempontjából ez pozitív tulajdonság).
De ha háromszintű vezélést kapna, akkor a nulla szint ideje kb egyenlő lenne a holtidővel. Tehát van korrekt megoldás a holtidő növelésére is.
A bekapcsolási és kikapcsolási sebességet meg a közös gétek és a meghajtó közötti gétellenállás (meg persze a meghajtó éleinek meredeksége és feszültségszintjei és a fet kapacitásai) határozzák meg.
100W ig szeritem életképes lehet, akkor is ha a pfetek gyengébbek, vagy más megfontolás miatt ki nem esik.
Én a közös sorszokhoz képest vezérelném őket galvanikusan független meghajtással (boostrap rendszerű meghajtó de szimmetrikus meghajtásra alkalmas kell legyen.).

A baj az, hogy a Gate kapacitás nem lineáris, és emiatt nem lesznek szép felfutások. Emiatt lehetnek problémák, pont mivel megegyezik a gate feszültség.

kb 100W-ig valóban jó kísérletezni, azonban azt se feeljetsd el, hogy 100W-ig vannak teljesen integrált megoldások (Sőt az TAS5630 sokkal többet tud), és egy integrált megoldás sokkal jobb. (gyakoratilag nincs parazite induktivitás a két FET, a legnagyobb hurok is legfeljebb mm-es, satöbbi)

Így van az, hogy kísérletezni jó, de végleges megoldásnak vagy integrált. Növelni nem tudod igazán, így mindneképpen paradigmát kell váltani. 200W felett jön az, hogy félig-meddig diszkrét megoldás kell, és ott már a csupa N-csatorna elsöprő.

Aztán 500W felett jönnek az újabb problémák. Félhídban már 200V-os FETeet (vagy 8 ohmba 250V FETet) használsz, és a 400V-oskat sokkal gyengébbek (vagy ZVT kellene mint a PKNC erősítőkbben, de az egy iszonyat bonyolult vezérlés). Akkor teljeshíd, azzal kb 1kW-ig megint elmész (akkor is már több párhuzamos IRFB4227-et használsz), és onnantól kezdve szinte minden azt mondja, hogy egy komoly mikrokontrolleres vezérlés kell.

A bootsrap rendszer valóban nem a legjobbb, mert plusz zajt visz be. Azonban elég egyszerű, és megfelelő nyák esetén jó is lehet. És persze van rengeteg ilyen integrált megoldás, ami azért mindig sokat segít.

Sziasztok!
Én is a "sötétben bujkálók" egyike vagyok, ahogy ezt "katt" valamelyik oldalon említette.
Lelkes amatőr vagyok, aki valaha "vájt fülű hifis" volt (kiöregedtem (sajnos) vagy nem
Néhány erősítőt építettem, és sokat meghallgattam.
De ennyi elég is magamról.

Szóval... tetszik ez a D osztály... vagy mi... próbálkozom... elkapott az ifjonti hév, és nekiestem...

Kipróbáltam egy UcD-t, még tavaly. Nekem gondot okoz az utánjárás, hogy T-106, meg piros-zöld, sárga-kék... légmagos kell! Ez hülyeség? (sokaknak okoz gondot.)
A visszacsatolást sem szeretem, akkor szól, hogy baj van a kimeneten amikor már ott a baj... és ezt nem lehet kijavítani. Szerintem. És fülem szerint sem.

Meg lehetne oldani egyszerűen? Fogok egy kis torzítású háromszögjelet, megkomparálom és szól. Piszok jól! Feláll a szőr a hátamon.

De lenne néhány kérdésem, ha válaszol rá valaki. Nagy tisztelője vagyok ennek fórumnak, és a hobbielektronikának, mint olyannak! és... jó, hogy vagytok!

Azt hiszem, elmondhatom, hogy a többiek nevében is üdvözlünk körünkben és köszönjük a kedves szavaid.

Én meg külön köszönöm, hogy emlékeztél a "sötétben ólálkodók" kifejezésre.

Kiöregedtél a hifiből? Én még nem is hallottam ilyesmiről... ez nem foci... ebből nem lehet kiöregedni. Legfeljebb más dolgok is társulnak hozzá: több gondolat, érzés, tudás, szemlélet. Én most kezdem, mert most van ( illetve lesz ) rá időm. Vagy hát felújítom a dolgaimat, ismereteimet.

A visszacsatolás egy kicsit másképp működik. Nem csak akkor szól, ha baj van. Nem igazán tudom megfogalmazni, de legyen annyi, hogy tud jósolni... ettől persze sokkal bonyolultabb a dolog, de sose voltam szabályozástechnikából a toppon. Mindenféle matematikai izét fel lehet hozni, de nekem nem vált a véremmé. Tudom használni, mindenfélét ki tudok ezzel kapcsolatban találni, de sok minden sötét és már nem is biztos, hogy igazán magamévá tudom tenni.

Háromszögjeles? Szól az rendesen, de nekem sosem tetszett, már csak azért sem, mert akkor is kapcsolnak a végfetek, amikor nem kell. Akkor persze hibát csinálnak, meg többet melegednek, stb. ha meg még visszacsatolás sincs közvetlenül a kimenetről, akkor mindenféle egyéb baja van. Rossz PSSR, nem tudja kezelni a hangszórót, stb. Nem biztos, hogy ezek bajok, mert én a magam részéről nem annyira a fülemnek hiszek, hanem a műszereknek. Ha műszeresen jó, akkor fülre is jónak kell lennie... Én nem hiszek a csöves hangzásban, nem hiszek a fülre milyen jó véleményekre, egy erősítő azt adja ki a kimenetén, amit beadok. És ezt nagyon jól lehet nérni, még nagyon egyszerű módszerekkel is. A fülre való "mérés" szerintem csak a hozzánemértők műfaja. Meg a lustáké...

Tedd fel a kérdéseidet. Valahogy majd csak megoldjuk, vagy kitaláljuk a jó megoldást. Vagy lesz még néhány megválaszolhatatlan kérdés...

Persze hogy gondot okoz a porvas, nem kell bajlódni vele, ferritet kell használni, az bárhol kapható.
Beszéltem olyannal aki csinált már ilyet is meg olyat is. Azt mondta, hogy a látszat ellenére jobb az UcD. A háromszögjelnek nagyon precíznek kell lenni, és még ekkor sem az igazi az erősítő. Mire sikerül jóra megcsinálni sokkal bonyolultabb lesz mint egy UcD, és még ekkor sem biztos hogy jobb lesz annál.
A hangzást tekintve katt-al csak részben értek egyet, szerintem olyan erősítő nem létezik amiből pont az jön ki felerősítve, amit belevezettünk. De talán nincs is rá szükség.
Hallgass meg egy Tripath TA2020-at. Mondjuk az nem csak egy egyszerű D amp, de a B osztályú végfokok zömét lepipálja.

Szia!
Még csak a kísérletezés fázisában vagyok, de tekertem kb. 40 menetet (50-nél 45uH volt, nem számoltam mennyit tekertem le) és remekül működik - nem melegszik és nem szór.
Jó háromszögjel generátort valóban nehéz csinálni, de nem lehetetlen. A mostani egy LM311 és egy TL071 kapcsolódiódákkal. 180 kHz-en jár. A komparátor lassú, még javítani kell a kapcsoláson.
A PWM fokozat nekem is IR2110 és IRF540N. 93 V-on még nem kell hűteni és szép marad a négyszögjele. Most 55V-ról jár, mert ennyit tud a tápegységem. 2200 mikrós csatolókondival szól (egyelőre) nagyon szépen. 4 Ohm-on simán lead 70 Wattot.
1% alatti torzítást szerintem nem hall meg az ember, a hangszórók ennél sokkal rosszabbak.
Felteszek néhány rossz minőségű képet, ha nem baj.

Szívesen látunk a kapcsolóüzemű erősítők építők között. Azonban itt a dogmákat le kell vetkőzni, és csakis a szakmai tudást lehet előre rakni, hogy maga az erősítő működjön.

Hasonlóan katthoz én sem szívlevelem a magukat vájtfülűnek nevezőket. Ez lényegében a méréstechnikai ismeretek és a pszichoakusztika ismeretének hiánya. Én sznobizmusnak is tartom, ami egyben lekicsinyli a többieket, miszerint nekik csak rossz fülük van. Süketen is lehet erősítőt tervezni, sőt szerintem úgy lehet a legjobbat, mert ott nincs semmiféle érzéki csalódás, ami bejátszana.
HiFi célja az, hogy ami bejön, az ugyanúgy menjen ki. Ezt egy visszacsatolás nélküli erősítő a reális világban ezt nem tudja biztosan. (persze egy visszacsatolt erősítő sem 100%-re, de jobban megközelíti)

A visszacsatolásról alkotott mondatod rögtön egy dogma, ezt sokan kijelentik, igaznak tekintik, valójában hamis. Nem csak szerintem, hanem matematikai alapon. A füled pedig könnyen téved (vagyis inkább az agyad, aki a képet összerakja).

Egyszerű háromszgjel, komparátor: Meg lehet oldani, de nincs semmi értelme. Léteztek ilyen erősítők, egy ideális világban működnének is, azonban elég annyiból kiindulni, hogy nincs ideális háromszöggenerátor. Ettől kezdve ugrott az egész. Ezután jön az, hogy behidalják az erősítőt, mert így legalább a két hiba kiejti egymást. Ez lehet megoldás, Ti sok ilyen cshipet gyárt. De ez megint az a kategória, amire végülis a dogmád azt mondja, hogy nem jó (mert a hiba azért ott van).

Persze Katt jól mondta, PSRR is kell. Látsz rengeteg "audiofilnek" tartott erősítőt óráiási tápokkal, hogy ne legyen a tápnak bugása (meg egyéb). Persze ekkor minden áramutvonalra figelni kell, mert az mind hibát fog okozni. Visszacsatolás ezt is rögtön megoldja.

Legjobb ha előkeresed Bruno irását erről, amiben pont ezt a dogmát veséi ki, miszerint "minden visszacsatolás rossz". Természetesen nem minden visszacsatolás jó, de a jól alkalmazott visszacsatolás nagyon jó is lehet. Nem is mondom, hogy negatív visszacsatolás, mert pl az UcD-ben a visszacsatolás negatív hangfrekvencián és pozitív a kapcsolási frekvencián (ezért lesz önrezgő)

Persze a visszacsatolás is lehet sokféleképpen, én pont azért vagyok UcD párti, mert a végéről az elejére csatol vissza, minden hibaokozó elemen át. Egy hiszterézis oszcillátor egyszerűbb, de ott pl a tekercs hibája ott van (emiatt sok megkötés van, pl 50kHz-es szűrő küszöbfrekvencia). Ezek után nem csalódsz ha megnézed modnjuk a legújabb generációs UcD erősítő (nCore) adatlapját, amiben majdnem mérhetetlen minden nemű torzítás.

Most lapoztam vissza és örömmel látom, hogy Te is írtál
A csöves hangot én sem szerettem soha, mert elkeni a zenét. Kellemes, de nem "élethű". Talán még is jó műszer az ember füle?
Én is szeretem, ha mérve is jó valami.

Érdekes dolgot figyeltem meg.
Ha szinuszjellel 10 kHz fölött pásztázok, különféle intermodulációs jelek keverednek ki, (természetesen) olyan 1kHz környékiek és ez hangerő független. Nyilván a PWM jel melléktermékei. Ha berezgések vannak a négyszögjelen, akkor iszonyatos. Végig fütyörészi a teljes 10-20 kHz közötti sávot és CD játszót is bezavarja.
Szép négyszögjelnél nagyjából már csak kHz-enként jött elő.
Mikor légmagosra cseréltem a kimeneti szűrőt szinte tökéletesen eltűnt, már csak 10 és 15 kHz-en sípol nagyon halkan.
És a hangja egyre szebb lett.

Nem tudom, jó nyomon járok-e, de nekem nagyon tetszik ez fix frekvenciás izé

Szép szkópábrák, de vágjunk rögtön a közepébe:

Légmagos tekercs: Nem azért tilos, mert kitaláltam a dogmát, hanem azért, mert eszméletlen mértékben sugároz. A D-osztályú erősítők nagy probléméja a zajkibocsájtás, erre érdemes figyelni.


Attól függ, hol és milyen torzítás Ha egy 500Hz elkezd torzíulni, akkor a keletkező felhangok 1kHz és 1.5kHz sokkal jobban halhatók. Ha egy 10kHz és egy 12kHz el kezd torzulni, azt nem hallodd, de a keletkező 2kHz-et már nagyon is.
Valóban a hangszórók lehetnek sokkal rosszabbak is, de nem mindig.

Következő: nézz meg egy reaktív terhelést, számolj kimeneti impedanciát.

Szia!
Köszönöm a hozzászólásod!
Már nem vagyok vájtfülű, csak 12 kHz-ig hallok
Majd előkeresem Bruno írását, de most már dolgoznom kell

Én még fiatal vagyok, így még szerencsére megvan a 18,5kHz, persze ez nem sokáig lesz így, mégsem vallom magam vájtfülőnek.

Ha ilyen kísérletező kedved van, akkor ajánlom a pár oldallal előtti nagyon egyszerű UcD kapcsolást pár CMOS kapuból és egy pár tranyóból (vagy FETből)!

Bruno doksi
Én berakok neked egy Bruno doksit. Itt lényegében a 18-24 oldal a visszacsatolás nélkül erősítő. Jól látszanak a dolgok. Kis kivezérlések esetén az áram irányt vált, itt lehet lágykapcsolás is, nagyobb kivezérlések esetén az áram nem vált irányt a tekercsben. Ebből következik az, hogy a B-osztályú erősítőhöz hasonlóen lesz cross-over pont, de nem egy, hanem kettő. Ez rögtön torzítást ad, szóval ez rögötn egy plusz ok a visszacsatolás néküli erősítő ellen.
Következő a holtidő. Bár kis feszültésgű FETek esetén tudsz használni nagoyn kis holtidőket (azok még gyorsak), így kvázi nincs holtidő, később muszály lesz. A holtidő ugyanúgy torzítást visz be (és zajt). Visszacsatolás nélkül ezt nem tudod javítani.

Ha nincs a tekercs után visszacsatolás, akkor (31. oldal) kiemelések vagy tompítások lehetnek a szűrő küszöbfrekvenciájának környékén. Ez akár nagyon zavaró is lehet (ezért magasabb frekvenciára szokták tervezni a szűrőt, ami modnjuk több maradékot a kapcoslófrekiből).

Szerintem ezek után már egyértelmű lesz, hogy mindenképpen kell visszacsatolást használnod. A 34. oldaltól pedig kezdődik a visszacsatolás, és hatása.

Lehet az a tekercs légmagos, de csinálj belőle toroidot, azok sokkal kevésbé szórnak ki. Megtekered a kellő menetszámot egy hosszú szolenoid formába és a két végét egymás felé hajtod. Ekkor kapsz egy toroidot, amiben nincs vasmag. Ez jó, csak méretre nagy, meg nagy lesz az ohmos vesztesége, vagyis melegedni fog, mert sok drót kell bele. De kisérletezgetni nagyon jó.

A legjobb persze a toroid, vagy ferritből és akkor te vágsz bele sikítóval megfelelő légrést, vagy pedig hát a kék iron powder mag, már ha be tudod szerezni. Az lenne a jó, ha csak egy sor menetet tartalmazna.

Amit most használsz, az azért sem jó, mert túl nagy a menetszám és ezek egymás felett vannak, tehát még a tekercs kapacitása is nagy. Vagyis olyan, mintha egy kondival áthidalnád a fojtót. Nyilván sokkal nagyobb lesz a vivőmaradék a kimeneten.

Én kipróbáltam sima EF25/11-es ferrit magot is, AL=100, jól működik, bár biztos, hogy nem az ideális, de hát ha ló nincs, a szamár is jó.

Látom, használod a Spectralabot. Nagyon helyes! Mi állítja elő a bemeneti sznuszjelet? Ennek a jelnek mekkora a torzítása? Mert ugye nem mindegy, mit teszel a bemenetre. Még azt is célszerű megmérni, hogy ennek a szinuszjelnek mekkora a torzítása akkor, ha csak önmagában megy és mekkora, ha hajtja a végfokot is... ugyanis nem mindegy, a végfok rendesen vissza tud hatni. ( A fagyi visszanyal... )

Jó lehet a fixfrekvenciás elrendezés is, csak ez már idejétmúlt és nagyon sok korlátja van. Én rögtön önrezgőt kezdtem, de elsősorban azért, mert régebben tirisztoros inverterek fejlesztésével foglalkoztam. Ott az ilyen hidak csak kényszerkommutációval képzelhetők el és az bizony keményen veszteséges, tehát, nem mindegy, hogy hány kapcsolásból rakja össze a híd a kimeneti feszt. Tehát, alapból csak önrezgő jöhetett szóba, felesleges kapcsolások nem megengedhetők. Aztán fel sem merült bennem, hogy másmilyet csináljak, még szimulátorban sem próbáltam ki, ha jól emlékszem. Az első önrezgős egy LF357 és egy BC182/212 párossal volt deszkamodellen. Egy bazi nagy Reflex hangfallal let kipróbálva, nem is gondoltam, hogy ekkorát tud szólni két pici tranyó...

Szintén egyetértek az előttem szólókkal, miszerint nem minden visszacsatolás rossz.
Tény, hogy a nagyon szoros visszacsatolás elkeni, mosottá teszi a hangot. (Nekem ezért nem jön be az UCD elv. )
Az 1% alatti torzításokat simán meg lehet hallani, amennyiben az olyan frekvenciatartományba esik, amelyre az emberi fül fokozottan érzékeny. Ez tipikusan az 500Hz - 5kHz közötti szakasz.
Ezenfelül messze nem mindegy a torzítás típusa, illetve az, hogy a torzítás során mely felharmonikusok erősödtek.

Én szűrő előtti visszacsatolásos erősítőkkel foglalkozom. Mivel itt nincs semmiféle visszacsatolás a szűrő kimenetéről, így annak milyensége erősen befolyásolja a kapott hangot. Alapvetően egy óriási kompromisszum ez a D osztályú technológia, de lehet az adott feladatra kimagaslóan jó eredményeket produkálni. Nem olyan egetverő probléma a szűrő 50kHz körüli töréspontja, és a porvas maggal is nagyon jó eredményeket lehet elérni (már amelyikkel...)
Mutatok pár mérést, mit lehet elérni egy T130-2-es maggal.
(Más: van 50 db kék MS130060-2 magom, amelyet D osztállyal foglalkozó gyakorlott kollégáknak kínálok cserelehetőséggel, mivel én nem használom őket.)

Ezeken a fotókon mekkora volt a modulációs mélység? Olyan képed nincs a torzítási adatokkal, ahol a végfok majdnem a vágásig van kihajtva?

28Veff feszültséget produkált 8 ohmos terhelésre, +/-50V DC tápfeszültség mellett. Tehát kb. 75%.
Ezek régebbi mérések, teljes kivezérlésnél nem készült mérés, de ha érdekel, produkálok egyet. Csak nem az ESI kártyával, mert az már nincs meg.

A másik, hogy ezek a mérések is alulpufferelve készültek, AES17 szűrő nélkül.

Azért lenne érdemes néhány szkópábra, hogy lássuk mennyire kezd el mondjuk a kapcsolófrekvencia változni
Mondjuk mi van 0% modulációs mélységnél és mi 75%-nál, meg aztán 80-90%-nál. És persze ha van torzítás azt is lehet látni, hogy hol kezdődik a modulációs hiba.

Az IRS2092-nek van beépített hibaerősítője, így mindenképp jobb, mint egy szimpla hiszterézis oszcillátoron alapuló erősítő.

Korábban tettem fel jónéhány szkópábrát. (igaz, nem ide, és nem pont erről a panelről).

Mindenképpen teszek fel újakat, hogy lehessen tanulni belőle. 90% felett leállítja az oszcillációt.

A frekit pedig elég szépen változtatja, nagyobb terhelésnél rendesen belassul. De ezt a jelenséget te is ismered.

90% modulációs mélység az 5% vagy 95% kitöltési tényező, ami rohadt jó. Annyit én még nem értem UcD-vel soha.
Persze katt régóta javasolj a plusz hibaerősítőt, de ami késik az nem múlik.

Rögtön szebb lesz a leányzó fekvése...

Csináltam légmagos toroidot is, de arra 105 menet kellett. Na, annak aztán volt kapacitása! Csak belepróbáltam és kivettem. Feleslegesen dolgoztam vele 2 órát. Hozzá ne kezdjen senki!
De ezeknek az induktivitásoknak nincs nagy jelentősége. Az itthon fellelhető tizenvalahány magomból kettő remekül működik, és ez a 40 menetes légmagos is jó kísérletezni.

Sokkal nagyobb gond, hogy hidaltam a végfokot (BD-be) és teljesen elment az esze
10 Vpp fölött iszonyatos torzítások keletkeznek és nem lehet kiszedni belőle. Független a terheléstől. A háromszögjelen semmi tüske nem látszik.
Félhídban 100-150 Wattig nagyon jól szól (szerintem).
Egyet mindenképp megépítek belőle, csak azért, hogy legyen majd mihez viszonyítani a többit.

De, igazatok van, ennek nincs jövője! UcD

A szinuszjel generátorom Brüel&Kjaer 1023. Nem tudom hány nullával kezdődik a torzítása.

Az előző munkahelyemen nekem is foglalkozni kellett hasonló dolgokkal és szerettem is csinálni. 5 éve forog egy 20 kW-os DC motor kvarc pontossággal egy üzemben, 160 A-es tirisztorokkal.
"Józsibácsiék" húsdarálójához bonyolult az OMRON frekvenciaváltó, mert "túl sok gomb van rajta". Gyártanak egyszerűeket a környékbeli iparosok amik remekül leadják a 230 V-ot 5 Hz-en.
Szórakozásból (egy év és 3 kísérlet) terveztem egy PWM modulált gyorsulás szabályzóst, ami 4 Hz-en 20 V-ról indul, de ma már másképp csinálnám.

Ezt azért írom, mert tudom mi az a hatütemű hídinverter, de rengeteg hiányosságom van.
35 éve tanulom a "szakmát", mégis hülyén fogok meghalni.

Erről ennyit

Végig böngésztem a Bruno doksit. Tényleg remek.
A DT-ről mindig azt hittem, hogy két FET összenyitását jelenti, és ezt a jelemelkedési sebesség okozza.

Igazad van, mindenképpen visszacsatolást kell használnom!

Használja valaki a Circuit Maker 2000-et szimulátorként?

Hát, nem tudom neked miért nem jó a légmagos toroid, nekem semmi problémám nem volt vele a korábban leírtaktól eltekintve.

A BD modulációnál fokozottabban érvényesek a szerelésre vonatkozó dolgok. Kicsi szórt induktivitások, nem mindegy, hogy mi, hol, mivel van összekötve, ha nyák akkor teliföld, stb. Megy nyák nélkül is, csináltam önrezgőben, de nem egyszerű a dolog.

Én azt hiszem, hogy az UcD kifejezést inkább az önrezgő kivitelre használjuk. Persze önrezgőt sokféleképpen lehet csinálni, de ahogy próbálgattam őket, nagyjából mindegyik ugyanazt tudja, mind műszeresen, mind fülre. De a kedvencem a feszültségszabályozásnak alárendelt áramszabályozás. Ilyenkor rögtön megvan az áramkorláthoz a (fél)híd árama.

B and K? Attól csak mérd meg a generátor kimenetén a torzítást, hátha nem szereti az esetleges visszafelé menő tüskéket. Én egy szinuszjelekre megírt cd lemezt használok, utánnakötve egy negyedrendű aluláteresztő szűröt. A THD 0,0013...18 között van, kissé jitteres. Nem ártana neki egy fém doboz, meg külön táp, meg ilyesmik.

35 éve? Erről a tanmese jut eszembe: az Utazó elmegy egy hétre Kínába, hazajön és ír belőle egy könyvet. Az Utazó elmegy egy fél évre Kínába, majd ír belőle egy cikket. Az Utazó elmegy 10 évre Kínába, hazajön és nem ír semmit...

Én a Multisim-et használom és mintha a többiek is. Nem hiszem, hogy túl nagy különbségek lennének közöttük, inkább csak kényelmi szempontokból különböznek. Meg, hogy ki, melyiket tanulja meg, az lesz a szíve csücskében.

Én is önrezgőre gondoltam, mikor UcD-t írtam

Megmértem a torzítást SPlab-al, 0,01% alatt van.

Az áramszabályozást láttam Bruno könyvében - de, ez nem növeli a kimeneti impedanciát?

Tényleg most kezdem a kísérletsorozatot, még nem igazán tudok felmutatni semmit, de nagyon fel vagyok dobódva (négykor kelek, éjfélkor fekszem).
Fiatalodok? Vagy "Öreg Szem"

0,01 % alatt? Nem túl jó... de gondolom, az hangolható, az én megoldásom csak spot jellegű. De azért a 0,01 elég sok, tekintve, hogy amikor ezzel foglalkoztam, akkor nem volt nehéz elérni ennek a felét a végfok kimeneten. Ehhez már sokkal jobb generátor kell.

Áramszabályozás? Miért növelné a kimeneti impedanciát? Az egész áramszabályozás egy belső szabályozó hurok. Erre van ráhúzva még egy szabályozóhurok, ami a feszültséggenerátort csinál a belső áramszabályozóból. Ugyanúgy működik, mint egy árammódusú kapcsitáp, csak ez 4/4-es a kimeneten, tehát plusz, minusz feszültség lehet és az áram ki- és befelé folyhat a végfokba. Vagyis, mint egy rendesebb inverter ( szünetmentesekhez ), vagy aszinkronmotor hajtás. Alapjaiban két db opamp kell hozzá, a többi az egyébként is szükséges "sallang".

Négykor kelni? Olyankor még a kakas is alszik... Az éjfél nálam is ilyen...Nincs sok értelme ennyit űlni az asztalnál, hidd el, semmivel sem megy gyorsabban a dolog. Inkább fejben gondold át a dolgokat, meg persze szimulátorban. Amikor a BD modulációval foglalkoztam, akkor én is nagyon toltam a dolgot, aztán mégis egy évre rá jutott eszembe, hogy hol csesztem el a dolgot... nagyon kézenfekvő, de ehhez hiába űlsz napokat, heteket az asztalodnál, nem jössz rá. Aztán a megszerzett tapasztalatok szép lassan tudássá érlelődnek és minden megvilágosodik. Legalábbis az, amit korábban nem értettél. Szóval, mindenhez idő kell...

Nem jól mondod, helyesebben: lehet, hogy öregszem? De azért még törekszem... Én vagyok az öreg Sam.

Én csak annyit kérdeznék, hogy milyen körülmények között történt a mérés.

(Tápfeszültség, terhelés, kimenőteljesítmény, frekvencia)

Sziasztok valaki meg építette már ezt a végfokot vagy egyáltalán jó-e?