jó-jó. tudom. csak elterjedt anno ezzel poénkodni...

és rezgett is? (kösz a linket)

Az AM jelek detektálására a koherert kiváltandó volt még a Fessenden-féle barretter is használatban. Ebben az 1-2 mikron átmérőjű platinahuzalnak rádiófrekvenciás áram hőhatása! által kiváltott ellenállás változása eredményezte a demodulációt. (Persze ehhez is kellett külső áramforrás)

Érdekes a az extrém vékony huzal előállításának a technológiája: 0,05 mm átmérőjű platinahuzalt körbevettek 2mm átmérőjű ezüst, vagy rézbevonattal, majd ezt a kompozitot szokásos módon újra 0,05 mm átmérőre húzták, végül a külső réteget lemaratták róla.

A 0,05 mm-es huzalt minek tovább húzni, ha nem lesz vékonyabb?

A 2mm átmérőjű kompozitot húzták 0,05mm átmérőre

Közép/hosszú hullámú "bolometer szerű" volt ezek szerint ami képes volt követni a több kHz-es változást is.
RF és optikai bolométer építési leírás
Adó oldalon meg hődrótos árammérővel tudtak effektív értéket mérni .
Sok (hű-hó) hő minden(semmi)ért!

A második felében a vételtechnikáról szól, azon belül nem keveset a detektoros rádióról, különféle kristályok, antennák készítése, stb... 1924.

http://mek.oszk.hu/08900/08930/08930.pdf

Úgy látszik, a cím nem volt levédve, mert íme, egy hasonló című, tartalmú és legalább illzen érdekes könyv nagyjából ugyanabból az időből
Molnár János könyve

Kösz szépen! Sőt, nekem papíralakban van egy "Rádiótelefon" c. könyv 1927-ből, egy harmadik változat. Kár hogy amit átküldtél, csak a 184. oldalig van meg... Egészen elképesztő frekvenciákon sugároztak műsort, pl. 80 kHz körül, a lista szerint.

Miért lenne elképesztő? A DCF77 77,5 kHz -en, hosszúhullámú műsorszóró sáv alja 155 kHz, de csak azért, mert az ez alatti frekvenciák túl értékesek bizonyos feladatokra. A föld felszínét követve terjednek igen nagy távolságokra, és az 50 kHz alattiak még a víz alá is behatolnak. Ezért használnak még ma is tengeralattjárók navigációs céljaira. (9 - 15 kHz)

A kívánt sávszélesség (2 x legmagasabb moduláló frekvencia, ami mostanában már szabványosított 4,5 kHz AM "broadcasting"-nál) és az üzemi frekvencia aránya elég rossz. 9 kHz sávszélességhez Q=f/B kb. 9-es jósági tényezőjű rezgőkör kellene 80 kHz körül, de ennyire leterhelt rezgőkörrel (detektoros...) vevőt csinálni siralmas lenne. Nyilván sávszűrőkkel meg lehet oldani valahogy, de ahhoz meg két kör kevés. Adóoldalon egy 300 méter magas antenna 4000 méteren 0,075 lambda, a sugárzási ellenállása 2 ohm körüli, egy 100 méteres toronyé kb 1/4 ohm. Ezt a sugárzási ellenállást (=az étert) kell megtáplálni egy többezer ohmos reaktanciájú ( ---> több 10 ohm veszteségű!) tekercsen, meg egy kb. ilyen nagyságrendű földelési ellenálláson keresztül. Ami megmarad, az a teljesítmény megy a térbe széjjel, ráadásul egy ilyen antennakör sávszélessége ilyen magas Q-val... Nem tudom hogyan oldják meg pl. az általad említett 153 kHz-es frekvencián az adóoldali sávszélességet, gondolom magaskiemeléssel. A vevőben a hosszúhullámú rezgőkörrel általában párhuzamosan van kötve egy 220 kohmos ellenállás, hogy lerontsa a Q-t. A DCF 77-nél másodpercenként kell átvinni egy 25%-ban AM modulált impulzust, ehhez nagyon kicsi sávszélesség is elég, ezért is lehet jó messzire venni. Egyébként a hosszúhullám valóban sokkal messzebb elmegy, pl. Magyarországon 198 kHz-en lehet az autóban hallgatni a BBC-t párszáz kW-tal a nap bármelyik szakában, míg a Kossuthot 2MW-tal nem lehet hallani Angliában (sem) csak esténként talán. 1500m vs. 550m.

Biztos feltűnt, távíróról (telegráfiáról) szólt a történet. A vevő is detektoros volt, persze a kohérer fejlődése után. Az antenna pedig (hogy ne kelljen olyan hosszút használni) tetőkapacitásos volt, és még így is akkor értek el jobb eredményt, amikor csatolták a rezgőkörrel.
Egyébként a ma használatos adóknál jó hosszú, 10 - 14 km -es feszített antennákat használnak, és természetesen lassú adatátvitelre, ami gyakorlatilag megfelel a telegráfiának. Ilyen antennákat én is csak fényképen láttam, az omega navigációs rendszer hét állomása közül az egyik Norvégiában egy fjord két partja között volt kifeszítve.

Nekem úgy tűnik "broadcast". De ha tévedtem akkor minden ok.

Ez egy fantasztikus könyv. Nem sok híjja hogy csinálok egy detektoros rádiót kosárfenék tekerccsel meg variométerrel . Azok a táblázatok, diagrammok a különféle tekercselési módok között, jósági tényezők a frekvencia függvényében, litze vs. tömör huzal...felbecsülhetetlen! Ha van még ilyened, esetleg...

Lásd itt:

Na igen, és hány kHz az 1800 m?

az 167 kHz. És a 4000m?

Litze huzalt lehet még valahol kapni?

Pl. A Puskás börzén, de az inverteres hegesztősben, vagy a kapcs.-táposban írtak másról is; épp a napokban.

KÖSZÖNÖM!

Milyen és mennyi kellene?

kb 60 méter, 0,1mm alatti szálátmérővel, legalább 32 szállal. Egy detektoros rádió antennaköri és detektorköri rezgőköréhez való légmagos tekercshez.

9x0,05-öst tudok adni. Én is ebből építkeztem, négy szálat összesodorva.
Ha érdekel írj privátban.
Üdv.

litze pelsocomp.hu

Sziasztok! Most megint előkerült egy ismerősöm kisfia miatt a detektoros rádió építése.

Mennyiben sikerül javítanom a rezgőköröm jósági tényezője és ezáltal a szelektivitása ha litze huzallal tekerjük meg az induktivitást?

Kérdés az , hogy milyen fajta tekercset készítesz?

Amennyire a zsebetek is bírja !
Ha "játszási" ismerkedési bemutatási célból akkor elég a sima 0.5 - 1 mm CuZ is.
A különbség vizsgálatára tekerhetsz egy másik hasonlót litzevel is.

Keret antennás detektorosnál javítja a szelektivitást kb.:30-50% .

Én ferritrúdon azt tapasztaltam, hogy a 27 szálassal hangosabban szólt a cucc, mint a 10 szálassal. Nem tudom, hogy viszonyul az egy eres dróthoz.

A vezeték hatásos keresztmetszete a frekvencia növekedésével csökken, ami megnöveli a tekercselő huzal ohmos ellenállását. Ez pedig a tekercs (induktivitás) jósági tényezőjének romlását, ezzel együtt a szelektivitást rontja. Ha a rezgőkör veszteségi ellenállása összemérhetővé válik a terhelő impedanciával, ez a leadott feszültség, és a hangerő csökkenésével jár.
A behatolási mélység (skin hatás) kerekítve 500 kHz -en 0,1 mm, 1 MHz -en 0,07 mm, 1,6 MHz -en 0,05 mm.
Ebből látszik, hogy 0,1 mm -nél vastagabb huzalból nem érdemes a tekercset elkészíteni.
A Litze huzal egymástól elszigetelt szálai miatt, mivel azok párhuzamosan kapcsolódnak, sokkal nagyobb hatásos keresztmetszet alakul ki, amely kisebb veszteségi ohmos ellenállást eredményez.

Így már dereng valami a középsulis tanulmányokból nagyon köszönöm.
Viszont a demodulátor kristállyal is szívok. Van pirit és galenit kristályom, de sehogyan sem akar félvezetőként működni. Vajon min siklok el? Mind két irányban ugyan azt a nyitófeszt mérem. Lehet hogy az érintkező elektródák anyagában van a bibi? Eddig sárgarézzel és alumíniummal próbálkoztam.
Mit ronthatok el?

A valaszt megtalalod itt: Bővebben: Link gorgess le, az oldal kozepe tajan ott lesz.