Ezek a beteg vislkedésűek nagyoknak akarnak látszani azért, mert valójában gyengék. Tudat alatti kisebbségi érzés generálja ezt a személyiségzavart szerintem.
Ennek eredete pedig szerintem otthoni dolog. Nagyjából ismerem azokat a családokat, ahol ilyen gyerekek teremnek, nem csoda ez az eredmény.

Ebben teljesen igazad van! Édesanyja nagyon szigorú (ahogy hallottuk), apja pedig pár éve akasztotta fel magát. Akkor reménykedtünk, hogy ez a tragédia (mindannyian sajnáltuk őt akkor) észhez téríti őt. Egy hónapig észhez is tért, de utána ugyan olyan piszkálódós lett. Sajnáljuk szegényt, de egyszerűen nem lehet őt befogadni az osztályközösségbe, mert "csak azért is" kitúrja magát. Feltűnési mánia.
Mindannyiunknak vannak otthon problémái, többen vannak akiknek elváltak a szülei, van akinek súlyos anyagi problémái vannak, nekem a nagyszüleim betegek, de egyikünk sem ilyen. Mindegy, hagyjuk őt.

A megverős fajta mindenképpen önbizalomhiányos, ha megver egy gyengébbet növeli az önbizalmát. Ez eredhet otthonról is, de a rossz tanulmányi eredményekből is. Tapasztalataim szerint a kettő (megverős-piszkálós és a rossz eredmények) összefüggenek.

Az a nagy baj, hogy általános suliban együtt vannak a civilizáltak, és a személyiségzavarosak.
Nincs válogatás, mindenhol ez van. A suli nem szabadulhat meg tőlük.
Középiskolában más a helyzet, ahova fiam jár, oda csak nagyon jó eredménnyel, jó felvételivel lehet bekerülni, ez szelektál, ott már nincs ilyen probléma. És onnan ki is tehetik a nem odavaló pácienst.

Az én volt szakközép sulim nem így járt. Talán sosem volt elit hely, de nem is kell mindnek annak lennie; az én időmben azért még volt egy kis neve, de miután végeztem, rá pár évre összevonták egy "siheder" iskolával, azóta felére vagy még alacsonyabb szintre esett vissza a színvonal. A tanároktól, és egyéb hírforrásból tudom, sajnos.

Ugye nem gondolod, hogy ez engem érdekel?

Nem tudom, csak mint a pesszimisták himnuszát linkeltem, hátha valakit érdekel.

Csakhogy övék a jövő. Az amit nekünk ígértek szüleink.

Ismeritek?

A pesszimista az alagútban a sötétet látja.
Az optimista a világost.
A realista a vonat lámpáját.
A mozdonyvezető meg három hülyét a síneken.

Ha rám gondolsz, régebben Optimista voltam. Túlzottan is. Ezt is a szememre hányták. Azután kaptam az élettől pár akkora hasba rúgást, amit nem tudtam igazán tolerálni. Az optimizmus nagymértékben csorbult. Azóta szedem a Leszarom tablettát.

Tévedés! Már miért is volna övék a jövő?
Fiatal vagyok látom azt ami körülöttem zajlik, siralmas a helyzet, de soha nem reménytelen

Nem szabad feladni, ennyi.
Sokan vagyunk, akik nem ilyenek, akik akarnak, tesznek, tenni fognak. De a hülyeség, a gonoszság feltűnőbb. Ha mész az utcán észre sem veszed magad körül azokat akik nem verekednek. Egyszer sem gondolsz bele, hogy "azok ott beszélgetnek a buszmegállóban biztosan barátok". De amikor ketten összeverekednek, akkor mindenki odacsődül, és csóválja a fejét. Feltűnő, mert nem ez a természetes.
Van egy pank osztálytársnőm. Többször mesélte, hogy idősek ordítoztak vele, "Hogy nézel ki?! Senki vagy!" stb. Közben pedig ő az egyik legsegítőkészebb osztálytársam. A helyi rockbandában gitáros, nagyon tehetséges. Sok iskolai rendezvények (tanítónap, karácsony stb.) szok gitározni, óriási sikerrel. Akik ismerik tanárok szeretik őt, mert őszinte (bár néha túl nyersen), szókimondó, de bármiben kell bárkinek segítség azonnal ott van. De ez egy "kívülálló szemlélődő" számára nem látszik. Megítélik a kinézetéből.
Rám is úgy néznek a buszon, mintha UFO volnék, mert bakancsban járok (nem divatból, csak kényelmes és nem ázik be, télen pedig ez nagy előny), amikor műhelyem van a suliban akkor munkaruhában utazok be a suliba és megyek is haza. Látom az emberek szemében a lenéző tekintetet. Közben meg panaszkodnak, hogy nincs munkás, senki nem akar dolgozni stb.

Ha valaki egy-két pofonból (ahogy írtad) azt szűri le, hogy márpedig sz@r az élet, azzal nem lehet mit kezdeni. Mindenki úgy él, ahogy akar. Igazábol csak az csípi a szemem, hogy divat a pesszimizmust terjeszteni és rábeszélni az egészségesen optimistákat is arra, hogy nagyon, de nagyon rosszul csinálják, mert mindennek a rossz oldalát kell nézni.

Á. A jövőjét mindenki maga alakítja többségében. Mindig van alternatíva. Csak lépni kell, felfedezni, kitalálni, ha szükséges.

Hát persze.

Azt valljuk, hogy emberekre nem lehet számítani, nagyon kevés kivételtől eltekintve. Ez inkább élettapasztalat, mint pesszimizmus.

Ebben igazad van. Teljes mértékben egyetértek veled, de! Gyakran van, hogy két rossz közül kell a "jobbik rosszat" választani. Hányszor volt már az én eddig eltelt rövid életem alatt is, hogy történt valami rossz, de továbbléptem és rá kellett jönnöm, hogy ennek így kellett lennie, ahhoz hogy teljes legyen az élet, hogy pár hét múlva történjen velem valami jó, aztán megint rossz, majd megint jó, a hinta hol fent, hol lent, fent majd újra lent.

Tales Of Evening - A szél feltámad

Aki nem olvasta még, annak merem ajánlani Wass Albert Magyar örökségünk című művét.

Az előbbi témára kicsit visszakanyarodva, szerintem vannak azért korlátozó tényezők, pl. az értelmi képesség, amivel felfedezheti valaki önmagáról, hogy ha akar, akkor akár bármit megtanulhat, elsajátíthat, elkezdhet, megépíthet. Csak akarni kell. És menni. És fejlődni. És csinálni. Jobban és mégjobban. Olvasni, tanulni és tapasztalni.

És félreértés ne essék, nem arról beszélek, hogy mindenkinek milliárdosnak kell lennie, ettől az én gondolatvilágom azért elég távol áll.

De a saját boldogulását mindenki maga szabályozza, mert a mai világban az ember leginkább csak magára támaszkodhat. És hogy mi van belül? Hogy mire lehet támaszkodni? Hát arra, amit az ember élete során megtanul és megtapasztal. És hogy mindezek hova és milyen módon, milyen gondolatként égtek be. Tapasztalattal együtt születni senki nem szokott.

A kedvencem, amikor a boldogság a téma valahol s mindenféle trükkök és fogások kerülnek napvilágra, ki mivel hogyan lehet "boldogabb" és sikeresebb, stb. Holott a boldogság belülről fakad.

Akkor most mond ki légy szíves nyitott szájjal a "P" betűt. Ha nem megy gyakorold! Előbb, utóbb menni fog.

Tévedés. Jó helyen, sőt frekventált helyen lakom. Csak sokat lopnak errefelé is. 3 milliárdos éves költségvetésből 30 éve nem jut egy tisztességes iskolára. Tanösvényre, tanulmányokra, meg nem valósított tervekre amit itt elköltöttek - jut, abból pedig sok család évtizedekig elélne. A szomszédasszony csinos. De elkanyarodtunk a technika "fejlődésétől". Maradjunk annyiban - nem lett jobb a világ, csak mások a problémák. Vagy éppen ugyanazok, csak szebb csomagolásban. A magam részéről éppen újraélesztést és elsősegélyt tanulok. Ki tudja...

Azért ne bánkódj nagyon, még van remény.

Sziasztok.
Ha nem ide tartozna akkor bocsánat.
Lenne egy kérdésem és kérésem.
Szeretnék venni egy ilyet csak az a gond, hogy ebay-en nem kapok számlát.
Nem baj ha nem ugyan igy néz ki elég csak, hogy hasonlitson rá valamenyire.
És nekem nagyon fontos lenne, hogy legyen vele számla.
Ha valki tud olyan boltot ahol tudnák venni olyan robot kart számlásan és az meg is osztaná velem akkor nagyon megköszöném.
Nem baj ha külföldön is van.
Elöre is köszönöm.

Sziasztok!
Nincs meg véletlen valakinek a Sims3: Házi kedvencek című kiegészítő lemeze? A keresztlányomnak kellene, de sehol nem találom.

Angol címet tudsz mondani?

Vedd meg a eBay-en, majd vegyél valakitől számlát.

The Sims 3: Pets

Szia! Az fura, ha legalább proforma számlát nem tudnának küldeni. Próbáld meg itt és levelezd le az eladóval, hogy proforma számlát küldjön. Itt van direkt kapcsolat. Én volt, hogy kértem. Egyetlen hátulütője a dolognak, hogy az ÁFA nem lesz visszaigényelhető. Én ekkora összegnél nem sokat szórakoznék vele.

Helló! Warezlinkeket azért nem kellene! Ráadásul már lettél figyelmeztetve is ezért.

Szép estét mindenkinek!
Zsömlét sütött a Juditkám.

Úhhh eléggé jól néznek ki, imádom a friss zsemlét, a házi gondolom mégjobb.

Nagyon ügyes! Vizes zsemle?