Méghogy cnc. Az emberi test a legdurvább szerszám még mindig. Elég megnézni ezt a kis videót. Lenyűgöző ez a precizitás.

Próbálj meg elhasítani egy szilfa tuskót meg egy bambuszdarabot!

Nem csak a hasítás a megdöbbentő, bár a sebesség lenyűgöz így is. Én sokat használtam a kezem, amikor gyerekjátékokat szereltem össze bérmunkában. De amikor a furatokat kialakították - az döbbenet. A végeredmény és a kreativitás is. Szeretnék látni végre egy tényleg olyan okos berendezést, ami erre is képes. Mert manapság minden "okos", de a gyakorlatban olyan buta mint a tök. Az okostelefonokkal nem lehet telefonálni, az okos autók elütik a járókelőket, az okos tévék csak tévézésre alkalmatlanok, a nagyon okos számítógépek megölik a kreativitást. Szilfához nem is tudom, volt-e szerencsém, de nyárfával rendesen megizzadtam. Mintha szivacsot próbálna az ember vágni. De ez az anyag adottsága. A bambusz is nyilván csodálatos anyag. Sok mindent lehetővé tesz. De az emberi elme alkotta meg a videón látható tárgyakat és a tárgyak előállításához szükséges segédeszközöket, sablonokat. Ez továbbra is érdekes számomra és lenyűgöző.

Na én lilahagyma+tojás kombót próbáltam ki.
Amikor megláttam mi lett belőle elment tőle a kedvem.

Még gyerek (13-14) voltam, mikor a kukoricás mellett nőtt szilfákat kivágtuk, majd elfűrészeltük és hasogatni próbáltuk. Olyan a fa rostszerkezete, mint az összeszőtt bambusz. Csak kicsit sűrűbb. Egyenes rostú fából nagyjából olyan sebességgel hasogattam gyújtóst egyik kézzel fogva, másikban meg a kisbalta, ahogy a bambuszt hasítják. A szilfába szorult fejszét sulyokkal sem lehetett végigverni. Végig kellett rakni a törzset ékekkel, azon "zongorázni", amíg szét nem hasadt.
Informatikus létemre nyomógombos mobilom van, mert nekem telefonálásra kell. Mióta mobilom van (~20 év) talán 3 SMS-t írtam. Hiszen ott a számítógép, kézreálló billentyűzettel (nem laptop ), mehet az email, tetszőleges hosszban, nyelvtanilag helyesen,... TV-met se használom internetezésre, bár a HDMI-n keresztül mehetne. Nem Smart.
Sulyok Igen, ott a képen.

"Az okostelefonokkal nem lehet telefonálni, az okos autók elütik a járókelőket, az okos tévék csak tévézésre alkalmatlanok, a nagyon okos számítógépek megölik a kreativitást."

Ez azért ebben a formában hülyeség.
Legalább 8 éve okostelefonom van (Nokia E51 óta), ha volt térerő tudtam vele telefonálni.
Az okos autó nem létezik - önvezető autók vannak _tesztüzemben_, amivel egyszer sikerült elütni egy biciklist, ahol az autót felügyelni hivatott munkatárs nem az útra figyelt hanem a telefonját nyomkodta. (Ez amúgy sokat elmond arról, hogy _általában_ mennyire megbízható az önvezető tech, persze messze nem tökéletes, mint ez az eset is mutatja.)
A tv-m elvileg okos, gyakorlatilag az okosságát sose használtam, viszont egy pi alapú "okosítót" tettem mellé. Egyébként tökéletesen alkalmas tévézésre is, de évek óta nem tévézek, kijelzőként használom bizonyos tartalmak fogyasztására.
Okos számítógépről pedig még nem is hallottam - de ha van ilyen és valakinek a kreativitását öli meg, akkor ez pebkac probléma...

Én alapvetően az étel ízét nézem, és nem a kinézetét. Ez utóbbi engem hidegen hagy, szoktam ronda (de finom) ételek főzni, aztán jó étvággyal elfogyasztani

Hogyne lenne, egy mobiltelefon is számítógép.

Számítógép? Inkább kiszámíthatatlan gép.

Tudod, sok pofont kaptam már ezért, de valahol mindenki tudja, hogy van alapja. Amikor azt hiszed, hogy végre bekonfiguráltál egy gépet, minden rendben, majd jön egy nem engedélyezett frissítés és ahelyett, hogy te használnád a kreativitásod kiterjesztésére a számítógépet - azaz ő szolgálna téged - te kezdesz utánajárni, melyik drivert verte haza, mi a teendő és egy fél nap megy el vele, mire ugyanoda jutsz el, ahonnan elindultál - azaz elment az életedből egy csomó idő, a produktum meg nulla. Persze van amikor a gép hatékony, de sokszor a felturbózott hatékonyság és a szívások mennyisége kezd azonos lenni. Ez nem user hiba. Rendszerszintű probléma. Hányszor hallottam már tévé stúdiók építésekor: "Újrahúzom a Windowst és az Avid-et". Aki csinált ilyesmit, tudta, hogy ez többórás bitkolbász nézegetést jelentett, vagy köznyelven pucukák nézegetését, ahogyan szép sorban jönnek egymás után. Én mindig felteszem a kérdést: ér ez ennyit? napok, évek mennek el az ember legértékesebb erőforrásából - az életéből ezekre az "okos"-nak mondott dolgokra, miközben elfelejti a valódi világot és egyre inkább bezárkózik és a gépek rabszolgája lesz. Közben a valódi kreativitás a nullához tendál, mert szabvány megoldásokból építünk fel mindent az igazi "okosság" és gondolkodás helyett. Azt mondjuk "innovatív", fejlődő, kutatás fejlesztés, miközben csak lego kockákat pöcögtetünk hol jobbra, hol balra és sikerként könyveljük el, ha mondjuk mind sárgára sikerül.

Szervizes majd rendszergazda voltam évtizedekig.

Egyetértek.
De nem csak a számítógép az ami megöli a kreativitást. Látom magam körül a világot és mondanom sem kell nagyon furcsa látvány. Kevesen haladnak az önmegvalósítás felé, megelégednek egy látszólagos nyugalommal, vegetálnak. Idén a magyar érettségiben is éppen ez volt az egyik fogalmazástéma "Gondolkodom tehát vagyok."-elmélkedés önmagunkról, az önmegvalósításról, önmagunk kereséséről. Kevesen választottuk, mert nem tudtak róla mit írni.
Itt most nem arról van szó, hogy ki mit csinál szabadidejében, lehet kihasználni a technikai fejlődést is, kreatívan élni modern eszközökkel. Itt van például ez az ARDUINO. Fiataloknak nagyon érdekes és kreatív lehet. Aránylag olcsóak a modulok és rengeteg dolgot össze lehet rakni belőle, minden csak kreativitás kérdése. De ahelyett hogy gondolkodnának sokan inkább neten keresnek kész megoldásokat. Persze ezzel a modulrendszerrel csak egy bizonyos szintig lehet fejlődni szerintem. Persze kérdés, hogy mit nevezünk modulnak. Mert ha úgy vesszük akkor minden modul tologatás. Persze ahogy az ember fejleszti a kreativitását egyre apróbb modulokból építkezik. A kezdő építkezik ARDUINO-s modulokból, a haladóbb már megvegyíti saját áramkörökkel és végül eljut oda, hogy teljesen saját áramköröket hozott létre apró modulokból -alkatrészekből-.
Rengeteg lehetőség van, csak nincs jól kihasználva. De persze ez minden hobbira igaz, legyen akár kézműveskedés, barkácsolás, akármi. Nagyon kevés az a terület ahol nem lehetne a kreativitást fejleszteni. Csak a megfelelő módot kell megtalálni.
De persze az alapoktól jó kezdeni. Aki egy darab fába bele tudja álmodni azt amit meg szeretne csinálni anélkül, hogy a neten kelljen keresnie az már jó irányba halad.
De persze belejátszik a dolgokba az emberi lustaság is. És az sem indok, hogy valakiből hiányzik a kreativitás. Mindenkiben ott van, csak nincs ami felébressze. Szükség van egy kezdő lökésre ami felébreszti a vágyat a kísérletezéshez.

Érdekes ez a bambuszos videó, tetszik ez az ügyesség amivel csinálják. Alapból számomra érdekesek ezek tradiconális gyárak. Ezt láttátok már? Ez is nagyon kreatív.

De nem csak a kütyüreszelés hiányzik, mint kreatív tevékenység, hanem az elmélyedés önmagunkban. Manapság nem azért mennek az emberek kikapcsolódni, hogy rendbe hozzák a felborzolt, teleszemetelt lelküket, hanem "élményekre" vágynak, újabb információözönre. Csak ne kelljen a belsőre figyelni. Rohanás, kapkodás, tolongás. Buli, meg "befizettünk wellness-re-tengerpartra".
Persze tisztelet a kivételnek.

Na, nem azt mondom, hogy nem jó egy testmozgásos, hancúrozós, kacagós kikapcsolódás, de a lelki, belső csend figyelése is jó lenne mellé.

Valoban valahogy igy van. A mai társadalom egyre kevésbé igényli a kreativitást, kivéve talán azt ami azonnal pénzt hoz. Ha mélyebben körülnézünk akkor láthatjuk, hogy ahol pénz van ott az egyik baromságot a másik után lehet kifejlesztetni és, ami rosszabb, eladni mint fejlödést. A sok, kreativitást nagyban mellözö vagy megfizetett médiumok meg ezeket nyomják szerte a világban. Elég csak kinézni Azsiába, Afrikába a népesség nagy része analfabéta még is ott a zsebükben az okostelefon, az interneten meg készpénznek vesznek bármilyen baromságot, amit ott látnak.
A jelenlegi élet szinte kizárolag a pénzröl szol, ami viszont kerüli a kreativitást, hacsak nem hoz bankotömegeket a kasszába, azt viszont gyakran csak akkor hoz, ha sikerül átverni egy jelentös társadalmi réteget, hogy vegye meg a gyakran teljesen felesleges terméket.
Ott voltam New Yorkban amikor napokig kempingeztek a bolt elött, hogy az elsök között jussanak a méregdrága elektronikus kütyühöz, meg láttam a sorokat a legujabb sikerkönyv megjelenése elsö napjaiban. Ugy látszik ilyen hibbant és gazdag emberekre van szüksége jelenleg a fejlödésnek, s nem olyanokra, akik az egyik másik berendezés fejlesztésére áldoznának legalább annyi idöt, mint a sorbanállásra. (20 évig dolgoztam egy méröberendezéseket gyárto világcégnél). Hányszor lettek lesöpörve az asztalrol a mindennapos piaci igények, mert a döntéshozok nem láttak azonnal pénzt a változtatás mögött. Ami gyakran elkeseritett sokunkat, amikor a legfelsöbb emeleteken az egyetlen ötlet a másik cég üzleti politikájának a majmolása volt az egyetlen cél, ami többek között azzal járt, hogy visszafejlesztették a saját gyártást/termelést, egyre inkább a mások által kifejlesztett berendezések adaptálásával igyekeztek megtartani a vezetö poziciot a piacon. Ez többek között azzal járt, hogy egy szerver tipusu alapgépet (kb 8-10 ezer $) a cég minden változtatás nélkül 70 ezer $-ért probál eladni a vevök legnagyobb megrökönyödésének ellenére.
Ha ezt tartjuk kreativitásnak, akkor ilyesmire szükség van és lesz is, mert elképesztö a tultermelés aminek az egyenes következménye az árak lavinaszerü zuhanása, és ha kézbe veszel bármilyen modern, de elképesztöen rövid életü terméket, akkor annak az árában soha nincs benne a fejlesztés teljes költsége. Azaz szinte minden, ami mindannyiunkat körül vesz hitelre van, amit soha senki nem fizet ki.
Hogy ez meddig tarthato fenn vagy mire neveljük a következö generáciokat az egyre inkább kétséges. Az remek amiket az ember a youtubon stb lát, sok a kreativitást nem mellözö emberkétöl, de érdekes modon ez szinte mind privát ügy, a legkevesebb ötlet jelenik meg a piacon. Hol vannak azok az idök, amikor tölünk nyugatabbra bementünk bizonyos boltokba, és az ötletes berendezések/szerszámok tömege között turkálhattunk. Ma ezek szinte nyom nélkül eltüntek, az elektronikus vagy más kreativitást fejlesztö ujságokkal együtt.
Sajnos oda jutottunk, hogy még az olyan forumon is mind ez a HE, gyakran az alapokrol kell vitatkozni, legyen az egy Ohm törvény vagy a legprimitivebb logikai funkcio.

Sajnos igy van. Sikerült a köztudatbol kiirtani azt az elményt, amikor valamid ami elkészült a saját kezeid tudásod alapján, és müködni kezd.
Ma azt adják el mindannyiunknak, hogy milyen nagy elmény ha ezt vagy azt a kütyüt megveszed a boltban.

Gyárak, üzletemberek szempontjából igen. De az "egyszerű emberek" szemszögéből inkább azt látom hibának, hogy mindenki gyors eredményre akar jutni. Egyrészt igen, ez az óriási információáradat, a sok külső inger. Egyre többet és egyre nagyobbat várnak sokan. Ezzel szöges ellentétben áll az, hogy az adott probléma, feladat megoldásán napokig-hetekig gondolkodjunk. Ezért is nyert teret a kutatásban is az amit Kameleon2 ír, vagyis a modultologatás. Modulokból építkezni, kész részegységeket beszerezni sokkal gyorsabb mint magunk kifejleszteni mindent. De ennek a legnagyobb gondja szerintem az, hogy a kimeneti eredmény sikeressége sok külső tényezőtől függ.
Mostanában készülök el az OEKV-re a pályamunkámmal (alacsony frekvenciás jelgenerátor), eddig bárki meglátta a suliban mindenki feltette azt a kérdést, "Mióta csinálod?" A válaszon, miszerint "Szeptembertől." mindenki eddig meglepődött. "Úr Isten, hogy lehet ennyit ba...ni vele! Én biztosan nem szórakoznék vele ennyit. Kinek van erre türelme?!" És ezzel mindent összefoglaltam.

Igen a modultologatás ma is az egyik alapgond. Ezt látod már az Arduinon is. Arra alig ir ma valaki szoftwaret hanem addig keresgél amig nem talál egy müködöt, amit legfeljebb a feladathoz kell idomitani.
A baj az amikor ezt már nagyban csinálják amikor minden komolyabb SW modulokbol van összerakva és nincs az ész a Földön, aki a modulok minden paraméterét pontosan ismerné, igy a modul bizonyos esetekben akár katasztrofálisan is reagálhat, és akkor következik be a nagy csend és mindenki széttárja a kezét mert még esélye sincs kibogozni mi is történt az adott konstellácioban.

Nincs gond a modulozással, ha lenne mellé megfelelő algoritmizálás, dokumentálás és tesztelés.
Ezeken szoktak spórolni, meg ezeket elsunnyogni.

Hát én hallottam már érdekességeket win10 témából, de szerencsére nem üzemeltetek ilyet. A saját rendszereimet eddig mindig megoldottam úgy, hogy engem szolgálnak és nem én őket. Újrahúzni nem szoktam, ha nagyon elcseszek valamit akkor 15 perc alatt visszamegy a legutóbbi mentés.

Van ismerős aki szintén szervizes volt. Az ország minden tájáról hordták hozzá a reménytelennek ítélt gépeket, amiket sorra javított meg - majd elvonult egy tanyára és azt mondta: "Soha többé nem akarok számítógépet látni! Csak a tiszta levegő, a növények, az állatok. Becsömörlöttem." Én 6 év hibaelhárítással kezdtem az életemet és úgy alakult, hogy mindig a más által otthagyott szemetet vagyok kénytelen takarítani. Persze akkor, amikor a pénzt már lenyúlták. De bennem még van némi tartás, igyekszem helyrehozni azt, amit mások eltoltak. Csak már én is kezdem unni, mert egyre több a dolgom és egyre kevesebben vagyunk így. Egyik munkahelyemről azért kellett eljönnöm, mert a korrekt megoldások túl sokba kerültek. Most bútorasztalosok csinálják a villamos bekötéseket, mert azok nem mernek ellentmondani a főnöknek, nem értenek hozzá. Egyszer majd megnézzük a híradóban a tüzet. Van egy informatikus végzettségem, de pont a napi hülyeségek miatt nem akarok ebben a munkakörben dolgozni. Belefáradtam elmagyarázni - miért kell jó szoftvereket használni drága és szutyok helyett. Egy csettintéssel hatékonyabb lenne a munka, de erre nincs igényesség a vezetés részéről.

Én azt értem nem moduláris gondolkodás alatt, amikor valaki a saját tapasztalatai révén alakít ki egy eljárást, nem egy kitaposott utat jár. Ismeritek biztosan az urbánus legendát a NASA által milliárdokért kifejlesztett űrhajós tollról. Illetve arról hogy az oroszok ceruzát használtak. Én ezt értem nem moduláris gondolkodás alatt. Nem minden áron egyfajta csapáson haladni, kerül, amibe kerül, hanem vágni egy saját ösvényt. Mert szorgalommal, egy halom géppel és erőforrással át lehet vágni az embernek magát az őserdőn, de lehet, hogyha balra fordulna jobb helyett - egy macsetével 1m-en belül is célt érne és nem irtaná ki a vadont.

Bezzeg régen

Teljesen egyetértek, és mégsem.
Mivel ez így paradoxon, kifejtem.
A jelenlegi modulos programozás egy csőd. Már a "magas szintű" programnyelvek is azok.
Amikor valaki, a saját élete megkönnyítése végett makrókat készít az asm. programjaihoz, azt egy meghatározott mikrokontroller számára teszi. Ezek lehetnek 2-3 soros utasítások, de egész modulok is. (pl linearizációs ciklus)
Ebben a formában csak egy picit, (2-5%) lesz hosszabb a program, de gyorsabban megírható.
A magas szintű, de főként a moduláris programozás esetén egy zsáknyi különböző kütyü számára kell használhatóvá tenni az utasításokat. Így viszont baromi terjengősek és bizonytalanok lesznek. Könnyen létrejön ütközés.
Ha pl az Ardunio nano számára lenne egy olyan modulos fejlesztő környezet, ami semmi máshoz nem használható, átgondolt, tesztelt, megbízható, akkor lehet, én is áttérnék rá.

De nincs, és soha nem is lesz, mert arra ma egyáltalán nincs idö. Hányszor fordult elö, hogy mire elkészült a "nagy alkotás" a modulok közben egy sereg frissitést élnek meg, és ki tudja mit hogyan frissitenek.
Lásd a minapi csödöt, amikor a W7-s frissitése tette tönkre az Intel Wifi modulját. Annyira, hogy az utobbit már frissiteni sem lehetett, hanem egy teljesen ujat kellett telepiteni. Ha ilyen akkor fordul elö, amikor a "nagy" programod megy csödbe elgondolkozol az örökkévaloságon meg azon, hogy nem lenne-e több értelme fogpiszkálot faragni, mint a bitek rengetegében bolyongani minden nap....

Mennyit tudtok nyavajogni, hihetetlen. Itt a jó idő, kifelé a szabadba!

Ez hiányzik nagyon manapság.

Büszke vagyok. A kisebbik gyerekemék költöztek, és mint ilyenkor, elég sok hullámpapír csomagolóanyag hulladék keletkezett. A két 6 éves iker lány unokám nagy szuszogás közepette ollóval kifaragták, házat építettek belőle, és ki is színezték vízfestékkel. Nem segítettünk nekik, nem is igényelték.

Folyékony macska.

Nálunk a csapból is macska folyik, annyi van.