Idézet:
„Ezek szerint nehezebb értelmezni, mint egy egyetemi tananyagot.”

Na igen, nálam mondjuk ez a mondat volt a választóvonal. Én azt gondolom, nem várhatja el tőlünk, hogy próbáljuk értelmezni a rajzát, ami teljesen egyedi elgondolások mentén született. Bevallom, meg sem próbáltam, tekintve, hogy borzasztó nehéz más fejével gondolkodni.
Valószínűleg valóban igazad lehet, a Programozó is ember, és nem mindenki szereti a dolgokat mindenáron gépnyelvre lefordítani. Kicsit itt azért azt éreztem, mint ahogy a szoftverkészítők állnak a kérdéshez. Én megalkottam ezt, Te meg fogadd el/találd ki, hogy működik/hogy tudod használni. Lerajzoltam a saját rajzjeleimmel, Te meg találd ki, mit akarok...
Lehet, hogy csak beleképzelem ezt a párhuzamot, ma ér véget a szabim

Ezt az áramkört te tervezted, vagy "ollóztad" valahonnan?
Első eset te tervezted, akkor már elég sokat tudsz az elektronikáról... Miért pont a szabványos rajzjeleket nem ismered?
Ollóztad... Akkor ott bizonyára szabványos rajzjeleket volt lerajzolva...

És amit még nem értek, ennél kevesebb alkatrészből össze lehet rakni egy tápegységet, aminek a kimenő árama is szabályozható... miért ezt választottad?

De mondom! )
Nem egy olyan embert láttam már, aki pl nyák tervet is úgy készített, hogy kapcsolási rajza sem volt hozzá!! Szerinted...az milyen?!!
Pont ugyanez az eset, emberkénknek saját elképzelése van néhány dologról...amivel semmi baj nincs egészen addig, míg másoknak nem kell azt értelmeznie.

Maximum személy szerint neki . Azt persze elhiszem hogy 5 perc alatt nem biztos, hogy megy, de ha valaki meg akarja tanulni/érteni, akkor meg tudja, csak bele kell fektetni az időt.

Nem értem miért lenne olyan nehéz a rajzot értelmezni (az más kérdés, hogy csak azért, hogy segítsek, nem fogom az LM358 adatlapját felnyitni, hogy megkeressem, melyik lába melyik (fejből azért nem tudom...)). Az IC felülnézetben van, csak azt kell megnézni, melyik az invertáló- és melyik a neminvertáló bemenete. A táp tiszta, a kimenet pedig ugyanazon az oldalon van, ahol a bemenet. A tranzisztornál nem egyértelmű a lábkiosztás, de ott is úgy rajzolta le, mintha a kezedben lenne. Ilyen rajzot én is készítettem régen, amikor lyukraszteres nyákra raktam össze valamit, és ugye nem tudja az ember kapásból, hogy LM358 melyik lába is az invertáló bemenet. Nem olyan szentségtörés amit művelt. Ezért ajánlottam, hogy az IC belsejébe rajzolja be a szabvány jelet, vagy legalább írja oda, hogy + - és akkor már egyértelmű az LM358, tranzisztorhoz meg elég csak egy EBC, és kész.

Szia!

Nézem a rajzodat, de nem igazán értem. Pontosan mit is szeretnél ettől a táptól?
Annyit látok, hogy két stabil tápot hol párhuzamosan, hol sorosan szeretnél kötni. Külön mérnéd az LM358-al az áramokat és ha valamelyik nagyobb a megengedettnél akkor a relé kapcsolja ki azt.

Szerintem jobb lenne újragondolni az egész dolgot. Megoldás lenne egy eleve nagyobb terhelhetőségű szabályzót építeni (kb 4 - 7 tranzisztor). 15V kimenő felett egy relé átkapcsolná a trafó tekercseket párhuzamosból sorba és az áramlimitet elektronikusan megfelezné, így megmaradhatna a trafó. Kijelzésnek maradhatna az LM3914 erősítőnek az LM358 egyik fele.

Az LM317 amúgy is csak 1,5A-es és ha sorba kötöd a rajzod szerint akkor a kisebb belső áramlimittel rendelkező tönkremehet. Párhuzamos kapcsoláskor pedig mivel nincs két tökéletesen egyforma kimenő fesz a kisebb feszültségű terhelheti a nagyobbat. Mindkét probléma megoldható védő diódák beépítésével, de terhelés és hőmérséklet függő lesz a kimenet. Másik gond, ha valamelyik poti megszakad az a táp a kimenetre tolja a puffer feszültséget. Amit használsz poti különösen gyakran csinál ilyet. Mellesleg több tranzisztor bázisa vezérlés nélküli állapotban a "levegőben lóg", így sokszor össze-vissza működést produkálhat. Az LM358 bemenetein nem lehet kisebb vagy nagyobb feszültség mint a saját tápja. Tapasztalatom szerint legalább 1V "távolság" kell a helyes működéshez.

Hello.
"Az LM317 amúgy is csak 1,5A-es és ha sorba kötöd a rajzod szerint akkor a kisebb belső áramlimittel rendelkező tönkremehet. Párhuzamos kapcsoláskor pedig mivel nincs két tökéletesen egyforma kimenő fesz a kisebb feszültségű terhelheti a nagyobbat. " - egyik állítás sem igaz. Párhuzamos kötésnél az alacsonyabb feszültségre állított oldal nem fog dolgozni, ugyanis a kimenetén meg van a beállított feszültség (több is kicsivel), így ő csak akkor lé be, ha a nagyobb feszültségű elkezd korlátozni, vagy esik a feszültség valahol (kábel, sönt, stb.) a nagy áram miatt. Javítható az áramelosztás, ha a kimenettel nagyon pici értékű soros ellenállást iktatunk be. Át kell gondolni, hol az ellenállás (mekkora), hol párhuzamosítjuk az LM317-eket, és hogy honnan van visszacsatolva a feszültség.
Ha két LM317 sorba van kötve, és az egyik áramkorlátja megszólal, nem fog semmi rossz történni, tönkre nem megy semmi. Az áram korlátozva lesz, a másik valószínűleg feszültség generátoros módban marad.

Lehet, hogy igazad van és nem megy tönkre hiba esetén valamelyik IC, de ez egy kísérletezéshez készülő táp. Így bármi megeshet.
Nem kötözködni akarok de mindenesetre a + kimenet és - kimenet, ki és bemenet, kimenet és érzékelő láb közé én betennék 1-1 védődiódát (ahogyan a gyári adatlap is javasolja). Olcsóbb mint a zárlatos stab miatt tönkrement kapcsolás javítása... Tapasztalat

Találtam egy jó könyvet és abból már megismertem, csak szerintem te még nem láttad a kapcsi rajzot amit 2 napja feltöltöttem helyes ábrázolással.
Szerintem erősen le vagy maradva.

Kérjük, hogy engedjétek el egymás nyakát, lépjetek hátra egyet. Érdemi és szakmai vitát tessék folytatni!

A FOK-Gyem tápegységekben a következő áramkört is alkalmazták a visszahajló karakterisztika létrehozására.
Alapesetben a T4-es tranzisztor (mint áramgenerátor) kb 1,2V feszültséget ejt a P6 (CURRENT LIMIT) áramkorlát-beállító potméteren, ha az a teljes ellenállásával vesz részt a működésben. Ha "letekerjük", akkor 0 Ohm lesz. Ez a feszültség kerül a diff. erősítő egyik bemenetére (T7 bázis), míg a másik bemenetre (T6 bázis) a 0,33 Ohm-os figyelőn (R24) eső feszültség jut. Gyakorlatilag a túláram-korlátozás akkor kezd működni, mikor a figyelő-ellenálláson eső feszültség meghaladja a potméter beállításától (ellenállásától) az áramgenerátor áramával ejtett feszültséget. Mivel ilyenkor már nem a feszültségszabályzó erősítő (T1-T2-T3) lesz a domináns, hanem a T7 által vezérelt T11 tranzisztor fogja a T8 bázisából elvonni az áramot, így a T9 által vezérelt T15 áteresztő kevésbé fog vezetni, vagyis az áramnövekedés itt megszűnik, a kapocsfeszültség esni kezd, miközben a T11 kollektorárama a T12-t nyitja, az OVERLOAD (L2) lámpa világítani kezd.
A túláram kialakulásával egyidőben a + kivezetéshez rögzített feszültséghez képest a - kapcson csökken a feszültség, ezáltal a T1 bázisára kapcsolt +, és - feszültség kiegyenlítő hatása megszűnik, a T1 bázisa + irányban eltolódik. Ez a T5 emitterén is megjelenik, a változás a T5-öt nyitja, és a P6 CURRNENT LIMIT potméteren folyó áram tekintélyes részét elvezeti a potméterről, ezáltal azon kevesebb feszültség esik. Ez olyan hatású, mintha azt lejjebb tekernénk, így a T7 bázison is lecsökken a feszültség, az R24-en sokkal kisebb feszültség is kiváltja a határolást. Ez még jobban zárja az áteresztőt, ami még inkább eltolja T1 bázisát, és T5 emitterét + irányba. Ez egy önmagát erősítő folyamat, a végén egész minimális áram folyik a kimeneten. Ha a kimenetről levesszük a terhelést, a - feszültség újra megnő, a + feszültség eltűnik a T1, és T5 elektródáiról, a folyamat visszaáll automatikusan a kiindulási állapotába, vagyis újra a feszültségszabályzó kezd el dolgozni.Remélem, érthetően írtam le.

Köszönöm, igen, érthetően leírtad!

Némiképp kitakarítottam a témát, és nagyon nem szeretném, ha ismét azzal lenne tele, hogy ki hogyan méregeti a sajátját a másikéhoz! Ez vonatkozik mind a két oldalra, úgyhogy lesz szíves valamennyi érintett elgondolkodni!
Nem feltétlenül kell mindenkinek, minden eldobott kesztyűért lehajolni!

Sziasztok!

Elkészítettem ezt a labortápegységet: Link.
Működik a tápegység, van feszültség és átfolyó áram is, de az 5. élesztési lépésnél kb. 30V-ot mérek (az 5-10V helyett), ha teljesen feltekerem a durva feszültségszabályozó potit.

Ez olyan hiba, amit javítani kellene?
Mert ettől függetlenül jó a tápegység.

Üdv.:
Gyuri

Elég gyengécske cikk, ahogy így beleolvastam. Szerintem pusztán elírás, a durva potinak a végfeszültség közelébe kell vinnie a kimeneti feszültséget (28-29V) letekert finomszabályzó mellett (30-ig a finommal lehet felvinni).

Letekert áram mellett nem biztos, hogy el kell érni a max kimenő feszültséget!
azért a 6. pontban az a "folyik a feszültség" tényleg nem semmi!!!

bocs... 9. pont!

A működés leírásánál az első mondat....Az, hogy a feszültséget kimaxolja, oké. De az áramot hogy?

Dehogy szűr a pufferrel párhuzamos ellenállás.

Igen, 25V AC-ról az már azért feltöltődhet akár 35V-ra is, az meg már életveszélyes!

És akkor mi van, ha mérünk egy olyan helyen feszt, ahol nem akartunk? Legfeljebb nézünk: Mi van, mi ez? jaaaaa, és ennyi....
Ez a mondat is tetszett: 1-2 másodperc alatt minden elszáll, ami nem jól van... Felesleges igyekezet akkor már bármit is menteni....
Mondjuk, azt is megnézném, hogy 35V üresjárási pufferfeszből hogy lesz 30V 3A-en, mert az eleve 90W, a kolléga meg 75VA-es trafót tervez bele. Nincs igazán túlméretezve, de hát itt ez nem sokat számít.....

A 6. pontig nincs arról szó, hogy bármilyen terhet ráakasztott volna.
A 7. pontnál mér zárlati áramot.
A 9. pontban meg elég zavarosan fogalmaz, nyilván, mi értjük, mit is akar, de aki most lát ilyet először, tuti nem érti meg, hogy túlterhelésre áramgenerátoros üzembe kerül, és akkor a kimeneten található ellenállás határozza meg a feszültséget.

Az áram figyelő ellenálláson terhelés nélkül is folyik áram ( a szabályozó áramkör árama) ami már megszólaltathatja az áramkoltátot ... ami visszaszabályozza a kimeneti feszültséget.

Dárga jó elektrotechnika tanáromat idézve egy olyan a mondatra hogy "... folyik a feszültség... "
- Ülj le fiam! Egyes!

Ne kukacoskodj mááá ...
Most törölt a moderátor 4 oldalnyi hozzászólást ilyesmiért !
Pedig de élvezetes volt olvasni !!! Némelyik részt többször is elolvastam.
Az viszont tény - és így is tanítják - a szaknyelvben: a feszültség esik, az áram folyik ...
És a többi észrevételed is megállja a helyét.

27k + 56k sorban. 10V-nál az 125 uA . Szerintem az ne szólaltasson meg ott semmit.
Különben a leírásban 2mA-t ír legkisebb áramnak, ebbe bele kell férjen az osztó árama is, még 30V-nál is.

Letekert áram poti = 0A kimeneti áram... ( bár... mintha pl az IC1 tápja is átfolyna rajta ... akkor meg még nagyobb áram csordogál ott!)
0A < 125uA tehát had szóljon, vagy ne szóljon, ha nem akar!!!
Nekem is van egy "labortápom", az is azt produkálja, ha letekerem a kinemő áramot nullára akkor terhelés nélkül is megszólal az áramkorlát.
Az kérdező eredeti kérdésre visszatérve, ha egyébként rendesen működik az áramkorlát, azaz letekerve közel nulla a kimenő áram terhelés alatt, és tartja is a beállított áramot áramgenerátoros üzemben akkor jó az úgy, akár mennyi a kimenő feszültség terheletlenül letekert áram mellett!

Jó, lehet, hogy megszólalhat, de ennek a mérésnek mi értelme?

Köszi a válaszokat. Maga az áramkorlátozás jól működik. Csak arra tudok gondolni, hogy a cikkírónak nagyon rossz feszültségmérője volt (kicsi volt a bemeneti ellenállása). Szerintem leterhelte a feszültségmérő a kimenetet, az áramkorlátozó potik teljesen letekert állapotában átfolyó áram szorozva a feszültségmérő bemeneti ellenállásával adhatta ki az 5-10V-ot. De ez csak egy elmélet.
Más: a két 2N3055-ös teljesítménytranzisztor nagyon melegszik (külön hűtőbordára vannak szerelve, a tranzisztorok és a bordák között hővezető paszta van). A kimeneti feszültséget 13V-ra állítottam, az áramkorlátot 500 mA-re. Ebből következik, hogy egy tranzisztor kb. (35-13)V * 0,25A = 5,5W-ot disszipál el. A kimenetre terhelést nem tettem, egyszerűen rövidre zártam. Kb. 30 másodpercig merem üzemeltetni, mert a bordák sütnek, kb. 60-70 °C-osak lehetnek. Mennyi a maximális hőfok, ameddig melegedhet? A katalógusban a PN átmenetre láttam maximális értéket, de ha annyira felmelegedne a hűtőborda, akkor a tranzisztor biztos tönkremenne, mert a tok és a PN átmenet hőellenállása nyilván nem nulla.
Még egy kérdés: az egyik borda kicsit jobban melegszik, mint a másik, tehát feltételezem, hogy az egyik teljesítménytranzisztoron nagyobb áram folyik, mint a másikon. Arra gondoltam, hogy az R24-es vagy R25-ös ellenállást kicserélem. Esetleg e probléma megoldására van más ötletetek?

Az itt publikált labortápoknak közös problémájuk (Attila86 tápja nem ilyen), hogy semmi nem történt a tervezésénél a disszipáció csökkentése érdekében. Sajnos a "nyers feszültség" mindig akkora, mint ami a maximális kimenő-feszültséghez szükséges, így alacsonyabb feszültség-igény esetén - különösen nagyobb áramoknál, és/vagy zárlatnál - szinte az egész feszültséget fel kell emészteni. Így ebben az üzemmódban sajnos a nagy hőfejlődés törvényszerű. A hűtésnek igen jónak kell lenni, tranzisztoronként 40W-nál többel nemigen lehet számolni, márpedig egy 30V 3A-es tápnál 50-60W "bent marad" tranzisztoronként, ha maximális áramot veszünk ki rövidzár mellett (és itt mellékes, hogy előzőleg hány V-ra állítottuk be a tápot). Ilyenkor könnyen kikerülhet a tranzisztor a biztonságos üzemeltetési tartományból, holott egyik határadatát sem léptük át, de több paraméter együttes hatása ezeket nagymértékben korlátozza.
Megint csak leírom, gyári tápegységekben (a 40 éves őskövületekben) valamilyen módszert alkalmaznak a melegedés kézben tartására.
1. Trafóátkapcsolás, és visszahajló karakterisztika
2. Tirisztoros (kapcsolóüzemű) előszabályzás
3. Teljesítmény előtét ellenállások alkalmazása, elektronikus áthidalással
Ezek a megoldások a tápegységet gyakorlatilag - bármely üzemállapotban - időkorlátozás nélküli használatra teszik alkalmassá, nincs kikapcsolás, sípolás, tönkremenés. És nincs lakásfűtés sem.

Szia.
A keresőbe beírva " LT-Proli-v2.0 "(Fájlmellékletben fül) látható, hogy volt próbálkozás a disszipáció csökkentésére.
Az általad leírt 1. pont alatti szabályzási lehetőséget használva ki, került megtervezésre és megépítésre. Jómagam nem készítettem el, bővebbet ezért nem tudok róla. Valószínűleg kevés utánépített példány készült belőle, ezért merült feledésbe.

Régebben nekiálltam tervezni egy egyszerű labortápot. Az elképzelés az volt, hogy a disszipációt a G vagy H osztályú erősítők működéséhez hasonlóan, kb. meg lehetne felezni. Tehát egy közép kivezetéses szekunderű trafó, graetz-el egyenirányítva, és 2db pufferkondi. A táp pedig vagy a teljes feszültséget használja vagy ha elegendő, akkor csak a felét. Ez a gyakorlatban nem épült meg, csak szimulátorban játszottam vele - és egy v0.1-es verziójú nyákterv készült. Ha valaki össze akarná dobni, azzal megosztom az eagle projektet.

Egy másik szintén el nem készült projekt, az NE555-re épülő kapcsolóüzemű szabályozó kapcsolásom átalakítása kapcsolóüzemű labortáppá, műveleti erősítőkkel kiegészítve, 0-40V és 0-10A szabályozási tartományra méretezve. szimulátorban ez is működik, van egy eagle-ben készült kapcsolási rajza, és egy megkezdett nyákterv (a nyákterv nagyjából még 0%-os). Ha valaki megépítené azzal megosztom ezt is szívesen.

Én a régi FOK-Gyem-ből, Radelkis-ből, HIKI-ből elég sok példányt megjavítottam, ill. van is több fajtából a tulajdonomban. Kis feszültségen maximális áram esetén is csak langyosak, míg egy fórumtársunknál szükség volt nagyobb áramra kis feszültség esetén, az itteni utánépített tápegységet alkalmazva tapasztalat szerint tényleg rendkívül gyorsan melegszenek. De ez nem ismeretlen jelenség, csak kellemetlen, és - bizonyos feltételek fennállása esetén - korlátozott használhatóságot eredményez, persze az átlagos felhasználót ez olyan sűrűn nem érinti.
Így - utólag - tényleg emlékszem a relés előválasztós tápra, bár ezt Attila86 érdemének tulajdonítottam.
Látom, hogy Proli007 kolléga tervezte, és Alkotó - a nála megszokott - kiváló esztétikai, és kivitelezési minőségben készítette el. Valószínűleg a bonyolultabb trafó miatt hagytak fel a továbbiak megépítésével.

Lengyel tápegységben láttam hasonlót, volt egy kisebb feszültségű tekercs, alacsonyabb igény esetén onnan ment az áteresztők hada. Erre "emelet" volt téve, még kb, 20V. Innen tranzisztorok vezették - igény esetén - az áteresztő fokozatra, amiket egy hálózatvezérelt bistabil áramkör kapcsolt, a disszipáció kis értéken tartása érdekében. Mindig lehet újat kitalálni.