A nedvesség az ugye "vízbű" van. Ha kivonod belőle a "zoxigént", marad a H2. Az meg már nem nedves! Solved.

Oxigén hiányában a penészgomba nem szaporodik, nem romlik a gombóc.

Félreérted.
Arra irányult a megjegyzésem, hogy a mai agyonkompresszált zenék nem mutatnak sok átmenet a 0 és a max között. Gyakorlatilag a hullámforma is igen csekély mértékben "tarajos", szinte egy egyenes vonal. Így a kivezérlésjelző is funkcióját veszíti, hiszen vagy világít az összes LED, vagy egy sem (a mutatósok hasonlóképpen).

Attol függ milyen zenét hallgatsz illetve honnan veszed fel...

Azért ilyennel nem nagyon találkozom.

Én sem...

Hogyan is írta Sipos Gyula bácsi az erősítős könyvének a végén (sajnos nincs meg a könyve)?
(Nem biztos hogy pontosan tudom idézni, pedig most kellene, segítsetek...)
"Ha zenét akarok hallgatni, akkor olyan koncertre megyek, ahol villanyt legfeljebb világításra használnak..."

Akkor most nem sokat járhatna koncertre.

Kicsit túloztam, de lehet, hogy csak engem zavar, hogy ennyire agyon vannak kompresszálva a zenék? Nem élőről van szó, az elektronikusról.

Az ilyen grafika meglehetösen csalo. Nyilván, hogy sok berendezés miatt igyekezni kell az optimális átvitelt garantálni - de ez a normális hordozokon nem igy van.
A rádioadásban gyakoribb mert ott az adoban van egy extra kompresszor ami igyekszik a maximális teljesitményt benyomni a modulatorba. ( söt sok rádioadonak innen ismered fel a hangját, melyiken hogyan van beállitva a kompresszor).
Lemezen vagy MP3-n ez már nem annyira jellemzö, persze a zenétöl függ, de az jellemzö az élö szimfonikus zenére is - hallgasd meg élöben mondjuk a Radetzky-marschot stb. Vagy menj el egy ilyen zenét játszo zenekarra annak a hangja élöben is agyon van komprimálva.
Az ilyen képen amit beraktál csak azt látod, hogy mekkora a modulácio, de nem a hangot. Egy dobütés hangosabbnak tünik mint a hasonlo hangerövel szolo szinti, vagy 20 vonos egy nagyzenekarban.

Élőben hogyan lehet "agyon komprimálni"? Nem elektronikus hangszereket.

Releváns olvasmány a témában: Bővebben: Link

Dinamikakompresszorral?

Élőben; mikor a fülem mellett fújja a kürtös, vagy üti a dobos? Nem maradt le egy hangulatjel?

nNem klasszikus zeneére értve.

Amikor a karmester leinti az üstdobost, hogy halkabban üsse, miközben a triangulumot megszólaltatónak mutogatja, hogy hangosabban.
Vagy a hárfást beültetik a nézők közé, a harsonásokat pedig a folyosóra.

Erősített élő zenére gondoltam.

Nincs ebben semmi csaló, tényleg ilyenek a ma kiadott zenék.
Sokaknak ez az érve a vinyl jó minőségére, mert a vinyl-re ezt nem tudják megcsinálni, de nem azért veszik vissza az ész nélküli kompresszort, mert annyira király a vinyl, hanem épp azért, mert annyira rossz, de magyarázd meg nekik.

Én ezt az ábrázolást tartom csalonak, mert ezt többnyire lineáris, azaz sokkal levesebbet látod rajta a valodi dinamikát amit hallasz.

Ezt megnézted? Bővebben: Link

Csupán érdekesség:
Minap hazamentünk Családlátogatásra, Nagyfaluba.
Beszélgetünk Édesapámmal, zenéről, meg hogy manapság mi szól a rádióban, zene helyett.
Annak idején (kb. 1984-5), Papi amennyire akkoriban lehetett, meg amennyire engedte a pénztárcája, összerakta otthon A ZENÉT (alább láthatjátok)!
Kérdezem, mi van a cuccal:
- Á, nem szól az már fiam, a lemezjátszó sem működik, belevágom a kukába az egészet....
- Ne tegyél tönkre, Papi, hadd nézzem....

Felnyitom a lemezjátszó füstszínű plexijét (szerintem én nyitottam ki utoljára, kb. 30 éve), poros az egész, mint a rosseb. Némi takarítás...
Leszedem a szitát az Orion HS-280-asokról, a pille úgy jár, mintha most jött volna ki a boltból.
Az öreg Tesla azonnal indul, de nézem a hangszedőt, a tű kb. derékszögben áll.... (Ezzel mi történt?)
- Fater, adj egy hegyes csipeszt légyszíves... (Ennek már úgysem tudok ártani, "beállítom"...)
Letekerem nullába az erősítőt, bekapcsolom a rádiót és próbálkozom.
A hangerő szabályzó recseg, zajos, mint az állat, de találok egy olyan pontot, ami nekem megfelel.
Nnna, nézzünk valami lemezt.
- Mami, mit szeretnél hallani?
- Valami szépet fiam.
- Hmmm, Csajkovszkij B-moll zongoraverseny?

Ráengedtem a tangenciális kar liftjét a vinylre, és amikor a tű beletalált a barázdába és némi recsegés után megszólalt A ZENE, akkor libabőrös lett a karom és könnybe lábadt a szemem...
Ilyen szépet már nagyon-nagyon régen hallottam!
És akkor jött gyors egymásutánban:
- Rhoda Scott,
- Madness (One Step Beyond, ez volt a következő lemez, mit csináljak),
- Bach D-moll Toccata és fúga,
- Csárdáskirálynő,
- Ladánybene (mert Kell egy ház!),
- stb, stb, stb.

Nem győztünk betelni a hangokkal!
Fater fél egykor szólt, hogy kéne menni aludni...

Azon gondolkozom, hogy (ha Ők nem hallgatják már) áthozom az egész bazárt hozzánk és nekiállok egy fullos felújításnak...

Ezt a kérdést jol ismerem, 10 évig ez volt a fö gondom. Ekkor vittük a master szalagot Londonba lemezre vágni, mert odahaza nem igen mertek beleavatkozni a dinamikába (80-s évek). A zenészek meg mindenhol ilyent akartak hallani. Az elsö CD-kel is ez volt baj, a mai napig megvannak az elsö CD lemezek, ma joval halkabbak, mint sok modernebb, vagy ujra vett felvétel. Söt megvettem valmikor az LGT aranyalbumát - sok szám megvan vinylen is, a CDk ahhoz képest csapnivaloak hangminöségben.
Söt mintegy 10 éve kijött egy szabvány is - sajnos mint mindennel, ezzel is visszaélnek - hogy pl az adásban nem lehet az egyes müsorok vagy csatornák között egy bizonyos értéknél nagyobb loudness különbség. Ma már vannak müszerek, amik a loudnesst vizsgálják napi 24 orában, és a stabvány megsértéséért büntetés jár. Az ABBA korában még azt sem tudták mi az a loudness.
Akkor egy jo és bátor hangmérnök kellett, aki hajlando elmenni a müszaki határokig és jo a füle is. Persze ma már rengeteg müszaki eszköz is rendelkezésre áll. A felvétel hangképét mindig a szerzö, a rendezö vagy karmester és hangmérnök dönti el. Igy sok minden mulik azok izlésén, és elképzelésein.
Az ABBA korában még azon osztozkodtunk nemzetközi kongresszusokon, hogy mennyi az annyi pl. 6dBV. Az amerikaiak +4-dB VU-t az europaiak többsége a 6 dBV peak-t tartotta mérvadonak. A digi berendezések meg teljesen más skálával jöttek Japánbol.

Nem igen tudom mit kellene felujitani egy ilyen jo és müködö cuccon? Legfeljebb az AKAI-t kell egy kicsit megpofozni a többit elég leporolni esetleg a csapágyakat megtisztitani és kenni. A sercegö potit kimosni, vagy a leválaszto kondit kicserélni ( DC szivárgás). Nekem is müködnek hasonlo korabeli berendezések, nem is olyan rossz a hangjuk, az akkori hanganyaghoz majdnem tökéletes.

Egyvalamiről megfeledkezel. A vinyl az bizony analóg. A CD, MP3 pedig digitális. A lemezen azt a mozgást kapod vissza a saját tűdön keresztül, amivel belekaristolták. Én az orsós magnóknál (AKAI GX4000) morzsoltam el a könycseppjeimet, annyival szebben szólt. Persze kellett a számláló és az a sok tekerés, befűzés, kifűzés... Amikor diszkózni kezdtem, akkor jöt divatba a CD. Kristálytisztán szólt és durván magas volt a dinamikája. Mégis jobban kedveltem az orsóst (nem a Vendelt). A legszebb hangélményt azonban a mozifilmek hangja adta. Az a dinamika és hangzás felejthetetlen. optikai, de mégis analóg megoldás volt. Ma is megkönnyezném, ha hallhatnék ilyet. Főleg az akkori csöves hangrendszeren. Igaz én ebben nőttem fel. Apám ( Isten nyugosztalja ) volt mozigépész is egy időben, amíg gyerekeskedtem. Nemrég veszítettem el. Ő még 40kg-os acéldobozokban hozta - vitte biciklivel a filmszalagokat a 3 km-re lévő állomástól a moziig. Rácsodálkozott a mai technikára, hogy amihez neki még egy egész vetítőgépház kellett fekete-fehérben, majd színesben, az ma egy mobiltelefonban is elfér. Igaz - messze nem azt az élményt nyújtja, mint amikor gyerekként a kukucskálón át néztem az Ezüst tó kincsét.

Biztosan nagy élmény lehetett!
Sajnos, a kényelemnek ára van:
Ami picike és olcsó, az nem fog nagyot szólni.
A GX-4000, az igen! Hallottam már én is szólni.

Aiwa F-250. Abban valószínűleg az összes gumit cserélni kell.
A hangszórók gumijának jót tesz ha lekenem szilikonnal?
Igen, én is ilyesmikre gondolok egyébként, kenés, tisztítás, kondicsere.

De szépen leírtad! Irigyellek az élményért! Az az igazság, hogy amikor ahhoz a részhez értél, nekem is könnybe lábadt tőle!

Rendhagyó nőnapi köszöntő.

Ha már a kezembe akadt ... 4 Kbites ferritgyűrűs memória. Szerintem az átkosban a gyártása nem volt túlgépesítve, ügyeskezű lányok-asszonyok fűzögették a gyöngyöcskéket. Csak úgy fejben utánaszámoltam, ha akkor valaki nekikezdett volna, még most sem lenne meg 4 MB-nyi ram.

Isten áldja őket türelmükért - és most nem a ferritgyűrűs memóriára gondolok.
Boldog nőnapot Nekik.

Nekem nem akad otthon ilyesmi a kezembe.

Egyébként az is érdekesség, hogy még javában használták őket, amikor már voltak TTL IC-k. Sőt csináltak is kifejezetten hozzájuk,például SN75325, amit még ma is lehet venni boltban.

Kezdő koromban (64 -ben) volt szerencsém készíteni egy 1 kbites darabot (tároltprogram vezérlésű transzlátorba), meg is szöktem a vezetékes távközlésből, mert tele volt a búrám a sok vékony dróttól. Aztán a vezetéknélküli távközlésbe is beszivárogtak a drótok.