Nem akarlak elszomorítani, de a legtöbbjük végzett méréseket. Ahogy az sem mindegy, ha egy félvezetős erősítő egyik végtranzisztora 1 bétával rendelkezik, a másik pedig 60-al a komplementer párból, itt is van jelentősége.
Ha a karakterisztika volna a mániám, akkor építenék, vagy vennék egy uTracert -ami eléggé kiforrottnak tekintett a porondon-, és éjjel nappal mérném meg fotóznám azt a nyolc-tíz cső grafikonját ami félévente megfordul a kezem között. Nem ez a mániám, ezért elég a klasszikus módszer, hogy kiderüljön az állapota, mielőtt beépítem. Van még egy tényező, amit nem lehet mérni. Lehet a legjobb mért értékekkel rendelkező csőről is szó, ha annak nem tetszik a hangja...

Miután elszámoltam tízig, és túltettem magam személyeskedő és sértő hozzászólásodon röviden leírom, miért is gondoltam, hogy az állításod hibás.

Az elektroncsövek adatlapjai mindegyik csőtípus esetén, a számszerű paramétereken túl tartalmazza, minimum a két legfontosabb karakterisztikát. Ezek az Ug1 és Ua függvényében felvett anódáram karakterisztikák. Ezekből a görbékből a további három fontos, vagy alapvető elektroncső paraméter értéke közvetve meghatározható/ számolható, ezek: a belső ellenállás, erősítés, meredekség. Némely cső adatlapja ezeket külön grafikonon is ábrázolja az egyszerűség kedvéért. Természetesen vannak olyan paraméterek melyek ezzel a méréssel nem állapíthatóak meg, ezért is írtam úgy, hogy ”szinte minden”, Erre adott megfelelő és részletes magyarázatot pucuka az előző hozzászólásában. De ennek a műszernek(az egyértelműség kedvéért) nem az volt/van a célja, hogy egy elektroncső összes paraméterét mérni tudja, ez csak egy karakterisztika rajzoló.

Visszatérve az adatlapra, az azon közölt karakterisztikák egy-egy csőtípusra jellemző mérési adatokból készülnek, vagyis nem egy adott példány értékeire vonatkoznak. Ezeket meg kell mérni, egyedileg ebből állapítható meg, hogy a gyári értékekhez képest a mért cső paraméterei mennyire térnek el az adatlapon megadottaktól, ezt általában %-osan lehet kifejezni, illetve a mérés alapján ezekből az adatokból cső állapotára következtetni.
Ezekről a mérésekről nagyon sok képet tettem fel az elmúlt időszakban a fórumra, főként azokat melyeknél valamiféle problémát véltem felismerni.

Az elektroncsőben nincs egy kilométeróra, amit kiolvasva, annak értékéből egyértelműen megállapíthatnánk, hogy az adott csőben, mondjuk 1975 üzemóra, vagy csak 75 üzemóra van.
Ezt a szakirodalom ennél azért egyértelműbben fogalmazza és határozza meg.
Lásd _BIG_ hozzászólásban, az általa csatolt adatlapot, amiben nagyon részletesen meg vannak adva azok a paraméterek, melyek mérésével a cső állapota/használtsági foka arányosan megállapítható.

A fentiek alapján írtam azt, hogy nem igaz azon állításod, miszerint ”mért grafikonból” ezek nem derülnek ki, csak az a kérdés, ki milyen következtetésre jut ezekből az adatokból.

Már előre szeretnélek megkérni, hogy kíméld meg a fórumot olvasó közönséget a személyeskedő és személyemet sértő megnyilvánulásaidtól, szerintem erre itt senki nem kíváncsi, köszönöm.

Neked még senki nem mondta, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten? Elkezdtél butázni, majd besértődsz ha vissza butáznak. Mint az oviban...

Még mindig nincs időm méréseket és képeket keresgetni és csatolni de ígérem pótolni fogom, és látni fogod miről beszélek, meg azt is, hogy miért is nem igaz amit írsz. Azért nem, amit épp pucuka maga is leírt régebben, csak úgy látszik vagy feledékeny, vagy szándékosan ír mindig mást.
A csőben valóban nincs km.óra, mégis látszik már az is, ha csak kevés (relatíve) km is van benne.
A karakterisztika rajzolódon ez azért nem látszik, mivel a cső (összességében) nem lineárisan öregszik, azaz a meredeksége nem úgy csökken hogy óráról órára, hanem sokáig nem változik semennyit sem, majd elkezd esni.
Viszont, a katóddal ez nem teljesen így van, azon már jóval előbb, azaz az előtt látszik és mérhető a használatból adódó öregedés, mielőtt a cső meredeksége csökkenni kezdene.

Szóval kedves Accord, mielőtt butázol meg vitázol, legalább nézz utána annak amiről vitázol, netán próbáld ki, mérd meg, és akkor máris nem fogod személyeskedéssel kezdeni az írásod, amire szintén nem fog senki visszaszemélyeskedni.

No, akkor a kettő közül melyik cső az új, melyik ment már 11 hónapot, és ez hogy derül ki a grafikonból? Nem rajzoltam görbesereget mert felesleges, ez csak a -40V-os Ug görbéje, és jól szét is húztam az ábrát, hogy még inkább összevethető legyen a görbék meredeksége.

Anno, TV szerelő tanuló koromban a mester vett egy TV képcső regeneráló full automata és nagyon drága szerkezetet. Azon volt egy "Life test" feliratú gomb, ami arra volt hivatott, hogy megállapítsuk, az adott képcső mennyire van elöregedve, illetve, "mennyi van még neki hátra."
Az ott alkalmazott módszerrel már lehet, hogy jobban ki lehetne mutatni a két cső közötti üzemóra különbséget.
Kíváncsi vagyok, vajon sejted-e, milyen módszerrel állapította meg a műszer a(z) (várható) élettartamot?

Azt én nem tudom. A képcső regenerálók (inkább javítók) úgy szoktak működni, hogy brutál módon meghajtják (túlfűtik) a csövet, és ha túléli akkor kiég körüle a tutyi, megszűnik a zárlat.
A gyári csőmérőkön quality test van, az ha jól emlékszem rácsáramot mér.
Én sacc/kb. meg tudom mondani, na nem azt hogy mennyi üzemóra van benne, hanem hogy új-e vagy használt, és mennyire. Van aki szerint ez lejön a grafikonból, én nem látom, azért is tettem be. A kétpontos emisszióméréssel viszont már szépen látszik ami a grafikonon még nem.

Nem fűtik túl a csövet, pontosan a megadott fűtőfeszültséggel hajtják meg a képcsövet. A katód és az egyik segédrács közé nagyfeszültséget kapcsolnak, ami leégeti a katód felületéről az elöregedett, emissziószegény réteget. Mindezt mikrokontrollerrel felügyelik, hogy mekkora feszültséggel, mennyi ideig tartson, hogy ne menjen tönkre a képcső. Bár így is előfordul, hogy a nagy szikrázásban lepotyogó darabok zárlatot okoznak az elektródák között, amit vagy sikerül leégetni, vagy nem, az erre szolgáló nyomógombokkal.

Találtam egy többé-kevésbé látható képet a műszerről: Bővebben: Link

Egyszer egy Funai tv-nél sikerült egy fókusz-segédrács zárlatot lepukkantani egy feltöltött kondival, aztán még évekig nézték.
Nekem egy asszem AZT HISZEM Sams márkájú regenerálóm volt, de az újabb vékony nyakú csöveket és a Sony trinitronokat csak még jobban elcseszni lehetett vele, annyira vékony volt a katód réteg, hogy nem volt mit leégetni. Abban 555-ös időzítő volt. A régi vastag nyakú csövekhez meg nem nagyon kellett soha ilyen praktika...

Az "asszem" az vajon milyen szem?!

Ugyanez volt a tapasztalatom nekem is: anno rengeteg képcsöves nyerőgépet javítottam, amik szinte éjjel-nappal mentek. A vékony nyakú képcsövek volt, hogy 1 évet sem bírtak, míg a vastag nyakúak sokkal többet. Utóbbiak kicsit később melegedtek be, de ez mondjuk nem zavart senkit. A regenerálás során a vékony nyakúak sokkal többször repültek a túlvilágra, mint a vastag nyakú társaik.

Van egy CRT teszterem azon is van Life test funkció. A fűtő feszültséget csökkenti 25%-kal, és így sem csökkenhet a sugáráram a megadott névleges áram alá. Ha így kevesebb a sugáráram a CRT elhasználtnak tekinthető nem érdemes regenerálni sem. Ezt a módszert alkalmazza a kétpontos csőmérés is.

A Müter regeneráló pont fordítva csinálta: a life test gomb megnyomására megemelte a fűtőfeszültséget és a sugáráramnak nem volt szabad csak pár százalékkal magasabbnak lennie. Az öreg, gyenge képcsövek ilyenkor "megtáltosodtak", sokszor duplájára emelkedett az emisszió, ebből tudtuk, hogy meg vannak számlálva az óráik, vagy kuka...

A leírása ezt írja life test funkcióra:
Emission Life Test cools the cathodes
slightly by decreasing the filament voltage by 25%. A
cooled cathode produces less emission, but most
good cathodes are capable of producing more current
than is needed for full beam current (white
picture level).

Megemelt fűtő feszültséggel lehet tesztelni, hogy érdemes-e regenerálni a CRT-t

Ezek szerint többféle megoldással lehet találkozni, egyszerűbbeknél csak egy bontó nyomógomb van ami megszakítja a fűtési kört és a sugáráram csökkenésének gyorsaságából lehetett következtetni az élettartamra.

Passz, ... Egy ilyen kérdésre csak te tudod a választ megadni.
De azzal, hogy pontosan leírod a mérés körülményeit, annak módszerét, a cső típusát, a mért adatok alapján megindoklod, hogy melyiket és miért tartod újnak vagy használtnak. Ebből már szerintem mindenki meg tudja ítélni, hogy az általad választott mérési módszer és a levont következtetés alkalmas-e a cső életkorának meghatározására.

Mielőtt félreértenél, nem kötözködni szeretnék, de épp te linkelted egy L3-3 típusú mérő kapcsolását is mivel már valahol olvastam, hogy ez egy, a korszerűbb elektroncső vizsgálók közül kicsit végignéztem a linkelt kapcsolási rajzot, ez pont olyan műszer amiben rácsáram mérési lehetőség is van, nem csak az a bizonyos teszt gomb. Abban természetesen igazad van, hogy nagyon kevés ilyen műszerben található a rácsáram mérésének lehetősége.

Na látod, erről beszéltem, erre írtad hogy butaság...
Abból a képből ugyanis semmi nem derül ki, ráadásul a piros, ami a grafikon alapján jobb, na az a használt, a másik egy teljesen új cső (kartonból kivéve).
Ha nem tudnám, akkor is meg tudom állapítani melyik az új, na de nem a grafikonból hanem a kétpontos emisszióméréssel. Ahogy gyarapodik az üzemóra egy csőben, a grafikon elkezd lassan lejjebb tolódni, de az attól még bőven benne marad a gyári értékekben (szórás), illetve még a meredeksége sem fog csökkenni. Az már majd csak akkor fog látványosan csökkenni amikor más sok üzemóra van a csőben. Ettől függetlenül, a grafikonon még nem látszó kevesebb üzemóra a katód emissziójában már tetten érhető, na ezért sem butaság az ilyen mérés.
Pont azért vettem vagy 80db használt csövet (is) jelképes összegért (1500Ft volt a 80db), hogy ezeket a dolgokat le is tudjam ellenőrizni, meg tudjam mérni rajtuk. Szerencsémre még olyan cső is van köztük ami szinte teljesen halott, adott értéken már csak tizede anódáramra képes, emissziómérésnél az emissziója nulla.
Ha előkerül mutatok majd olyat is, ahol van 2db, a grafikonon szinte teljesen egyforma PCL85 trióda fél, miközben az egyik jóval öregebb, az emissziója csak kb. 70%-a a másikénak.

Meg is leltem. Ha a grafikont nézem, ami egyfajta olyan emissziómérés amiről pucuka írt (0V Ug melletti anódáram a feszültség függvényében majd ez összevetve a mellette lévő adatlappal), akkor az látszik, hogy nagyjából mindkét cső hozza az adatlapi értékeket (50V-nál 5mA, 100V-nál 10,5mA), és a 9-es cső még valamivel jobb is mint a 8-as.
Igen ám, viszont a kétpontos emissziómérés meg épp az ellenkezőjét mutatja, a 8-as cső esetében gyakorlatilag egy új katódot, míg a 9-esnél egy már eléggé használtat. Ami ugye, soha nem derül ki ha csak a grafikonokat nézem...
Ennyit erről...

Tettem bele egy teljesen rosszat is mert az kimaradt, itt nyilván már a grafikon is beszédes. Ennél a csőnél el sem tudtam érni néhány volttal azt a 10mA áramot csak 4,5-öt, ami nullára lecsökken ha átkapcsolok a lecsökkentett fűtésre.

Akkor most tegyél fel egy-egy olyan grafikont amelyiken a 8-asnak nevezett cső értékei vannak normál fűtésnél és csökkentett fűtésnél, illetve egy másik grafikont amelyen a 9-esnek nevezett cső van ugyanilyen módon mérve. Ezekből talán jobban kiderül az általad javasolt mérési mód közötti különbség.

Olyat nem tudok, ugyanis csökkentett fűtéssel soha nem mérek végig csövet (nem készítek grafikont), már elvből se.

Akkor most mivan?

Ezt te írtad néhány hozzászólással ezelőtt pucuka-nak, akkor most miért nem méred meg ezen a módon, ez a mérés támaszthatná alá tényszerűen az eddig általad leírt módszer hatékonyságát.

Igen azt írtam, hogy a Rádiótechnikai hasábjain én nem találtam ilyesmit (más magyar szak-folyóíratról) nincs tudomásom. A mellékelt orosz rajz nem az RT-ből származik és nem is építési leírás. Sajnos több fórumon is olvastam már olyanokat is, hogy időnként több fájdalmat okoz ez a szerkezet, mint örömöt, a rengeteg KH miatt.
A vaterán hirdet valami fickó katonai lomot, csöveket, ezt-azt, már elég régóta. A csövek "L3-3-al bevizsgálva" található a hirdetés szövegében, de a "vizsgálat" eredményéről nincs infó....

Összefoglalva, számomra nem meggyőző ez a mikroprocesszoros rajzolósdi sem. A tiéd mennyiben megbízhatóbb mint egy uTracer, vagy egy RT-ben leközölt klasszikus séma? Mindenki döntse el maga. Egy EL34-et szoktál 800V anóddal mérni? Teljes biztonsággal pedig akkor lehetne rámondani, hogy hibátlan, ha a határai feszegetve vannak....

Legyen, akkor támasszuk alá, nehogy eldőljön. Itt vannak az aláfűtött mérések, amik igazolják amit eddig is mondtam. Már a mérések kezdetekor rájöttem arra (minő csoda, magamtól), hogy a grafikon önmagában nem elég, nem mérés, csak a kétpontossal együtt ad átfogó képet a csőről. Jó hogy kérted ezt a mérést, mert most legalább más is látja. Mármint azt, hogy a grafikon alapján jobbnak kinéző csőről nemcsak a kétpontos emissziómérésnél derül ki hogy valójában jóval használtabb, de egy ilyen aláfűtött mérésnél is elvérzik, mutatva, hogy mégsem akkora butaság az a mérés... Annyira nem, hogy szükséges.

És hogy miért nem mértem meg eddig? Én ilyesmire csak télen érek rá, tavasztól őszig van bőven dolgom. Aztán, én ezt tudtam ezen grafikon nélkül is. Valamint, az új csöveket nem szoktam aláfűtve mérni, nem biztos hogy szereti, meg egyébként se sok értelme van, ha látom hogy új. Azért egy egyperces aláfűtés nem ugyanaz, mint amikor egy komplett mérés idejéig van aláfűtve a cső. Nem mintha ez tönkretenné, hiszen, minden egyes használat utáni kikapcsoláskor alá van fűtve, mert amelyik készülékben van anódkésleltetés az is csak a bekapcsolást késlelteti, kikapcsoláskor nem veszi el az anódfeszt, így az anódáram folyik tovább (amíg a pufferek bírják) akkor is, miközben hűl ki a katód.

A gyakorlatban soha nem találkoztam ezzel a mérővel, de az általad mellékelt kapcsolásból és régebben valahol olvasott leírásból látom, hogy ennek a készüléknek van beépített rácsáram mérési lehetősége, mivel ez a kérdés engem is érdekelt ezért néztem meg kicsit részletesebben, gondoltam a leírtak alapján téged is érdekelhet.

Ebben tökéletesen igazad van, ezért is nem csináltam meg a 800V-os mérési lehetőséget mert rendkívül sok megoldandó plusz feladatot generál, tápegység, szabályzó, mérő áramkörök, stb, stb, hogy már nem éri meg a ráfordított pénz és energia. De eddigi méréseim alapján biztos vagyok benne, hogy a max. 380V(ennyi most a legnagyobb szabályozható anódfeszültség érték) anódfeszültséggel már tökéletes képet lehet kapni a teljesítménycsövek állapotáról és szimmetriájáról. Erről jónéhány grafikont raktam fel az elmúlt időben például ezt.Bővebben: Link

Köszönöm, hogy mégis megmérted, most én is úgy vagyok, hogy nem tudok semmilyen mérést sem készíteni, de nagyon kíváncsi voltam az eredményre.
Szóval, úgy tűnik ebből a mérésből valamilyen módon lehet következtetni a cső élettartamára, de azt megmondani pontosan, hogy mennyi üzemóra van konkrétan benne, ahhoz még sok mérést és elemzést kell végezni.

Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz, még a karácsony is, ........

Mivel nagyon el voltam foglalva más teendőimmel, sajnos nagyon kevés időm maradt arra, hogy ezzel a témával foglalkozzam, de közben az előző tesztert egy kedves barátomnak elajándékoztam, azon hátsó szándékkal, hogy egy újabb verziót tudjak magamnak készíteni, amit azért az időhiány ellenére is sikerült összehoznom.

Bemelegítésként szokásomnak megfelelően teszek fel két grafikont az új teszterrel mérve.
Remélem sokaknak elnyeri a tetszését.

Némi kiegészítés a két grafikonhoz: Az első képen(_22mA ) a teljes mérés látható -24V -os rácsfeszültségig, 0,5V -os lépésekben, ami 48 görbesereget jelent. Ezzel szeretném bemutatni, hogy jelentősen bővítettem a kirajzolható görbék számát.
Az első képen látható még egy munkaegyenes ami egészen a kép aljánál található, jóformán alig észrevehetően, ezt második képen lehet csak igazán jól értékelhetően látni.
A második kép(_1mA), az elsőnek egy lényegesen kisebb 1mA-es méréshatárban történő kirajzolása, ezen már tökéletesen látható a munkaegyenes is. Az első vízszintes vonal 200uA szintet jelzi és még ez alatt is nagyon szép alakja rajzolódik ki a görbéknek. Ezzel azt szeretném bemutatni/hangsúlyozni hogy az új változatnál az alkalmazott árammérő beváltotta a hozzáfűzött reményeimet, így nagyon pontos méréseket lehet vele készíteni.

De vissza a kezdetekhez, mivel az előző változat már bizonyította működőképességét, úgy gondoltam kijavítom az ott észlelt hibákat és/vagy hiányosságokat. Ezért egy deszkán összeépítettem az új verziót és azon végeztem el a módosításokat, azon történtek a mérések és beállítások.

Most néhány képet felraknék az előkészületekről.
Mivel már az újabb példány alapjai az előzőek szerint össze volt állítva az előbbiek szerint a deszkán ezért ezt használtam alapként.
Az első három képen „belepróbaként” kísérletet tetten hogy férek el az újabb panelkákkal az előző méretű dobozban. Hát elég szűkre sikeredett.

A következő két képen már mindegyik panelt az árammérő kivételével sikerült be is csavaroznom. Még mindig(vagy már) nagyon sok a bekötendő vezeték, mivel a deszkán már igyekeztem úgy elhelyezni a paneleket ahogy majd a dobozban lesz, ezért a vezetékhosszakkal nem is volt gond, de a beszerelést előzetes elképzelésem ellenére, nagyon megnehezítette. Nem jó ötlet volt.

Most sikerült a PIC panelt is úgy beraknom, hogy az USB csatlakozó is a helyére került és már nem kellett fixen bekötnöm a kábelt, mint az előzőnél. Ennek a helyét úgy fúrogattam ki és reszelgettem szögletesre, hát ez sem túl szép, de legalább jó lett.”kis sikerélmény is lehet nagy élmény”. A képen oldalt látszik még egy lyuk, ezen tervezetem kivezetni a csőfoglalathoz kötendő vezetékeket, ami azóta már megtörtént.
A legbanálisabb hibát pedig azzal követtem el, hogy a régi doboz méretei szerint furkáltam ki kapcsolók helyét, mivel a trafót kicsit odébb raktam, meg az alatta lévő panel is más lett/máshova került, ezért persze egyik sem fért el abban a pozícióban, így kénytelen voltam mindkettőt odébb rakni, így most két üres furat rondít bele a képbe.
Egyébként, az egészet egy 250x200x60 as dobozban helyeztem el.