Én csináltam egy darab rézcsöböl egy szerszámot, amit rádugok az aktuális forraszhegyre, alul lapos és kb. 45 fokra van hajlitva. A lapos részbe bereszelek egy U formáju vájatot az adott SMD mérethez. Az SMD befér a vájatba, azaz egyszerre melegiti mind a két oldalon a forrasztást és egy csipesszel egy pillanat alatt ki lehet kapni az alkatrészt. Valoban pillanatok alatt elkészithetö akár hulladékból is.

Nekem van C245-758 hegyem, amit már használtam. A 1206-hoz nem jó ez a méret, ezért néhány alkatrésznél nálam bevált -az egyébként eleve kéznél lévő- 2 páka. Talán ez még mindig gyorsabb mint a pár másodperces hegycsere, majd vissza a másik hegy.
Kimondottan a 1206 mérethez is létezik célzott hegy, C245-018 számon.

Eltöprengtem azon amit mondasz. És valóban, nálam néhány dolog másképp van. Abban nem tudok egyértelműen állást foglalni, hogy ez nekem jó, vagy aggódnom kellene az eltérés miatt.
Most kimondottan az ónfutás megfigyelése miatt, csak ezért bekapcsoltam, és próbáltam a hegyre tett ónt a páka forgatásával futtatgatni (továbbra is a C245-944 hegy van a pákámban). Az ón nem önállósodik, éppen ott maradt ahová én tettem, és nem tapasztaltam az említett vándorlást (60+40 ólmos Ón és 300 °C).

Nem néhány dolog, hanem általában.

Kevered a dolgokat. A C245-944-est próbáltam, nekem nagyon zavaró volt, hogy hosszan bevonatos a hegy. Az ónfelfutás a ceruza (tehát nem a véső) alakú hegyeknél tapasztalható, ahogy azt Ge Lee is leírta.

Akkor ezt félre értettem, arra következtettem, azért probléma a széles bevonat, mert azon is felfut az ón. Viszont ha ez a "ceruzára" jellemző (ilyenem nincs, nem tudom kipróbálni), akkor milyen hátrányát látod a 944 hosszú bevonatának?
Én inkább erényként tekintek rá, mert így egy TO220-at egybe tudok vele melegíteni ha elfordítom a hegyet -na jó, nem férek hozzá mindig, de általában beválik-.

Lásd melléklet, kb. a jelölésig van bevonat a hegyen (az is látszik, hogy nem sokat használtam). Tisztítás után, a gyári ajánlás szerint, ónnal kell futtatni a hegyet. Erre kb. háromszor annyi megy, mint egy normál hegyre, beforrasztásnál meg a felesleges ón a forrpontra "szalad" ha nem rázod le rendesen (fröcskölve az olvadt forrasztóónt minden irányba). Ha a forrpont kezelésbe vétele előtt tisztítod meg, akkor meg sokat "felszív".

Az egyszerre melegítésre vannak nagyon jó hegyek, azokat ritkábban használja az ember, sokáig jó lehet.

Most már teljesen elbizonytalanodtam. Fogalmam sem volt arról, hogy a hegyeket ónozni kell, ezért én nem is tettem ilyet. Sőt semmi egyebet sem tettem a hegyekkel a forrasztáson kívül. Szó szerint CSAK forrasztok velük. Ha már túl sok rajta a ráégett maradék, meg egyéb fekete szutyok, akkor megtörölöm egy pamut ronggyal és minden megy tovább. Folyamatos forrasztás mellett ezt kb. óránként elég ismételnem.
A másik pákámban egy C245-906 jelzésű hegy van (általában), amit elsősorban a felületszerelt alkatrészekhez használok (1206, SOT23 stb). Ennek a bevonatos része jóval kisebb mint a 944 hegyen lévő bevonat, mégis nagyon hasonló módon tudok mind a két hegytípussal dolgozni. Munka közben nem érzékelem a bevonatos részek közti magasságból eredő eltérőséget.

A 944-es pákahegyeket (6db-ot) lassan két éve használják a diákok a suliban, napi szinten, és persze nem igazán vigyáznak rá. Adott diáktól függ, de rengeteg a vizes szivacsos törlés, és a gány forrasztás is. Ennek ellenére nincs különösebb probléma, mindegyik hegy jó, és lehet vele normálisan (is) forrasztani. Ahogy mi (kb. egy átlag hobbista) használjuk, 60-40-es forrasztóónnal, úgy igen hosszú lesz a várható élettartama...

Én azt tapasztaltam hogy a vizes szivacs csak árt, vizkő? rakódik a hegyre. Én átszoktam a száraz szivacsra

Nem a vízkő árt hanem a hirtelen nagy hőmérséklet különbség a hegy felületén amitől hajszálrepedések keletkezhetnek a bevonaton. Sosem értettem hogy régebben miért vízeztem, talán azért, mert valakitől hallottam. A hülyeség is ragadós.

Én is így tanultam az elődeimtől.
Csak száraz törlés, meg a rézforgácsos tisztítás.
A munka befejeztével pedig friss ónréteg felvitele a galvánréteg teljes felszínére.

Én is elégedett vagyok vele, ezért mertem itt ajánlani. Nem ideális mindenhez, de egy jó középút, sok feladatot meg lehet oldani vele.
De Bakman leszólta, ezért nem erőltettem. Azaz egy kicsit próbáltam, amiből nem jöttem ki jól.

Te is említed a pákahegy ónozását. Én ha végeztem, kikapcsolom az állomást és így vagyok kész. Amikor újra használom, és koszosnak találom, akkor megtörölöm a rongyommal, és mehet tovább a munka. Mekkora bűnt követek el ezzel a hanyagsággal? Milyen előnyt ígér az ónbevonat?

A gyártói ajánlás azért a nedves szivacs és az én tapasztalatom szerint is azzal lehet normálisan tisztítani. Skori mint írta sok az iskolában vizes szivacsos törlés mégsincs gond a heggyel. Én egy párezres Fahrenheit pákát használok amit kifejezetten gyakran törölgetek nedves szivaccsal ha valamit csinálok, de még annak sem ártott meg ez. Pedig én se desztvizet használok, bár az biztos jobb lenne.

Lehet hogy ez is csak hozadék a múltból, mert régebben nem mindig volt stabilizált a pákahegy hőmérséklete. Most Solomon és Hakko pákával és saját készítésű álomással forrasztok, és kikapcsoláskor nem revés a pákacsúcson az ón. Sőt, hosszú percek alatt sem válik kásássá. Ez egy túlmelegedő páka esetében nem lesz ilyen. Ennek ellenére mindig friss ónnal futtatom be a csúcsot.
Emlékszem a Welleres időkre, ahol a hegy galvánréteg ha megsérült, az ón beszivárgott a réz magba, és kioldotta azt mint ha kukac ette volna ki.

Nem tudom melyik gyártó ajánl ilyet. Nekem nem csak Solomon de Weller hegyem is ment már emiatt tönkre régebben, egyre kevésbé akart a felületén terülni az ón, a cégnél megnézték mikroszkóp alatt és tele volt repedésekkel a bevonat. Nem mellesleg, az ónt akkor könnyű lehúzni róla ha meleg, ha szárazon húzod meleg marad, míg a víz visszahűti, már csak emiatt is könnyebb szárazon törölni mint nedvesen, legalábbis én ezt tapasztaltam. Amíg egy 600Ft-os hegyet elhajít az ember, addig nem szívesen teszi ezt meg egy hússzor annyiba kerülő, fűtőbetéttel egybeépített heggyel. Szerintem. De nyilván mindenki úgy csinálja ahogy akarja.

Valószínűleg szivacs és szivacs között is lehet jókora különbség. Amit használok, az szárazon kifejezettem kemény és rugalmatlan, enyhén nedvesen viszont puha és rugalmas. Ezzel pl. nedvesen jobban le lehet tisztítani a hegyet, mint szárazon. Ideális esetben egy gőzréteg veszi körül a pákahegyet nedves törléskor, ami jó esetben korlátozza a hőelvonást, és a visszahűlés mértékét is, vagy legalábbis lassítja annyira a folyamatot, hogy a páka hőfokszabályzója is be tudjon avatkozni. Hozzáteszem, hogy ezek csak találgatások a részemről, arra nézve, hogy miért nem mentek tönkre a korábban említett pákahegyek.

A szivacs nekem sem nedvesen sem szárazon nem tetszett, attól még egy darab wc papír is jobb, összehajtom kétszer, amikor már egész felületében fekete az égett gyantától akkor leseprem róla az óndarabokat egy dobozba, áthajtom hogy a koszos fele belül legyen, és amikor a másik fele is elkoszolódott már akkor megy a szemetesbe. Nem kerül szinte semmibe.

A JBC gondolom nem véletlenül írja rá a szivacsra hogy nedvesen használjuk. A Hakko dettó. Persze lehet hogy csak jobban pörögnek az eladások ha gyorsabban használódnak el a hegyek, de nekem is az volt a tapasztalatom hogy a száraz cellulóz szivaccsal nem lehet normálisan letörölni, nedvessel viszont kényelmesen és jól. Valamit valamiért.
Ahol a termikus sokk már problémásabb, a magasabb hőfokú forrasztásokhoz, ólommentes forraszanyagokhoz meg már eleve a fémforgácsot ajánlják: Bővebben: Link

Filléres tétel és tényleg jó: CMT-599B-B Pákahegy tisztító.

Megjott kozben a forrasztoallomas, ezt t245-el adjak.
Indulasnak harom hegyet vettem hozza, ket veso alaku (2.4mm x 0.5mm es 1.2 x 0.7mm) valamint egy blade (10mm).
Aztan majd meglatom merre tovabb
Egyelore 'orom es bodotta' de nem lenne tisztesseges osszevetni a regi pakaimmal.

Így van, nem véletlenül, mert az a szivacs szárazon semmire nem jó. Tehát (szerintem) nem azért kell nedvesíteni azt a szivacsot mert a hegynek az a jó, hanem a szivacsnak van a nedvességre szüksége, anélkül nekem pl. ami szivacsom volt, abba lyukak égtek egy száraz lehúzáskor.

Csak kíváncsiságból...megtudható mennyi lett a végösszeg?

Nem tudom mennyire relevans, nekem $1140.- NZD lett a vege, ez most napi arfolyamon ~240k HUF.
Ebben benne van maga az allomas, a paka (T245) es negy hegy.
Valamiert azt hittem harmat vettem pedig negyet, mint az emlitett reszeg amerika turista .

Az lenni kész.

A doboz belső részét is megnézhetjük?

Köszönöm a választ, elsősorban kíváncsiság, hogyan alakulnak a mostani árak. Ezen kívül, hogy igazuk van-e valamennyire azoknak, akik szerint az alkatrészek árának emelkedése miatt, nem érdemes forrasztóállomást építeni.

Erről jut eszembe: Pesterzsébeten (v. a környező kerületekben) használ valaki bármilyen (tehát akár kínai, akár saját, akár gyári) JBC 245-höz való forrasztóállomást?

Annak ellenere, hogy anyagi szempontbol teljesen egyertelmuen megeri epiteni (sot mar csak az epites orome miatt is), azert sok mas feltetel/elvaras is szerepet jatszik/jatszhat a gyari allomas vasarlasa/sajat epites-nel.
En mar kozel voltam ahhoz hogy megepitem a te vezerlodet, de aztan megis a vasarlas mellett dontottem.
Legnyomosabb erv a mechanikai munkak kivitelezhetetlensege (nappaliban, az etkezo asztal sarkan nehez igenyes munkat vegezni).
Kovetelmeny volt az allamasba epitett, szogben allithato pakatarto, felkezes/kombinalt tisztito es cartridge cserelo is. (Itt ugye az alllomas sulya adja a stabilitast, megint mechanikai munka).
Mindezek ellenere nem zarom ki, hogy kesobb megepitem az altalad tervezett allomast, bar lehet a vezerlest en inkabb magam oldom meg, csak a kihivas miatt
A most vasarolt allomas pedig remelem Weller-hez es a kinai-hoz hasonloan kihuzza a kovetkezo (hatralevo) 25-30 evet

Szia! Sajnos házon kívül vagyok. Így nem tudom elfényképezni.
A vezérlőről egy képet csatolok. És egy 24V /9A tápról megy.
A ventilátor egy NTC vezérlést kap majd. A 2db lyuk helyére készül majd gomb.
Amikor a vezérlőt vettem még nem volt angol verzió. De létezik belőle.

Kíváncsi leszek rá hogy válik be, a JBC gyári állomásaiban elég sokan csalódtak, mert hogy nem igazán képesek nagyobb hőelvonású felületek utánfűtésére és odaragad a páka a többrétegű nyákra vagy a nagyobb alkatrész tokjához.