Két olyan népcsoportot, (vagy minek nevezzem őket) ismerek, amelyik bármilyen konfliktusra egyetlen megoldást ismer, ez pedig a másik fél totális megsemmisítése.
Ezek természetesen szimbiózisban élnek. Nem lehet véletlen.

Csak szerénykedsz.
A hozzászólásaid alapján jóval többre tippelek.

Ez olyan bigkópés...

Nagyon a média hatása alatt állsz.
Ha jól értem, te egy mások által elképzelt világban élsz és szinte semmit nem tudsz a körülötted levő világról.
Ez a te dolgod.

...és itt kéretik abbahagyni az egymás kioktatását!

Szóltunk, hogy fejezzétek be!

Bocs modi, csak most vettem észre, hogy már közbedzoltál.




Vajon miböl gondolod, hogy ez csak nálunk igy van? Megint egy közel sem tisztességes általánositás, lejáratás. Abbol, hogy a nyugati filmek százaibol csak egy jobb jut el hozzád, a többi meg ott is megbukik vagy eltünik a süllyesztöben. Nyilván, hogy egy tizmillios országban jobban több nyilvánosságot kap minden jo meg rossz dolog, produkcio, ebböl nem kellene ilyen megállapitásokat kreálni, csupán azzal az ocsmány szándékkal, hogy valakit lejárass.
Halvány fogalmad sincs mennyi rossz és még rosszabb alkotás készül a külföldi studiok ezreiben és hányan hány ilyen filmet stb buknak el. Azaz még viszonyitási alapod sincs, de bátran osztod az észt.
Hallgasd meg pl néhány zenész sztoriait, akik neves studiokban is megfordultak, amikor látták, hogy valaki tehetségtelen, viszont a projektnek pénzt kell hoznia, nem restellték az egész lemezt megcsináltatni a studio profi zenészeivel a tehetségtelen szupersztárok meg playbackröl végigturnézták a fél világot és lehet, hogy te is tapsoltál, csápotál nekik.
Sajnos ilyen világban élünk. A minap ünnepeltették az elsö MI bemondonöt a TVben, az ABBA koncert is már uton van és milliokat fog hozni a projektet pénzelöknek, holott amit látsz meg hallsz az mind mesterséges.

Talán értelek... Azonban a tanultság, az összefüggések értelmezési képességétől még nem vagyunk kiemelkedők az emberiségben, mivel ez csak egy szegmense az életnek, életképességnek. Aki kiemelt funkcióban van, vagy csak egyszerűen a monitor előtt tölti az élete nagyját annak is kell enni, ruha cipő, stb. Szóval, ha valaki jó valamiben az nem áll felette azoknak, akik az élet más területén szolgálják a köz javát. Mit mondana az említett átlátó barátunk, ha megkérdeznénk, hogy milyen terménnyel kell etetni egy állatot vágás előtt, hogy jóízű legyen a húsa? Vagy mit hova, mikor kell vetni, hogy legyen mit ennie, ha korog a bendője?
A jóval kellene foglalkozni, nem a rosszal, és ha megismerünk valakit a jól, az értéket keressük benne, ne a gyengéit. Ha csak nem segíteni szeretnénk neki. És oda is el lehet jutni, hogy adni jobb, mint kapni. Már akinek...

Papp Laci is ezt mondta.

De tényleg: vissza-visszatérő dolgok mennek. Volt itt szó hitről, volt tudásról. Mintha egymást kizáró dolgok lennének. Pedig nem, csak tudni kell, minek mennyi teret enged magában az ember. De hit nélkül tudás sem lesz, az teljezen biztos.

A hit és a tudás kizárják egymást.
Ugyanis a hit első alapvetése, hogy nem kell értened, elég ha csak hiszel benne.

Hiszünk a végtelen vilagban, ami mindig volt és mindig lesz.
Hiszünk az ősrobbanásban, és a vegső "crash"-ban.
Egyikre sincs bizonyíték, csak axiómák. Amiket (pontosan) tudományokból latnak. Értik, hogyne. Csak ugyanazon bizonyosságok alapján bizonygatják.

A tudománnyal foglalkozó csak abban hisz, ami bizonyítható.
Nem kell megelőlegezni a bizonyítást csak a móka kedvéért, mert akkor oda a tudomány a kételkedés és a megismerés, bizonyítás vágya és ezáltal üressé válik a világ.
Sokszor lehet olyat olvasni, hogy a "tudósok eddig rosszul tudták".
Ilyen nincsen. A sarlatánok tudnak dolgokat rosszul.
A tudomány vagy tudja, vagy nem tudja, de nem tippel bizonyítás nélkül.

És mi van akkor, ha a tudosnak sikerül bebizonyitani a hitét?
( Galileo, Einstein stb). Jo lenne ha már levennéd a szemellenzöidet. Már elég sokat mutattál be?

Mint ítam is: sem a végtelen vilag, sem az ősrobbanás nem bizonyított. Axióma mind.
A "tudósok rosszul tudták" az csak újságírói fordulat. Miért kell érvelni vele?

einstein jó példa a buta példára.

Ami nem bizonyított, azzal nem kell foglalkozni.

Ez csak féligazság. Ami nem bizonyított, azt bizonyítani nem fölösleges, foglalkozni kell vele.

Vannak dolgok, amikben hiszek, és/vagy látom, hogy léteznek:
1, Zorán után szabadon: ... és én hiszek a táguló gatyában.
2, A mágnesezhető karimás fejfedőben.

Szerintem sok (minden) dolog úgy születik, hogy valaki hisz valamiben, és megkeresi a hozzá vezető tudományos utat. Miután kitaposta, attól kezdve az tudomány az emberek szemében is, előtte meg hit volt. ( valaki hisz abban, hogy az a baktérium/vírus létezik, hisz abban hogy a levegőnél nehezebb tárgy tud repülni. hisz abban, a föld gömbölyű, esetleg hisz abban, amit a mai eszünkkel el sem tudunk képzelni.) Ha sikerül neki tudós, ha meg nem, akkor sarlatán.. a kortársai szemében.

Én hiszem, hogy a tranzisztort az ufók adták.

Akkor az Ic-t meg még náluk is fejlettebb lények

Duguljatok már el.

Mázlista. Én meg a boltban veszem sok pénzért .
Ha most tudnám miről van itt szó .

Nem érdekes.

Töprengtem a programozás és az elvont fogalmak mérése közti javaslatodon, a kis részletekre bontás formájában.
A módszerrel lehet számokat létrehozni, de ezek értelmezése, vagy egymáshoz viszonyítása nagyon zavaros eredményeket ígér. Akkor lenne a módszer szó szoros értelmében "mérés", ha nem függne a körülményektől, és a vizsgált személytől. Mert ha csak azt akarjuk megtudni boldog-e, jólétben él-e valaki, akkor ezt kell tőle megkérdezni, és megmondja. Az a nehéz, amikor azt kell megmondani mik azok a körülmények amik egyértelműen (személytől függetlenül) garantálják az adott érzetet. Megkockáztatom, a feladat megoldhatatlan, hiszen pl, aki egészséges, az általában nem tudja értékelni ennek pozitivizmusát, aki pedig beteg, minden egyéb elé helyezi a gyógyulási vágyát.
Kicsit másképpen megközelítve a kérdést, talán nem azt kellene vizsgálni mi van meg és mi hiányzik (mert ez az alaphelyzet, és nagyon eltérő lehet egyénenként), hanem milyen élményt vagy traumát okozna ha változnának a körülmények.
Apám mondta néha, amikor meleg nyári napon, mezítláb, gatyában üldögélt a saját készítésű sámliján, néhány szőlőtőke között az udvaron, hogy a király sem boldogabb a trónján, mint most Ő.

Hú,rosszat szóltam

A tudósnak általában nem hite van, hanem feltételez valamit. Azért akarja bebizonyítani, mert tisztában van vele, hogy amíg nem bizonyítja be, addig az csak egy feltételezés és ő maga sem lehet teljesen biztos benne (pl. Higgs: bozon).

A hit annyiban más, hogy az sokszor egy olyan megingathatatlan meggyőződés, ami néha még a tényekkel is szembe megy.

A tudomány esetében a feltételezések cáfolhatók, kellő bizonyítás (vagy egy jobb elmélet megtalálása esetén) esetén megváltoztathatók. Sőt egy témára több elmélet is létezhet addig, amíg nem bizonyítják valamelyiket, amelyik a többit kizárja. Addig pedig csak valószínűségek vannak, amivel azért még egész jól el tudnak dolgozni... sőt pl. a kvantumfizikában szinte mindennek csak valószínűsége van.

Saját értelmezésemben (tapasztalat alapján) a boldogság: - az ego (elme) állapota, az az állapot amikor már nincs szüksége semmire mert mindene megvan (mindent elért) amit akart. Aztán van az az állapot amit a spirituális útkeresők zöme keres, az meg inkább a lélek állapota, az az állapot amikor már nincs szükségünk semmire, de nem azért mert elértünk mindent, hanem egyszerűen csak nem vágyunk már semmire. Azért nem, mert ez egyfajta teljes nyugalom állapota, a pezsgő örömben, végtelen szeretetben és a mérhetetlen békében.

Ez így eléggé digitális. Ha több felé kellene kvantálni annál, hogy boldog/nem boldog, akkor jóval bonyolultabbá válik a dolog.

Nyugi, én is rosszat írtam. (Pedig csak viccnek szántam.)