Annyira erőlködött, hogy még el is puk!zta magát közben?

Ilyen mindenképpen lenne, bárhogy is alakul a dolog. Ha egynapos lenne minden termék, akkor is piaci verseny ami egyeseknek időnként visszaesést hoz.

A rabló-gyilkost se végezzék ki mert szegény ember. Az áldozat érdekei valahogy feledésbe mennek.
Például ez a tizedés tudja, vagyis szemétgyártás és átverés.

És hát "ki fog azért a vacak párezer forintért bíróságra / hatósághoz járni?".. Mert ugye egy ilyen ügyet végigvinni nem két óra, az eszköz ára meg ettől nem sokkal több, de max. egy napi munkád órabérben (és akkor már nagyon rosszul keresel..). Arról már nem beszélve, hogy ha valami nyilvános fórumon beszámolsz róla, hogy a pl. 10000 Ft-ért vett 512 GB-os kártyád (ez csak a Google első találatai közül, ami már az oldal neve alapján is gyanút keltő) valójában csak 50 GB-os, még egyöntetű kiállás helyett a hozzászólók fele le fog hülyézni, "mit vártál a reális ár feléért, te idióta". So a végén inkább benyeled és veszel egy normálisat másodszorra (ha nem vagy túl naiv), és esetleg pár ismerősöd tudja majd tőled, hogy mit ne vegyen meg.
Éljen az elvileg kapcsolattartásban fizikailag már egyáltalán nem korlátozott (hiszen mindenkinek van okostelefonja és rajta internete), de a való életben mégis totálisan szétesett, egyszemélyes csoportokból álló (hiszen mindenki mindig rohan, túlél, és nincs se ereje, se ideje szoros kapcsolatokat fenntartani) társadalom, ami képtelen megvédeni magát, hiába érik tömegeket érintő lehúzások (lásd a korábbi kommentárt a 20000 dolgozó vs. többmillió, nem szemetet venni akaró vevő kapcsán).

A másik, ami bennem nagyon megmaradt abból az időkből, amikor mindenféle retro hifit javítottam gyűjtők részére.

Most mondjuk 20 ezer Ft egy ilyen SD kártya, egy átlagbérből vehetsz akár 18-20 db-ot is. OK, ez még nem egy komplett berendezés, vehetsz hozzá valamelyik műszaki áruházban 40-50 ezerért egy "mikrohifit" is (központi egység + két-három hangszóró). Még mindig ott tart a projekt, hogy talán egy heti fizetésedet elköltötted arra, hogy belátható időn belül végighallgathatatlan mennyiségű zenét le tudj játszani valamin. Tulajdonképp újkorában elfogadható minőségben.

Na most, a 80-as évek elején egy Videoton hifi-torony (4 egység + hangszórók + állvány) 36 ezer Ft-ba került a boltokban. Csak épp az átlagkereset úgy 2500-3000 Ft körül járhatott, vagyis bő egy évi munkabéredbe került egy elfogadható hangminőségű lejátszó berendezés beszerzése. Ha megelégedtél csak a rádióval, mint műsorforrás, akkor esetleg csak hangszórók + receiver úgy 15..18-ért.

És akkor jönnek azzal ilyen fórumokon, hogy azért a Vidi milyen szuper volt, 30 évet elment akár hiba nélkül. Bezzeg a mai drága kínai vacakok!

Na, azért arányosan, a VT torony árkategóriájában, vagyis 4-5 millió mai Ft-ért ma is találnánk olyan eszközt, ami elmegy 30 évet javítás nélkül. Valószínűleg kategóriákkal jobban is szól a VT nagytoronynál. Csak épp ma ilyesmit kis szériában, audiofileknek gyártó cégeknél találni csak, nem a közcélú kereskedelemben. A nép ugyanis inkább veszi kétévente a mindig csak heti fizetésébe kerülő "szemetet", mint hogy egyszer vegyen igazán jót, ami az élete végéig kiszolgálná. (Már ha nem jönnének közben az újabb formátumok, technológiák évente, amikkel viszont a 30 évre megvett eszköz nyilván nem tarthat lépést..)

Szóval, igen, marad az, hogy mivel a fennálló rend logikája az, ami, ha változtatni akarunk, azt állami (EU-s, stb.) erővel lehet kikényszeríteni. Önmaguktól belátásból nem fog menni. Akkor sem, ha közben változtatás nélkül évtizedeken belül belefulladunk a szemétbe.

Az baj, hogy ilyen rendeletekkel meg törvényekkel egyenesen a szocializmusba tartunk

Az mindig is zsarolási tényezö volt meg az USAban is (ahol alig van szociális védelem) ha emberek tömegesen kerülnek az utcára. Mert ha nincs miböl élni akkor jön az eröszak. Ami drágább lesz mint az ocska de eladott termék.

A VT tornyos hasonlatodhoz annyit tennék hozzá, hogy közel sem kell több MFt egy elfogadható minőséghez (mint anno egy VT HiFi torony), csak kb. 2....3x kerülne annyiba, mint a hulladék.
A legtöbb embernek nem különleges minőség kell, csak olyan ami használható, és nem hulladék kategória.

Én inkább fogyasztóvédelemnek nevezném. És fogyasztóból több van mint gyártóból (mint szemét-gyári munkásból), tehát ők a többség.

A baj az hogy a döntëshozo semilyen felelöséget nem vállal a döntése következményeiért, ezt mind a nyakunkra meg a gyártokra sozza. S itt zárul a kör. Vagy gondolod, hogy ki lehet deriteni ki volt az a zseni aki ilyen rendelet kidolgozott, ahogy irtam több mint kétséges infok alapján?

Csak ez a rendelet nem a minöségröl szol, hanem a javithatoságról, s majd nézz a tükōrbe ha egy ,4 éves mosogépet az uj árának a duplájáért vagy köteles megjavittatni.

Csak egy gyors keresés alapján, de itt és itt egy szó nincs arról, hogy kötelező lenne kedvezőtlenebb áron a javítást választania bárkinek. Arról annál inkább, hogy úgy kell kialakítani a szervizhálózatot és a terméket magát, hogy az ésszerű árat és valós alternatívát (az új gép kétszeresébe kerülő munkadíj nem az..) kínálhasson a kétévenkénti cserére. Pl.:

Az való igaz, hogy arról nem szól a szabály, hogy 20 év élettartamra kell tervezni az új termékeket.

Nyilván, egyet is értünk, ettől jóval kevesebbért is lehet már elfogadhatót alkotni. Épp erről szól(na) a technológiai fejlődés.

Beletettem volna a törvénybe, hogy az alkatrészek össz. ára (amiből felépül egy készülék) nem haladhatja meg a komplett készülék árát - azaz nem adható túlárazottan annak érdekében, hogy ne kelljen javítással foglalkozni. Amelyik termékre ez nem igaz, az egyszerűen nem kapna forgalomba hozatali engedélyt. Plusz amit a jótállásban eleve előirnak, (de minimum a garancia időtartamáig) elérhetőnek/rendelhetőnek kell lennie a pótalkatrészeknek (továbbra is reális áron).
Ha ehhez az kell, hogy egy csomó gyártó megszűnjön akkor az kell, a többi aki tud alkalmazkodni, jobb termékeket fog előállítani. Megtisztítani ezt a jelenlegi szemétgyártást, csak a szemét drasztikus kisöprésével lehet(ne). Ha valóban ez a szándék, akkor ez csak az első lépések egyike...

Egy másik hasonlóan fontos lépés lenne valami hasonlót a szoftvergyártókra is kiterjeszteni, mert ez az egyetlen olyan terület, ahol semmilyen felelősséget nem akarnak vállalni a gyártók a termékeikért - és valljuk be ez meg is látszik a termékek minőségén. Semmilyen más szakterületen nem engedhet meg magának, egyetlen gyártó sem ilyesmit.

Farkába harapott kígyó. A vége az, hogy a gátlástalan tőkés/befektető/részvényes dönt emberek ezreinek életéről nyomorúságáról, rájuk egyáltalán nem gondolva, csak a saját, már értelmetlen gazdagságának tovább növelésére. Egy adott ponton túl már nem az számít, hogy mire tudja költeni, hogyan élhet belőle, hanem, hogy mekkora hatalmat/befolyást szerez. Innentől meg már nem is egyértelműen gazdasági kérdés. Lehet egész országokat, földrészeket irányítani... Ha arra van szükség, akkor támogatni a létbiztonságot, elősegítve az egyszerű, dolgozó álmapolgárok sokasodását, viszonylagos jólétet, ha már nincs, akkor egy tollvonással mehetnek a levesbe, akár háború/éhínség/világjárvány útján. Hús és vér, ennyinek látszódunk, csak mi gondoljuk, hogy van tudatunk, érzéseink, becsületünk...persze valamit valamiért, cserébe a pénzből, biztonságból jóval kevesebb jár. Vagy járni jár, csak nem jut. Huhh...ez így kicsit elvont/erős lett?

Azért akkoriban más okai voltak, hogy a "nyugati" technika nehezen tudott elérhető áron beszivárogni ide a kelet központjába.
Az árak nincsenek egyenes arányosságban az előállítás költségével.
Akkoriban a műszaki cikk jó drága volt, cserébe majdnem minden más olcsó volt. Degeszre ettük magunk minden földi jóból...nézd meg most...

A fene tudja. Egyik sem jobb mindenben a másiknál. Sokáig hitték, hogy a kapitalizmus jobb, a piacgazdaság önszabályzó...nem jött be. Itt is lehet valami kompromisszumos köztes megoldás. Szabályok nélkül nincs emberi közösség, csak anarchia. Sokunk talán nem válna antiszociális, törtető, kegyetlen állattá, de nem tudhatjuk...sokan viszont egyből.
Jól elfilozofálgatunk...

De itt direkt nem az importált nyugati technikáról írtam, hanem hazai gyártású eszközökről. (OK, egyrészt volt bennük is pár nyugati IC talán, másrészt egy nyugati pl. erősítő lehetett viszonyítási alap a hazai termék árbeállításához, "olcsóbbat úgysem találnak" jeligére, de nem hiszem, hogy hatalmas profittal gyártották ezeket ott. Mondjuk egy-két évtizeddel azért ez már később volt, de még bizonyos Orion fakávás rádiókról konkrétan olvastam olyat, hogy az állam inkább kiegészítette a gyár felé, hogy elérhető legyen a népnek. S azért az a "hatósági ár" sem volt aprópénz a maga idejében.)

A szervizek óradíját nem lesz egyszerű megfizethetővé tenni. A megoldás inkább arra látszik haladni, hogy ne legyen olyan eszközöd, készüléked, járműved, amit úgysem tudsz majd üzemeltetni, vagy még inkább megvenni. Ezután is lesznek akiknek nem okoz majd ez gondot. Eddig is így volt, csak máshol volt a határ, most még arrébb tolódik, az egyik tábor csökken, a másik nő.

Már meg is válaszoltad. A fejlett technika nyugatról jött, vagy közvetlenül, vagy másolva, persze lassan és nehéz, rögös úton, részletekben, hiányosan. A keleti blokkban talán később sem gyárt(hat)ott minden összetevőt egyetlen ország, egy része itt, másik amott...a minősége meg eléggé le volt maradva az elején, a kezdeti nehézségek miatt meg nem is lehetett olcsó. A hiánygazdaság nem működhetett úgy, mint a nyugati. Kicsi, savanyú, de a mienk!

Nem hiszem, hogy elvont, a realitás az, hogy pontosan a leírtak szerint, itt (bőven benne a globalizmusban) már minden mindennel összefügg. Nehéz úgy belenyúlni egy dologba - amiről akár tudjuk is, hogy nem jó -, hogy közben azzal ne borítsunk fel más területeket, amikkel kapcsolatban minden épeszű ember úgy érzi, hogy jobb inkább nem bolygatni. Komplett társadalmi-gazdasági berendezkedések pont ezért jellemzően nagy háborúk és/vagy válságok árán, és ezeket követően tudnak jelentősen megváltozni. Bizony hatalmas emberi tragédiákat magukkal vonva.

Hogy mostanában hol tartunk, szerintem nehéz felmérni józan vérmérséklettel - így aztán van, aki szerint minden rendben és meg fogjuk oldani, mások egyenesen a civilizáció végét kiáltják vagy az isteni beavatkozást várják. Reálisan valami olyasmi hozhat el jelentős változást, mint amihez nagy történelmi korok váltását kötik. Hogy ettől 10 vagy 80 évre vagyunk, azt szintén nehéz lenne megmondani, az biztosnak tűnik, hogy több száz évre már nem fenntartható, amiben most élünk.

Tervezett elavulás...

Tervezett elavulás #1:
10-20 éve egy ismerősöm az egyik nagy nevű német autógyárban dolgozott. Lejött utasításban, hogy egy adott helyre nem tehetnek be X mm vastag alátétet, hanem csak annak a 60%-nyi vastagságút. Kopó alkatrész a motorban... Emiatt az egy alátét miatt a motort nem 500.000 km-enként, hanem 200.000 km-enként kell generálozni (lehet, hogy az 500 vs. 200 nem pontos érték, csak nagyságrendi!).
Ebben az esetben nem költöttek a tervezett elavulásra milliókat/milliárdokat, hiszen a kopó alkatrész vastagsága mindenki számára egyértelműen meghatározza a csere szükségességének várható idejét. Ez mindössze egy db. papírlap, kb. 1/2 óra munkaóra (kinyomtatni, aláírni, inni egy kávét, behívni a titkárnőt, hogy iktassa és küldje le a gyártási osztályra) költségű.

Tervezett elavulás #2:
Kollégám pár napja mutatott egy modern autó indexét kiszerelve. Tönkrement. Van benne 6 db. LED: 2 párhuzamosan, egy harmadik ezekkel sorba kapcsolva - és ilyenből két egység adja az indexet. A nyák lapon van 4-5 db 6-8 lábú (tokozott, de a felirata alapján meghatározhatatlan) IC, egy rakás smd alkatrész (ellenállás?, kondenzátor?, talán dióda is), meg talán 3 db. teljesítmény-tranzisztor. 2 db vezetékkel kapcsolódik az autó többi részéhez, vagyis nincs semmilyen visszafelé kommunikáció (pl. visszajelzés, hogy kiégett). Megkapja a 12V-ot -> világít. (Index, ami működés közben villog... De a villogást nem itt állítják elő, ez már szakaszosan kapja a 12V-ot, ahogy villognia kell.)
Már az furcsa, ahogyan a LED-ek össze vannak kapcsolva egymással! Én vagy sorba kapcsolnám őket (esetleg csak 5 db-ot, hogy biztosan beleférjek a legalacsonyabb tápfeszültségbe is, ha már éppen lemerülne az akku) és egyetlen áramgenerátorral hajtanám meg. Ha fontos lenne a megbízhatóság (egy LED kiégése esetén a többi működjön), akkor külön mindegyik LED kapna egy áramgenerátort (cél-IC vagy 2-2 tranzisztor).
Hibajelenség: nem működik. Végignézi a LED-eket, és az egyik rossz. Kicseréli egy olyanra, ami az adott helyre jónak tűnik (nem tudom mi alapján választott típust, de ért az elektronikához, tehát átgondolta...) rövid ideig működik, majd megint tönkre megy.
Szerintem az egyik 6-8 lábú IC egy uC, ami figyeli a működési időt, és annak lejárta után olyan vezérlést állít be, amitől rövid időn belül kiég egy LED...
(Én meg hazamentem és kicseréltem a kocsim mindkét hátsólámpájában a bilux-os izzót, amit kb. 1800Ft-ért vettem a bevásárlóközpontban...)

Igen, egyébként az élőmunka ára, ami igazán húzós. Hiába lehet valamit megjavítani két db 50 Ft-os tranzisztor cseréjével, ha a kapcsolási rajz megértése, a bemérés és a hiba megtalálása, majd a miniatűr alkatrész cseréje 4-5 órájába telik egy mérnök színvonalon képzett (4-5 plusz évig pénzkeresés helyett az egyetemen ülő!) szakembernek. Durva számítással csak ez az összetevő kb. 20-25 ezer Ft. És akkor még az ügyvezető nem adózott, nem fizette ki a rezsit és az üzlethelyiség/műhely bérlését, nem rakott félre hasznot, amiért megéri működtetni a szerviz céget. Ebből a szempontból kedvezőbb helyzet, ha több havi bérbe kerül bármilyen elektronikus eszköz.. (Még kedvezőbb, ha, mint a hiánygazdaság idején volt, egy országban fellelhető egy adott készüléktípusból, pl. táskarádió, összesen 10-15 típus, aminek a típushibáit már csukott szemmel is javítják a rutinos műszerészek. Na ilyen sincs már. Meg csomó termékhez kapcsolási rajz, pláne beültetési rajz sem. Utóbbi az, amin szándékkal gyorsan lehetne változtatni.)

Ha a fenntartás/megvétel válik lehetetlenné, az végülis ugyanide vezet: hogy jóó drágának kell lennie a terméknek. Aztán hogy ez baj-e? Mai fogalmaink szerint egyértelmű életszínvonal-csökkenés. Más kérdés, hogy valójában attól leszünk-e boldogabbak, ha a kütyük és a folyamatos változás átszövi az élet minden szegletét. Szerintem nem, és ez nem csak álmodozás, én pl. sokkal jobban érzem magam, mióta letettem az okostelefonon folyamatos chatelgetésről pl. De ez már annyira messzire vezet, hogy itt is OFF-nak számít..

Ez csak a mézesmagzag

A szoftver ugye annyiban más, hogy azt nem kell gyártani - lehet újragyártási költség nélkül is javítani / frissíteni. Élnek is vele a szoftvergyártók bőven: sokat lehet úgy spórolni a tesztelési-fejlesztési költségeken (és időn!), ha bugokkal teli állapotban kiadják, és majd amikor beérkezett a sok felhasználói panasz, akkor nekiállnak kijavítani. A gigabites interneten már gyorsan át lehet tolni a frissítést, amikor elkészült a hibajavítás. Anno a CD-ről telepíthető programok idejében azért még muszáj volt készen és működőképesen kiadni.

A másik speciális szempont, hogy a sw szegmens tele van olyan monopóliumokkal, amit más területen nem nagyon engednek a törvények. Tehát míg pl. TV- vagy autógyártóból annyi van, hogy a minőségen spórolva is alá kell vágni a másik árának az életben maradáshoz, addig pl. nemzetközileg elterjedt operációs rendszert, vagy kommunikációs-szociális platformot egy-két gigacég fejleszt (szolgáltat..), akiknek meg azért fér bele a minőségen spórolás, mert megengedheti magának. "Keress másikat, amivel együtt tudsz működni a világ 98%-ával..". Valós választás ott sincs, vagy elfogadod a nem is felhasználóbarát változtatásokat, a hibákat, vagy nem használsz olyan terméket, szolgáltatást..

Élő munkaerő: még a Trabik, Wartburgok és Zsigulik korából származik az a vicc, hogy emberünk elviszi az autószerelőhöz a kocsiját azzal, hogy nem indul. A szaki körbejárja, nézegeti, hümmög, majd elővesz egy nagyobbfajta gumikalapácsot és rákoppint vele a motorblokk egy pontjára, mire a kocsi pöccre indul.

- Köszönöm Mester! Mennyivel tartozom?
- 500 Ft lesz.
- 500 Ft?! Az az egyetlen kalapácsütés?
- Igen, az az egyetlen kalapácsütés mert én tudtam, hogy rá kell ütni, hogy hova kell ütni, hogy milyen szögben kell ütni, hogy mekkorát kell ütni, hogy kalapáccsal kell ütni és, hogy milyen kalapáccsal kell ütni.

Akkor meg olyan kocsim vol, hogy 60000km-ként kellett szervizbe vinni olaj csrére stb. 2x volt szervizben. A következöt már évente kellett (ugyanolyan márka)

Silányabb olajat gyártanak.

No itt is van a példa, amikor egy trehányul megírt szoftver konkrét pénzügyi kárt képes okozni. Nem véletlen, hogy maradtam a hagyományos kártyás fizetésnél. És akkor van az a kollégám, aki "alig várja", hogy a "nagy és nehéz" mechanikus kulcsokat is végre kiváltsa egy azonosító app, mert az mennyivel egyszerűsíti az életét. Na hát nekem meg ilyenhez hasonló megbízhatósági problémák mellett (de akár csak gondolva arra az esetre, hogy lemerült a telefonom...) - nincs az a pénz, hogy megváljak az évszázadok alatt bizonyított hagyományos záraimtól.

~Gyerekkorom óta javítással foglalkozok. (kétcsöves, 2 adóra hangolt rádió, ...) Azaz rosszul vagyok bedrótozva.
Drága márkás vasaló. Kb. 4-5-ször olyan drága, mint a bóvli. Hőfokszabályzó tönkrement. Ruhagyárban NDK vagy magyar termékben X alkalommal cseréltük a filléres alkatrészt. Jó esetben csak rásült a vasalt zakó, rossz esetben csöpögött az alumínium talp. Később megjelent a cserélhető hőbiztosíték. Általában sajtolásos kötéssel (kisebb csokival, sorkapocs, megbűvölhető). Az említett "márkás" termékben talpba ágyazott hőre löttyenő ötvözet (bizmut...) hatástalanítja a hőfokszabályzót, ami ponthegesztéssel rögzül. Cserélhető a talp. Ára ~88%-a az új terméknek.
Ha kapnák is valamilyen hasonló hőfokszabályzót, órákig tartana belebűvölni.
Rábízzuk a hetedik törpére (kuka).