A minap éjszaka a tévében egy hétéves élő felvétel ment Norah Jones-szal. Mondom, ajándék, és megnyomtam a felvételi gombot. Mégiscsak a néhai Ravi Shankar lánya…
Anoushka, Nora huga maradt a szitárnál, nővére a blues-os világ felé vette az irányt.
E koncert miliője sokat ígérőnek tűnt, ám a harmadik számnál kikapcsoltam a felvételt. Sajnáltam
a helyet tőle. Másnap bánatomban a Youtubon Patricia Barber Higher albumánál kerestem vigaszt.
Ez arról nevezetes, hogy kiadták a felvétel full változatát. Azaz 24bit 352,8Khz DXD-be, SACD, és LP változatban. Az előadó is hozzáillő elvárhatót produkálta, a hangszeresek sem kevésbé.
Nem tagadom szeretem a zenéjét, nevezzük elfogultságnak. Ami a stúdiómunkát illeti, páratlan élményt jelent. Mondhatni a csillagok együttállásának. Az ilyen alkalommal tud igazán sziporkázni az EVAmp-TB-ME-m. Mintha a húrok felett lennék (én játszanék), Patricia nekem áradozik (a BursonV6 classicnak köszönhetően a DAC kimenő fokozatában).
Pedig csak a Youtubról jön, igaz USB-n át.
A végén még megveszem az SACD változatát, és így kiskörben hallgathatom a PC-n.

AZ NEM USB! X-mos 208 USB panel ES9038q2m I2s felülettel!

Összezavartál... Az USB esetemben a nem hangkártyát jelentené. Vagyis, ahogy írtad, mivel úgy a adja a legnagyobb sávszélességet az adott DAC-panel.

Lehet, hogy öregkori naivitás, vagy kései gyerekkori tapasztalatlanság az az elképzelésem, miszerint lehet kapni a PC-be beépíthető SACD meghajtót. Utánanézve szembesültem a realitásokkal. Talán előtte jobb lett volna informálódnom, de a lényeg: ez a dolog kőkemény üzleti érdekeket takar. Vagyis nem teszik közzé a használhatóságát biztosító szoftvereket. Ezeket elzárva egy komplett eszköz részeként elérhetők csupán. Mellőzve ezek reklámját, és a tényeket szem előtt tartva, egy ilyen készülék nagyjából fél milla. Azonban némi tájékozottsággal rendelkezve az ember tudja már, hogy a gyakorlatban más véleménye nem biztos, hogy azonos a sajátommal. Vagyis, ha lenne is rá ennyi pénzem, nem tudni, hogy melyik gyártóval kerülnék azonos álláspontra, azaz hányszor kellene az említett összeget kiadni a számomra elvárt hangminőségért. A másik kapcsolódó dolog az említett cél kivitelezésében, a saját építésű erősítőmmel való tesztelés. Mivel az eddigi tapasztalatom szerint az általam hallott
komolyabb készülékek monitor füles erősítői nem valami nagy igényességről tettek tanúbizonyságot. Lehetne mondani, hogy ezek célja a „csak halljad mit játszol le éppen”. De azt is lehetne rá mondani, hogy egy rendesebb fülhallgató erősítő már nincs benne az árában. Ha az
audiofil elvárásokból indulok ki: ez nálam árukapcsolás. És az sem mellőzhető, hogy egy gyári termék üzletpolitikájából adódó önköltségcsökkentés, hol, milyen előnytelen kivitelezési elemeket takar. Szóval nem áttekinthető a saját készülékem legelőnyösebb csatlakoztatási lehetősége adott gyári készülékhez.
Összegezve, az elképzelt előrelépés nem valószínű, hogy digitális körülmények között kell elképzelnem. Ha körülményesebb is, az analóg üzemmód költséghatékonyabbnak tűnik.

Mégis mi a túróért kellene SACD meghajtót venni???
A "mesterfelvétel" az eredeti DXD 352.8kHz-es formátumban letölthető a PC-re ( és hallgatható ), 25,99 euroért:
https://www.nativedsd.com/product/imp7001d-higher/

Az összes DSD formátumot : DSD64, DSD128, DSD256, DSD512, az eredti DXD fájlból konvertálják át külön szoftverrel. ( ezt egyébként otthon is meg lehet csinálni, ha valaki a DSD-re izgul )

Az SACD lemez DSD64-, vagy maximum DSD128 formátumot tud tárolni. Ez manapság, és ebben a konkrét esetben is egy "butított" verzió, egy ideje már inkább DSD256-tól indul DSD hallgatás.
Az SACD lemez egyébként drágább is mint a fájl:
https://www.bakelitfutar.hu/sacd/patricia-barber-higher-ujsacd00041...vD_BwE

Mellesleg, honnan veszed, hogy a dacod jobban működik DSD formátummal mint PCM-mel?

Mivel nem vagyok a számítógépes zseni, 74 felé köszönöm a tippedet, ráuszítom a fiamat a feladatra. A többit utána.
Én azért tartok az ilyen átalakított formátumoktól, mert van bennem egy félsz az átalakítás milyenségét illetően. Olyannak érzem mint a CD másolásokat, csak itt már több lehet a buktató.
Ami a "honnan veszed"-et illeti, Te hallottad már az említett felvételt a EVAmp-TB-ME erősítőmmel, amibe beleépítettem az ES9038q2m panelt Xmos208al? Azaz nincs kábel a DAC-és az erősítő között csak OCC silver vezeték, meg összesen öt táppal megy, és a DAC szimmetrikus kimenetétől szétválasztott erősítő van külön tápokon a paneltől az egész elszigetelve? Olvastam, hogy sok DAC esetében a kimenő fokozat igénytelensége a meghatározó. Ezt a panelt sem Burson V6 classic-al szállították, és az egész közös tápról ment, nem három függetlenről.
Az meg hogy mi lett a térrel, meg abban a szelektivitásokkal, majd úgy is kiderül. Az biztos, ha megtörtént, megírom a tapasztalataimat.
Még egyszer köszi a tájékoztatásod!

Rákerestem, hogy elméletileg mely lemezei lennének letölthetők Patricia Barber -nek a virágboltból veszteségmentes (FLAC [szerk: találomra az egyik 24bit/192kHz]) formátumban (csatolok képet). Már persze akkor ha valaki véletlenül ilyesmire vetemedne. Sajna az általad említett nincs a listában, de ha szeretnéd a listából valamelyiket, akkor - keress magán üzenetben, meglátjuk mit lehet tenni.
Amúgy gondolom az új lemez is felkerül majd előbb-utóbb.

Nevezhetsz maximalistának ez ügyben, de nekem a zene életem egyik nagy szenvedélye. Nem hittem volna, hogy öregségemre ilyen jó minőségű zenehallgatásra futja majd. Ez viszont költséges dolog, a nyugdíjamhoz képest háromkarú rabló számba megy. Szóval be kell osztani, hogy mit mikor. Az általam vélt veszélyről az előzőekben már írtam. És abban sem tudnék újat mondani, hogy egy felvétel minősége, hogy és mennyire meghatározó. Ha azt mondom, hogy van egy jó felvétel (stúdiómunka) akkor már csak a felvétel kiadása számítana. Ez vonatkozna az értekezés zenei témájára is. Az ára (nem kevés) ellenére láttam már belőle EU-s kiadást is. Szóval nem mindegy mit kitől akarunk venni. És az átalakítás milyensége csak ezután jön

Ahogy mondani szokták: "Nem erőszak a disznótor" . Azért lehet, hogy én már csak kíváncsiságból is meghallgatok pár albumot.

Nem tudom van-e valaki aki nagyon nagyon otthon van az flac világában de nekem az utóbbi időben erősen megrendült benne a bizalmam. Letöltött zenékben hallok olyat, hogy digitális hibák ami szinte biztos, hogy konvertálásból adódó hibák és az eredeti fájlban nem voltak benne. A másik a veszteségmentesség. Nemrég megpróbáltam az audio jelből flac-t konvertálni, és meglepve tapasztaltam, hogy kb. azt csinálok amit csak akarok. Tudok az eredetinél vagy háromszor nagyobb fájlméretet is csinálni, de akár a töredékét is, de a lényeg, hogy a szoftver (már nem emlékszem mi volt) figyelmeztetett is, hogy komolyabb minőségromlás lesz. Akkor hol van itt a veszteségmentesség? Nekem erős a gyanúm, hogy sehol. Akkor tűnt minden szempontból "veszteségmentesnek" az egész cécó, amikor az eredeti audio fájllal megegyező méretű flac-t konvertáltam, de annak meg ugye nem sok értelme van.

Régen csináltam próbát: tömörítetlen wav fájlt (44100Hz, 16bit sztereo) flac-ra konvertáltam. A kapott flac a tipikus 50..60% körüli méretet eredményezte a tömörítetlen wav-hoz képest. Majd ezt a flac-ot visszakonvertáltam tömörítetlen wav-ra. A kapott wav hossza megegyezett az eredeti wav fájlal. Ezután összehasonlítottam a total commanderrel tartalomra is az eredeti és a konvertálgatás utáni wav fájl: egyezőnek találta. CRC-re is ugyanazt az ellenőrző összeget kaptam. Ezt a tesztet te is meg tudod csinálni, csak arra ügyelj, hogy az wav fájl ne tartalmazzon járulékos metadata információt. Szerintem a digitális hibák a CD lemez grabbelésekor kerültek bele, nem pedig a flac-ra alakításkor. Az audio CD formátum hibajavító algoritmusa sajnos elég kezdetleges, előfordulhatnak hibák a grabbeléskor.

Ott a pont.
Régebben olvastam olyan fájlvizsgálatokról, ahol egyértelmű volt, hogy a letöltött, mármint illegálisan letölthető audio fájlok különféle konvertálásokkal voltak előállítva, beleértve akár azt is, hogy pl. eleve veszteségesen tömörített formátumból ( pl. mp3 ) készítette a kedves feltöltő, vagy éppen más nem legális internetes oldal volt a forrás...

Érdemes megnézni ezeknek a virágboltos fájloknak a felbontás/fs formátumát. Egyáltalán létezett-e legálisan elérhető/megvehető formában pont ilyen felbontásban?
Többnyire CD rippekből készítették a kamu HiRes fájlokat a dolgos kezek...és ez még a jobbik eset...
Nyilván vannak kivételek is, de nagyon érdekes lenne tudni, mekkora lehet az arány.

A fentebbi DXD 352.8kHz-es 24 bites "masterfile" kb. 7GB. A linkelt, hivatalos, fizetős forrásból nyilván garantáltan eredeti anyagot kapunk.
Ugyancsak eredeti a stream szolgáltatóknál elérhető tartalom. Bár itt többnyire 192kHz/24bit a plafon, ezeket a fájlokat a kiadók közvetlenül töltik fel stream szolgáltatókhoz, a konverzióért, a forrásért, a végeredményért ők felelnek.

Letöltött zenére én ezt használom. Így működik. Youtube-ra meg az Audacity felvételi spektrumanalizátorát.

Azt a tesztet amit benjami említett én is elvégeztem néhány hónapja. Egy gyári eredeti CD-ről mentett, WAV formátumú zenét átkonvertáltam FLAC-ra, a fájlméret kisebb lett (az eredeti 50...60%-a). Ezután a FLAC-ból visszakonvertáltam WAV-ba. Az eredmény bitre pontosan megegyezett az eredeti WAV fájl-al.

Minőségromlás csak akkor lesz ha bitrátát, vagy bitmélységet is változtatsz. Tehát (a bitráta és mélység megtartása esetén) a flac valóban veszteségmentesen tömörített formátum.

Többek közt azt szeretem a fórumban, hogy vannak specializálódott tagok, akik meg tudnak indokolni az általam "csak" hallott dolgokat. Ha csak a youtubot veszem, azt a sokféle felrakott zenei anyagot, ami bizony nem szívderítő! Persze a vélemények sem egyformák, és hát van akinek a részvétel a fontos. Régebben vettem egy CD-t mérőpontnak az adott stúdió kiadásában. Ezek limitált darabszámban kerültek forgalomba (STS TEST DEMO CD vol1), és nekem 8000-be fájt. De mint írtam, tudni szerettem volna, hogy mi a különbség a youtubos, és a "gyári" változat között. Mint kiderült a CD volt a rosszabb az általam ismert youtubos változatnál. De az is világos lett, hogy nem voltam elég tájékozott, ugyanis annak a stúdiónak volt nagyobb bontású kiadása is a tevékenységével kapcsolatba, és én a nagyobb bontású felrakott változatba futottam bele elsőre, és így a CD nem tudhatott többet, révén 16/44. Kedveltem azt a zenei anyagot. Az adott stúdió akusztikai elképzelése nekem erőltetettnek hatott, és mivel mesterségesen alakították ki a hangzást a CD változatban érezhetőek voltak a sávhatárok. Zenei oldalról nézve meg a zenei hatást tönkre vágták számomra a művi farigcsálással. Szerencsére fenn van az eredeti zenekari változat is. Én fejhallgató üzemmódban szoktam jobbára zenét hallgatni, és nem szeretem a túlzó hangképeket, ezalatt azt érteném, hogy nem esetem az erős basszus. Ami viszont látható a youtobon, hogy rendes helységakusztika nélkül, hangfalakon tagoltan szól a felvétel, az lehet jópofa, de nem mondanám élvezhető zenehallgatási helyzetnek. Szóval nagy a zűrzavar már a stúdiómunkákban is, nemhogy a kiadásokat illetően.

Akinek elege van belőlem lapozzon nyugodtan...
A készülő hibridem elé falak gördültek, nem kapom kézhez a szigetelő gyűrűit, a puffereket a helyszűkítés miatt megnehezítettem a magam számára. Még annál is csúnyább lesz, mint gondoltam. Szóval felálltam az asztaltól, hogy egy kis zenéléssel felüdítsem magam. CD-re gondoltam, hát valahogy elővettem azt a bizonyos STS demo-t. Rég hallottam már, és most sem gondoltam csodára. Röviden, tévedtem! Nem akartam elhinni, amit hallottam. Persze, hogy szubjektív, de etette magát. Csak hallgattam a számokat és azon gondolkodtam: mi történt? No nem lett élethűbb, csak valahogy mégis más volt, mint régen. A megoldást keresve (érzéki csalódás, vagy hamis illúzió) eszembe jutott, hogy amikor vettem más volt a konfiguráció. A készülék, hallgató ugyanaz, csak átépítve paneltől elszigetelt verzióra az erősítőt, és a beleépített DAC-ot is. Nos ennél a fránya demo CD-nél nagyra sikerül az előidézett változás. Határozottan feküdt ennek a stúdió munkának ez az eljárás. Annak ellenére, hogy az élethűség nem nőt a térképzés plasztikusabb volt mint eddig, a közvetlensége csábító volt. Hangszínpad az egész horizonton tágasan, kellő mélységben. A dinamika magával húzott a számokba, fenomenális volt a basszuskezelése (VCSKRZ-vel), és sorolhatnám... Hát ránéztem a youtubos változatra. Most is hallatszott a jobb bontása, és mégis, talán a 16/44 választottam volna, ha kellet volna kizárólagosan dönteni a közvetlensége miatt, pedig nem volt olyan "sima" hangja, mit a másiknak. Ennek azért örülök, mert néha majd, ha előveszem tudom hogy nem fog taszítani, mint eddig.

Kiegészítés a mellékletben.
Ma délelőtt meghallgatva, nem változott a véleményem

A Youtubon hirtelen két teljes verziót találtam. Melyiket hallottad?

Összeakarod zavarni az öregembert? Az illusztrációd egy kép számomra nem youtubos verzió. Ebbőé még az sem derül ki számomra, hogy P Barberről, vagy az STS demóról van szó. Ha az STS demóról, akkor tárgytalan, mivel, mint látod ennél "kis körről" beszélhetünk. Ennél egyébként a jobbik változat a stúdió kiadásának SACD változatta, ill. arról konvertált verzió.
Mivel a hibridemet jelenleg alkatrészellátási gondok miatt nem tudom folytatni, így mindenféle pótcselekvés gyanánt ma a lemezjátszóra akasztottam rá a füles-erősítőmet. Ugyan kellene már bele új tű, de van, amit így is értékelni lehet az alkalmi rendszeren. Az éjszakai országutat, még mindig a magyar hanglemezgyártás büszkeségének tartom. Meg amit nem értek, hogy lehet az, hogy az Eternákat meghallgatva, nem csak az emlékek szerint, hanem most is lényegesen jobbnak mondanám, mit a jelenlegi nyugati stúdiók felvételei végén deklarált made in Germany kiadásokat.

A kép az egyik és a másik első pár másodperce. Te írtad, hogy jobban tetszett a youtubos verzió a CD-nél. Az egyik 15k-nál vágott, a másik elmegy 20-ig.

A tetszés, azért túlzás. Nem vagyok a mérések híve, mivel egy jó hangkép a "fülünkkel" érzékelhető igazán. Nem mondom, hogy a magasabb átvitel elhanyagolható, de van pár dolog még, ami inkább számít az audiofilben. És olyan kiszolgáltatottak vagyunk, ha ilyen szemszögből nézzük a dolgokat. Az említett Omega nem véletlenül a kedvencem. Minden irányban tágas hangszínpad, szellős, és részletes hangkép, a dinamika ellenére nincs fortetorzítása, és a keverést is igen méltányolom benne. De más a helyzet a Csillagok útján című albumuknál. Azt a saját stúdiójukban rögzítették. Az előbbieknek nyomuk sincs. Nem lehet az előző után meghallgatni a kellemetlen benyomások miatt.
Visszatérve a demo CD-hez, A stúdiós elképzelések ugyan mutatósak, de érezni az eredményen egyfajta mesterséges hangképet. Ha össze akarnám az említett Omega számmal hasonlítani, akkor azt mondanám, hogy azért az analóg felvételt választanám, mert a jó analóg világ jobban tetszik a "fülemnek". Meg a sávokban nem pisztergált hangok szólnak. Az is igaz, hogy kicsit recseg már, de nem ezzel foglalkozom, ha hallgatom, hanem a mesteri stúdiómunkával.
És a végére hagynám, nem fényezve magam, azért a dologban benne van az átépített RIAA korrektorom is, ami szintén a paneltől elszigetelt módon duál-monó, kéttápos kivitelű. Azaz a lemezjátszótól a hallgatóig teljesen független két csatornáról van szó.

Az történt, hogy a füleserősítő témában felmerült elmélkedéseket, annak megválaszolását nem tartottam igazán odavalónak. Miről is lenne szó? Valami olyasminek mondanám, hogy valaki milyen nyakkendőt köt az adott ruhájához. Az, hogy én milyen szigetelőt használok az elképzelésem végrehajtásához, szerintem magánügy. Pláne, ha pozitív tapasztalatokat eredményezett az eddigiekben. És amit még megjegyeznék ezzel kapcsolatban, az audiofil zenehallgatás szemlélete nélkül nincs is miről meditálni ez ügyben. Ennek körülményei e témában már nagyjából ki lett tárgyalva. Aki már megtapasztalta bizonyos építési szokások előnyeit, az ilyen dolgokkal nem is foglakozik. A lényeg, hogy mit hoz hangzásban adott kivitelezés. Az aktuális építésem, amit megint kényszer-szüneteltetek, egy elképzelésem kísérlete. Ha elkészült, akkor ismerem meg az esetleges hozadékát, addig csak elképzelés, fantázia. Az meg, hogy mit vélünk ideálisnak, sok mindentől függ. Szerintem két egyforma elvárású audiofil személy sem létezik.

Ha magánügynek érzed amit csinálsz, akkor miért tolod az arcunkba?
A kérdéseinket csak azért veszed piszkálásnak, mert -szerintem- magad sem tudod rájuk a választ, és ezért bújsz be ködös mitológiák mögé.

Már megint mismásolsz, vagy csak egyszerűen trollkodsz e témában. A kivitelezés módja a magánügy. Az audiofil hozzáállás az nem mitológia. Az meg, hogy Te mit nem tudsz e témában az is magánügy nálam.

Maganugyet az ember a negy fal kozott tartja, ott is lezart boritekban, fiokban, nem pedig publikus forumon....

A kérdést mcc-nek tettem fel mert ő említette a teflon jó dielektromos állandóját mint kedvező tulajdonság, de az adott alkalmazásban ez a jó tulajdonsága egyáltalán nincs kihasználva.

A leírásod alapján nálad a választás tisztán érzelmi alapon történt, és nem az anyag valós fizikai tulajdonsága alapján.

Ha egy anyag drága, akkor az jobb mint a többi, akkor az audiofil. Pont mint az ezüst meg arany is. Előszeretettel használják, de valójában nincs olyan fizikai tulajdonságuk ami kifejezetten a vörösréz elé sorolná őket. De viszont van olyan ami miatt meg kifejezetten rosszabbak, és csak ártanak ha itt ott egy egy vezető rézről például ezüstre cserélünk. Minden meg mégsem lehet ezüst. De érzelmi alapon választva nagyon jó anyag mindkettő.

Azért az aranynak van előnye a rézhez képest, ami miatt bevonatnak használják:nem oxidálódik. Tudok neked mutatni bevonatmentes Cardas tömör réz hangszóró aljzatot elrettentésképpen...

Ezt azért elmagyarázhatnád a Brüel and Kjaer műszerem tárcsás kapcsolójának is, amit állandóan szét kell szednem amiatt, hogy nem érintkezik (pedig még csak 46 éves ).

Ha találkozom majd vele, akkor beszélek a fejével!

Az aranyat már előttem leírták, nem oxidálódik, míg a réz az pl. borzalmasan, ha jól emlékszem talán a villanyszerelős topikba tettem fel pár képet ahol a réz konkrétan fekete, pedig senki nem bántotta, frissen húztam le a huzalról a műanyag szigetelést néhány évtized után.

Részben a teflont is írták, a nagyon jó nagyfrekis tulajdonságait, és ami szintén nagyon jó az a szigetelési ellenállása. Meg kell nézni teraohm mérők bemeneti részeit (nekem van néhány). Ahol elég az 1-10TΩ végkitérés oda megfelelnek még egyéb műanyagok, de felette már mindenhol kizárólag teflont használnak, mert annak az ellenállása több nagyságrenddel jobb a többi műanyagénál is, egy FR4-es nyáklemez ezekhez képest sehol sincs, az mind közül a legrosszabb.

Nyilván, felmerülhet a kérdés, hogy mi létjogosultsága van ennek olyankor amikor kΩ nagyságrendű impedanciákról van szó, és mondhatnánk is hogy semmi, csak az a baj, hogy akkor azt is kijelenthetjük, hogy semminek sincs semmi köze semmihez, pedig a gyakorlat nagyon nem ezt mutatja, épp az ellenkezőjét, néha az apró részleteken is nagyon sok múlik.

Nekem a mek-elek féle féle koncepcióval más bajom van, nem az hogy alkalmazza, hanem az, hogy nem jól. Ha én teflont használnék akkor nyilván oda használnám ahol van értelme, azaz nem a nyáklemezt választanám le vele egyéb szigetelőtől, hanem magukat az alkatrészeket a nyáklemeztől. Példákat is tudok mondani de nem sok értelme van, egyszer építettem életemben csöves erősítőt FR4-es nyákra, soha többet nem fogok, mert annál a légszerelés mindent visz (némely gyártó szerint is). Meg ahogy látom, sok építő sem véletlenül használ inkább CEM-1-es nyákot vagy bakelit forrléceket, pedig jóval egyszerűbb meg olcsóbb lenne Kínában legyártatnia azt a nyákot, bár azok már ritkán férnek bele a 10x10-es méretbe.

Megmértem egyszer majd az összes csavarhúzóm nyelének a szigetelését ami itthon van, meg pár műanyagot amit találtam, a nyáklemez (FR4 két oldala egymáshoz képest) mindegyiktől egy nagyságrenddel kisebb ellenállású.