Ne feledd, az LP csak egy másolata egy mesterszalagon létező felvételnek.
Ha bárhol megvannak a mesterszalagok, azokat már rég digitalizálták az elérhető legjobb minőségben, ami nem az LP.
Ha meg tényleg csak egy elfeledett, porosodó hanglemezen van meg valami, akkor abból is ki lehet hozni a legjobbat. Például ki lehet szedni a sercegést, a pattogást, de ami nincs már benne, azt nem nagyon lehet visszarakni.
Esetleg már készítenek olyan MI alapú zeneszerkesztő szoftvert, ami elemez egy ilyen felvételt, megállapítja a hangszerek hangzását, az énekhangokat, és újra legenerálja már teljes terjedelmében eredeti hangszer összetételben énekhanggal, zajmentesen Hi-Res minőségben. Kíváncsian várom már az első fecskéket ezen a téren. Szerintem valahol már dolgoznak rajta.

Esetleg csak a jogtulajdonosokkal kell megküzdeni.

Hadd legyél Te az első... Csak az én véleményem, Hallgasd meg jó kedvel a lemezjátszódon!
Véleményem szerint az analóg felvételeket digitálisan nem lehet túlszárnyalni a természetes hangzás kellemességben. Az igazi problémát a digitális átvitelben a lépcsők eltüntetése jelenti, meg a javítóáramkörök. Papíron, elvileg működik, meg az autóban is, de ha komolyan vesszük, lehet azt hallani. Olyan ez, mit a CD másolás, Ha nincs meg másképp nem tudja az ember, hogy mi a különbség. Meg persze az ezt megmutató rendszer, igény, képesség nélkül sem feltűnő a dolog. És érdekességnek, van egy régi Edith Piaf letöltésem, ahol monó jobban hallani e részleteket, mit már a sztereó számoknál. Jó nem? Nem gondolnám, hogy ezért a letöltés lenne okolható. Én a az ilyen letöltésesdit (függetlenül a file minőségétől), a CD másolás kategóriájába sorolnám. Ha ez viszont egy analóg dolog lenne, mint Jenőuram masterszalag másolatai azon a minőségi stúdiómagnón... Én az utóbbit sokkal hallgathatónak tartanám látatlanban is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt szerencsém tesztelni egy Sony minidisc-et. Ezzel a készülékkel nem véltem különbséget hallani az eredeti Technics A10, és az átvett minidisc hangja között. De ennek a készüléknek a régi forgalmazási ára 1millió volt. A Sony akkoriban egy sorozatot adott ki különböző eszközökkel ebben az árkategóriában. Ennek a tagja volt az a hallgató ami volt a fülemen az EVAmp-ME-vel, akkor még TB nélkül, és nehéz leírni, hogy mennyivel szólt másképp, mint a jelenlegi hallgatóim. Mondjuk álomnak, mint az elérhetősége számomra. Szóval a jónak ára is van. És véleményem szerint ez akkor is csak egy digitális extra hangzás volt.

Az a helyzet, hogy megint mellétrafáltál, ami az audiofilt illeti. Valamikor 90táján, amikor kinyílt a világ hanglemezügyben, amikor elkezdtem az összes Genesis lemezemet beszerezni, akkor elvittem egy barátomat az általam ismert boltba, és vett magának egy dupla Morriconét. Teltek az évek, fejlődött a technika, és a sokat hallgatott lemez itt ott reccsent egyet. Ezt onnan tudom, mert egyszer adott egy CD-t. Ezt hallgasd meg mondta, egy reccsenés nem fogsz benne hallani. Igaza volt! Egy reccsenést sem hallottam benne, de élőhangot sem. Néha előveszem, de a véleményem nem változott, Olyan, mint a kutyának a gumicsont. Inkább recsegne néha.

Nem egészen, sokkal inkább a hangulat a kémia az emberek között adja a végleges hangzást.A technika meg a hangszerek általában csak másod-/harmadlagosak. Természetesen a jo zenésznek jo a hangszere a jo stábnak jo a studiofelszerelése. De utovégre az ember adja az utolso szószt/köretet a hanghoz.
Egyszer egy uriszabonál ( vannak országok ahol meg vannak ilyenek két öltönyt rendeltem mert már volt jo tapasztalatom velük). El is hozta személyesen a szabo és majdnem szivinfarktust kapott, mert az egyiket elszabta. Nem tudta megmondani mi történt csak elvörösödött mindent becsomagolt. Két nap mulva ujra jött és minden tökéletes volt.
Ugyanez volt gyakran a studioban is. Nem jött össze a hangzás, akár mit csináltunk. Pár nap mulva meg dijnyertesrre sikerült keverni a hangot.

Ilyen van, saját fülemmel láttam fórumtársunknál (utólag is ezer hála a stúdió látogatásért).

Te a múltban élsz Elek. Szerintem fel sem fogod, hogy hol tart ma a világ. Olyan példákat hozol fel, amik már rég túlhaladottak. 35 éve volt egy ilyen élményed? És ez szerinted ma még releváns? Ugyan már.

Jó olvasni az ilyesmiről.
Lehet tudni, hogy kik ők, és hogy hol jelennek meg az általuk alkotott kiadványok?
Van valami demo oldaluk, ahol bele lehet ezekbe hallgatni?

Szép szép ez a stúdiókép... Azonban az étteremben senkit nem érdekel a séf habitusa, csak az étek, amit kihoznak, hogy ehető, vagy nem. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a stúdióban nem emberek dolgoznak, csak hát...
Persze, hogy nem lehet örökké csak a maximumot elvárni, de most a legjobbról álmodoznánk.
Tegnap levették a jobb kezemről a gipszet. Jobban fáj, mint mikor eltört. Hazafele a metrón tornáztattam, idő volt rá, amikor egy egyik megállóban beszállt egy pár. A hölgyike egy csellóval ült le tőlem közel. Nem bírtam ki, hozzá csúsztam az ülésen, és az etikett betartásával megkérdeztem tőle, hogy mondja már meg mennyi idő kell ilyen időben, hogy a hangszer felengedjen? Mondja, legalább 1-2 óra, de most nem volt erre idő, így fúrt hangolgatni kellett. Mondom, a közönség biztos nem észlelte, mondja: á nem. És mondom, mit szól ehhez a "húrgép"? Azt mondta krétaporral szokták kenegetni. Hogy mit nem lehet megtudni, ha az ember érdeklődő típus... Azonban az a cselló nem szólhatott úgy mindenki fülének dermedten, mint normál állapotban, Nesze neked élőzene...
A másik oldal, régebben a lavorról vettem fel egy feltehetőleg ingyenes hangversenyt a Centrál parkból, New York-i filharmonikusok, Alan Gilbert vezényletével, többek között Andreas Bocelli fellépésével. De ami a lényeg, a végig szakadó eső volt. A színpad fedett, a közönség pőrén ázott ernyők, meg ami volt kéznél, de senki nem mozdult. A színpad vette a lapot, és aznap este a szívüket kitették a produkcióval. Én kedvelem Alan Gilbert zenei hozzáálását, de az igazi meglepetés számomra egy bejáratás során adódott, amikor a rádióban egy fergeteges hegedűszólót hallottam, hát kiderül, hogy Ő játszott egy stradivariuson egy nyilvános studióhangversenyen. Nos ott minden rendben volt elsőre! A hangszer minden fénye áradozott összetéveszthetetlenül.
Igaz, a mester ehhez méltó darabot választott a szólóhoz.

"Te a múltban élsz Elek."
Milyen igazad van!
Még én is emlékszem, milyen egy jó felvétel! Nem pancserok össze-vissza tekergetnek mindent a maguk kénye-kedve szerint, felborítva régi számok klasszikus hangzását a maguk ízlése szerint.

Igen... tudom, hogy léteznek CD-n túli formátumok is. Szerintem ezekkel formátumokkal próbálják megközelíteni a jobb CD játszók minőségét (több kevesebb sikerrel). Folyik a számháború a kHz-ekkel meg a bitekkel, aztán mikor az ember pl. meghal(-gat)l egy SACD játszót/lemezt, kiderül, hogy parasztvakítás volt az egész. Nem a mintavételi frekvencia számít és nem a 24-32-64 bit-es felbontás. Az élet hiányzik ezeknek az agyondigitalizált izéknek a hangjából. A jó öreg LP nyomába hangzásban semmi nem tud lépni, de ez ma már a hét számjegyű árkategória és sajnos el is kényelmesedtünk.
Afölött pedig próbálok elsiklani, hogy sajnos osztják itt az észt olyanok (a kevés tudásúak magabiztosságával) akik nem csak láttak már hifit, de ettek is.

A konzerv zenehallgatok 99,90% -a soha nem hallotta a lemezen levö zenekart élöben. Azaz azt kapod amit a séf eléd tett. Az egyik nap izlik a másik nap már nem biztos.

Elég sok LP-re kerülő felvétel készült digitális tecnikával... Ebből egy digitálisan elérhető formátum, amit DA konverter alakít hangjellé, mitől lenne rosszabb mint az LP lejátszásakor kapott hangjel. Attól, hogy kimarad egy oda vissza elektromechanikus átalakítás a körből? Ez csak nekem nem tűnik logikusnak?

Én nem keresek logikát ebben, mert nincs.
A nosztalgia, a megszokás, az újdonságok elutasítása a vénülő populációnál sajnos gyakran előfordul. Már nem racionális, védhető érveléssel magyaráz, hanem mások lekicsinylésével, ledorongolással. Egy ilyen területen, ahol ha azt mondja valaki hogy ez így van, mert ő így hallja, az nem érv, csak mese.
Sok ilyen embert ismertem sajnos.

Ha valaki fejében van hangminta a hangszerekről, az adott zenekar élő hangja elhanyagolható. Azt pedig, hogy nekem mikor milyen igényem van, azt Te honnan tudnád? Ha pedig nem ízlik egy stúdió, vagy kiadó munkája, azt annak kerülésével honorálom.

Eszem ágában sincs ezt magyarázni!

"Elég sok LP-re kerülő felvétel készült digitális tecnikával... Ebből egy digitálisan elérhető formátum, amit DA konverter alakít hangjellé, mitől lenne rosszabb mint az LP lejátszásakor kapott hangjel. "
Hát a feltöltéstől, és a letöltéstől!
Míg az LP-n, meg a "gyári " CD-n ez már kimarad. Gyárinak a stúdió saját kiadását értem. Például az általam vásárolt STS tesztkiadást.

Ezt komolyan is gondolod, vagy csak azt akarod, hogy halálra röhögjem magam?
Szerinted melyik okoz nagyobb minőségromlást, a fel vagy a letöltés? Csak hogy tanuljak valami újat.

Lemaradt, és minden további saját másolása a saját berken belül további apró minőségromlással jár. Persze jóminőségű felvételről beszélek (stúdió).
Ja, innentől lehet ezen derülni, meg szomorkodni, elgondolkodni esetleg más megoldáson.

Azért még hozzátenném, hogy ezt hangfalakon nem nagyon fogod érzékelni, mert nem hinném, hogy annyira profi rendszered, meg behangolt csillapításokkal rendelkező helységed lenne ehhez.

Ne merülj ebbe mélyebben bele, mert látszik, hogy informatikából nem te vagy a legélesebb kés a fiókban.

Az is számít hogy SSD-re vagy HDD-re másolom?
Ez csak a zenei fájlokra, vagy másra is igaz (pl. a videók képminősége is romlik)?

De, de... Legalább megvilágítja milyen az "audiofil gondolkodásmódja"...

Én nem tudom, de kétlem, hogy rajtad kivül bárki más a világon tudja. S itt zárul a kör a HIFI világban.

Nem akarok védeni senkit, de ezzel a mek-elek hsz-el mi a probléma?: "a stúdiómunka az igazán meghatározó egy felvételnél,". Ezen utólag javítani nem lehet, vagy gondolom a szoftverek megoldják. Ezzel a szoftveres beavatkozással félő, hogy elveszik a művészet, az ember játéka "üzenete", az adott művészek játékának varázsa, gépzene lesz. Kispista hegedűszólója "javítás" után olyan lesz mint Nagypistáé, mert ő hasonlít a javító szoftver "ízléséhez". Szerintem.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy ha kevesebb nyugdíj kerülne átutalásra, akkor elfogadná-e azt a magyarázatot, hogy a sok internetes tranzakció közben sérültek a fájlok és a sérülés miatt kevesebb a forint.

Nem azzal a résszel van a gond. Hanem hogy azt állítja, hogy a digitális anyagok letöltésekor, feltöltésekor, másolásakor hallható minőségromlás keletkezik.
Egyértelmű, hogy nincs tisztában a másolási protokollok, algoritmusok lényegével.

A realitás az, hogy nem az akármilyen (pl. otthoni) digi másolások lesznek gyengébb hangzásminőségűek, hanem a gyári! CD lemezek újrakiadásai is...

Az első CD kiadvány mátrix kódja 01, a további, későbbi kiadásokon ez folyamatosan növekszik (02,03, stb.), a helyzet az, hogy ezek a újra kiadottak hallhatóan gyengébb hangzást produkálnak.
Körülbelül ugyanúgy mint az analóg hanglemezeknél az utánnyomás, ami mindig értéktelen és gyengébb az első, eredeti nyomáshoz képest.
(Tehát tapasztalatok szerint úgy néz ki, hogy általában a másolás, sokszorosítás nem szokta elérni az eredeti első kiadvány hangzásminőségét.)
TJ.

Az itt hozzászólók között sokan vannak, akik értenek a programozáshoz, az adatátvitelhez, a sokféle digitális kommunikációhoz. Nyugodtan leírhatod bit szinten, hogy mi is történik tulajdonképpen. Miként változik a digitális anyag. Ezzel szemben miért nem változik meg például egy e-book, vagy egy sok száz megabyte-os program?

Láttam már videókon hogyan készül az LP, egy présszerszámban. Azt gondolom, amikor lenyomták a kívánt darabszámot akkor elteszik a "présszerszámot", és ha van rá igény ezzel készül a többi nyomat is. Ha ez valóban így van, akkor honnan tudja az LP. hogy első, vagy többedik szériás a nyomás?
Ha esetleg kopik, sérül a szerszám a használat során, akkor az elsőnek nyomott lemez a legjobb, és minden további ehhez képest egyre gyengébb egy picivel. Ha ez így van, akkor a mesterinformáció alapján időnként új "szerszámot" kell vágni.

Röviden - minden analóg lemezen ott van a nyomás sorszáma (pl. A1, vagy B2)
TJ.