Nem feltétlenül. Egy villanymotor induláskor a többszörösét veszi fel az üzemi áramának, mégse mennek tönkre az őket kapcsoló mágneskapcsolók. Sokkal kritikusabb a kikapcsolás az ívoltás miatt, de az itt nem játszik annyira szerepet a kis feszültség és az áramkorlátozás miatt.

Attila! A relék helyett lehetne tirisztorokat használni, és optotriakkal (pl. MOC sorozat), vagy akár sima optocsatolókkal meghajtani a PIC-ről. Persze itt is jó lenne nullaátmenet figyeléssel megoldani az átkapcsolást, de a kapcsolási idők nem okoznának problémát, mert sokkal gyorsabb mint a relés megoldás. Magyarul elég simán csak a nullaátmenetre tervezni egy-egy kapcsoló bekapcsolást, a kikapcsolás lehet hamarabb is mert a tirisztor úgyis a nullaátmenet környékén kapcsol ki, a működési elvéből adódóan.

Köszönet érte. Szép munka!

Nem csak Laposetól kérdem: Egy kondi a relé kapcsolójával párhuzamosan nem csökkenti le, vagy szünteti meg a kikapcsoláskori ívet?

RC- tagot szoknak hasznalni szikraoltonak,100nF -os kondi es 68 Ohm/1W-os ellenallas sorba kotve.

Olvasgattam itt a relé problémát, hogy nagy áram folyik amikor felkapcsol. Nekem két ötletem lenne, nem tudom melyik az egyszerűbb vagy olcsóbb. A kondit mindenképp e-ados jelleggel kellene tölteni, aminek meghatároznánk az időállandóját mondjuk 1-1,5 másodpercben. Akkor nem nagy áram, ha:
1. Áramkorlátozó ellenállást iktatnánk sorba a relével, amit Ti is kitaláltatok, csak a plusz dolog, amit kitaláltam, hogy miután feltöltött a kondi, ezt a korlátozó ellenállást rövidrezárjuk egy másik relével, és máris nincs rajta veszteség. 1-1,5sec múlva amikor már feltöltött a kondi akkor rövidre zárni.
2. A másik ötletem, hogy a relék helyett lehetne használni áteresztő tranyót, és azzal megoldani az e-ados töltést. (Lassan kinyitni, vagy ilyesmi) Ekkor a tranyó belső ellenállása lenne az áramkorlátozó tag. A tranyó vezérlését megoldjuk valahogy.

Mi erről a véleményetek?

Tranzisztorral nem fogunk tudni váltakozóáramot kapcsolni.
A relével rövidre zárt áramkorlátozó ellenállást meg én személy szerint nem tartom túl elegáns megoldásnak.

Vagy két relé és nullátmenet-figyelés kapcsolási idő kiszámításával kombinálva, vagy egy marék triak és optocsatoló szerintem a megoldás.

Szerintem egy relé nem tud olyan gyors lenni, hogy azt nullaátmenet kapcsolásokban alkalmazni lehessen. Akkor már inkább triac vagy tirisztor, ahogy írtad.

Nekem van egy másik aggodalmam is: az áramkorlát megszűnésekor az előszabályzó képes e olyan mértékben emelni a feszültséget, mint amennyire a főszabályzónak szüksége van ? És ez okoz e bármilyen anomáliát a kimeneti feszültségben ( Pl túllövés)?
Én elgondolásom szerint, (ami kicsit anyagtemető, és pont ezért nem erőltetem az 50Hz-en az előszabályozást,) mind3 feszültséget egyenirányítani, pufferolni kellene, mielőtt kapcsolgatnánk azt.
Ezekután a kapcsolást fetek is elvégezhetik, amik talán elég gyorsan tudják változtatni a főszabályzóra küldött feszt.

Azért kell beleszámolni a relé kapcsolási idejét és a nullátmenet előtt pont annyival bekapcsolni hogy a pogácsák a nullátmenetkor érjenek össze.

Inkább triak, mert itt ugyebár mindkét félperiódust át kell engedni.

A triakot begyújtani akármikor lehet, tehát azonnal rá tudjuk kapcsolni a szekundereket a graetz-re. Viszont ha a pillanatnyi szekunderfeszültség kisebb mint a puffer elkón épp lévő, akkor hiába kapcsoltuk mi be azonnal, az elkó nem fog kapni töltést. Ez nagyságrendileg néhány ms idejű kimaradást okozna.

Gondoljuk át, hogy mi történik ekkor...
A fogyasztó épp egy picivel több áramot akar csak felvenni mint az áramkorlát értéke. Ekkor még éppen áramgenerátoros módban dolgozik a labortáp. Aztán a fogyasztó áramfelvétele hirtelen lecsökken valamiért, a táp feszgenerátoros módba lép és elkezdi növelni a kimeneti feszültséget. A puffer elkón lévő feszültség határáig ez megy is neki. Aztán mikor már teljesen ki van nyitva az áteresztő fokozat, akkor a folyamat egy időre megáll. Addig, amíg a szekunderek feljebb kapcsolása meg nem történik és az újonnan kapcsolt szekunderen a pillanatnyi feszültség a puffer elkón lévő fölé nem ér. Ekkor a feszültség újra tovább emelkedik néhány ms késleltetéssel.

A kérdés, hogy ez a kis késleltetés probléma-e. Véleményem szerint nem. Azért nem, mert egy labortápegység esetén a fogyasztó megvédése a cél. Megvédeni pedig úgy lehet, hogy valamilyen gond esetén (túl nagy áramfelvétel) a kimeneti feszt/áramot azonnal le tudjuk csökkenteni, még mielőtt ez a fogyasztóban problémát okozna. És itt a hangsúly a csökkentésen van. Csökkenteni pedig az áteresztő fokozat analóg volta miatt azonnal tudunk.

Erre írtam tegnap este ezt:
Bővebben: Link

Szerintem nem lesz annyira nagy szórás a kapcsolási időben, hogy ne lehetne megvalósítani akár relékkel is a szekunderek kapcsolgatását.

Amúgy írták néhányan az áramkorlátozást, mint lehetőséget, ezt is meg lehetne oldani szinte veszteségmentesen, pl a graetz után (de még az elkó előtt) beiktatott és megfelelően méretezett tekercssel....
Ugyanis a tekercs korlátozza az áramnövekedés sebességét, így relé zárása után csak némi késéssel alakul ki a nagy értékű töltőáram-impulzus....

Sziasztok, ebben a kapcsolásban a 13-as számú kivezetés mire szolgál?

Az a GND

Akkor nem értem miért van kivezetve. GND potenciálon van, azt láttam én is hiszen ott a jel. Csak azt nem értem miért van akkor kivezetve? Tervezési hiba lehet?

Vagy szilárd test relé???

Azért, ha akarod, akkor a tápod kasznijához tudd hidegíteni egy kondival, vagy ahogy akarod.

Űdv afórumozóknak.Segitséget kérnék.Lehetne e digitóra kijelzőt,labortáp kijelzéshez használni.A kijelző kőzős katódos.Milyen ic-vel lehet megoldani a kijelzőt.Gyati

Hello!
Csak egy mikrokontrollerrel tudod meghajtani, mert az óra kijelzők, szegmensei-katódjai "össze-vissza" vannak kivezetve. Ilyen kódolású IC-t még nem láttam. Tehát kimondottan az óra IC-khez van kitalálva. A cél, a minél kevesebb vezérlőláb volt.
üdv! proli007

Sziasztok.
Az Alkotós előszabályozós táp-mizériát nem lehet úgy kiküszöbölni,hogy nem a tekercseket a váltóáramot kapcsoljuk, hanem a három feszültségi értékeket egyenként egyenirányítjuk, puffereljük és ezeket kapcsolgatjuk?Ekkor is fennállnak az említett hátrányok?

Csak rontana a helyzeten. Egyenáram kapcsolása még macerásabb, fokozott a relépogácsák beégési veszélye. Hatalmas áramlökésekkel kell számolni, a pufferek kis belső ellenállása miatt.

Igaz,tényleg. :yes:

Ne hagyd magad! Ha minden külön "alapfeszültséget", egyenként egyenírányítanánk és pufferelnénk, akkor a kondi töltése miatti áramlökés nem jelentkezne a relé pogácsáin. Ebben az esetben, nagyjából a kimeneti áramot kéne kapcsolni. Az igaz, hogy egyenáramú kikapcsoláskor fokozott az ívképződési veszély, ami elég meleg ahhoz, hogy beégjen a pogácsa, de azt nehéz eldönteni ez a veszélyesebb, vagy a kondiáram.
Mindenesetre 3greatz és 3 puffer egyáltalán nem lenne elegáns megoldás.
(Szerintem a relé kapcsolási ideje hasonló nagyságrendű, mint a szinuszhullám félperiódusának ideje, illetve feltételezhetően egyáltalán nem állandó, ezért a nullátmenet-vezérlés sem tud hozzátenni a dologhoz, csak bonyolítja a rendszert.)

Ettől sokkal fontosabb, hogy az alapprobléma elég túlzó feltételezéseken alapszik. Persze ettől létezik, csak talán távolról sem akkora mint azt sokan "szeretnék". A trafótekercsnek is van ellenállása, a greatznek is van, és a puffernek is van, sőt ott van még a 0,2R direktbe sorba téve. Ezért szinte biztos, hogy a relé simán elkapcsolja az időben felfutó töltőáramot (vannak relék, amik egész életükben motorokat vagy trafókat kapcsolnak be-ki, amik szintén nagyot rúgnak bele minden alkalommal). De ez is csak egy fikció, amit hamarosan ki fogok próbálni.
Végeztem egy kísérletet. Egy sima analóg müszerrel mértem a töltőáramát egy 4700µF-os kondinak. Először 0-ról 20V-ra, majd 20-ról 40V-ra, végül 0-40V-ra töltöttem. Értelem szerűen semmit nem tudtam "leolvasni", hiszen csak kilendült a műszer, aztán meg gyorsan visszament. De (természetesen tehetetlenségénél fogva) sosem lendült 5A fölé. Aztán ugyanezt megcsináltam soros 0,2R-al, és a műszer kb. csak a feléig lendült ki. Tehát egyértelműen van mérhető áramkorlátozó szerepe ennek az ellenállásnak. Sőt ha kell, akár még az értékét is lehet növelni, csak akkor már figyelni kell, hogy maradjon elég tartalékunk.

Nos gondolom találkoztál már jópár relével melyeken feltüntették az üzemszerűen kapcsolható áramot váltó, és egyen feszültségen. Durván a negyedét-ötödét specifikálják DC-n. Ez azért nyomós ok. A pufferek töltőárama nem biztos, hogy meghaladja a szabályzó által kért áramot, és értelemszerűen üzem közben csak a színuszsapkák közelében folyik. A trafónak is van áramkorlátozó képessége induktivitásából kifolyólag.
Mindenesetre a relés előszabályzás megoldás ugyan, de mégiscsak elektromechanikus elem, annak minde nyűgével együtt.

Szia.Én nem nagyon érzékeltem olyanokat amik itt elhangzottak. Kipróbáltam egyenlőre inkább, a proli által tervezett nyomógombos léptetőmmel úgy,hogy egyenként egyen írányítottam a feszeket.Valóban nem elegáns megoldás de nagyon jól működik így úgyhogy így is fogom megcsinálni a végleges verziót..Nálam egyáltalán nincsenek óriási áramfelvételek(vagy legalább is látható jele) meg nagy szikrázások pedig vagy ezerszer kapcsolgattam terhelés alatt is.
Sokkal jobb tápegység,mint az LM723 al készült tápom.

Egyetértek.

Éppen erre utaltam én is.
Bízom ebben a konstrukcióban, szerintem jó lesz ez. Azóta a labortáp paneljére már ráterveztem a kombinált "hőfigyelőt" is, külön stabilizátorral, hogy ne terhelje a vezérlőfokozatot, de ugyanarról a AC12V-ról megy ez is, tehát nem kell még egy szekunder tekercs hozzá.

Szerinted,ha csinálnék a cimopata féle rezó tápból egy 6X27V/300W-os tápot a szimm. felépítéshez azzal jól működne?

Űdv!

Lett ez a trafóm? Lehetne belőle labortápot csinálni.
Szerintem 90 100W lehet... Előre is köszi!

Ez lemezelt, vagy ferrites? Utóbbiból hegesztőt is.

Ez nagyban függ a szekunderről lejövő feszültségektől,és azok terhelhetőségétől.Ez sajnos a képről nem derül ki.Le kellene mérni ezeket.