A mechanikai hangrögzítés továbbfejlesztett, modern változata, jelenleg is alkalmazott hangrögzítési eljárás. A rögzítés folyamata: a vivőközegben terjedő hangrezgéseket - mikrofon fogja fel, amely a hangrezgésnek megfelelő hangfrekvenciás feszültséget állit elő. Ezt a feszültséget erősítővel felerősítve a vágófejbe vezetik, amely a vágótűvel forgó viasz- vagy lakklemezbe vágja a spirális alakú hangbarázdát. A lemezt elektromotorral hajtott mechanika forgatja, állandó sebességgel. A vágófej alapvető eleme a horgony. Ehhez rögzítik a vágótűt. A horgony állandómágnessel létesített erős mágneses térben van és egy rögzített tekercs veszi körül. Felvételkor ebben a rögzített tekercsben folyik a mikrofon által előállított hangfrekvenciás áram. Ha a tekercsben nem folyik áram, a vágótű és a horgony nyugalmi helyzetben van. Ha a tekercsbe egyenáramot vezetünk, a horgony könnyedén elmozdul forgástengelye körül, a vágótű hegye pedig az egyenáram polaritásának megfelelően jobbra vagy balra tér ki. Ha a tekercsber a felvett hangképnek megfelelő hangfrekvenciás váltakozó áram folyik, akkor a horgony és vele együtt a vágótű is jobbra-balra gyors kilengéseket végez, az áramingadozások arányában. Ezt a folyamatos rezgéssorozatot vágja lemezbe a vágótű. Az ily módon készített hangfelvétel lejátszásra nem alkalmas, A viaszlemezről különféle másolatokat készítenek, amelyekről melegsajtolással, műanyaghanglemezek nagysorozatú másolata állítható elő. Az elektromechanikai hangrögzítés végterméke a hanglemez, amely hanglemezjátszóval játszható le.
Lásd még:
