Ide kattintva PDF formátumban letölthető a kapcsolási rajz.

A vezetékelés a következő képen látható módon történik, ide kattintva nagyban is megtekinthető:

   A tápegységen jelzett "Control" bemenet a szabályozó IC feszültségfigyelő bemenete, azaz a feszültségosztó középpontja. TL494 IC esetén célszerűbb a bevezetőben hivatkozott kapcsolás szerint a 3. lábra kötni.  

   Az áramot az R1-R4 0,1 Ω 2 W ellenálásokból felépített söntön figyeljük. A jelzett értékekkel 15 A-ig biztonságosan terhelhető a tápegység, 6 W alatti veszteség jelentkezik az ellenállásokon. Az áramfigyeléshez a referenciafeszültséget a TL431-el megvalósított söntstabilizátor és a hozzá kapcsolódó ellenállás hálózat biztosítja. IC1C hasonlítja össze a beállított feszültséget a sönt feszültségével. A rajzon olvasható ellenállásokkal kb 2,3-10 A a választható töltőáram. Eltérő áramigény esetén a söntöt illetve az R14-R15-R16 osztót kell módosítani, viszont vegyük figyelembe, hogy az alsó áramértékhez tartozó referenciafeszültség ne legyen 50 mV alatt, mivel ez már összemérhető az IC ofszetfeszültségével. A legnagyobb áramhoz tartozó referenciafeszültséget pedig a sönt terhelhetősége korlátozza, illetve nem célszerű 300 mV fölé menni, mivel így egyre távolodunk az ideáis derékszögű kimeneti karakterisztikától. Ha az áram nagyobb mint a beállított, akkor IC1C kimenete D1 diódán keresztül áramot juttat a tápegység feszültségosztójára, így csökkentve a kimenő feszültséget. C1 a gerjedést hivatott megszüntetni. 

   A töltőfeszülséget IC1B vezérli. Ha a töltőáram kisebb, mint a beállított áram 1/10-e, akkor a műveleti erősítő kimenete közel tápfeszültségre emelkedik, LED5 zöld LED segítségével jelzi a csepptöltés üzemet és R20-R21-D2-n keresztül kb. 13,3-13,5 V-ra csökkenti  kimenő feszültséget. A jelzett értékek az én tápegységemhez passzolnak, mindenkinek egyedileg kell megállapítani a szükséges értékeket, célszerűen egy ideiglenesen beforrasztott potenciométerrel. Beállítás után megmérjük a potenciométer ellenállását és ekkora értékű ellenállást ültetünk az áramkörbe. 2 ellenállás soros kapcsolásával szinte tetszőleges érték megvalósítható, és egy trimmerpotméterrel ellentétben nem állítható el a későbbiek során.

   A bevezetőben hivatkozott cseh kapcsolástól eltérően én egy egyszerű 3 mm-es piros LED (LED4) feszültségét használom referenciaként az akkumulátor feszültségének figyelésére. Kisebb helyet foglal, kevesebb lába van, és olcsóbb, mint a TL431. Bekapcsoláskor a FET zárt, IC1A kimenete GND körül van, LED1 sárga LED világít, jelezve, hogy az akkumulátor kapcsokon mérhető feszültség mélykisütött vagy nem megfelelő feszültségű akkumulátor, illetve rövidzár miatt nem megfelelő. Ha a feszültség U_LED4/R10*(R9+R10) azaz kb. 9,5 V fölé emelkedik, IC1A kimenete közel tápfeszültségre emelkedik, kinyitja a FET-et és LED2 zöld LED segítségével jelzi, hogy az akkumulátor töltése megkezdődött. Ha eltávolítjuk az akkumulátort, a kimenet továbbra is feszültség alatt marad, ez nem okoz problémát, mivel ha a kapcsokat rövidrezárjuk, szinte azonnal lezár a FET, megvédve a tápegységet. A gyakorlatban ez egy szolid kattanásként jelentkezik a tápegységből. Szerintem meggyőző védelem.

Ha fordítva csatlakoztatjuk az akkumulátort a FET zárva marad, és LED3 piros LED jelzi a rossz polaritást. A jelzett IRF540 FET 10 A töltőáram esetén 4,4 W-ot disszipál. Ha ez nem engedhető meg, használjunk pl. IRFZ44-et, annál csak 1,7 W a maximális disszipáció.

   A kimenő áram kijelzése történhet deprez műszerrel, ez esetben nincs szükség IC1D-re, viszont a rendelkezésemre álló LED panelműszer kb. 1 V bemenő feszültségnél jelzett 10,00-t. Ezért van szükség a közel hatszoros feszültségerősítésre. A pontos beállítást a panelműszeren található trimmerrel végeztem.

 A feszültséget a műszer biztonsága érdekében feszültséghiba kapcsolással mérem a FET source-án, így egy fordítva csatlakoztatott akkumulátor nem teszi tönkre a műszert. A panelmérő a saját tápját méri.