Ohm törvény:
Az áram nagysága a feszültségtől függ. Egyszerű kisérlettel bebizonyíthatjuk, hogy az áramerősség annál nagyobb, minél nagyobb a feszültség. Eközben az R ellenállás állandó nagyságú marad.
Nagyobb feszültség a negatív póluson nagyobb elektrontöbbletet, a pozitív póluson nagyobb elektronhiányt jelent. Az elektronok kiegyenlítődési törekvése tehát nagyobb. Könnyen belátható, hogy az áram is megnő.



Az első áramkörben U=2V feszültségnél I=4A áram folyik. Ha a feszültséget 4 V-ra emeljük, az áram 8 A-re nő. Az áram is a kétszerese lett. Háromszoros feszültség háromszoros áramot hoz létre. Az I áram tehát az U feszültséggel arányos. (Figyeljük meg az áram és feszültség jelölését! Emlékezzünk vissza, hogy a feszültség két pont között alakul ki, az áram pedig a vezetékben folyik.)

Az összefüggés így írható fel:

I=G*U

G állandó, az ún. arányossági tényező.
Ha egy kicsit gondolkozunk, észrevehetjük, hogy G nem más, mint a már megismert vezetőképesség.

A G vezetőképesség az R ellenállás reciproka:

G=1/R

Figyelembe véve ezt az összefüggést, az I=G*U egyenletet így is írhatjuk:

I= (1/R) * U

azaz I = U / R

Ez az egyenlet az Ohm törvény.
Ha szabályosan akarjuk hallani az Ohm törvény definícióját, akkor az a következőképpen szól:

Zárt áramkörben az I áramerősség az U feszültséggel arányos, ha az ellenállás, ill. a vezetőképesség értéke nem változik.
A cikk még nem ért véget, lapozz!