A cikk így is nagyon nagy és hosszú, azonban még rengeteg fejlesztési lehetőség kínálkozik.

Egyrészt meg kell még vizsgálnom, hogy milyen hatással van a stabilitásra, ha a szekunder oldali zénert jobb szabályzásra cserélem. Az IC adatlapja is megemlíti a TL431-et, amit előszeretettel alkalmaznak ilyen célra. A problémám az volt, hogy az itt lévő tápfeszültségek nem tették lehetővé a TL431 alkalmazását az alapkapcsolása szerint. Cimopata felvetette a lehetőségét a komparátor alkalmazásának is a visszacsatolásra.

A méréseim szerint a frekvencia már szépen követte nyomon a terhelést, a feszültségingadozás már a számolások és alkatrészek méretezésének hibájából adódik. Amennyiben alacsonyabb k paramétert választunk (mágnesező induktivitás és szórt induktivitás aránya), úgy továbbra is javulhat a stabilitás, az üresjárati veszteségek rovására. Én megelégedtem ekkora stabilitással, és inkább az egyszerű felépítést, a kis méretet és a jó hatásfokot tartottam prioritásnak.

Másrészt biztos lesznek olyanok, akik ennél nagyobb teljesítményt szeretnének. A pufferkondik, a FET-ek, a rezonáns tagok, és a trafó méretezésével ez könnyedén megvalósítható kb. 1kW-ig. E felett már szükségesek egyéb módosítások. Például el kell gondolkodni aktív PFC alkalmazásán, amely egyrészt a félhíd hatásfokát javítaná, előszabályozna, másrészt a hálózatot kímélné. Ekkor a puffermennyiség nagy mennyisége miatt a bemeneten teljesítmény-ellenállást és relét kell alkalmazni az NTC helyett. A kimeneti puffermennyiség is nagy méreteket öltene, emiatt meg kellene hosszabbítani a lágyindítást. Szükség lenne egyéb védelmekre, amelyek kiegészítő logikával kikapcsolnák az IC-t az időzítő kondenzátor földre húzásával. Valamint az sem hanyagolható el, hogy az IC meghajtása már kevés lesz, így szükség lesz buffer NPN-PNP párra (ajánlatott a ZXGD300x széria), vagy mondjuk egy IR2110-re.

Alacsony feszültségek és nagy kimenő áramok esetén a szinkronegyenirányítással jelentős hatásfokjavulást lehet elérni. Tekintettel arra, hogy a Shottky-k már nem lesznek sokkal jobbak a 200V alatti tartományban, de a FET-ek fejlődése elképesztő méreteket öltött, a szinkronegyenirányítás alkalmazása egyre szélesebb körben éri meg.

1-2 kW felett azonban el kell gondolkozni a topológiaváltáson, ugyanis a magon a primer menetszám nagyon alacsonyra jönne ki, emiatt a szekunder oldali feszültségből nem lenne sok választás. Ennél nagyobb teljesítménytartományban az egészhidas-fázistolálos ZVT elrendezés tud jó hatásfokot, valamint kis zavarkibocsátást nyújtani.

Egy nagyon egyszerű EXTRA: teljesítmény függvényében szabályzott ventillátor kimenet.

A működése nagyon egyzerű: a C2 kondenzátor és a Q1 FET gate-kapacitása egy kapacitíc osztót képez a félhíd kondenzátoráról (C1 - 47nF). A C1 kondnezátoron lévő váltóáramú feszültség arányos a félhídon folyó árammal, amennyiben a leosztott feszültség eléri a FET nyitófeszültségét, úgy a FET bekapcsol. Minél nagyobb a félhíd árama, annál hoszabbak lesznek a bekapcsolási impulzusok. Üresjáraton is folyik egy kis áram, így a C2 kondenzátor helyes megválasztásával el lehet érni, hogy üresjáraton a venti éphogy csak pörögjön, míg maximális terhelésnél a maximális fordulatszámon. A ventillátort az R2 helyére kell kötni, a V3 pedig ugyanaz, ami az IC-t is táplálja a táp elindítása után. A zéner feladata, hogy a FET gate-jét megvédje a nagy terhelések esetén ot kialakuló nagy feszültségtől, disszipációja nagyon kicsi.