Az IRS2795x családba két IC tartozik, amelyek csak a túláramvédelemben különböznek. Lényegében az IR2153 és társai továbbfejlesztése. Mindkettő SOIC-8 tokban kapható, amely még a könyebben forrasztható SMD IC-k közé tartozik. Feltételezem, hogy aki a kapcsolóüzemmel foglalkozik, legalább alap szinten barátságban áll az SMD forrasztási technikákkal.

Az IC jelenleg a Farnell, FDH és a DigiKey oldalán rendelhető.

Röviden összefoglalva az IC tudását:

• Fix 50%-os kitöltési tényező (- holtidő), akár 500kHz frekvencián
• Felső oldali FET meghajtás lebegő módon
• Programozható minimális és maximális működési frekvencia
• Programozható lágyindítási frekvencia, így induláskor a szekunder oldali pufferek töltődése nem jelent nagy rövidzárat
• Programozható holtidő (ellentétben az IR2153-mal)
• Túláram-érzékelés az alsó FET-en veszteségmentesen
• Alacsony tápfeszültség elleni védelem
• Minimális méret és alkatrészigény

Nagyon fontos megjegyeznem, hogy a frekvenciát állító RC tagok elhelyezkedése teljesen más az IR2153-hoz képest. A túláram-érzékelés pedig egyszerű: amikor az alsó FET be van kapcsolva, akkor méri az ezen eső feszültséget. Amennyiben ez eléri a 2V-ot (3V az IRS27952s esetén), akkor az IC kikapcsol, teljesen, és csak akkor kapcsol vissza, ha a tápja megszűnik. Ennek a legfőbb előnye, hogy nincs szükség külön söntre (ami veszteséget jelent), valamint egyéb áramkörre. A hátránya az, hogy nem tudunk pontos határt beállítani, mivel a FET-től függően két választási lehetőségünk van csak (2V vagy 3V). Tovább hátrány,hogy a FET-ek Rds_on-ja függ a hőmérséklettől, így a bekapcsolás emiatt sem lesz pontos. Azonban ez előny is abból a szempontból, hogy egy meleg FET esetén hamarabb bekapcsol a védelem, így biztonságosabb lesz az áramkör.

További hátrány, hogy amennyiben a FET R_ds,ON-ja elég magas, akkor bekapcsoláskor könnyen túláramot érzékel a szekunder oldali kondik feltöltődése esetén.

Az IC javasolt kapcsolása a fenti ábrán látható. Az IC tápját induláskor az R1 és R2 ellenállások biztosítják. A rajzon csak azért szerepel kettő ellenállás sorban, mert a legtöbb ellenállás nem rendelkezik kellő átütőszilárdsággal, hogy biztonsággal essen rajta kb. 300V. Működés közben a transzformátor segédtekercséről kap tápot a D3 diódán és R_cc ellenálláson keresztül. A tápot a CDC kondenzátor simítja. A felső oldali FET meghajtásához a lebegő tápot az alsó FET bekapcsolása alatt a Dbs dióda tölti a Cbs kondenzátorba. A FET-eket az R_g1 és R_g2 ellenállásokon keresztül hajtja meg, ezek segítségével egyrészt szabályozható a FET-ek kapcsolása, másrészt csillapíthatók a reaktív elemek okozta belengések. (A vezetőpályának induktivitiása van, ami a Gate kapacitással együtt szép kis belengésekre képes)

A CT kondenzátor határozza meg a holtidőt, és részben ez felelős a frekvenciáért. A minimális kapcsolófrekvenciát az R_T ellenállással állíthatjuk be. A lágyindításérrt a Dss, Rss és a Css felelős. A lágyindítás idejét a Css kondenzátor, míg a lágyindítási frekvenciát az Rss ellenállás határozza meg. A lágyindítás segítségével a táp magasabb frekvencián indul, így induktívan lekorlátozza a kimeneti áramot és feszültséget. Ezzel a szekunder oldali pufferkondik feltöltése nem veri le a biztosítékot (vagy kapcsolja be a rövidzárvédelmet). A maximális kapcsolófrekvenciát az R_max határozza meg. Ha a kimenet eléri a TL431-el kiválasztott feszültésget, akkor az az U2 opton keresztül folyamatosan rákapcsolja R_max-ot az időzítő körre, ezzel növeli a kapcsolófrekvenciát.