Most jöjjön az elektromosság-elektronika része:

Mint már említettem, ez a vezetőképesség mérés, és maga a fogalom, számomra igencsak tevékenység-idegen, hiszen mi szilárd anyagokkal dolgozunk, itt, az elektronikában, és akkor már ott van nekünk az ellenállás, és az Ω, akkor mi ez a Siemens?

 Fogtam, "lewikipédiáztam", és megtaláltam róla mindent. Például azt, hogy az ellenállás reciproka. (Amit sejtettem is, mert ha az ellenállás nő, akkor kisebb a vezetőképessége, és fordítva.)

Számolni is pont fordítva kell: ugyebár R=U/I, itt meg S=I/U, magyarul: 1 V hatására, amin 1 A folyik, az 1 Ω-os ellenállás. A másik, amin ha egy A áram folyik, és 1 V-ot ejt, az 1 Siemens vezetőképességű.  (1 Ω és 1 Siemens egyenlő, itt találkozik a két mennyiség, mert a másik két mennyiség, amiből származtatva van, az is 1-1.)

Igazából, egy számomra teljesen értelmetlen, fordított arányosságról van szó. Minek még egy mennyiség ugyanarra a fizikai tulajdonságra? Megtaláltam a választ.

Folyadékoknál nem igazán lehet ellenállást mérni, vagy csak Ohm-bácsi nem foglalkozott vele, viszont ezzel a származtatott mértékegységgel folyadékok vezetési tulajdonságát lehet összehasonlítani.

Nem mondott butaságot a srác, és a mérésének is van alapja, mert a vízművek a csőrendszerben VK mérő távadókkal ellenőrizhetik a víz „beállított” minőségét. Nem vizsgálják, hanem ellenőrzik, ha kell. Mi a különbség? Egy zárt rendszerben, Ők, ha beállítják az ivóvíz összetételét, pl. a mi 232 μS-es értékünkre, mérik az összes nagyobb átfolyásnál, és amíg az adott határértékek között mozog, nem bántják. Ha viszont lényegesen megváltozik, leállítják a vízszolgáltatást, és küldik a labort. Erre jó ez az eszköz. E mellett persze még más módszerek is rendelkezésre állnak, mint a Ph mérés, és egyebek, de ez most nem kerül taglalásra…

Még mielőtt ezeket megtudtam volna, kivittem a kis csapvizemet a műhelybe, összegumiztam a műszerem mérőcsúcsait, hogy azonos távolságban maradjanak, és beledugtam a vízbe, mondván, majd én jól megmérem az ellenállását… (na persze!)

Mondhatom, értelmetlen próbálkozás volt, az értékek még méréshatár függőek is voltak, és folyton változtak, tehát ez így nem megy.

Második próbálkozás: majd én kapcsolok rá feszültséget, és mérem az áramot, mert hát a vezetőképesség egyenesen arányos az átfolyt áram erősségével! Ez sem nyert.

Itt is össze-vissza mért mindent, kalibrálni lehetetlen, folyton elmászik… Vajon miért?

Ismét Internet, Google pajtás, VK mérő szondák.

Meglett a válasz: az anyaga grafit, vagy rozsdamentes acél, vagy valami korrodálhatatlan ötvözet, és egy érdekes határérték: max. 4 kHz! Mi van? És leesett! A műszerzsinór vége galvánelemet alkothat a vízzel, ha oxidálható anyagból van, mert hát a víz is oxidáló anyag (megeszi a vasat is, ha éhes), ami a mikroamperes tartományban igencsak befolyásoló tényező. Mindez azért, mert a mérőzsinór vége rézből van.

Jó-jó, legyen hát rozsdamentes. Ám itt a másik probléma: a mérőáram, ami az ellenállást méri, vagy amit én átengedtem rajta, ugyanúgy elektrolizálja a folyadékot. Nos, erre megoldás a váltakozó áramú mérés: minél magasabb a mérési frekvencia, annál jobb, hiszen annál kisebb ideje van az imént említett elektrolizációra, és már fordul is a pólus.