Nézd meg, hogy mire írtam... Lehet vasalni, lehet légszereléssel készíteni, az a lényeg, hogy az alkotás örömét ne degradáljuk le azért, mert nem elég "puccos"( az igényesség az adott körülmények között persze lehet elérendő cél!). Nedudgi kolléga arra világított rá, hogy biztassuk a kezdőket még akkor is, ha elsőre a technikai felszerelés vagy az életkori sajátosságok miatt nem sikerül a művük tökéletesre! Nem csak feltenni nem muszáj, hanem hozzászólni sem, ha nem tetszik ! Lézernyomtató, spray, hely nincs mindenkinek ( pl. munkanélküli szülő mellett !) !

Teljesen félreértetted, amit írtam. Én azt írtam, hogy ez felfogás kérdése, és az igényesség mércéje. Nem pedig azt, hogy a deszkamodellt, vagy a szét CNCzett munkát nézem szívesebben.

Ez a helyes megfogalmazás.

Ez szerintem egy nagyon rossz hozzáállás. Az első ceruzavonástól az utolsó csavarig legyünk igényesek és körültekintőek. Ez megint a "ami nem látszik az, úgyse számít " szindróma. Nincs extra. Nincs jackpot. Legyen mindig igényes. Ne legyen hanyagolva egyetlen munkafázis sem a készülék építésekkor.



Ez természetesen teljesen jogos, a kezdeti lépéseket meg kell tenni és onnan igényessé válni mindig.



Csak azzal a különbséggel, hogy van olyan főkritikus, - mint én - azokat a dolgaimat nem mutogatom, mert azok a dolgok csak deszkamodellek voltak, nem kész művek. A kész, kiforrott dolgaimat mindig felteszem ide közszemlére. Félreértés ne essék, nem vettem magamra, illetve rossz néven a főkritikus jelzőt, csak magamra ismertem a jelzőt olvasva.
Szakmai körben bizony én is megkaptam a "pofonokat" és tanultam belőlük.



ezzel a legteljesebb mértékig egyetértek.



Néhány trehány alkotásnál bizony ezt nem lehet meglátni. Ahol meg lehet látni a szikráját a lelkesedésnek, az igényességnek, ott igen, ott lehet biztatni, mentorálni.

Jól értelmezem azt, amit sugallsz?
A Ki mit épített? topikban csak olyan gyártmányt mutassunk be, amit esztétikailag, működésbelileg elfogadhatónak tartunk. Ha nem olyan, akkor nem való a nyilvánosság elé.

Ezzel semmi gond, viszont Prendrick kolléga ennek pont az ellenkezőjét írta le, elismerés nem csak a csúcson levőknek esik jól, hanem annak is, aki valamit alkotott. Ennek az alkotásnak lehetnek hiányosságai, de értékei is. Abban a topikban mesterműveket láthatunk, vegyesen eredeti ötletekkel, kezdő szárnypróbálgatásokkal. Ennek a másik kategóriának is jólesne a visszajelzés, bátorítás, ami - tulajdonképpen jogosan - elmarad. Hiába frappáns, eredeti a megoldás, a KMÉ? topikban kialakult mérce csak negatív visszajelzést eredményezhet.

Nos, írtam erre egy hosszú választ, de inkább nem teszem be. Legyen ez az én kritikám azokra a (szellemi) alkotásokra (ld. korábban körvonalazott kritikai megközelítések), amikből én pont azt az átgondolt, igényes és körültekintő munkát hiányolom, amit a kritikusok a kezdők műveiből.

Sajnos, vagy talán szerencsére, az ilyen típusú kritikát a moderátorok fogcsikorgatása kíséri, kár, hogy ez nem ilyen következetes annál a másikfajta kritikánál is. Pedig biztos többen maradnának "hobbielektronikások", ha nem egy jó nagy pofonnal üdvözölnék őket. Ez nem olyan nagy dolog. Csak a kritikusok részéről is megköveteli az átgondolt igényesség szikráját.

Ebben az országban úgyis rettenetes a lemaradásunk a hobbielektronika terén. Meg kell nézni, milyen élet van szerb, lengyel, pláne orosz oldalakon aztán követ kötni a nyakunkba és irány a legközelebbi mélyvíz. Nem értem, miért kell elvenni azon kevesek kedvét is, akik még művelnék, azokkal a teljesíthetetlen, de olykor személyeskedő szigorral megkövetelt elvárásokkal. Biztos nem tudok összeszinkronizálódni a trenddel.

Részemről ez a zárszó, ez is elég így szürkében.

Egy jó bablevest, szivesebben megeszek eldobhatós tányérból a hétvégi bográcsolás közben, friss tört kenyérsarkával, sem mint öltönyt-nyakkendőt igazgatva 90°-os szögben ülve egy igényes étteremben -megjátszva a minden rendben van- szindrómát és ezt leplezve egy torokköszörüléssel. Csak azért mert "illik"...
Persze oké, sokmindent illik tenni, de én pl ha egy kör alakú lyukat szeretnék vágni mondjuk pici ventilátornak egy fémlemezre azt ritkán tudom kivitelezni itthon homemade eljárással úgy, hogy közel tökéletes legyen mint valami gyári. Megoldás? Kis fúróval körbefúrom majd kiütöm, kireszelem. Oké de az sose lesz kör alakú. Tipp? Hát ráteszek egy fedlapot ami eltakarja a pontatlanságot (persze előtte megpróbálom úgy alakítani a lyukat, hogy ezzel számolok) és odateszek egy konyhai használt-olaj leszűrőnek a króm-keretét. Miért? Mert pont van van kéznél, és még jól is nézne ki. Volt már erre példa. De ugyan így volt már hogy az Escort óraműegységébe raktam be a kis szűrőknek a karikáját. Ott meg ugyan ez volt a szitu, de a plexit nem tudtam semmivel szépen egyenletesen kivágni, csak fúrni, reszelni (nagyon nehéz!)

"Sajnos igen, lassan vége lesz ennek a világnak." - én speciel nem bánom. Az SMD-vel azért könnyebb az élet... mondjuk egy 64 lábú DIP IC az már elég randa állat, még ha SDIP is, ugyanaz SMD-ben meg egy pici, cuki, könnyen kezelhető valami.
A probléma inkább az SMD ellenállatokkal, kondikkal van. No, fölrakni őket nem egy nagy tett, csak nagyon picik, közel kerülnek a padek egymáshoz, nem lehet már egy ellenállás alatt 6-7 fóliát elvinni, mint hajdan a négy raszteres szénrétegek alatt, úgyhogy házilagos körülmények között, ha nincs lehetőség többrétegű, furatgalvános panelt csinálni, fokozottan számít, hogy melyik alkatrész hova kerül, sőt, még az is, hogy milyen szögben.
No persze lehet hibrid nyákot is csinálni, SMD IC-kkel és drótlábú ellenállatokkal, kondikkal...

"Támogatásra, sikerélményre van szüksége egy kezdőnek, hiába vannak komoly hiányosságai művének, amit - hiába van igazad - nem mindig kell túlzó jelzőkkel a fejére olvasni."

Hát nem tudom... én elég gyorsan kinőttem a "mindegy hogy milyen, csak működjön" korszakomból. Tessék, itt van pl. a csatolt nyák, egyenesen a vaskloridból. Igazán nem egy bonyolul áramkör ez, egy RGB erősítő, egy szinkronjel leválasztó, meg egy, a beadott jel hatására behúzó relé, egy ősöreg CRT projektort illesztek vele a scart szabványhoz. No szóval kevés ennél egyszerűbb áramkör van, alig néhány alkatrész... de mégis: mi munka lenne ezt egy próbanyákon összekötözgetni?! És utána hogy néz már ki??? El lehet dugni egy gyönyörű műszerdobozban, ez igaz, de mi van, ha netán egyszer, tíz vagy tizenöt év múlva hibát kell benne keresni? Na neeeem, kérem, nem, inkább rászánok egy picit több időt, és megcsinálom tisztességesen! (És ebbe nálam az is beletartozik, hogy a kapcsolási rajzot kinyomtatom és felragasztom a doboz fedelének belső oldalára.)
Nekem ebben van a sikerélmény, hogy nem csak jó, hanem szép is, érthető is.

"Sőt szerintem -technikailag- primitív körülmények között, primitív eszközökkel megvalósítani valamit nagyobb teljesítmény, mint ugyanezt szuper felszereléssel." - Vagy éppen fordítva: akinek jó felszerelése van és ért a kezeléséhez, egy klasszissal magasabb nívón tud dolgozni. Márpedig a szakszerű kivitelezés, a funkcionalitás és a megbízhatóság között van összefüggés.
Elmondok egy példát. Volt valaha egy Moto Guzzi V35 Imoka motorom. Nagyon szerettem, csak az volt a baj vele, hogy megszakítós gyújtása volt, bele való megszakító akkoriban csak külföldről és aranyáron volt beszerezhető. Na jól van, felfújtam magam, kirántottam két kis fekete optokaput egy bontásra ítélt telefongyári mátrixnyomtatóból, felragasztottam őket ferrobonddal egy próba nyákra, a megszakítóbutyökre egy lemezpillét epokittal, aztán hadd szóljon. Fél évig ment is, utána szó szerint darabokra hullott az egész a rezonanciáktól, alig bírtam hazaevickélni a kocsányon lógó gánytengerrel. No ekkor nekiálltam, és megcsináltam rendesen. A jeladót kiesztergáltam egy darab vasból, az optokat felépítettem üvegszálas nyákokból masszív, rézből esztergált távtartókkal stb stb. nem is volt vele több gond az életben.
(Sajnos már nincs meg az a motor... de rajta van a bakancslistámon, hogy egyszer még vennem kell egy ugyanilyet.)

Szerencséd van. Csak azt felejted el, honnan jöttél, és milyen támogatást kaptál a környezetedtől.

Olvasgatom a megmondóemberkék igazságait...
Nekem csak annyi a hozzáfűznivalóm: ideje már egy kis csöndnek, uram bocsá' fagyasztásnak...

Nyilván kemény igénybevételre megfelelő technika-technológia kell. De itt zömében asztalon használatos dolgok fordulnak elő. Én gyártok mezőgépekre (traktor kombájn stb.) elektronikákat, -20 fokos jégbefagyott állapottól 70 fokig, állandó erős rázásnak kitéve. Megfelelő konstrukció, technika, ami kibírja sok-sok évig. Mégis kedvtelésből viszont csúnya, sokszor drótozott valamiket is kontárkodok, ide fel sem teszem, de szórakozás, gyors eredmény. Nincs időm sokat vacakolni vele, zömében szétszedés lesz sorsa, "újrahasznosul".

Másik hozzászólásodhoz:
Ez törvényszerű, illetve a fejlődés velejárója, csak így van egyre bonyolultabb elektronika. Baj az, hogy előbb-utóbb már smd -vel sem tudunk semmit csinálni, mert pld. mákszemnyi lesz a 64 lábú ic. Az az én szomorú gyanúm, hogy az elektronikai építkezés majd -nem is olyan sokára- lehetetlenné válik otthon.

Támogatást? Sráckoromban elolvashattam apám nyolcvanas évekbeli Rádiótechnikáit. De amikor egyszer megkérdeztem tőle, hogy hogyan kell két ellenállásból feszültségosztót csinálni, akkor már elhajtott az öreg.
Oké, nem balhéztak velem, hogy ón vagy vasklorid cseppent a szőnyegre vagy valami, de ez volt minden. Én mindent, amit tudok, könyvekből, meg efféle fórumok olvasásából tudom. (Meg néhány nagyon alapvető dolgot a műszerész suliból.)
Negyed század alatt eljutottam oda, hogy a legszükségesebbnél egy kicsivel több mérőműszerem van, és vettem egy Универшал-3 kisesztergát is, felfedeztem az olyan boltokat, mint a HQ Videoparts, az O-Ring Bt. vagy az Iramko, és nagyjából bármit meg tudok javítani vagy el tudok készíteni... de ezt nem adták ingyen, ezért én megfizettem a tanulópénzt.

Az SMD már nem lesz sokkal kisebb. Egy bizonyos határon túl nem lehet őket zsugorítani. Az intelnél kísérleteztek ezzel az ősidőkben, a p100-as laptop processzorok kapcsán, és rájöttek, hogy a jegenyefák nem nőnek az égig. Hiába csináltak preciz nyákot, hiába csináltak preciz forrasztóautomatát, majdnem belefulladtak a visszáruba, mert egyszerűen letört a proci a nyákról, túl kevés tartotta. Úgyhogy most ott tartunk, hogy inkább megpróbálnak minél több mindent belezsúfolni egyetlen tokba, viszonylag kevés ki- és bevezetéssel. Ha meg egy IC-nek sok láb kell, akkor beteszik egy 4x4 centis tokba. Akkor is, ha a szilicium lapka csak tizedakkora benne.

Mondom, hogy szerencsés vagy. Fogalmad sincs arról, hogy mekkora előnyt jelent az, hogy nem jelentett gondot a hobbid, és be tudtál rendezni egy munkahelyet.

Azért erre egy szekrénnyi hely szűken elég, annyi hely a legkisebb panelkuckóban is kiszorítható... és használaton kívül becsukod a szekrényajtót, és nem bántja senki szemét.

Te még mindig nem érted, hogy miről beszélek? Arról, hogy az igényesség egyfajta állapot. a kör alakú lyukat kell reszelni, akkor törekedni kell a legtökéletesebb kivitelezésre, hiába is el lesz takarva. Ennek az a lényege, hogy saját munkánk iránt legyünk igényesek. Nem pedig az, amit te értesz ez alatt, hogy - úgy sem látszik, mert eltakarom valamivel-.

A hasonlatod egyáltalán nem jó az általam felvetett igényesség meghatározására. Itt nem az illik, nem illikről van szó, hanem A SAJÁT MAGUNKKAL SZEMBEN TÁMASZTOTT IGÉNYESSÉGÉRŐL.

Értem amit írsz. Csak én meg arra szeretnék kilyukadni, hogy nem feltételenül az szab határt a jó kivitelezésnek hogy valaki igényes-e vagy sem. Hiába vagyok igényes ha a mód erre nem ad lehetőséget és, ha mondjuk valamivel el is készülök az más szemében csak egy gányolás.

No, ma volt egy kis időm, kifúrtam a nyákot, és rávasaltam a beültetési rajzot. Most pedig lehet ültetni.

Srácok! Van valakinek ötlete, hogy marógép, XY-asztal hiányában, hogyan lehet itthon, harminc centiméter hosszban, egy hűtőbordázat éleit szögben egyenesen elvágni ("fózolni")?

Igen, nekem lenne. Ha van (márpedig szerintem van) kisflex vagy fúrógép. Végy hozzá ha az nem volna fiber adaptert és fiber tárcsát m60-as sűrűségűt (az durva) majd m100-ast az pedig finom szemcsés. Nagyon gyorsan pikk-pakk lekapja ha pontosan beállítod. Arra ügyelni kell hogy hamar forrósodik az alu és képes megrágni a tárcsát ha nincs rajta olaj. Gyakran kell csepegtetni rá. Amikor már kezd füstölni megint tégy rá. Előtte persze megfelelően be kell állítani -célszerű az anyagot rögzíteni- valami fával és erős szorítóval legalább két helyen. Védőszemüveg föl és előtte mindenképpen érdemes kipróbálni egy hasonló hulladék anyagon hogy milyen "harapósan" szedi az anyagot. Mert ha nagyon belemész akkor csúnyán kiszed belőle. Érzéssel...

Gondolkodtam ilyesfajta megoldásokon, de körfűrészem nem dönthető fajta, a sarok, és a szalagcsiszolómhoz mint a munkadarab megvezetéséhez valami stabil állítható állványrendszert kellene összerakni, ami megint nem egyszerű.

Az aluminiumhoz nem jó a flex, mert eltömi a tárcsát. Sűrű fogú körfűrésszel (marótárcsával) lehetne vágni, természetesen kis fordulaton (a flexének max a tizedével). Vagy esetleg oszlopos fúrógépben ujjmaróval.

Csak két és fél évig dolgoztam flexre szerelhető fibertárcsával és azzal csiszoltunk aluminium hegesztéseket. Itthon ugyan ez a szituáció, csak a flexre szerelhető adaptert nem kaptam hanem fúróba foghatót. Csinálom fúróval, ha valamit pl fát meg kell csiszolni.

Én úgy gondoltam, hogy marad kézben a gép és csak az anyag van lefogatva. Előtte mondjuk bekarcolod vagy filctollal (bár ha olajcsepeg rá elkenődik) meghúzod meddig kell a csiszoló tárcsának süllyednie. Aztán persze előtte (valami más anyagon) begyakorolt módszer szerint, hosszan, érintgetve úgy le fogod tudni szedni, mintha valami gyári erre a célre alkalmas gép szedte volna le. Beállítasz magadnak egy ide-oda stabilan tartható himbálózó kézmozdulatot és mintha kézi gyaluval "gyalulnál". Utánna átmész rajta egy fa reszelővel, és kézi csiszolópapírral, és az eredmény tükör fényes, nyíl egyenes felület.

Meglátod jó lesz az. Ráadásul szerintem az egyik legolcsóbb kivitelezhetőség. Ha már pl nekem sincs semmi komoly gépem ilyesmihez.

Én vettem az ebay -en 40 fokos gravírtűt tán1300Ftvolt a 10db , ezt befogtam az állványosfúróba kép a cnc-s témában ..

Rinyálok kissé hogy elcseszem, mert nem 45° kell, hanem kisebb, és egyik irányban hosszabban. Több borda meg nincs, tehát egyből jót kell csinálni.

Már ezen, és felsőmarón is gondolkodtam, de olyan szerszám kellene, ami 3mm mélyen, és 20mm hosszan szedi le a borda élét.

Ha van körfűrészed, akkor nincs gond. Én fából készítenék alátétet a munkadarab alá. A körfűrész maradhat függőleges.