Fórum témák
» Több friss téma |
A szivattyút is ütemesen kell működtetni, mikor a szelep nyit a szivattyúnak állni a kell, különben a pitvar billentyűje nyitva marad.
Köszi! Pontosan erre gondoltam én is. Sima mesterszilikonnal jobbak a tapasztalataim, mint a vegyszerboltban kapható kétkomponensűvel, én is pont ugyanerre, a viaszra gondoltam, bár kicsit félénkebb vagyok, mert fogalmam sincs mi oldaná azt ki.
A szivattyú működését nem tudom mivel szabdaljam... Tökéletes a megoldás, köszönöm szépen! Idézet: Biztos, hogy jó ?! A javasolt megoldásnál nem az összehúzódásnál lesz nagy a nyomás, hanem az elernyedésnél ( persze ez csak akkor számít, ha a leírásod szerint méred / kijelzed ezt !)!? „A kamra összehúzódásának pedig rendkívül élethűnek kellene lennie, viszonylag nagy nyomást kellene produkálnia. A normál vérnyomás egyébként rendben volna, az olyan azt hiszem 0,2 bar körüli, tehát nem egy veszélyes mérték”
Nem tudom.... Igazából lehetne nagyobb is a nyomás, de gondolom az erősebb szivattyút kíván, és nagyobb zajjal járna.
Ha folyadékként szóba jöhet ásvány olaj, akkor használhatsz pumpának üzemanyag szivattyút. szinte teljesen hangtalan és nem ritka a 4 Bar-t is tudó pumpa. Ha túl nagy lenne a nyomás vagy a szállítási mennyiség akkor a kilépő és a, bemenő oldal között létrehozol egy összekötést amit kellő képen szabályzol. A pumpát el tudod helyezni a modellt tartó asztal alá és a modellel egyszerűen olyan anyaggal kötöd össze mint maga a modell, mintha artéria vagy véna lenne. Így menn látszik semmi cső sehol sem.
Köszi, ez nagyon jó ötlet.
Én is gondolkoztam az injektoron. RC verzióra gondoltál, vagy rendes nagyméretűre?
Természetesen az ásványi olaj is tökéletes, sőt, én inkább erre gondoltam mint a desztillált vízre.
Esetleg tudnál linkelni olcsó injektort, ami megfelelne a célra?
![]()
Nem a nyomás abszolút értékére gondoltam, hanem a "viselkedésére": a szív, mikor összehúzódik, akkor állítja elő a nyomást. Az itt vázolt modell pont fordítva működik !
Nem injektorról beszél, hanem szivattyúról, a kettő nem ugyanaz!
Több autoban van ilyen igy, jo eséllyel kapsz valamilyen autos boltban, vagy még olcsobban a bontokban.
Azt azonban ne felejtsd, hogy ezek nagyteljesitményü pumpák (még az ablakmosotól is többet tudnak), igy meglehetösen nagy áramokat igényelnek. Az akváriumi pumpa, szobai szökökut stb. ennek csak a töredékét igényli.
Például: Bővebben: Link De találhatsz olcsóban is.
Arra figyelni kell hogy ennek már szép áramfelvétele van. Persze ha nem fojtjuk le hanem nyomás vagy áramlás csökkentése céljából inkább visszavezetjük a felesleges folyadékot a gyűjtő tartályba, akkor még kordában tartható az áramfelvétel ésszerű keretek között. Én úgy tudnám elképzelni ezt az egészet hogy a pumpa tölti a bal pitvart, majd mikor megtelt kinyit a bal billentyű (valami szelep, nem is muszáj ténylegesen ezzel átengedni az olajat, lehet azt a szív alatt elrejtett szilikoncsővel is, ide elég valami ami mozog imitálva a billentyű működését pl egy szervó motor mozgat egy megfelelő méretű és formájú szilikon darabot pár milimétert oda majd vissza) és ezt a mennyiséget átengedi a bal kamrába, ettől a bal kamra is "felfújódik" majd miközben a bal pitvar ismét megtelik ezalatt a bal kamrából a nyomást kiüríteni a gyűjtő tartályba hogy ezáltal visszanyerje a kamra az eredti méretét. Majd kezdődik az egész elölről. Eközben persze ugyan így működik a jobb szív oldal is pont ugyan így. Megoldható ez 1 pumpával is, de akkor több szelepre lesz szükség. Nem egy nehéz ügy csak nagyon oda kell figyelni az időzítésekre. Természetesen az egész működésének az alapfeltétele hogy a szív anyaga valamilyen gumiszerű, nyomás hatására táguló anyag. A hozzászólás módosítva: Okt 8, 2013
Viasz kiszedése: mivel nem ragad rá a szilikon és a szilikon rugalmas, ezért szerintem kicsit megmelegítve kipasszírozod a lényeget, utána hűtőbe vele, aztán a többit meg kifújod kompresszorral vagy kirázogatod... Úgy gondolom amit leírtam egy járható út, relatív egyszerű, látszólag élethű, megvalósítható rendszer. Persze túl lehet bonyolítani motorokkal működtetett szívbillentyűkkel meg hasonló, de a szívbillentyűk tulajdonképpen szelepek, a szelepeket meg az áramló folyadék mozgatja, nem izom meg motor.
Új ötlet: olvastam, hogy a szív be lesz dobozolva, ha jól emlékszem. Mi lenne ha a szívet külső nyomással mozgatná egy dugattyús rendszer? Szóval a dobozba lenne beáramoltatva hirtelen átlátszó folyadék aminek hatására a szív összenyomódna és kipréselődne belőle a "vér". Látszólag a szív húzódna össze. Természetesen az ötleteim csak elméleti síkban vannak tesztelve, bár általában be szoktak jönni ezek... ![]() A szív falába valószínűleg nem ártana "beépíteni" valami merevítőszálakat.. vékony damilt, így lehet valamelyest kontrollálni a mozgás dimenzióit. Komolyan mondom kedvet kaptam egy ilyen megvalósításához. ![]() A hozzászólás módosítva: Okt 8, 2013
Hu, 1: ha pumpa fújja fel a szívet ami táguló gumi akkor kell a szelep különben átmegy rajta a lé.
2: én is gondoltam már arra, hogy a dobozon belüli folyadék (elvileg zselé lesz) kapna nyomást, de szerintem nagy energiaveszteséggel járna és lehet, hogy elszorítaná az artériákat is, szeretném azokat is puha szilikonból, hogy szépen mozogjanak. A zselét sem tudom még, hogy hogyan oldom meg, olyan kellene ami nem rohad el, mattul be, stb, de teljesen átlátszó. Vagy lehet, hogy olajban fog úszni a modell. Mindenképpen tartályba tenném. Szóval jelenleg ott tartok, hogy áttetsző mesterszilikonból lesz az egész keringési rendszer, de a szívkamrák után egy szelepet iktatok be, a folyadék körmozgását pedig pumpa látja majd el. Valahogy még nyomás alá is kell majd helyezni ezt a keringést, különben nem lesz mit előreküldeni a szivattyúnak.
Alig várom, hogy elkezdhessek kísérletezni, van itthon 1-2 dolog, pl egy leharcolt kisszökőkút-szivattyú ami jó tesztalany lehetne, de tipikusan az a helyzet állt elő, amikor a projectjeim előrébb haladnak gondolatban, mint az anyagbeszerzés
![]()
Sziasztok!
A kérdésem a következő: Volna egy kúpos fahasítóm,ami időnként beszorul a fába(mint az a jól ismert féreg...).Az áttételt már redukáltam,így lassabb és erősebb is lett,továbbá tettem rá egy forgásirány váltó kapcsolót is.De ha megszorult,nem akarja magát kitekerni a fából.Arra gondoltam,hogy kellene nekem egy olyan bolygóműves áttétel,amit ha jobbra hajtok,akkor egy az egyhez hajt,ha pedig balra,akkor egy erős nyomatékváltás hajt végre,megnövelve ezzel a kitekerés irányába fejtett erőt.Ti hogyan oldanátok ezt meg? Az egészet az ékszíjtárcsa belsejébe építeném be. István
Visszatérve a múltkori "Ki talál ocsmányabb tákolmányt" vetélkedőre, megosztok pár gondolatot.
Nem vagyunk egyformák. A különbség több dologból adódik. Van, akinek gondot jelent egy tranzisztor, erősítő munkapontjának beállítása, egy kapcsolás zavarszűrése. Ez gyakorlással, tanulással csökkenthető. Nem lehet egy kalap alá venni a 16 éves srácot a remegő kezű nagypapával. Nem mindegy, hogy a konyhaasztal sarkán lombfűrésszel vágjuk ki azt a műszerdobozt, (vigyázva, hogy ne ébredjen fel a baba a zajra), vagy lemegyünk a műhelybe, és CNC maróval leszabjuk a doboz elemeit, de legalább egy Proxxon mikrokörfűrésszel esünk neki. Az se mindegy, hogy meg tudjuk venni a legjobb szerszámokat, de már nem tudjuk hova rakni, mert nem fér el a szerszámos fiókban. Más az, ha le tudsz menni a garázsba, műhelybe, vagy a lakótelepi félszobán osztozol a testvéreddel. Ha az kihívás, hogy egy 5V kapcsolást átalakítson valaki 12V-ra, akkor nem érdemes csodálkozni, ha vezetékgombolyag borítja a panelt - lényeg, hogy működik, és az elektronika, mint hobbi tette a dolgát, remélhetőleg örömet szerzett. Érezzük megtisztelve magunkat, hogy valakinek számít annyit ez a közösség, hogy egy sikerélményt megosztanak velünk. Nem csak az abszolút tökéletes kategória létezik, ahol a forma és a tartalom harmóniája, a gondos kivitelezés minden dícséretet megérdemel. A deszkapéldánynak is kellene helyet biztosítani. Egy frappáns kapcsolási megoldás, újrahasznosítás is lehet bemutatásra méltó. Értelmezésem szerint a topik témájába bele kell férni az ötletadó megoldásoknak is. Ezzel nem arra gondolok, hogy érdemtelenül dícsérjünk valamit, hanem arra, hogy a negatívumok okát is vegyük figyelembe az értékelésnél. Ez a post, a ki mit épített témából került át ide! A hozzászólás módosítva: Jan 23, 2014
Így van ahogy írod.
Soszor szórakozásból összeraktam egy áramkört "csúnyán" egy délután, sikerélmény. Később bontása, alkatrészei másba kerülnek. Ugyanez szép kivitelezéssel, nyáktervezéssel-gyártással jóval több idő, az igényes dobozolás pedig -átlagosan- ötször annyi idő, mint a működő elektronika. Nem mindegy, hogy ma este kiderül, hogyan működik, vagy még egy hét, mire nyák, doboz reszelés hajtogatás csavarozás festés után lesz eredmény. A sebtében összerakott , így könnyen variálható, kisérletezhető dolgokkal szerzünk legtöbb tapasztalatot. Tehát nem csak utánépítünk, hanem variálunk kisérletezgetünk saját ötletekkel, drótozgatva, salátásedénybe szerelve. Ez pedig csúnya látványnak, de esetleg ötször jobbra alkottuk a művet. Nyilván a gyors áramköröknél más a helyzet, amik nem engedik meg a drótozást, akármilyen szerelést.
Ezekkel a gondolatokkal nagyon egyetértek
![]()
Nem értek egyet! Egy nyákot vasalni szerintem nem nagyobb munka, mint kis drótokat vagdosni, és azzal összekötözgetni a légszerelt cuccokat.
Doboz... vettem néhány 8 portos BNC HUB-ot az ócskapiacon, nagyon szép kis vasdobozuk van, benne a 2x10V-os trafó, 7805 7905 stb, csak egy új előlapot kell hozzájuk csinálni, semmi mást, az pedig kb. negyed óra. A szpréfesték 30 perc alatt megszárad, és lézernyomtatóval ugyanolyan gyönyörűen feliratozni lehet, mint ahogy a nyák is készül. Annak idején, a nyolcvanas években a fél herémet odaadtam volna, ha ilyen könnyen és ilyen szép készülékeket tudok csinálni. No persze a fejlesztés, kísérletezgetés egy másik tészta... bár a mai világban ott se könnyű megspórolni a nyákot, komoly alkatrészek már nem nagyon jönnek ki furatszerelt kivitelben...
Csak részben értek egyet. Alapvetően szét kell választani a kísérleti áramkört, és az elkészült, végleges formába öntött, kipróbált, tesztelt áramkört. A kísérleti deszkamodell természetesen lehet akármilyen "kócos", nem számít. Sőt. Az még talán segít is abban, hogy például mennyire érzékeny a gerjedésre az adott dolog. Csakhogy a "ki mit építettben" nem deszkamodelleket szokás bemutatni, hanem az elkészült dolgokat. Ahogy zapkorte is írja. Lehet nagyon kis költségvetésből nagyon szép dolgokat létrehozni. Ez gyakorlatilag az egyén igényességén múlik. A legnagyobb baj, hogy felfogásbeli problémák vannak: "Jól van az úgy, úgysem látszik a dobozban" Ez a legnagyobb baj. ez a mércéje az igényességnek.
Sokszor az időhiány korlátoz, sajnos nálam. Vagy csinálok csúnyán valami, vagy semmit, mert idő nincs komolyabb kivitelezésre. Arra sincs idő, hogy sokára készüljön el.
Zapkorte -nak: Idézet: „komoly alkatrészek már nem nagyon jönnek ki furatszerelt kivitelben” Sajnos igen, lassan vége lesz ennek a világnak. A hozzászólás módosítva: Jan 23, 2014
Hozzászólásomat a "Ki mit épített topikba írtam, onnan került ide.
Idézet: „Kérdés:- Elnézést, megmondaná, mi a véleménye a húshiányról? Válaszok: Szaudi-arábiai: - Mi az a hiány? Orosz: - Mi az a hús? Észak-koreai: - Mi az, hogy vélemény? Amerikai: - Mi jelent az, hogy elnézést? ” Eltérő környezetben élünk, mások az adottságaink. Nem csak arról van szó, hogy mi a nagyobb munka. Könnyű annak, akinek van műhelye, és megértő környezete. Ahhoz, hogy ki lehessen alakítani egy csúcskategóriás terméket, el kell sajátítani az elektronika alapjait is, annak készséggé kell válni. A dolog nem úgy működik, hogy valaki hétfő reggel eldönti, elektronika lesz a hobbija, bevásárol, és vasárnap este cikket ír a saját tervezésű digitális multiméterről. Be kell bizonyítani a környezetnek, hogy hasznos időtöltés, érdemes támogatni az érdeklődését. Az első működő áramkörök elkészültekor a hangsúly azon van, hogy működik, elindult egy úton. Támogatásra, sikerélményre van szüksége egy kezdőnek, hiába vannak komoly hiányosságai művének, amit - hiába van igazad - nem mindig kell túlzó jelzőkkel a fejére olvasni. Különbözőek vagyunk. Más környezetben élünk. Az unokád első lépéseit követő hasraesést sem úgy reagálod le, hogy akkor próbálkozzon, ha már le tudja futni a maratoni távot.
Igen, pont ide akartam kilyukadni. Egy deszkamodell is készülhet odafigyeléssel, ám van olyan, akinek (még) nincs lehetősége az eszményi technológiát alkalmazni (szerszámok, műhely). Elektronikánál az első sikerélményeket a működés ténye jelenti, és ezt követheti az áramkör igényes kialakítása, dobozolása. Akkor is szükség van mások elismerésére, amikor már az is élmény, ha valami működik. Csak ezután várható el a környezettől a második fokozat támogatása.
Ahogy nedudgi írta. A KMÉ? topicban én is inkább sokszor szívesen nézek -ha csak más nem- legalább elkészült kapcsolási rajzot is. De, ha van hozzá egy csúnyácskán kivitelezett rögtönzött összeállítás ami nem végleges forma -mindenki tudja- de megfelelően demonstrálja azt, hogy a kapcsolás működik és hasznát lehet venni, akkor az már bizalomgerjezstőbb, minthogy nézzem a szépen le CNC-zett, kimart, szétledesített, átlátszó plexis, tükörcsillogó potméteres LCD kijelzővel felszerelt, arany ROE kondizott előerősítőt (most csak mondtam egy példát)...
Engem se feltételenül a tányér érdekel hiába szép. Persze oké, jól néz ki mondjuk az a valami, sok bókot érdemel, ha pöpec a nyák -úgymond kedvcsinálóbb- de nem minden.
Én azt feszegetem, hogy egy pozitív visszajelzés kezdetben igenis szükséges. A barátnő csillogó szemei és egy szakmai közösség között különbség van. A deszkamodell is lehet igényes, nem csak a pókháló az egyetlen geometriai forma.
Másrészt a technológiai háttér meghatározza egy elkészült kütyü kialakítását. Azt hiányolom, hogy nincs olyan hely, ahol az almát almával, és nem csak a vajkörtével lehet összehasonlítani. Szüntessük meg a női kézilabda bajnokságot, mert a Győr világválogatottja úgyis mindenkit megver? A kisebb csapatoknak is kell közönség, aki buzdítja. A hozzászólás módosítva: Jan 23, 2014
Idézet: „ami nem szalonképes, akkor NEM mutatom be” Rendben, hogy van egy elvárható színvonal. Sok érdekes elektronikát csináltam elmúlt években, nem mertem ide feltenni, mert sebtében időhiányban -nem szépen- összerakott szórakozások voltak. De itthoni ismeretségi körben utánépítették továbbfejlesztették valahányan az áramköreimet, mert ötletadónak jó volt. A hozzászólás módosítva: Jan 23, 2014
Úgy vélem, a "hobbi" elektronikában toronymagasan vezető szempont a működés. Ha mellesleg elegánsra, szépre, netán profira sikerült, az az extra. Ha még bedobozolni is sikerült rendesen, az maga a jackpot.
Kissé úgy látszik innen, hogy sokan már annyit haladtak a szakismeretben, hogy már-már átlépni látszanak a hobbista szintjét és elfelejtve a saját kezdeti próbálkozásaik hányattatásait, évtizedes gyakorlat által kialakult technikai szintjüket tekintik kizárólagos etalonnak. Én, 35 évnyi elektronikázás után, megértem persze, hogy átjutva a hegyen, már elfelejtődik és érdektelenné válik, hogy milyen nehéz is volt az első pár emelkedő és nem számítanak mások, csak a csúcsok. De ez így nem jó. Jómagam mérhetetlenül nagyobb produkciónak tartok egy saját fejlesztésű kis kapcsolást, akár a levegőben összedrótozva, mint a legszebb dobozba beépítve valamit az Ebay-ről, vagy a netről ollózva, gyártatott nyákkal. Ez utóbbiak hobbielektronika szempontjából semmik. A nagyfiúk kindertojásai. Mégis ezek kapják a nagy ünneplést, a többiek meg a ledorongolást. Olykor nagyon szívesen megnézném a főkritikusok első műveit, amik szép eséllyel olyanok lehettek, mint amik ma a pofonokat kapják. Pedig pont ezek a művek azok, amiket legboldogabban mutogat mindenkinek az alkotó. Óriási élmény, ha valami, ami addig a sötét rejtelem volt, hirtelen elkezd működni és érthetővé válik. Velük kell együtt örülni és legfeljebb arra tanítgatni az alkotót, hogy indulhatna el a következő szint felé. Világos, hogy a szakik számára ez már nem nagy élvezet, mert ezer kezdőt látnak évente, de arra sincs végképp szükség, hogy ők állítsák fel a lécet és beverjék a földbe azt, aki még nem tudja átvinni. Ez emberileg sem éppen az elfogadható kategória. Egyszerűen az a megoldás, hogy akiknek a politúros dobozba rakott, lézerrel feliratozott, aranygombos dobozok jönnek be, azoknak örvendezik, akinek más jön be, (akár kezdők próbálkozásait mentorálni) ahhoz szól hozzá. Meg kell változtatni a nézőpontot, hogy a kritika segítő szándéknak érződjön és ne pofonnak. A befektetett energiát és munkát kell meglátni és elismerni, nem a szakmai hozzáértést. Az egy másik fórum. Az a "Szakielektronika".
Itt van a kutya elásva. A pókháló helyett lehet alkalmazni olyan technológiát, mint amit bemutattam a Ki mit épített topikban, másrészt hiányoltam egy olyan topikot, ahol a nem csúcstechnológiával készült műveket ötletadóként, a lényegre (hobbielektronika) koncentrált visszajelzéssel be tudja mutatni valaki.
A hozzászólás módosítva: Jan 23, 2014
Idézet: „ Jómagam mérhetetlenül nagyobb produkciónak tartok egy saját fejlesztésű kis kapcsolást, akár a levegőben összedrótozva” Sőt szerintem -technikailag- primitív körülmények között, primitív eszközökkel megvalósítani valamit nagyobb teljesítmény, mint ugyanezt szuper felszereléssel. |
Bejelentkezés
Hirdetés |