Építenem kell egy viszonylag egyszerű, de érzékeny negatív ion mérő kapcsolást/műszert. Ózonmennyiséget kell vele mérnem relatív értékben (tehát nem kell kalibrálnom, mennyiség különbséget kell érzékelnem). Azok a kapcsolások, amelyeket eddig találtam extra méretű 100.000 Mohm értékű ellenállásokat tartalmaznak, amelyek nehezen beszerezhetők és nagyon drágák. Tudna esetleg valaki valami egyszerű, de nagyszerű kapcsolást, ötletet?

Azon gondokoztam, lehet hülyeség ne kövezetek emg érte, hogy a több száz megaohmos ellenállást kisebb ellenálásokkal ki lheet váltani ha sorba kötöd őket. Lehet olcsóbbna jönnél ki.

csá
n*100 G ohm vagy n*100 M ohm ?? (tehát az ott vessző vagy pont?)
100 M ohm-os volt, amit eddig vettem/kaptam legnagyobbat..

de hát a 100 G ohm már szakadás

Az ott csak egy pont sajnos, tehát százezer, ill. egymillió megaohmos ellenállásokról van szó. Be lehet szerezni az Ohmite-nál, külsőre majdnem olyan, mint egy reed érintkező, hermetikusan lezárt üvegcsőben van és olyan, mintha szénrúd lenne, a végén két érintkezővel. Az ára az egy hónappal ezelőtti USD árfolyamon kb. 14-15 ezer magyar Ft. Persze, 1 db-nak Az általam látott kapcsolásokban méréshatár váltóban használatos és 4 db kell belőlük... Nos, hát ezért keresek valami más megoldást...

Hi!

Az ózonkoncentrációt hogy alakítod át negatív ionkoncentrációra? Az ózon leginkább gyökösen bomlik (katalizátor felületén is), szerintem nem nyerő ötlet így mérni...

Ózont általában UV abszorpciós spektrofotometriával szokás mérni.

OK, akkor nézzünk egy kis elméletet... Mellékeltem egy kis képet, abból minden kiderül. Nagyon leegyszerűsítve a dolgot: az ózon úgy keletkezik, hogy valamilyen módon atomos állapotra bontjuk az oxigén molekulát, jelen esetben "hideg" koronakisüléssel. Ezzel együtt az oxigénatomok negatív töltésre tesznek szert (ezért bomlik a molekula) és ózonmolekula állapotukban is megtartják töltésüket egy ideig, majd, mikor ezt elveszítik (átadják a környezetnek) akkor az ózon elbomlik és visszaalakul oxigén molekulává. De nagy negatív töltéssel rendelkeznek azok az oxigén atomok is amelyekből nem lesz ózonmolekula, ez az un. naszcens oxigén.
Tehát nem kell átalakítanom semmit sehova, hiszen az érzékelőn kisülő és az érzékelő felületének így negatív töltést átadó részecskék száma (a töltés nagysága) arányos a levegő ózon koncentrációjával.
Az UV spektrofotometria csak egyfajta (igaz pontos) mérési mód, ugyanúgy ahogy az UV fénnyel létre lehet hozni, és el is lehet bontani ózont (igaz keveset).

kapacitívan nem lehet átalakítani? Q= C*U ...

egy duplaoldalú nyákkal, mint kapacitás, egyik oldalán szeigetelő réteg! , a másik oldalon pedig leadhatják az oxigének a töltéseiket, töltésmegoszlás....
és ugye U=Q/C , mivel C elég kicsi, ezért talán valami mérhető értékű feszültség lenne a 2 rézlemez között, egy fetbemenetű műveletivel felerősítve, használható is lehetne..

de mi van a többi töltéssel rendelkoző részecskével?
azok meghamisítják a mérést, nem?..

csá

ehh hú de megilyedtem attól a kék kis manusztól a hsz jobbfelső sarkában eddig zöld volt.. amúgy baróó ötlet

Legjobb tudásom szerint az ózon keletkezésénél nem keletkezik negatív töltésű ion. A koronakisülés homolitikusan bontja az oxigént semleges oxigéngyökökre. A gyökök tovább reagálnak egy oxigénmolekulával, a semleges gyök és a semleges molekula pedig értelemszerűen semleges ózonmolekulát eredményez. A naszcens oxigén szintén semleges gyököket tartalmaz, ezért tud sokmindennel reakcióba lépni. Ha negatív töltésű lenne, akkor elérné a nemesgázszerkezetet, ahol "jól érzi magát", nem lenne kedve reagálni.

Egyébként nagyon ritka az olyan rendszer, ami viszonylag nagy mennyiségű negatív töltést hordoz pozitív ionok nélkül és elektromosan stabil...

Persze a koronakisülésből kerülhetnek negatv ionok a keletkezett gázba, de ez nem korrelált az ózon koncentrációjával.

Nézd, nem szeretnék vitázni Veled, és többet mondani sem erről a dologról, hiszen egy szabadalmon dolgozom (immár 2 éve), amely kapcsán sok olyasmire derült fény az ózon természetét illetően, amelyet nem írtak le eddig a kémia könyvek. Csak annyit még, hogy a koronakisülés egy tág fogalom, az eredményt nagyban befolyásolja pl. a kisülési feszültség, az áramerősség és a kisülési elektróda alakja is. Érdemes lenne még ezen kívül azon is elgondolkodni, gogy a magaslégköri ózon hogy is keletkezik és hogyan bomlik el és pl. hogy mi is okozza az ózonlyukat. Egyébként én egy szóval sem írtam azt, hogy itt egy elektromosan stabil rendszerről lenne szó.
Azt pedig, hogy "kerülhetnek negatív ionok a keletkezett gázba, de ez nem korrelált az ózon koncentrációjával" - nos ezt eléggé merész és elhamarkodott kijelentésnek tartom a mögöttem levő több száz kísérlet információinak birtokában...
A helyzet az, hogy én még mindig egy érzékeny negatív ion mérőt keresek...

Tessék, pár lehetőség:
link1
link2
link3
További találatok...

Köszi Kobold, ezeket mind ismerem, sőt meg is építettem őket, kivéve a nagyfesz-vákumkamrásat. A legjobb közülük egyébként a legegyszerűbb, azaz a FET-es kapcsolás, most is azt haszálom. Ez is Occan borotvája alapján működik, úgy látszik...

A magaslégköri ózon ugyanígy gyökös mechanizmussal keletkezik és bomlik el, az UV hatására végbemenő reakciók kizárólag gyökös mechanizmussal mennek végbe. Az ózonlyuk kialakulásáért is a szabad halogéngyökök felelősek.

Egyébként a negatív ion is tág fogalom. Az elektrolitok pl. tele vannak negatív ionokkal, amiket nem lehet külön mérni (ionszelektív elektródokkal vagy elektromotoros erő mérésével lehet mérni a koncentrációkat külön-külön, de a negatív ionok számát nem lehet így meghatározni).