Ha már egyszer a túltöltéstől annyi gáz keletkezett benne hogy a túlnyomás leszakította a ragasztott tetejét, akkor nem sok jövőt jósolok neki.

Te tényleg ott vagy.
A szekrények tele vannak ám ingyen vihető cuccokkal.

Lehet venni újonnan is belevaló akkut, de az eléggé gazdasági totálkár.
Ezért is szokták kivénhedt autó akkuval helyettesíteni.
A desztvízzel feltöltést úgy kell érteni, hogy nedves legyen a párna, de véletlenül se csurogjon belőle.

Kvázi lazán; körben megtologatni, húzni kellett rendesen, de egyben lejött.

Szia! Nem mai hozzászólás, de átgondolandó hogy hogyan lehet egy rakás különböző akkut felhasználni a kidobás helyett:

Az a felvetés, hogy különböző kapacitású és életkorú (leromlott) akkud van, amit egy rendszerben használnál, amíg csak bírják. Mondjuk legyen 50Ah és 100Ah/12V.

Ha sorosan kötöd őket, akkor a töltő- és kisütőáramot mindig a legkisebb kapacitású akkuhoz kell igazítani, de a töltőfeszültség eltolódása és a káros/gázképző tartomány korlátozása is szükséges. Az utóbbi szerintem megoldható valamilyen (aktív) balancerrel, de azért nem lenne ajánlott egyetlen közös töltőt használni, mert ugyan a töltőáramot tudod korlátozni akár egy MPPT-es töltőben is, a nagyobb akkut viszont nem tudod sorosan mindig 100%-ra tölteni, mert a kicsinek annyira le fog esni a töltőárama a felső tartományban, hogy a soros kapcsoláson nem fogsz tudni áthajtani további áramot a nagyobb számára, azaz ezzel le fogod rontani nagy mértékben a hátralévő élettartamát a fokozott szulfátosodás miatt.

A megoldás, hogy minden egyes akkunak külön töltésvezérlő kell, amire kettő módot látok:
1. Több napelem szétosztása és mindegyik csoport kisebb-nagyobb MPPT töltésvezérlőre csatlakozik a saját 12V-os akkuját töltendő. Ez önmagában biztosítja a különböző töltési körök galvanikus függetlenségét és balancer sem kell a rendszerbe. A hátránya, hogy ha nem jól találtad el a napelemek megosztását, akkor lehet hogy kárba vész valamennyi energia, viszont a töltési hatékonyság maximális lenne az MPPT-k miatt.

2. A napelemes energia bemegy a közösbe, mondjuk egy DC24V-os sínre és az egyes akkuknak külön-külön töltőjük lenne (1-1 galvanikus elválasztású DC-DC konverter), az adott akkukapacitáshoz maximalizált töltőárammal. Még az sem lehetetlen, hogy ez működhetne mezei fesz és áramlimitált konverterekkel (pár ezer forintos kész kínai csodákkal), a fő sínre pedig egy darab nagy teljesítményű MPPT töltésvezérlő dolgozna. Amíg van töltési igény vagyis áramfelvétel, addig elvileg a sín teljesítményét igyekezne kiszolgálni az MPPT (talán nem zavarodna meg a további kapcsolóüzemű dolgoktól és a nem akkus karakterisztikától).

Az akkusorok védelmét a legkisebb kapacitású akkura kötött akkuőr biztosítani tudja. Lesz akku, amit nem használnál ki teljes mértékben (eltérő kisütési mélységek jönnek létre), de legalább nem romlanak egymás miatt az akkuk és mindegyik dolgozna még a saját teljes élettartamáig.
A kisütés pedig hatékony lenne, mert az akkuk direkt csatlakoznak soros kötéssel a fogyasztóhoz.


Van még egy megoldás az összetákolt akkubank teljes kapacitásának kihasználására:
Az akkuk nem állnak semmilyen kötésben egymással, a töltés külön-külön galvanikus elválasztással történik a fentiek szerint.
A fogyasztóid/invertered bemeneti feszültségét (hívjuk 24V-os gyűjtősínnek) minden egyes akkura külön kötött galvanikus DC-DC konverterrel állítod elő, amiknek a kimenete erre a közös sínre kapcsolódik. Ekkor biztosított, hogy minden akku leadja az összes energiáját, amíg a saját védelme (célszerűen a DC-DC konverterbe épített túlmerítés elleni védelem) ki nem kapcsol. Ezzel annyi probléma van, hogy a konvertereken áramkorlát is kell, ami az adott kapacitású akkut nem terheli túl, tehát mindegyik más maximális áramot fog beletolni a közös sínbe, így magukat az akkukat és az elektronikát sem tudod túlterhelni. A fogyasztóid végleges lekapcsolásához pedig az egyes konverterekről kell valamilyen összesített hibajel, akár az amikor minden egyes akkud elérte a merítési küszöböt, de megoldható hogy hálózati töltő kapcsol be mondjuk az akkuk felének kiesésekor "még időben", vagy előbb átkapcsolod a fogyasztóid a hálózatra.
Ez a megoldás további kb. 3-5% veszteséget visz a rendszerbe, cserébe a különböző akkuk teljes kapacitását is kihasználhatod.

Szerintem össze lehet ezt legózni készen kapható egységekből is, és ha nincs más opció akkukra, akkor megoldható ez a vegyesfelvágott üzem.

A 3. részhez:
Ha a közös sín és az egyes akkuk között pl faék egyszerű fix 50% kitöltésű push-pull szinkron egyenirányítós DC-DC van (mindkét oldalon fetek, egyszerre vezérelve mondjuk géttrafóról) az igazából mindkét irányban tud energiát vinni, azaz egyből mindenkor aktív balanszíroz is, és a sínről töltőként is funkcionálna, és a sínre energiát is tudna feladni, attól függően, mikor milyen munkapont áll be (napelem teljesítmény, terhelési teljesítménytől, akkufesztől függően).
Darabonkénti áramkorlát persze nincs, cserébe minden akku mindenkor azonos feszültségen van.
Ha minden DC-DC tud mondjuk 30-50 ampert, akkor pedig néhány darabtól már használható teljesítményt tudna adni a sínre fogyasztás ellátására is, persze mindezért cserébe darabonként folyamatosan ~5-10W elmegy veszteségként a fenébe.

Jó az ötlet, egy sztenderd konverter kellene viszonylag széles kapacitástartományra. 12V-os akkukhoz és mondjuk 48V-os rendszerhez (gyűjtősínhez). Nem tudom, hogy létezik-e hasonló paraméterekkel rendelkező, de maximum egyszer kellene megtervezni egy jót mondjuk 50-150Ah tartományra, vagy kettőt 20-80Ah és 100-250Ah tartományút, utána legyártani párat és új akkuk érkezésekor szabadon bővíthető a rendszer.

Végül is ólomakkuknál a töltő- és kisütőáram maximuma azonos, így elvileg akár egy túláramvédelem is megfelelő mindkét irányhoz. Így ez megoldja azt a problémát, hogy a közös terhelésből nem tudjuk hogyan oszlik meg az akkukra a részteljesítmény, de ez a védelem állítható kell hogy legyen, hogy azonos konverter többféle akkuhoz is használható legyen.

De ha már egyedi tervezésű, akkor töltésnél két kimeneti feszültségre szabályozhatna a töltőáram függvényében, egy magasabb abszorpciósra és csepptöltőre, így ha rendelkezésre áll elegendő napelemes energia, akkor a leggyorsabb töltést is biztosítja.

Én elsősorban maradnék 0,1-0,15C töltő és kisütőáramnál. Ez 22-38A bemeneti áram lenne (300-450W), ami simán megépíthető. Egy relés kimenet és hiszterézissel csak töltőüzem a túlmerítés ellen és ezek a hibajelek szabadon összegezhetőek, indíthat más berendezést, aggregátort, stb.

A kérdésem úgy hangzik, hogy a fentebb vázolt akksit bármilyen 24 voltos akksira ki lehet váltani vagy válasszak konkrét típust?
Például erre gondoltam.

Szerintem amit kaptál szünetmentest Granpától, abba 12 V-os akku való.
Vagy valamit nagyon félreértek...

Két példány van nálam. Az egyikben 2x12V-os akksi van. Ezt a 2x12-t szeretném egybe kiváltani ha megoldható. (a linkek nem általam kerültek oda)

Szia!
Létezik ; PowerQuattro Zrt - Főoldal

PowerQuattro Zrt
http://www.pq.hu › .... kinálatából vagy a drágább? mean well tápegységei .

Régebben a Diodás elválasztással --ma akár FET-s kapcsolóval --egyszerűen megoldhato.
Ezzel még az áramelosztás is kézben tartható.

Másik; Otthon ennyire nem cicóztam a 72V-s akkutelep egyik 36V-s fele régi lehasznált sok
darabos kivitelű. A belső ellenállást mértem meg, mint válogatási értéket.+az Ah legyen azonos. 1P6S----5P 6S kivitelben is .

Savas akkuknál nagyon ritkán használnak kiegyenlitést . Nálam sincs ,akárhányszor a töltés végére érve egyforma lessz a feszültség. 13,8XX meg nem akkora eltérés.

A linket a fórummotor teszi be automatikusan mint reklám, ha véletlen van a HE Store-ban olyan alkatrész, amire rá lehet húzni (hátha onnan veszed meg). Például 2N3055.
Ha a két akku sorosan van kötve, és a kettő összekötése nem megy sehová a panelen, akkor használhatsz a kett[ 12 V-os helyett egy 24 V-osat. Már ha belefér a dobozba.

És 2X 12V-ost is végy bele. 24V-ost nem fogsz kapni.
(Az a link is 2 db 12Vos akkut mutat, amit mutattál)
Még a mérete is számít, ha bele is szeretnéd tenni.

Igazad van, tényleg azért 24 V-os mert két 12-es van az ajánlatban.
De van ténlegesen 24 V-os is, csak kb. dupla áron mint a két 12 V-os.

Szia! Arra én is kíváncsi lennék, hogy mérte meg a szivárgó áramot és hol. Lakatfogóval azon a kábelen, ami az akku pozitív sarujára csatlakozik?

Szia! Hasonló gondom volt nekem is. Lemerült az akku, feltöltöttem, majd 1-2 óra múlva megmértem az üresjárati feszültséget. 12,8 V, pöccre indult. Jártam vele, minden oké volt. 1,5 nap állás után már nem volt hajlandó indítani. 10,5 V-ra merült igen rövid idő alatt. Szivárgó áramra gyanakodtam, így gondoltam, újra feltöltöm, majd amíg nem jutok el szerelőig, addig negatív saru le minden este. Mielőtt indulok, negatív vissza, indítás és jóság van. De nem tudtam az akkut feltölteni 11,3 V fölé. Elvittem egy szakihoz, aki rá is mért kapacitásmérővel és közölte, hogy cellazárlat van, így kuka az akku. Mitől lehetett a zárlat? Amit írtál, elhasználódás? Töltéskor egy leváló nagyobb ólomdarab zárlatba vágta az akkut?

Túlterheléstől is tönkre mehet. Ahogy öregszik nem terhelhető annyira mint egy új. Vékonyodnak a lemezek.

A mai (de már sokévvel ezelőtti) akkuk nem tudnak cellazárlatosodni. (Zacsiban vannak a lemezek). Csak egyszerűbb ezt mondani, úgy egyből érted, hogy menthetetlen. A jelenség hasonlít egy zarlathoz, azonban a többszöri mélymerítés okozza -mint nálad is. Pláne, ha ezentúl bikázással, generátorral töltve segít magán az ember. Akkor egy-két alkalom is agyonveri.
A mai akkuk NAGYON vékony lemezei iszonyatjól bírják a nagy áramfelvételű indítást, és az azt követő hatalmas átamfelvételt. De nagyon nem szeretik, ha ez mélymerítés utan van, és a mélymerítéssel járó "túlszulfátosodást", "másodszulfátosodást" sem biztosan élik túl.
Az elmélet, amin jártál (feltöltöm, aztán minden leállításkor leveszem a sarut) beválhtott volna, ha kis szerencséd van. Sajnálom (valóban), hogy nem úgy lett. Én is jártam így is, meg úgy is, hogy megmenekült az akku.

Akkor az alap kérdés változatlan: hogyan töltsük az akkut úgy, hogy olyan maradjon mint új korában?

Nincsenek zacskóban. Zacskóban az úgynevezett páncél akkuk cellái voltak, és épp ezért mert vastagabbak voltak, az akkuk mérete is nagyobb volt. Ezeket akku telepekben használták.

Bal kézben a stampedli, jobb kézben a rongy és deszt vízzel törölgeted, hogy ne porosodjon.
Még Te sem vagy olyan mint újkorodban, pedig tartós használatra készültél..

Tartsd az autóban, és járj az autóval rendszeresen. Akkor bírják legtovább (feltételezve, hogy jó a generátor).

Másik lehetőség: tartsd olyan környezetben, mintha járó motor mellett lenne.

Mindig van, aki bármire nemet mond.

Értem, de hogyan is terheled túl? Én egy max. 8 Amperes kis töltővel töltöttem (régi Absaar). Nem ismerem a töltőt és nem is találtam doksit hozzá, hogy ha feltöltötte az akkut, akkor le is kapcsol. Ezért akarom megépíteni magamnak a cikkben is bemutatott szulfátoldó regeneráló és védelemmel (hő- és túltöltés) ellátott töltőt.

Szia! A sarulevétel az csak addig tartott volna, amíg a szerelőm kideríti a szivárgó áram okát. Napi használatban van, régi dízel, 235e km-el. Akkor lehet rossz ötlet volt otthagynom az akkut, mert lehet meg tudtam volna menteni, na de ez már így alakult. Pontosabban azt a kifejezést használta, hogy "fenékzárlat". Gondolom ez a cella aljára kirakódott ólomdarabkák miatt történhetett?

Ha már megtörtént a mélykisülés/merítés, mi lett volna a helyes mód az újratöltéshez? Formázás?

Mivel nem tudni, hogy volt-e állófogyasztás az autódban nehéz megmondani mi okozta. 1,5nap alatt le is merülhetett 10,5V-ra, de gyanús, hogy cellazárlat volt, a nagykönyvben megírt a feszültség. A cellazárlatos akku pl. töltés közben, vagy terhelővillázva is erőteljesen pezseg és hosszabb távon melegszik.
Ezt úgy deríthetted volna ki, ha, ahogy írod, megszakítod az áramkört és nem merítheti semmi. A kezdődő cellazárlat gyakran nem áll be fixen, egy darabig játssza ezt, hogy jó/nem jó. Azért vizsgálattal kideríthető.
Nem kell nagyobb darab, a sok kicsi is megteszi.
Elhasználódás, de ez meg erősen függ az üzemeltetéstől. Ha mostohák a körülmények, akkor könnyebb hamarabb tönkre tenni.

De tudnak. Hogy van-e tasakszeparátor, vagy nincs, azt csak bontással lehetne megállapítani (akármit is állít a gyártó), de ritkán vágunk szét ilyet. Ellenben van bőven cellazárlatos akku manapság is.

Hozom vissza az akkut, még nem dobták ki. Jó lesz a regenerálónak teszteléshez és ha megmenthető, akkor pótakku vagy egyéb áramforrás. Bár nincsenek vérmes reményeim nyilván - de így van min próbálkozni. A körülmények nem voltak mostohák, garázsban áll az autó és ha bármi baja van, megy szerelőhöz.
Töltés hogy a legoptimálisabb? Negatív saru le, vagy mindkét saru fenn, vagy mindkettő le? Hallottam már több verziót is, vannak akik erősen javasolják, hogy töltés közben ne legyen mindkét saru fent.

80v aksi...

Üdv mindenkinek.
Érdeklődnék, hogy ha vásárolnék egy 80voltos savas akkumulátort , ami elméletileg fel van töltve mire kellene hogy figyeljek ill ellenőrizzek, ill mit van értelme ellenőrizni ? Cellánkénti savszint vagy cella fesz , hogyan tudom kiszűrni a hibás cellákat? Későbbiekbe egy 24 voltos szigetüzemben menne. Válaszokat előre is köszönöm.

Ha egyet leveszel már nem folyhat áram az autó felé. De nem igazán van jelentősége, ha nem tolsz bele irgalmatlan áramokat (amihez kell feszültség), vagy nem hagyod a töltés végén felszaladni a feszültséget.

80Ah lesz az szerintem...
Feltöltés után, ami 14.4V-ig megy, pár óra múlva 12,7V körüli érték kell legyen. Ha kevesebb, (12 alatt) akkor kuka. Ha nem egybeöntött, ami ritka, akkor nehéz mérned bármit. Ha tudod mérd meg a savszintet, és tölts utána deszt vizet, és mérd meg a sav sűrűséget. Ha nem egyforma nagyjából akkor lehet szórakozni, de inkább kuka.