Teljesen mindegy, ha valakinek már nincs erre ingerenciája. Ettől följebb már úgysem kerültem volna.........

Ha nincs hozzá kedved, az más dolog. De azt nem kell darabszámhoz kötni. Majd megjön újra és mindig van feljebb. Plafon nincs. A tudás végtelen csak egy töredéket tudhatunk meg az élet folyamán. Viszont bárki tud segíteni másoknak olyan kérdésekben amikben amiben több a tudása. Ezt teszem én is a szerény tudásommal támogatom azokat akik egy bizonyos kérdésben még kevesebbet tudnak. Ezt unásig lehet csinálni. Akkor az ember abbahagyja és mikor újra kedvet kap folytatja. Egy újszülöttnek minden vicc új. Újszülöttek meg naponta vannak.

Dehogynem kerültél volna följebb. Szerintem van feljebb.

Vihar ügyben nagyon csendben vagytok, pedig volt egy pár mostanában.

Itt csak egy kis eső volt, semmi több.

Mert nem túl változatosak a viharok.

Megtörténik. Van belőle kisebb-nagyobb.

Szél, villám, eső és velejáróik.

Nincs ezen túl sok rágódni- és kibeszélnivaló.

Még csak nem is szép látvány.

köbzoli őrjöngeni fog, amiért mondatonként beraktam plusz 1 Entert. Na ez az, ami viszont az élet szépsége és az élet értelme...

Sziasztok!
Ez nem vihar, de talán tetszeni fog.
Bővebben: Link

És végre elkészült.képek

Nem semmi, gratulálok! Jó sokat melózhattatok rajta. Most már jöhet a jó idő.

Köszi. Hát munka az sok volt. Szegény édesapámnak az egész szabadsága ráment és mire elkészült mehetett vissza dolgozni.

Ez igazán jól néz ki, most már valóban megérdemlitek a pancsolást és a pihenést !

Ma ronggyá áztam a tavon. Viszont utána szép volt a szivárvány. Minden rosszban van valami jó.

Én is csak gratulálni tudok. Szép munka. Ha lesz egy kis szabad idő meg jó idő, akkor pancsoljatok benne.

Igencsak tévedésben vagy, mivel nem én voltam, aki több tíz vagy száz hozzászóláson akadt ki, amiért volt benne 1-2 pluszban beszúrt rémisztően felháborító soremelés karakter. :nevetes2:

Amúgy nem öröm. Csak ironikusan írtam, de ezt már magasabb agyi szint észrevenni. Valójában borzasztó csapásnak érzem az ilyesmik létezését a Földön, ami amúgy a szépségekért és az életörömért jött létre anno...

Ha köbzolit szeretnéd froclizni, tedd privátban. Másoknak nem olyan érdekes.

Hali!

Tudom ez nem lesz elég
OFF de azért kiírom!

Szóval nem tudja valaki hogyan mérhetném meg egy motor fordulatszámát ,,módszeresen,, valami trükkel pl: cérnát rátekerni a tengelyre stb.

A fejléc kérdőjelére (kék emberke mellett) kattintva írj a modinak.

Tisztellek a döntésedért, sajnálom. De becsüllek, amiért emelt fővel megteszed. A véleményemet már privátban (börzén) kifejtettem. Eggyel kevesebb ész a fórumon. Igaz nem sokan mondták ki, de mérvadó szakember vagy, és a fórum kevesebb lesz nélküled. Mint ahogy a többiek nélkül is a börze és a fórum, akik ilyen - olyan okok miatt passzivitásba merültek, vagy végleg letették a lantot.

De remélem, hogy azért Börzén még összefutunk? Tudom, ritkán járok, de akkor is....

Szia!

- Lyukas tárcsa a tengelyre, ledel és fototranzisztorral érzékelni a lyuk áthaladását, a fototranzisztor kimenetén frekvenciát / periódusidőt mérni, abból a fordulatszámot kiszámolni. Egy PC LPT bemeneti bittel is meg lehet csinálni...
- Kefés motornál a forgás közben a kefék egy pillanatraa rövidre zárják az érintkezőket, ekkor egy áramugrás figyelhető meg a motor vezetékén. A vezetékbe egy kis értékű soros ellenállást téve, a rajta keletkező feszültségugrást felerősítve is kinyerhető a fordulatszámmal arányos impulzus sorozat.

Mit tesz Isten, a vízirendőr mégse adta be a felmondását, ellenben diplomatikusan nyilatkozott a sajtónak, hogy ő nem is tud semmit, de biztosan rendben vannak a jármű papírjai. Íme

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy pár régebbi és új fotómból kezdetnek csinálok egy pici kis OnLine Fotókiállítás-t. Akit érdekel "várom" szeretettel.

Ha már Imi elmondta miért hallgat, én is megteszem. Akit nem érdekel, ugorja a hozzászólást. Nem muszáj elolvasni.
Több oka is van annak... Sorban:

Az első eset, amikor ampi eltűnt vagy fél évre. Amikor itt volt, akkor mindenki körbe rajongta, fél évet nem tudott internet közelébe kerülni. Elköszönt ettől a virtuálistól, mint egy valódi közösségtől. Utána én személy szerint hiányoltam, felhívtam telefonon, stb. Rajtam kívül senki.
Itt a fórumon összesen egyszer vagy kétszer került szóba. Gyakorlatilag mintha nem is létezne, megszünt volna létezni. Akkor elgondolkodtam, hogy akkor most mi van? Mindenki felejthető és pótolható?! Gyorsan elhessegettem a gondolatot.
Hiba volt. Meg kellett volna ragadni a gondolatot. Mert igaz!

Aztán tavalyelőtt december-január fordulóján volt egy eseménysorozat, ami jó időre elvette a kedvem a fórumozástól, azt hiszem örökre. Akkor passzivitásba vonultam. Aki itt volt tudja mi volt, aki nem, már nem is fogja megtudni. Régen volt, igaz volt, tanultam belőle. De ez már a múlt.

Ezzel párhuzamosan 2010-től 2012-ig 3-4 olyan ember fordult szögest ellenem, akik sokat köszönhetnek nekem. De olyan szinten, hogy besokalltam tőled, ciki, és idegesítő vagy, ezt többen is megmondták már nekem...
A dolog szépséghibája az, hogy jó ideig én voltam az egyetlen, aki szóba állt vele, mert annyira antiszociális volt, hogy a közvetlen környezete is kerülte... Aztán jöttek az új barátok, akik megmondták a frankót. Az ilyenből három is volt. Igazából semelyiknek nem köszönhetek semmit. Sem emberileg, sem morálisan, sem mentálisan nem. Sajnálom a rájuk fordított időt. Ja egyet azért köszönhetek: megtanultam melyik embertípust kell kerülnöm.De azt nagyon. Vannak bizonyos személyiségjegyek, amik intő jellegűek.

Vagy egy másik eset szerint nagy baj lesz, ha ez és az történik. Előtte meg kis nyuszi volt, és nem győztük pátyolgatni többen is. Amikor kikértem magamnak a hangnemet a stílust és egyáltalán az egészet, emlékeztettem rá, hogy nem mindig volt ilyen, akkor az a válasz volt, hogy az akkor volt, ami most van, az most van. Ja, és hogy baj is érhet.

Mondtam már, hogy nem felejtek? Sem a minuszokat, sem a pluszokat. Sem az erényeket, sem a tüskéket. De az a bizonyos táramérleg működik ám a fejemben. Ha túl sok a tüske, borul az egyensúly.

Megbocsájtani sem bocsájtok, és nem felejtek. Mert aki felejt, az kétszer eshet ugyanabba a hibába! Mert nem tanult az első pofáraesésből.

Aztán fúrta az oldalamat: mi van ha eltűnök a HE ről. Mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek nagyon sokat segítettem, mind szakmailag mind emberileg, egyrészt privátban, másrészt itt az oldalon, valamiféle szociális funkciót betöltve?

Az eredmény lesújtó. Azok a tizenévesek, akiket a szakmára oktattam magánban és itt is, és próbáltam pótolni azt, amit nem tesznek (szakirodalom olvasása, ezáltal a párszár- talán egyezer szavas szakmai szókincs elsajátítása - csak azért, hogy közös nyelvet beszéljünk. A kapcsolóüzem az ne villanykapcsolót jelentsen, a szkóp időeltérítése pedig ne "cápafog" [sic!], hanem fűrész jelalak legyen - megtörtént esetek!) Hogy az innen onnan összeszedett webkettes rendszerezetlen hiperlink struktúrájú ismeret összeálljon logikus, egymásra épülő ismerethalmazzá, mert csak úgy lehet építkezni...

Szóval ezek a mára már elvileg érettségizett, vagy szakmával rendelkező emberek el is felejtették, hogy létezem. Nem hogy mit nyújtottam nekik... Pedig foglalkoztam velük eleget. Az itteni ötezer környéki hozzászólásom is tanúsítja, meg a régi üzenetnaplóim. Jó lecke volt ez is!

A fórumon összesen 2 ember hiányolt. Az egyik Zolika60, a másik Nagy Hoho. Pont ők azok, akik aztán semmit nem kaptak tőlem. Csak hogy egy régi, ősi emberi generációhoz tartoznak, akik megbecsülik a másikat.

És ha már itt tartunk. A ma, és a rendszerváltás után szocializálódott ember egy egész más miliőbe tartozik. Simán megkaptam már (nevet ne várjatok, eddig sem írtam, ezután sem fogok!), hogy "rokon nyomi haverja", meg "mit érsz a két diplomáddal? ugyanúgy semmire sem viszed, mint én". Annak nincs ma már respektje, hogy az ember mit tett le az asztalra, és olyanok minősítik, akik eddig még jórészt semmit... Ma az a ciki egy középiskolai osztályban, hogy valakinek nem "odanyúlós" telefonja van, hanem gombos. És az egész osztály röhög rajta. Nem ám úgy, mint Karinthy korában. Mert ma a legfőbb értékmérő, hogy milyen telefonod, márkás cuccod, ruhád van. Az, hogy milyen ember vagy, mit tettél a másért, lényegtelen.

Az ember gondolkodása, "eldobom". Ezzel a fogyasztói társadalom fertőzte meg, Elromlik? Kidobni! Ugyanez átterjedt az emberi kapcsolatokra. Felszinesek, lazábbak. Felejthetőek.

Az utolsó pofon az volt, hogy nagyobb társaságon keresztül egy személytől megkaptam, hogy mindenkit idegesí?enek a poénjaim Állandóan neki panaszkodnak. Igen? ad 1, nem kábeltévé előfizetés az ember, hogy ez vagy az a tulajdonsága nem kell. Nem kell az HBO lemondom?! A többi meg igen? Az kell hogy lehet ugrasztani akár éjjel egykor is hogy komám baj van, de egyébként meg idegesítő vagy?! Ez nem járja.

Olyan emberek minősítenek jórészt, akik maximum szalutálhatnak és jelenthetnek nekem, mert nagyságrendekkel többet tettem értük, mint ők értem? Na ebből nem kérek...
Olyanok minősítenek engem idegesítőnek, akik életükben ha ötször láttak?!
Olyanok nem, akikkel össze voltam zárva 21 négyzetméteren, négyen. Kollégiumban.
Az egyikhez csütörtökön vagyok vacsoravendégként hivatalos.

Nekik lenne joguk köpködni utánam. Nekik lenne joguk utálni, idegesítőnek bélyegezni. De nem teszik. Sőt helyette megkértek, hogy főzzek kb 20 emberre vacsorát.
A gyerekkori barátomnak joga lett volna rá. Középiskolában padtársam volt. NÉGY ÉVIG. Mégis a hétvégén látogatott meg.
Annak is joga lenne kritizálni, aki egy hétig volt vendégségben nálam. És végig beszéltük a hetet, lett volna még téma.
Annak is lenne, aki hetente egyszer látogatott meg a kollégiumban. Minden héten. Sőt tegnap is találkoztunk, ma is fogunk, csütörtökön délelőtt is közös program lesz.

Persze van olyan is, akit egy évben egyszer kétszer látok, de vele is olyan hogy ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, ahányszor beszélgetünk. Jééééé! Éééérdekes!

De ők nem teszik. Megbecsülnek.

Vannak 10-en, 15-en. Plusz a családi kör. Ők érnek valamit. A családból sem mindenki. Mivel vannak olyan családtagok, akik életükben láttak ha 10-szer. Ők nem számítanak, gyakorlatilag vadidegenek. A többi ember nem számít. Ciki vagyok, idegesítő? Akkor a segítségem se kelljen. Fel is út, le is út.

És itt jön egy masszív kemény önkritika. ÉN rontottam el az embereket. A legnagyobbat ÉN hibáztam. Amikor ide csatlakoztam, egy olyan fázisomban voltam, hogy mindenkinek segíteni akartam, mindenkinek kedvében akartam járni. Mindenkinek meg akartam felelni. Nem csak itt, a magánéletemben is.


ÉN hibáztam ÉN rontottam el az embereket. Ilyen soha többet nem lesz. Tanultam a hibáimból.

1. Túl hamar beengedtem a bizalmamba olyanokat, akik nem érdemelték meg. Ennek eredményeképpen visszaéltek vele, és magándolgokkal részegen poénkodtak. Fene tudja kinek és hányszor. Aztán amikor józan állapotában kikértem magamnak, nem a bocsánatkérés volt az első, hanem mehettem oda ahonnan jöttem (feltételezem édesanyám azon szervébe, amivel megszült... Szerencsére nem olvassa ezeket a fórumokat - de rutinos internetező.) TESSÉK?!
Lásd a ki minősít engem, és mennyi jogalapja van rá című fejezetet. ("Olyan emberek minősítenek jórészt...")

2. Olyan embereket hittem barátnak, akik közelében nem voltak a fogalom klasszikus konzervatív értelmének.
A barátság egy életre szól. Nem dobálózunk a szóval.
A nagynéném egyik fiatalkori barátnője 50, azaz ÖTVEN éve barátnője. Na tessék a mai "eldobható generációnak" ezt felmutatni. Ez a követendő értékrend. Nem fog nekik menni, mert nem képesek rá.
Az egyik jóbarátom átküldte a skype üzenetnaplóját, amit 3 éve beszélgettünk. Akkor olyan embereknek hittem jóformán vakon, olyan embereket gondoltam barátnak, akik azóta le se tojnak, vagy éppen ellenem fordultak, de nagyon.
Na ilyen nem lesz még egyszer az életben.

3. Elrontottam az embereket. Az átlagember olyan, mint a gyerek, aki ha hisztizik és csokit kap. Elhallgat és megelégszik ugyan, de egyre nagyobb csokiadag kell a csend eléréséhez (csak hogy hallgass már el végre, fiam...)

Szóval amint írtam, ott rontottam el, hogy mindenkinek segítettem. Aztán kialakult rólam az a kép, hogy ez a h*lye idióta mindenkinek mindent megcsinál. Hát használjuk ki. Szenk jú vöri mács. Éjjel egykor is lehet riasztani. Komám baj van. Utána 1-2 évig nem hogy nem komám, de a létezni is megszűnik. Aztán komám megint, ha baj van.
Amikor mertem azt mondani, hogy NEM, mert fél-egy évig rám sem tojtál, tőled aztán fel is fordulhattam volna... Meg úgy annak előtte mit tettél értem? Kiálltál bármikor is? Elismertél bármikor is?... Én voltam a k**ög, természetesen.

A valódi barátaim megállapításai:

1. Túl sokat várok el az emberektől. (nem igaz! Csak amit én adok nekik. Ja akkor túl sokat adok... Akkor innen visszaveszünk!)

2. Az én fajtámat azért szeretik, amit nyújt, és nem azért, amilyen ember valójában. (Ez tökéletes definíciója az érdekkapcsolatnak!)

3. Semmi nem jó. Az embernek semmi sem jó. Mindig a másik kell. Ha csinálom az se jó, ha nem csinálom az sem lesz jó (itt konkrétan a "mindenkit idegesítő viccekre gondolt az illető - de kiterjeszthető ez bármire.) Mert ha poénkodok, miért ennyit, ha kevesebbet, akkor meg miért vagyok savanyú jóska.

Egyenes következménye ez az "édességgel elrontott ember" metaforájának.
És végül: Ez fájt a legjobban, de igazság volt!

4. Ezek az emberek rajtad röhögnek, és nem veled. Óriási különbség. (Alkalmat ezek után nem adok rá, mivel emberileg már a környezetemnek minden értelemben letettem annyit az asztalra (morálisan, mentálisan), hogy elvárhatom: ugyan már disztingváljanak! Kezeljenek a helyemen.

5. Továbbá: mindenkit le kell tojni, azokat is, akik érnének valamit. Csak így védhetem magam meg ettől a fene nagy demokráciától. Ezt nem osztom. Erős falak. Ez a megoldás. Lásd lentebb.

Aki a fentiekre képtelen, egy fűszál nem sok, annyit nem teszek odébb az érdekében a jövőben. Webes hasonlat: ha 2 kattintással meglelem, tálalom neki, ha hárommal, már nem. Túl nagy energiabefektetés (A gyengébbek kedvéért: tömény irónia volt!)


No kérem tisztelettel. Aki mindenki barátja, valójában mindenki bohóca, bolondja.
A régi Matyi, a Dumás Mátyás hosszú, másfél évi szenvedés után elhunyt. Névtelen sírban fekszik, ne keresétek.
Illetve nem is. Vastag falak, páncélozott ajtók mögött, keveseknek a régi elérhető. CSAK azoknak, akik bizonyítottak! Éveken át stabilan adták magukat. De csakis azoknak. Meg azoknak is jut egy kis darab, akik hajlandóak a kéréseit teljesíteni. Ami sokszor nem több, mint egy könyvből egy fejezet. Hogy közös nyelvet beszéljünk.

De a jövőbeli potenciális haverkodóknak sokat kell bizonyítani, mielőtt beengedem őket.
Csak hogy lepattanjanak az érdekemberek. Sorry, önvédelem.

Engem valaki két évig feltünés nélkül tesztelt és túráztatott (szó szerint), mielőtt közölte velem, hogy "sziklaszilárd barátságra" számít tőlem.
Ő csinálta jól. A módszerét követem. És 6 évvel fiatalabb nálam, mégis sokkal okosabb volt. Elismerésem neki.

Bennem mindig is azt szerették, amit nyújtottam. Elvrendszerem, mint a szikla. Emberekhez a viszonyulásom is. Kivéve ha megváltozik - a részükről. Vagy kimutatják a foguk fehérjét.

Dióhéjban ennyi.

Kedves HE-tagok!
Elérkezett az utolsó hozzászólás ideje.
Minden tagnak jó egészséget, és lehetőséget kívánok, további elektronikai tevékenységéhez. A HE-találkozón már nem veszek részt, remélem, jól sikerül, és az eddigieket felülmúlja. Köszönöm a türelmeteket, amit irányomban tanúsítottatok. További jó fórumozást.
Imi65

Tetszik a fotókiállítás. Szép munka. Lesz bővítés? Mármint a kiállítás bővítése.

Kedves Imi65!
Neked is jó egészséget kívánunk. Reméljük nyugodtan fognak telni napjaid. Sajnáljuk, hogy a HE-találkozón már nem veszel részt , de ez a te döntésed.

Csak annyit látok belőle, hogy jelenleg nem elérhető. Pedig kíváncsi lettem volna. :yes:

Be kell jelentkezni a Facebookra, hogy lásd a kiállítást.

Elolvastam a kissé hosszúra sikerült hozzászólásod. Remélem nem gondolod, hogy bántásból írom azt, hogy az elégedetlenségednek magad vagy az oka is nem csak az elszenvedője. Egy ilyen fórumon nem kell másoktól túl sokat várni. Ide bárki regisztrálhat és amíg a szabályokat nem szegi meg durván vagy rá nem un addig maradhat is. Ezért én például szívesen segítek bárkinek ha tudok, de nem várok semmi viszonzást. Ha megpróbálnám ezeket a dolgokat patikamérlegen egyensúlyba hozni én érezném magam kellemetlenül tőle. Ha csak azért segítek, hogy viszonzást kapjak akkor az nem segítség hanem bérmunka. Az már nem hobbi és nem is esik jól. Ez az önkéntes segítség lényege. Segítek annak is, akitől viszonzás nem várható. Ettől én nem leszek kevesebb.

Akkor én azt nem láthatom, mert nem használok arckönyvet. :no: