Ez is egy járható út, én viszont inkább számomra kézreállóbb elektronikusban gondolkodom.
Szélmérőnek elő kellene vennem még-egyszer a hőhatás alapúakat (a termisztoros, vagy wolfram szálas - törpe izzó letört burával - állítólag elég stabil), esetleg az első 50x50 cm-s mérő modellemre kanalakat rakni. Ez egy görgős csapágyazású 3f-ú léptető motor "dobozolva". Az adatrögzítésre nincs még épkézláb egyszerű (nem NASA szintű) ötletem.

Ismerd meg az Arduino-t!
A példa programokból másoltam ide, analóg értékeket rögzít sd kártyára.

Miért is nem jó a kanalas mérőegység?
Ágyúval verébre megoldásnak tartom ezt a hőhatás alapú mérést, sok lesz a gond vele.
2-3m/s alatti értékek nyugodtan nullának tekinthetők.

Bizony, sokszor tüzelünk ágyúval verébre. Miért is ne? A végeredmény szinte ugyanaz, minden esetben, eltaláltuk a verebet.

Csak az ágyú több puskaport eszik, amatőr körökben az meg nincs sok.
Többször mellélőni, gyakorolni pláne nem kifizetődő.
(Se pénz se idő nincs az ilyen kiegészítő részegységek túl precízre fejlesztésére. Ettől függetlenül ez a mérés nálam is előjött már, de én túl bonyolultnak ítéltem ehhez a feladathoz.

Szép, szép, kösz! Nem biztos, hogy az én esetem, ami nem azt jelenti, hogy ne tartanám ezt is járható iránynak. Még erőt véve magamon és a kb. 35 évvel ezelőtt tanult Algol-60, Fortran, PL1 programozási "ismereteim" felbővíteném a mai szintre (az informatikán túl is volt, van és lesz élet) - és a hardver?

Nem hinném, hogy bárhol kifogásoltam volna a kanalast. Különösen, hogy nem csak elmélkedtem róla, de magam is készítettem egyet, ami remekül működik. Csak még az adatrögzítés nincs megoldva (a gyakorlatban), és kellene legalább még egy a korábban említett opt. TSR szabályzáshoz.
Hőhatás alapúak alatt én ezekre gondolok. Nem tudom, hogy ezekben mi az ágyú egy kanalashoz képest? Hacsak nem az, hogy sokkal egyszerűbb elkészíteni. Ha... tényleg elég stabil a termisztoros, vagy "izzós"? A diódást, mint írtam, megépítettem, próbáltam stabillá tenni néhány áramköri variációval, de ezt nem sikerült. (Egyébként ~0,5 m/s-tól mért simán kanalas pontossággal, ami a sebesség növekedésével romlik. Úgy 10 m/s-tól megy 10% fölé a hibája. Ez nem elmélet - tapasztalat!) A pontosságuk egyébként épp fordított, a sebesség növekedésével romlik. Nem véletlenül használnak igen kis, tized m/s-s áramlások mérésére kifejezetten feszített wolfram-szálas mérőket.
Miután mindkettőből készítettem már egyet-egyet, az építési tapasztalatom (nem elv) alapján SZÁMOMRA (nem a világmindenség egyetlen üdvözítő megoldásaként) egyszerűbb lenne tisztán elektronikus kialakítású bármilyen mechanikus elem nélkül.

Rendben.
Mondhatom, hogy konyítok a szabályozástechnikákoz, meg a mechanikához is, és nekem meg a mechanikus megoldás tűnik egyszerűbbnek, olcsóbbnak, hamarabb elkészülőnek és hamarabb működönek, egyszóval "jobbnak"(az én helyzetemben), ettől függetlenül nem az egyetlen jó megoldás...
Van persze fordított eset is pl: Generátor áttkerés helyett én inkább elektronikát építenék. Kinek ez, kinek az, én csak rékérdeztem, hogy mi az oka.

Wolfram szálas,vagy termisztoros anemométerek egy ugyanolyan fontos része a hökompenzátió,enélkül nagyobb szélsebességen,oda a pontosság................Egyébként minden valamire való gyáriban benne van.

Hőhatáson alapuló mérésnél a hőmérséklet kopenzáció létkérdés.
Ez az egyik oka hogy bonyolultnak tartom. Hogyan lehet hőmérsékletet mérni a szélben (pontosan, gyorsan, egyszerűen, olcsón, környezeti ráhatásoktól mentesen)?).
Ez így önmagában egy elég összetett feladat, és félig meddő fejlesztés.
Ha ez a kompenzáció nem tökéletes, akkor az egész mérés hibás.

Mindent megkapsz hozzá: kell egy arduino Uno panel meg egy SD shield, az Arduino ingyenes, és mindenre van kész program, csak kisebb módosítások kellenek.

A hőkompenzáció és a minél kisebb hőtehetetlenség szerintem is a leglényegesebb szempont ezeknél. A diódás kísérletek is itt dőltek meg, főleg az utóbbi miatti belengések miatt. Egyfajta durva hőkompenzálást céloz a felfűtés. Hogy ez mikor elégséges, az egy másik lényeges kérdés. (1. kérdés: Milyen célra?; 2. kérdés: Milyen pontosság igénnyel az adott célra? Nekem 5-10%-s pontosság már elég lenne 2-15 m/s közt, csak tévedhetetlenül stabilnak kell lennie a szabályzás-vezérlés miatt.) Számolgatni is lehetne ezeket a termikus ohm törvénnyel, de mivel készen van ilyen célra egy elég precíz (kis offset hibájú) erősítő, lehet, hogy alkalom adtán megnézem a termisztorokkal mit produkál.

Most a mellékelt képen levő szélirányjelzőn dolgozok. Már kész lenne, de nem válogattam elég figyelmesen a diódákat, csak annyit, hogy jó vagy rossz. Amilyen precízen van szükségem a szélirány ismeretére, annyira alkalmas lesz. Bizony nekem is kevés a puskapor.

Mivel a szélsebesség függvényében nagyon leromlik a termisztor vagy a höszál Linearitása,ezért kell a hökompenzálás,ami aztán egy elöre meghatározott mértékben korrigálja a kijelzés értékét.Ezért tulajdonképpen minden gyári höszálas szélméröben benne van a ,,,hömérö,,,is A. A lineáris kijelzöknél általában két ellentétes jelü höelementet tesznek sorbakapcsolva,a mérö az rendszerint höemelkedésre emeli ohmikus ellenállását,amig a hökompenzáló forditva,jol meghatározott modon csökenti ohmikus ellenállását.A digitális kijelzövel ellátottaknál viszont már szoftosan oldják meg,igy elég széles határok között egészen jó precizitást lehet elérni.

Ismert dolog. Én viszont ezzel sem a gyári "nasa"szinttel akarok versenyre kelni.
Ha megnézed EZEKET a kapcsolásokat - 2 hőérzékelő hídban (kompenzálás kevés puskaporral, hogy Istvánt idézzem), egyik a szélben, másik szélárnyékban, de egymás mellett a szabadban, és a felfűtéssel a karakterisztika lehető leglineárisabb szakaszába állítva a munkapont illetve minél nagyobb hőtávolság a környezettől (Bár ebben a távolságban -20...+50°C házhőmérséklethez képest vitathatatlanul nagy a differencia. Lehet, hogy ezen egyszerű erősítés szabályzással lehetne javítani. Nem ágyúgolyókról van szó, hanem pár száz forintos egységekről, egyetlen merőkanál áráról.) Nem vak kísérletek ezek. Figyelembe vesszük a hőkompenzálást és senki nem beszél ezeknél 5-10%-nál nagyobb pontosságról. Inkább a hirtelen hőmérséklet, szélsebesség változás okoz gondot rövid idejű instabilitással az eltérő hőtehetetlenségek miatt.
Annyira le akartok erről beszélni, hogy már gyanúsan egyre jobbnak tartom az irányt. Igazán annak örülnék, ha még valaki építene ilyet és VALÓS tapasztalatokat vetnénk össze elmélkedés, elektrotechnikai "tanfolyam" helyett.

Elsöre talán megjegyezném,hogy az amatörmunka egyik legfontosabb szépsége éppen a minimális anyag,és pénzköltség felhasználásával elért,sokszor a profikat is lepipáló eredmények elérése.Ezért részemröl nemcsak hogy nem lebeszélés,hanem ellenkezöleg,öszinte gratula,és elismerés.Egyébként a hirtelen szélsebességváltozás nem csak a höszálas anemoknál okoz gondot,hanem joformán minden tipusnál,többé-kevésbé.Ezzel mindenképp számolnod kell.Általában ezt a rövid idejü instabilitást az érzékelö,lehető legkissebb fizikai méretre,és sulyra csökkentésével igzekeznek elérni.Pontosabban a fizikai tehetetlenség csökkentése az egyik fő cél.

Én is ilyesmire jutottam. Most-már kellően felpaprikáztam magam, beszerzek néhány 47 kOhm-s NTC-t (csak 2,2 kOhm-saim vannak) ebből az 1x1 mm-sekből. Ezek hőtehetetlensége remélhetőleg elég kicsi és néhány variációval megnézem mit produkál. Amikor eljutok idáig, majd mindenképp beszámolok a fejleményekről. Ha elfogadhatóan működne (min. 5%-nyi pontosság és belengés mentesség), egyszerűbb lenne (nekem, vagy akinek még kedve van) ilyeneket készíteni gyufásdoboz méretű áramkörökkel pár száz forintból, mint bármilyen kanalast. Mint említettem, nekem a TSR szabályzóhoz kellene, ahol igazából csak 3-8 m/s közt van feladata. Lehet, hogy a saccom szerinti 2-3 secundomos tehetetlensége (ha nem leng be) jól is jön, igazodik a szélgenerátor saját tehetetlenségéhez.

Van itt egyáltalán valaki, akinek elegendő muníciója van?
Remek, gratulálok!
A műszert egyforma diódáknál is skálázni kellene, mert a széliránytól függően változik a bekapcsolt diódák száma, az átfolyó áram. Így a diódákon eső össz. feszültség nem lineáris a széliránnyal. A dióda ugye nem nyit, vagy zár, hanem a nyitási karakterisztika szerint alakul az Ud-Id viszony. Ha túlelmélkedném és bonyolítani akarnám, írhatnám, hogy 10-20 mA-s áramgenerátorral kellene meghajtani egyforma diódákkal lineáris skálához. Gondolom erre céloztál a nem válogatottal?

Sziriusz bogarat ültetett a fülembe azzal, hogy mi lenne, ha a diódák helyett egyforma ellenállásokat tennék? Nem is tudom mit csináljak.

Telepátia? Épp most rajzoltam le egy ilyen ötletadó lehetőséget:
(Villám munka, azért át kell még gondolni!)

Amikor mondta Sziriusz, már akkor nem tetszett a dolog, de nem tudtam miért. Most már tudom. Olyan régen használtam analóg multimétert, hogy már el is felejtettem a skáláját, hogyan is van beosztva. Figyelmedbe ajánlom az én Mavo 35-et. A feszültség értékek egyenlő távolságra vannak egymástól, míg az ellenállás grafikonja egy görbe. Régen jártam középiskolába, hogy emlékezzek a görbe alakjára. Egy ilyen grafikon vízszintes tengelyére nehéz lenne felrakni nyolc betűt. Nem lehetetlen, de nem is könnyű.
Elnézést, nem akartam megbántani senkit.

Tyű a nem jóját!
Sikerült mindkettőnknek elegánsan (diódás és hidas) rossz megoldást kiagyalni, azt hiszem.
Nem is olyan egyszerű lineáris skálát varázsolni, mert beleszól a műszer belső ellenállása is! Talán ilyesmi 3 vezetékes kialakítás járható út. Én egyszerűbbet nem tudok hirtelen kitalálni, bármennyire bosszant.
Hátha a sötétség beálltával még valaki hajlandó ilyen "triviális" problémával foglalkozni, vagy már rég megoldottad?

Lassan, de alakul a szélirányjelzőm. Már csal a mechanikai rész van hátra, de az is hamarosan kész lesz. Az elektronikai részről most beszámolok.
Mellékelek egy képet, amelyiken van négy alapműszer, amelyik lánykorában egy zenegépen volt. Ezek közül egy lesz beskálázva égtájakkal. Egy kósza gondolat, mi lenne, ha egy alapműszer mutatna egy égtájat és hozzá egy melléktájat? A többi égtájat a másik három. Mosolyogtam egyet, és elvettem a gondolatot.
Felhasznált anyagok: 220/12 voltos trafó, egyenirányítás négy diódával, szűrés egy 1000 mikrofarados kondenzátorral, stabilizálás egy 5 voltos integrált áramkörrel (amelyik 4,89 voltot ad), 20,1 kiloohmos ellenálláscsoport, 14 dióda egy U650-es traktor indító motorja kommutátorára és az alapműszer, amelyik 0,15 volttal végigmegy a skálán. Rajz még nincs, de ha valakit érdekel, megrajzolom és felteszem.

Örülök, hogy alakul! Engem a VAW-tok miatt nem érint szélirány mérő, ezért csak belekaptam a témába. A rajzot szerintem csináld meg és tedd fel. A látszat-érdektelenség ellenére bizonyára hasznát vennék sokan akár csak ötletadóként is.
Gondolom azért csak 14 dióda, mert ennyi szelet van csak a kommutátoron? Nem nagy hiba, különösen a szélirány folyamatos lengedezése mellett.
Ha még összeforrasztás előtt vagy, talán gondold még át az áramgenerátoros (fix 10-20 mA) meghajtást. Határozott 0,6-0,7 V/lépés feszültséget kapnál a bizonytalanabb 0,5-1,0 V/lépés helyett. Ha csak nem mérted már le és nem vészes a lépésenkénti fesz. változás? Mindenesetre néhány nagyon egyszerű fix. áramú generátor:
Figure 9.
Constant current source.
Tranzisztoros.
A 12V-s trafó és a 7805, vagy akármi05 megvan hozzá.

A látszat-érdektelenség ellenére...

Szélsebesség, szélirány, eloszlási görbe és még hosszan sorolhatnám. Hát ezért van az érdektelenség. Hol van itt a szélgép építés, amihez mások is hozzászólnának?

Pedig már azt hittem hogy sikerült tudatosítani azt, hogy ez egy komlett rendszer, aminek részei nem vizsgálhatók kiragadva a rendszerből.
De még mielött bármit is faragna az ember szélsebességet, szélirányt kell mérnie (nagyon sokáig) és eloszlási görbét kell rajzolnia, persze hobbi esetében ezek mind elhagyhatók.
Ha nem fúj eleget a szél, akkor teljesen felesleges bárminek is lekikezdeni

Egyszerű áramgenerátor
Fentről a harmadik rajz.

Egy hasonlattal,motorokrol beszélni,a hozzávaló üzemanyag minöségének az elhanyagolásával?.Hát ez esetben a szél ,,,üzemanyag,,, mérése,ellenörzése,van legalább olyan fontos,mint maga a szél generátor.

Mint minden hasonlat, ez is rossz.

Holtig tanul az ember. Ezt a trükköt nem ismertem. (Egykoron, amikor még csak néhány zenert lehetett itthon beszerezni, zsebrádiók és a sirius táskarádió tápegységéhez használtuk a tranzisztor C-E-t ~9V-s zener helyett.)

Örülök, hogy egyre többen a szélgenerátort összetett, komplett rendszerként fogjuk fel. Megkockáztatom még hobbi szinten is, ha az nem puszta unaloműzési-hobbi.