Alapvetően nekem sincs bajom a macsekokkal, de a szobám, meg a műhelyem tiltott terület. Én arra szoktattam rá őket, (2 van) hogyha tapsolok nekik, akkor kimennek a helységből, legyen az a szoba, vagy a műhely. Rászoktatni nehéz volt, de van amikor elég csak ránéznem, már somfordál is kifelé.

Nálam van mindkettő. Három kutya négy macska. Teljes békében vannak. A kutyák tudomásul veszik, hogy a cicák is a házhoz tartoznak. A szomszéd macskát megkergetik, ha átjön, de a mieinket soha.

Nálunk jól elvannak együtt.
Nyomás alatt nem tudtam kipróbálni, de engedtem bele vizet, és nem csöpögött.

Hát azt nagyon nem szereti a mi kutyánk ha átjön egy macska! Főleg hogy puli, és vannak háziállataink!

Nyomás alatt elpusztultak volna. A kutyus, vagy a cicus nem csöpögött?

Volt még régebben egy másik kutyánk, és apukám úgy tanította meg hogy ne bántson más állatokat (pl. tyúk) hogy megfogta egyik kezébe a kutyát másik kezébe a tyúkot, és a csúkkal direkt szekálta a kutyát, aztán ha felémozdult rácsapott egyet a fejére (a tyúkkal )!
Durva de mindig bejött neki!

Először nem értettem mit akarsz mondani, de aztán leesett. Nem a macska volt nyomás alatt, hanem a frissen hegesztett cső.

Nálunk ezt a macska saját maga elintézte. Arra a nagy fekete kutyára csak ráfújt a kis macska, a kutya meg menekült az anyum háta mögé. Pedig amúgy nem ijedős, csak eddig még nem látott macskát. Mondjuk a macska meg a tengeri malacok között aludt, és nem bántotta őket.

Bocs a dupla hozzászólásért. Találtam még egy képet.

A magyar Szolzsenyicin:
A Nyugati bejáratánál ül egy öreg bácsi, Lenin kalappal a fején, kopott kabátban, ölében egy nagyon öreg táskával. Minden nap délután 4-től, felállítja a kis összecsukható székét és ül, ül rendíthetetlenül. Az autók csak zúgnak, villamosok dübörögnek, az emberek pedig csak özönlenek. A nagy rohanásban majdhogynem néha átesnek, belerúgnak szegénybe, hiszen a legtöbben észre sem veszik. Pedig igen érdekes története van a bácsinak. Ölében a táskából egy könyvet árul melynek a címe: Málenkij robot, s írója nem más, mint Karcsi bácsi. A mai embernek ez a szó ma már semmit sem mond. A mai fiatalok talán egy orosz rock bandára asszociálnának a szó alapján, de Ő igenis tudja mit jelentett ez a szó 60 évvel ezelőtt. 1945-ben a főváros ostroma után munkába menet, 18 éves suhancként az utcáról szedték össze az igazoltató szovjet katonák, hogy „egy kis munkára”, málenkij robotra vigyék. Hozzátartozói semmit sem tudtak róla, egyszerűen csak eltűnt, több ezer társával együtt a káoszos főváros utcáin. Nem volt katona, nem bántott senkit, nem szolgált senkit, csupán rosszkor volt, rossz helyen és ezt fiatalságának éveivel, és egészségével fizette meg. Évekig volt Ukrajnában, egy hadifogoly-kényszermunka táborban, emberi ésszel felfoghatatlan körülmények között, miközben idehaza senki sem tudott róla semmit! 86 éves korára, hogy megmutassa unokáinak mi a különbség a mai és az Ő fiatalkora közti időknek, megírta a történetét. És most ül, ül és várja, hogy valaki, 10000-ből egy ember, aki megáll, megismerje a történetét. Én tegnap az a 10000-ből egy ember voltam, aki megvette a könyvét és még aznap ki is olvasta. Elképesztő történet! Érdekes hogy bár a holokausztról szóló könyvekkel roskadoznak a polcok, addig az ilyen témájú könyveket szinte úgy kell vadászni itthon! A mai napig egy bizonyos homály, tabu lengi körül a 44 utáni deportálásokat. Pedig ők is ugyan úgy, ártatlanul szenvedtek, de ők se kárpótlást, sem bocsánatkérést senkitől nem kaptak. Karcsi bácsi inkább az utóbbit hiányolja. Kedves olvasó, történelem iránt érdeklődő, ha arra jársz és tudsz nélkülözni 2000Ft-ot, vedd észre Karcsi bácsit, s vegyél egy könyvet az írójától. Szívesen mesél és dedikálja is akárkinek aki szeretné. Egyedüli társa a már ismert Irénke néni, aki sütit árul, így ha jókor mész még süti is jár a könyv mellé! Segíts Karcsi bácsinak, hiszen az történelem egy élő matuzsáleme ül a Nyugati bejáratánál. És csak ül, ül, és ül…

Hát ez elég komoly. Itt Gútán volt olyan ember aki megjárta a Don-t. Utána Szovjet hadifogságot. Őneki még szerencséje volt. Hazajött. Egy vödör volt nála. Itthon azt mondta hogy úgy tudott elszökni a fogságból, hogy az őrségnek azt mondta vízér megy. Hazajött vízér Csallóközbe. A nagyapám egész életét golyóval a tüdejében élte le. A II. világháborúban tüdőn lőtték. 20 éves lehetett, 90 évesen halt meg. A málenkij robotról meg annyit, hogy pár dolgot tudok róla, de azt inkább ide nem írom ki.

Ez a vödrös történet elég népszerű. Több forrásból is hallottam, de kabaré tréfában is volt. Nem kétlem, hogy valakivel történhetett hasonló, de hogy ennyi emberrel... Például egy.

Telefonszám nem volt megadva, de nem tudom azt elhinni, hogy nem nézik az emailt, főleg a cégest... Egy kedves ismerősöm egy épületgépészeti boltban fog nekem keresni valamit, elméletileg tud 3 helyet is ahová embert keresnek.

Nem biztos hogy így volt, de az biztos hogy Ő hazajött a hadifogságból. Sőt pár évvel ezelőtt halt meg, már a kétezres években.

Elképesztő, csak az a pár mondat is, amit ebből írtál ide. Életemben rengetegszer eszembe jut, hogy a legnagyobb marhaság amit iskolában tanítottak nekem, az az, hogy "az ember értelmes lény". Amíg háborúk vannak, emberek pusztítják egymást, vagy amit Karcsi bácsival -és még sokakkal- csináltak, az emberiség ezen része észnélküli ösztönlény. És szerintem ez nagy része.
Sajnos nem tudok arra menni könyvért 100km-ről, pedig vennék.

Az én főnököm csak két három naponta nézi meg a céges üzeneteit. Ha valamit érdekesnek talál átküldi nekem, hogy válaszoljam meg.

A patkány nem találta fel a patkánymérget. Viszont az ember feltalálta a napalmot. Akkor ki is az értelmes lény? Hmm.

Jó barátságot kötöttem Bálint Natália opera énekessel és ő rakta ki ezt a szöveget.

Sziasztok! Nagyon jól sikerült a tegnapi napom. Délelőtt sikeres hatósági minősítő vizsgát tettem. Ez azért fontos, mert ha sikertelen lett volna, ma már nem mehetnék dolgozni. A BKV-nál ezt a vizsgát 3 évente le kell tenni.
Utána a délutánom garanciális ügyintézéssel telt, de az is nagyon parádésan sikerült. Ez volt a hibás termék, és ez lett belőle.
Este hét után végeztem, s a nap megkoronázásaként elzarándokoltam kedvenc ételbáromba megvacsorázni.

Jól indult a heted
Nem is értem, hogy egy hétfő hogy lehet ilyen jó

Hát az ember értelmességét bizony meg lehet kérdőjelezni. Pl. számomra korunk egyik jellemzője a hűtőlap mellé szerelt elkó. (Nem részletezem a szándékot.) Egy a sok közül, de mégis zavar, hogy ennyire hülyének nézik az embereket.

Az előbb felhívtak, kérdezgettek, hogy mihez értek stb, aztán annyit mondtak hogy: "köszönjük szépen, majd szólunk, de még válogatunk, hogy ki lenne nekünk a megfelelő" tehát ezek sem hívnak többet stb...
Tegnap írt az egyik barátom, hogy oda kéne adni e közös ismerősünknek az önéletrajzomat, aki egy gépészeti boltban eladó, már oda is adta egy cégnek, de egyenlőre még semmi fejlemény.

A kép nem akkor készült, hisz a kanálban látni az égboltot is

Ezzel én is így vagyok. Elküldöm az önéletrajzot, esetleg felhívnak, de legtöbbször semmi reagálás. Ha felhívnak, akkor vagy elbeszélgetünk és azzal zárul, hogy majd hívnak, ami sosem történik meg, vagy bemegyek ott beszélgetünk és ismét azzal zárul, hogy majd hívnak. Múltkor bementem egy helyre, megkerestem a főnököt, mert hallottam, hogy keresnek embert. Odaadtam az önéletrajzot, jól elbeszélgettünk, majd abban maradtunk, hogy 2-3 hét múlva szól, mert még most van kialakulóban a dolog. Na ez volt 1 hónapja. Meg sem volt hirdetve az állás, de én már jelentkeztem, de úgy néz ki hiába.

Csak nekem nem működik telefonról a fórum?
Nem tudok hozzászólást küldeni. (Opera mini)

Azért ne add fel. Lehet akkor hívnak amikor nem is gondolnád. Jártam én is úgy, hogy nagy nehezen találtam egy megfelelőnek tőnő állást egy hete dolgoztam ott és kerestek egy másik helyről egy még jobbnak tűnő ajánlattal. Egyszóval sosem lehet tudni.

A mostani világban, sajna nem sok lehetőség van

Azt mostanában még este nyolc után is látni.

Az kizárt dolog, hogy neked ne legyen.

Miért lenne kizárt? Én is csak egy vagyok a sok közül...