Egyre több azok száma a végek típusától függetlenül, akik valós (nem mű) terhelés mellett nézik a frekiátvitelt, és meglepő görbéket kapnak.

Gyorsan hozzá is tenném, hogy nem mindig az a jó erősítő, amelyik minél inkább érzéketlen a komplex terhelésre, legfeljebb csak egy adat, ami vagy kedvező vagy nem, maximum: következtetéseket lehet belőle levonni, hogy mégis, milyen hangfal lenne jó vagy nem jó... (De ezt gondolom, úgyis tudjátok. Régebben miket erőlködtek ezzel a kocka-diagrammal, aztán, a csövesek sokszor agyonverték a szabályos kockás félvezetősöket a maguk össze-vissza nyomott kockáikkal...)

Erre akartam utalni, a magam egyszerű nyelvezetével. :yes:

Szia !

Leginkább az, hogy a diff erősítő közös módusú elnyomási tényezőjének a frekvenciamenete finoman szólva is tré. Ha már műveleti erősítő, akkor mindenképp invertáló fokozattal kell építeni, és akkor a két jel kivonása egy darab virtuális földponton történik. Így a diff erősítő hibái kiküszöbölhetőek. Lásd Matti Otala.
Még valami: célszerű a dc-xxx kHz tartományt erősíteni, nem kell egységnyi erősírés dc-re-nem fog lengeni a membrán - eg: jobb mélytartomány, jobban követhető.

Szia !
Sajnos a jelforrás a stúdiókban olyan amilyen .
Ezért kellett a Piret -féle lánc. A bakelitnél még van esély, hogy hallgatható holmin kevertek, nem kínai gagyin, főleg a régi lemezeknél. Nekem van még olyan lemez, amelyet csöves láncon kevertek. Na az verhetetlen minőség, de gyanítom , hogy jó kapcsolástechnikájú félvezetősön hasonló lenne az eredmény.

Szia !

Valami kimaradt még : egy kérdésem lenne.
Szerinted az Elantec az EL21xx soroztában miért nem használ diff erősítős bemenetet???
Pedig csak 80 MHz-es az IC - szimpatikus kapcsolás, és rohadt jól szól

És minőség tekintetében összehasonlítva mi a helyzet igaz amit valami itt olvastam hogy az a a legjobb, és igy lefele haladva lesz rosszabb a minőség. De azt is olvastam hogy az A osztálynak szép a hangja de elmossa egy kicsit a részleteket. Most akkor mi itt az igazság, jó lenne valami összegasonlítás az osszes osztályról.

Az az igazság, hogy nincs igazság! És ezt komolyan mondom. Műszeresen vannak jó, jobb, legjobb erősítők, de annak szinte semmi köze ahhoz, hogy neked vagy nekem mi tetszik. Szóval mindenkinek más. Ez épp olyan mint a kaja.

Egy ilyenben én is benne lennék, vinném a csoda tda rackeset, Yamahamat a velencét már nem cipelném mert hát fel lehetne ismerni a Nagymedvéről hogy ez csöves...
hangfal csak házi van most egyenlöre azokat még nem tudom hogy mit vinnék.

Szia!
Igaz, de sokkal drágább, bonyolultabb, és veszélyesebb. Az elektroncsőnek kb. 200V kell. Készíteni kell kimenőtrafót, ami megint csak emeli az árat. Úgyhogy szerintem jobb a tranzisztoros neked. Egyszerű földi halandó szerintem nem hallja meg a különbséget.
Üdv! Balázs

Egy csöves nem bonyolultabb mint egy félvezetős erősítő egyáltalán csak mások a szabályok amire figyelni kell , az első a nagyfeszültség és már egy 100 W -os csövesnél több száz volt ami előfordulhat akár még 1000Volt is .
Ami az árat illeti az nem okvetlen kerülhet többe mint egy hasonszőrű félvezetős , igaz itt már a kimenő trafók és a hálózati trafók már húzósak lehetnek .

Ez azért némi félrevezetés mert különbözőségeket mindig lehet felfedezni még két félvezetős közt is de egy normálisan megépített , felépített csövesnél is lesz ám felfedezni való .
HA3GX:

Javaslom mielőtt döntesz hallgass meg egy szimpatikus csöves erősítőt és aztán meg egy számodra szimpatikus félvezetőst de akár lehetne őket tesztelni is hogy melyik az ami elnyerte a tetszésed ?

Egy kis eszmefuttatás a csöves erősítőkről:

Tények: 1) Az elektroncsövek karakterisztikája négyzetes, a tranzisztorok karakterisztikájával ellentétben.2) A kommersz csöves HF erősítők szinte kivétel nélkül kimenőtrafóval rendelkeznek, 3) A csöves erősítő kapcsolások nagyon egyszerűre vannak tervezve, mivel a felhasználható csövek darabszáma véges, ezért egy csöves erősítő hangjában mind az egyes elektroncsövek, mind a kimenőtrafó jellege/karakterisztikája érvényesül, nincs sokezerszeres erősítés és visszacsatolás mint egy modern IC-s erősítőben. 4)
A 60-as 70-es években nagyon sok cuccban (TV, Rádió, stúdiók) dolgoztak csöves erősítők, melyek jellegzetes hangja 'beivódik' az emberekbe, akár gyerekkori élményként.


Én személy szerint ezt a 'jobb a csöves' dolgot egy teljesen szubjektív dolognak tartom. A csöves erősítők hangja szerintem egy olyan jelenség, ami valakinek kedves, valakinek pedig semmivel sem ad többet mint egy IC-s.


Egy jó csöves kapcsolásnál az erősítőnek nem feltétlenül van zaja, magának a csőnek pedig nincs termikus zaja (ellentétben a tranzisztorral)


Tények: 1) Csöves erősítőt nem szabad hangszóró csatlakoztatása nélkül bekapcsolni (átütött kimenőtrafó pótlása több ezer Ft). 2) A csövek idővel elhasználódnak (a katód emisszióképessége csökken) 3) A csövek törékenyek 4) Egy teljes csőgarnitúra pótlása egy kisebb erősítőbe is több ezer Ft 5) Egy csőves erősítő legalább kétszer annyi áramot fogyaszt mint egy ugyanakkora teljesítményű félvezetős 6) A csöves erősítőkben 100-500 volt anódfeszültség van jelen, kényelmetlenebb a javítása.

Rod Elliot (sound.westhost.com) ír egyik cikkében arról, ami szerinte a csöves hangzást előidézi: az erősítő kimeneti impedanciája. Egy félvezetős erősítő esetében ez nagyságrendekkel kisebb, mint a csöves végfokoknál. A nagyobb kimeneti impedancia miatt a kimenetre kötött hangsugárzó(rendszer) rezonanciái sokkal kevésbé vannak csillapítva, a hangszóróról mérve szép "hullámos" átvitelt mérhetünk. Általában a használt hangládáknak 100Hz alatt van egy rezonanciafrekvenciájuk, ami így szép kis mélykiemelést ad, megteremtve a "lágy hangzást". Elliot még arra is tett kísérletet, hogy egy hagyományos, félvezetős erősítőt olyan áramköri részletekkel egészített ki a hangszórócsatlakozás környékén, amivel mesterségesen állította elő a viszonylag nagy kimeneti impedanciát, ezzel közelítve a csöves hangzást. Én amit elolvastam a cikkeiben, azok alapján elég hihetőnek tartom a következtetéseit, nem csalódtam még az áramköreiben sem.

Persze nem a csöves erősítők ellen szólok, mostanában a nagyon kevés szabadidőmben én is ilyesmiket építgetek leginkább. Csak próbálok a racionális gondolkodásnál megmaradni, és nem beleképzelni a dologba a misztikumot. A csöves erősítők nagyszerűségét én pont abban látom, hogy a lehető legegyszerűbb felépítéssel, legkevesebb alkatrészen keresztül meg lehet szólaltatni a hangot. Ha úgy vesszük, egy átlagos műsorforrástól a hangszóróig összesen egy triódán és egy pentódán (meg persze a kimenőtrafón és pár csatolókondin) keresztül már a hangszóróban is van a jel. Félvezetős, főleg IC-s megoldásoknál jóformán nagyságrendi különbség van a jel útjába kerülő alkatrészek számában.

Tavaly építettem egy sztereo, oldalanként 2xEL84-et (PP) és egy ECC808-at tartalmazó végfokot, aminek nagyon tetszett a hangja, el is vittem a papámhoz, aki azóta is azt szereti hallgatni. Az elmúlt időkben kísérleteztem 2xPCL85 (PP) erősítővel, szerintem ez sem rossz, legutóbb megépítettem hozzá egy 2x6N2P-vel felépített gitárelőfokozatot, azóta hangszererősítőnek használjuk a fiammal. Most készül egy sztereo, PCL86 (SE) végfok, ebben Pacsirta kimenők lesznek, a korábbi erősítőimben 14VA-es, 2x115/2x6V-os hálózati trafók szerepeltek kimenőként, véleményem szerint meglepően jól. Igaz, minden végfokba került egy enyhe negatív visszacsatolás is, de tényleg csak egész kis mértékű. Az erősítőket soha nem méregettem, hanem hallgattam őket. Általában elég kritikus szoktam lenni a hangzással kapcsolatban, a papám meg főleg (ő sokat foglalkozott komolyzenével, abszolút hallása van, és őt is bosszantja, ha valami nem úgy szól, ahogy szerinte kellene), de ezeket a cuccokat tényleg szívesen hallgatjuk. Nemrég próbapanelen összedobtam neki az egyik Audiofil varázs-ban megjelent, passzív hálózatos, jFET-bipoláris fokozatokra épülő RIAA korrektort, azt az EL84(PP)-re kötve áradozott, hogy mennyire jól szólnak a régi lemezei is. A tiszta hangzás, az előadás tere teljesen elragadta.

Ez olyan megállapítás, mint minden egyéb más, nem tévedhetetlen. Ha ilyen egyszerű volna a dolog, akkor már rég nem kéne használni elektroncsövet.
Piret Endre is megállapította (10 évekkel ezelőtt), hogy a félvezetős erősítők gyenge pontja a bemeneti differenciálerősítő (a nyugalmi áram nem befolyásolja a hangzást---> Akkor minek A osztályú JLH?). Ennek ellenére számos erősítő készül a mai napig így. A Sanyo megállapította, hogy csakis nagyszámú félvezető lapkából lehet igazi párokat válogatni, és ezt egybe tokozni (STK), valamint a kimeneten csak azonos struktúrájú tranyók jók. Ehhez képest tele vannak a rajzok szimmetrikus végfokozatokkal. A Technics, is előállt elméletekkel, és más nagy cégek is (ahol azért volt bőven pénz a fejlesztésekre), és - tulajdonképpen a maguk módján - mindnek igazuk volt. Kérdem én: Az OTL-eket miért nem szeretik? Annak elég nagy lehet pedig a kimenő ellenállása. Egyesek viszont azt mondják: Nem az erősítőnek kell javítani (csillapítani) a hangdobozok hibáit, hanem azt eleve jóra kell csinálni. Ki az, aki megtalálta a bölcsek kövét?

Nem állítottam, hogy csak ez lehet benne a "csöves hangzásban". De amit leírt, azzal egyet tudok érteni, és el tudom fogadni. Biztos, hogy nagyon sok dologban igaza van, vagy fogalmazzunk úgy, hogy legalábbis sok igazsága van a megállapításainak. Ezek mellett írtam azt, hogy nekem az a véleményem, hogy a bonyolultság egyáltalán nem biztos, hogy a jó minőség záloga, inkább érzem úgy, hogy a lehető legegyszerűbb megoldásokra kell törekedni. A csöves világban ez még megvolt, utána "elszabadult a pokol".

Pár hónapja a fiam előkotort egy kb. 20 éve porosodó Hiraga panelt, ami akkor azért nem lett befejezve, mert nem volt hozzá megfelelő tápegységem és pénzem sem arra, hogy vegyek trafót hozzá. Mivel nagyon izgatta a dolog, összeépítettük, beüzemeltük (végfokonként kb. A4 méretű hűtőborda...). Azóta nem szívesen hallgatja a (szintén vagy 20 éve készült, bár mostanában kicsit felkozmetikázott - bemenetválasztás és hasonlók) Quad405-öst. Pedig a maga idejében a Quad is egy igen jó hangú erősítő volt, ha döngetni kell a szomszédoknak, akkor még most is ott van a szeren. A Hiraga meg egy végtelenül leegyszerűsített cucc, és mégis jobb hallgatni.

Piret Endre szerintem nagyon jókat szokott írni, azt hiszem, az ő elképzelései alapján született anno az a komplementer-szimmetrikus tranzisztoros végerősítő, ami talán a Rádiótechnikában jelent meg, és a papámnál egy ideig működött is egy megépített példánya. Elég tisztességes hangja volt.

Nem utolsósorban egyébként a nosztalgia, a régi dolgok iránti tisztelet és csodálat is benne van abban, hogy mostanában csöves cuccokkal barkácsolok. Abban tényleg van valami "csodaszerű", hogy ha az ember nagyon nekidurálja magát, akkor még talán a sufniban is össze tud rakni egy működőképes elektroncsövet, amit aztán fel is lehet kapcsolásokban használni.

Sőt, ez éppen olyan kis szelete lehet, mint a félvezetősöknél Sipos által megemlített termikus torzítás. Van (volt) a fórumon igen jó gyakorlati! szakember is, aki megpróbálta ezt a csöves/félvezetős vitát hasonló indoklással "megoldani". Sajnos, arra nem igazán magyarázat, miért van a csövesnek részletgazdagabb hangja, miért van az, hogy a félvezetősön jól ismert lemez tele van meglepetésekkel, ha azt csövesen hallgatom meg. A kimenő ellenállással nehezen lehet a csöves terét megmagyarázni. Én azt gondolom, igen sok tényező hat egyszerre, köztük az általad említettek is.
Másik (volt) fórumtársunk egészen odáig merészkedett, hogy leírta: Az igazán jó erősítő nem szól jól. No, ezzel elszabadult a pokol! Csak olvass vissza.

Hogy beleszóljak én is, a véleményem szerint a "jól szól" kategória sokminden hatás együttese. Szerintem alapvetően a statikus, és dinamikus amplitúdó, és fázis torzítások határozzák meg. Mindkét erősítőfajtánál más torzítás fajták dominálnak. Egy csöves erősítőnél a dinamikus torzítás nem meghatározó, míg egy félvezetősnél igen. De mindkettőből építhető minden szempontból megfelelő átvitelű erősítő. A rendszer leggyengébb eleme úgyis a ki-, és bemeneten levő elektromechanikus átalakítók.
Ha csak magát az erősítőt nézzük (ráadásul itt a fórumon csak többnyire a végfokozat van terítéken) szerintem, mint minden átvitel technikával foglalkozónak az a feladat, hogy az egyes fokozatok (és azokban felhasznált elemek) a lehető legkevesebb idegen, az élő anyagban nem szereplő dolgot tegyen hozzá. Ezt még mindíg kedvünk szerint alakíthatjuk, de ha már belekerült, kivenni nemigen lehet. (mint a levesbe a sót) Persze ezen belül megvan mindenkinek a saját lova, különböző okok miatt, és a "minőség" (ami azért elég szubjektív dolog) hajszolásának vannak határai, mikor már nincs sok értelme a finomításnak. Pl. kondenzátorok, ellenállások, drótok stb. hangjai.
Rádiós múltamban jöttem rá pl. arra, hogy az abszolút hallással rendelkező zenészek, (különösen komolyzenét interpretálók) nem hallják, az átvitel, a felvétel hibáit. Ennek oka szerintem az, hogy ismerik a zeneművet, és ha meghallják, akkor már az a fejükben szól, és nem azt hallják, ami a fülükön bemegy. Egy hangmérnöknél más a helyzet, ha hall egy hibát, már lelki szemei előtt megjelenik a fokozat kapcsolási rajza, hogy mi a bánat lehet ez.

Sziasztok! Olvasgattam itt a fórumon, hogy milyen népszerűek mostanában az elektroncsöveket is tartalmazó hibrid erősítők. Gondoltam is magamban: Mi ez? Fából vaskarika? Valami új divathullám?
Én annak idején az elektroncsöves korszakban nem találkoztam az akkori csúcstechnikával, az, amikkel találkoztam, AM rádiók, Mambó magnó, és az akkori fekete fehér televíziók által szolgáltatott minőségtől nem voltam nagyon elragadtatva. Mostanában viszont volt szerencsém összerakni egy ilyen rádióépítő készletet:Bővebben: Link Franzis elektroncsöves retro FM vevő. Az, aki vette karácsonyra a fiának, úgy gondolta, nekem inkább vannak megfelelő szerszámaim, és tapasztalatom az összeszereléshez.
A kit tartalmaz egy valóban kitűnő I C-s FM vevőt, valamint a hangfrekvenciás előerősítőben egy ki-be kapcsolható elektroncsöves fokozatot. Az egész átviteli láncban levő egyetlen elektroncső valóban igazi csöves hangzást ad egy készüléknek? Ráadásul csak 6 volt anódfeszültségről, és emiatt rácsáramos üzemmódban? A kis készülék forgalmazói elég diplomatikusan fogalmaznak, valószínű, mert ma már senki sem állítja, hogy az elektroncsöves erősítő kevesebbet torzít, mint egy jól megtervezett félvezetős erősítő, sőt. Inkább a speciális torzításra fogják a különleges hangzást: Végezetül felteszem a kis készülék kapcsolási rajzát is. Találtam odahaza a fiókban egy véletlenül megmaradt elektroncsövet is, és beépítettem az én rádiómba tesztelni. Szerintem elektroncsöves állásban erősebb lesz a jelenlét, dinamikusabbnak erőteljesebbnek tűnnek a szólók, amíg tisztán félvezetős állásban a basszus elfedi a dobot. Ahogy valaki itt a fórumban leírta: neki a félvezetős erősítő hangja túlságosan "steril". Én nem tudom, csak próbálgatom megfejteni ennek a mostanában felébredt nagy nosztalgiahullámnak a titkát.

Szerintem már a mondandód elején megfejtetted.

Nem szabad elfelejteni, hogy a felvétel minősége, az alkalmazott technika eleve eldönt dolgokat. A bakelit lemezeken kényszerűségből ( hogy ráférjen 40 perc hanganyag) a dinamikát össze kellett nyomni 45-50dB-re. Azután a hangszedőknek iszonyatos több 10%-nyi intermodulációs torzítása van 5kHz felett,( hallgasd meg "ssssz" hangok). Természetes, hogy ezek a felvételek bántóan rosszul szólnak korszerű félvezetős eszközökön. A csövesek több százalékos 2. harmonikus torzítása nagyon kellemes hangzást ad, bárki kipróbálhatja, ha például egy wav zenei fájl-t átfuttat a Tina szimulátorán ( ezt már évekkel ezelőtt bemutattam ezen a fórumon, hogyan lehet megcsinálni)

Ezzel szemben egy korszerű 24 bit-es jól elkészített felvétel egyszerűen nevetségessé válik egy csöves erősítőn.

A legnagyobb hiba azonban a hangszórók generátor üzemű működéséből ered, amit csak részben orvosol a kis kimeneti impedancia, Elliot tehát ebben is téved, mint sok mindenben. A nagy hurokerősítés egyben azt is jelenti, hogy a hangszóró generátor üzeme során keletkező árammal ellentétes polaritású áram folyik ilyenkor, így tud a kimeneti feszültség a vezérléssel arányos maradni. A kimenő transzformátoros, kis hurokerősítésű csöves erősítők ilyet nem csinálnak, így a hangszóró hangszerként funkcionál és funkcionált anno a stúdióban, ahol készre keverték a hangzást. Természetes tehát, hogy az a bakelit "jobban szól" csöves erősítővel, amit csöves erősítővel kevertek, monitoroztak.

Nemsokára közzéteszek egy kapcsolást, ami félvezetős, visszacsatolt, ám a hangszóró generátorüzemű működése során létrejött áramokra egyáltalán nem reagál. Azaz az erősítő felől nézve feszültség generátoros, ám a hangszóró felől nézve áramgenerátornak látszik.
Én már egy ideje hallgatom és mondhatom ez a legjelentősebb dolog azok közül, amit valaha publikáltam.

A kapcsolás egyben triviális választ ad arra is, hogy miért van a kábeleknek saját hangja, amit viszont méréssel nem tudunk indikálni.

Highand, a magam részéről nagyon kíváncsi vagyok a kapcsolásra, amit említettél!

Sziasztok,

Elektroncsöves fejhallgató erősítőt szeretnék építeni, viszont nem ismerem az említett csövek típusait és képességeit, így nem tudom eldönteni milyen kapcsolást válasszam:
Bővebben: Link Rajz Vagy Bővebben: Link
Melyiket ajánlanátok?
Nagyon köszönöm előre is!

Jó napot.
A CIROKL megépítette mind a kettőt ő tud a leghamarabb válaszolni én még csak a 2-ikat építettem meg elsőre működött de a félvezetőket hűteni kell, és csak 32 ohmos a fülesem ahoz nagyon jó de nem tudtam még kipróbálni nagyobb ellenállásúval.
Viszont a fogyasztása kicsi a két oldal kb 0,5 ampert eszik .

Üdv: A nagy kérdés mekkora ohm -os a fejhallgatód ?

Nem vagyok nagy szakértő eddig még csak IC hangját hallottam ezért nem tudok mihez viszonyítani

Egy ellenállást mindíg bármilyen irányban be lehet ültetni, jelöléstől fügetlenül.

Csak a csöves végnek van szép hangja?
A régi rosszabb csövekre meg már senki nem emlékszik, hogy bizony akkor is volt némelynek borzalmas hangja, sőt, gyakrabban kerültek elő alacsony minőségű csövek, mint amit egyáltalán használni lehetett zenére, inkább elment fűtés kiegészítésnek.
A fullos cső valóban, aláírom patent tud lenni, viszont drága is! Ugyan annyi pénzért elhiheted, hogy van fullos IC-s, ami nem fűt, akkorát alacsonyabb helyen is elfér, könnyebb. Egy cső, mindenképp jobb, mint a tranyós, integrált IC, pwm, stb hát.... szerintem inkább már-már túlzott belemagyarázás van mögötte.
Például egy mai korszerű autóba tesznek olyan zenét gyárilag, ami IC-s, hogy egész jó hangja van. Nekem sima mezei JVC van, nem valami csúcs, de kristály tisztán szól, egyáltalán nem fárasztó. Akkor milyen lehet egy Bang n' O, vagy HarmanK hifivel felszerelt kocsiba hallgatni zenét? Biztos nem unod meg ha 3-4 órát kell autókázni, és tessék. IC-sek.

Üdv. Nem biztos, hogy egy ellenállás csere javulást eredményez. Egy alacsonyabb zajú tranzisztoros fokozat sokszor a kapcsolástchnikában fejlettebb, mint a jobb minőségű alkatrészekben. Egy 60-as évek beli bázisosztó pld. úgy festett, hogy a bázisról egy ellenállás a + tápig, egy meg a gnd-re. Ma már a +táp és a gnd közé egy feszültségosztó, közös pont a föld felé hidegítve és ez a hidegített pont és a bázis közé egy ellenállás. Gondolom sokaknak ismerős ez a kapcsolástechnika. Egy ellenállás zaja nagy mértékben függ a rajta átfolyó áramtól. Belátható, hogy az újabb bázisosztó ezért lesz kisebb zajú. Természetesen nem árt a rendszernek egy teljes generál. Az elkók cseréjén kívül nálam a panelek lemosása hozta a legnagyobb javulást. Hosszú évek alatt a levegőben szálló por, ami mindenféle vezetőképes anyagokat tartalmaz, szépen rárakódik az áramkörre. Hangfrekis fokozatokban zajt, Negyfeszültségű rendszereken átütést generál. Ha lehet, akkor izopropil alkohollal pumpás spriccnivel. Nem titkolom, hogy mostam már vízben is áramkört. Ekkor viszont nem lehet rajta olyan alkatrész, amibe belekerülhet a víz.

Valóban sok a belemagyarázás, szerintem is és sok a pénzlehúzás is benne. Az aranyozott hangszórókábel stb. Alacsony minőségű csö? "régi rosszabb csövek" Nem tudom, ha katonai és ipari célra megfeleltek... Egy 30-as években használt Western Electric 300B pár több mint másfél millió ft.
"Nem fűt..." Szerinted egy Hifist érdekel a gazdasági szempont? Nem, ahogy egy izomautóst sem érdekel a fogyasztás, csak a teljesítmény. "alacsonyabb helyen" elfér "könnyebb" nem szempont. Általában a csöveket még nem is helytakarékosan helyezik el, hanem az erősítőn kívül állítva, minél nagyobb búrájúakat, mert szépek. Könnyebb, szintén nem szempont, hisz nem emelgetünk egy erősítőt, ahogy egy TV-t sem. Összességében, azonban azt kell mondjam: a mai zenékhez még az IC-s erősítő is túl jó. A mai korszerű autóban pedig hallod a tilos lámpánál ahogy átjön: buff...buff...buff.
Ha kicsit figyeled a trendeket, a gyárak mindig megmagyarázzák mi a jó, az emberek meg elhiszik. Egy biztos, ha odafigyelsz, láthatod, hogy szerintük, minden ami jó egyúttal kevesebb anyagot igényel. Nem fura? A hangszórók membránja már lassan csak akkora mint a mágnes de fél méteres kilengése van. A membrán szivacsperemes és kiporlad, míg a korszerűtlen gumi vagy papírmembrán nem. A mélysugárzóból elég egy is, ( a régi hifikkel szemben) hisz nem irányított a mély hang, a magasak öklömnyiek és több száz wattosak?? A lapos tv "könnyebb" (mert mindig emelgetjük) és korszerűbb és hogy sem fehérje nincs jó, sem feketéje, valamint oldalról nem látni jól a képcsövessel szemben, de ez kit érdekel? Ez a jobb mert könnyű és mert negyed annyi anyag van benne. Az élettartamról meg jobb ha nem beszélünk.

Így van. Nem csak az aktív elem mibenléte határozza meg a minőséget, hanem a kapcsolástechnika. Például ha cső, akkor valószínűleg erős "A" jellegű beállítás. Alacsony intermodulációs torzítás, meg kis globális negatív visszacsatolás. Trafós kimenet, ami valljuk be nem megy le 5 hercre teljes kivezérlésen. Máris megoldódott a hangszóró membránjának kíméletes meghajtása. Egy megfelelő effektprocesszor egy kiválló pwm végfokkal is tudhatjaja ezt. Ja, és tizedannyira sem pörög az alukorong a villanyóraszekrényben. Mondom ezt annak ellenére, hogy d- osztályról váltottam ab-re és most izzítom a visszacsatolatlan triódás jellegű powerjfetes végemet (2x5W) Mondjuk az én pwm-em nem icepower, hanem egy olcsó tda7498.