A 8 lábas cikket évekkel ezelőtt olvastam, és utána kerestem még leírást a részleges feltöltéstől létrejövő memóriaeffektusról, de nem találtam semmit. Olvasnék róla, ha tudsz esetleg linket csatolni, azt megköszönném. Nekem is van recykom, az oldalára azt írták, hogy C/10-el töltve 16 óra kell a teljes töltöttséghez. Ha a fali töltődnek megfelelő az árama, akkor néhanapján regeneráló töltésnek az pont jó lesz. Lehetne több garnitúrányi akkud is, és akkor ami éppen benne van, azt le lehet teljesen meríteni. A recyko pont azért jó, mert pici az önkisülése, akár egy év múlva is használhatod. Ez a típus emiatt nem is igényli a csepptöltést. Sima akku 3 hónap alatt önmagában lemerül.
Ezt a cikket is ajánlom: Nyomógombból be-ki kapcsoló. (Kikapcsolt állapotban, 0mA fogyasztással.) A címe beszédes, és ha úgy adódik step-up vagy step down is köthető mögé.
Ha az akkupakk pozitív sarkáról egy diódán keresztül kap tápot az AVR és az 5V-os stabkockáról is egy diódán keresztül kapja a tápot, akkor nem kell külön kezelni az átkapcsolást és a tápellátás is folyamatos marad. A teljesen feltöltött akkupakk túllépheti az 5.5V-ot pár tized Volttal, ezen is segít ez a dióda (ami schottky is lehet). Ha a stabkockának 7805-öt használsz, vagy valami hasonló fixet, akkor a GND lábát szintén diódán keresztül kötve a földre pont annyival növelheted a feszültségét, amennyivel a kimenetére kötött dióda csökkenti azt.
Szó szerint pakkot csinálsz az akkukból, vagy elemtartó lesz a készülékben? Utóbbi esetén még hálózati táplálást sem feltétlenül kell beépítened, hanem valamilyen gyári töltő intézheti a töltést. Persze nem a barkácsolásról akarlak lebeszélni, de egy külső akku töltő máshoz is jó.

Köszönöm, időközben én is hasonlókat kezdtem tervezni. A "nyomógombból be-ki" funkciót ebben a formában nem lehet megcsinálni, mivel egyes esetekben üzem közben is szükség lesz a nyomógomb érzékelésére (úgy, hogy véletlenül se kapcsolja ki). Ezt a funkciót az "AVR-es alkatrészteszter" tökéletesen reprezentálja.
A készülékben elemtartó lesz, de a felhasználás jellege miatt nem lesz lehetőség napi szinten csereberére. Túl kényelmetlen lenne, ezért döntöttem a belső töltőáramkör mellett.

Kicsit átgondolva a tervet, úgy látom hogy 2 darab ReCyko is megteszi, ami után 5V-ra step-up konvertert teszek be. Ezzel megoldódik az áramkör stabil tápellátása (az RFID 5V-ot kér). A step-up elé tenném az áteresztő PNP tranzisztort. A negatív táp(GND) mindenhol közös, így mindig mérni lehet a cellafeszültséget is. A töltőáramkör bemenete egy 5V-os dugasztáp, utána dióda. Ezáltal mindig 5V-nál kevesebb lesz a töltőfeszültség (2 cellára), másrészt megoldhatóvá válik hogy a töltő csatlakoztatása automatikusan bekapcsolja (és bekapcsolva tartsa) az áramkört. A töltés befejeztével a mikrokontroller behúz egy relét, amivel megszakítja az akkuk pozitív (vagy negatív, mindegy) ágát, kiküszöbölve a túltöltést vagy a merítést. Ebben a módban csak a töltőről kap tápellátást az áramkör, kihúzása után kikapcsol. Ez lenne az elmélet. Később kapcsolási rajzot is készítek hogy érthető legyen, mit akarok.

Ahogy ígértem, íme az elképzelésem. (lásd: kapcsolási rajz.) Elöljáróban annyit, hogy a cél a töltés burkolaton belüli biztonságos megoldása, nem az akksik 10-20 éves élettartama. A kérdésem továbbra is az, hogy a kapcsolás szerintetek mennyire korrekt az akku szempontjából?

Az áramellátás lelke a T3 áteresztőtranzisztor. Ha ez vezet, az egész áramkör tápellátást kap a step-up konverteren keresztül. Ez háromféle módon történhet: nyomógomb lenyomás, töltő csatlakoztatás, és a mikrovezérlő(CPU) is képes fenntartani T3 vezető állapotát a "HOLD_ON" kimenettel (T5 tranzisztoron át). A diódás kapcsolással (D4) a nyomógomb áram alá helyezi az áramkört. Bekapcsolt állaptoban a mikrovezérlő figyeli a nyomógombot (BUTTON_SENSE), így ismételt lenyomás után ki tudja kapcsolni a HOLD_ON elengedésével.

A töltő (stabil 5V) csatlakoztatásakor a T2-n keresztül történik a bekapcsolás, és a mikrovezérlő bármely állapotban képes ezt érzékelni a "CHARGER"SENSE" bemeneten. A D1 Schottky-dióda azért kell, hogy a töltő csatlakoztatása a töltőfeszültség meglétével érzékelhető legyen, és az áramkör kényszerítve legyen a folyamatos bekapcsolásra. Az sem utolsó, hogy egy esetleges áramszünet esetén nem meríti le a töltő az akkukat.

A töltés R2 (10R) előtétellenálláson keresztül történik, azaz a töltőáram az akkupakk kapocsfeszültségétől függ. Ha a D1 stabilan 0.4V-ot ejt, akkor cellafeszültségtől (2x 1.1-1.5V) függően 160-240mA töltőáram folyik. A töltőáram persze ennél valamivel kisebb, mert a step-up konverter és a CPU is ebből vesz fel. Az RFID részt ilyenkor lekapcsolja a CPU.

Néha szükség lesz "gyors" töltésre is. A funkciót töltés közben a be/kikapcsolásra szolgáló nyomógomb lenyomásával lehet aktiválni. Ekkor a mikrovezérlő a "BOOST" kimeneten keresztül bekapcsolja R17 segéd-töltőellenállást, így kb. 3-szoros töltőáram lesz. Ezt az állapotot egy előre beállított kapocsfeszültség eléréséig (ADC bemeneten mérhető), de legfeljebb fél óráig engedi a mikrovezérlő, utána lekapcsol és visszaáll "normál" töltőáramra. A gyorstöltésnek nem az a célja hogy nagyon gyorsan 100%-ra feltöltse az akksikat, hanem az, hogy a lemerült cuccost működőképessé tegye a következő 1-2 órára.

A töltés befejezése egy megadott kapocsfeszültség elérése (2x1.5V) vagy 12-16 óra tötésidő után (ha volt gyorstöltés, annyival kevesebb) történik. Ne feledjük, ilyenor a töltő még csatlakoztatva van, T3 vezet! A mikrovezérlő a "DISCONNECT" vezérlőkimeneten keresztül behúzza a K2 relét. Ez megszakítja az akkupakk kapcsolatát, így se töltődni, se lemerülni nem tud. Az áramkör kizárólag a töltőről működik. Ha ilyenkor lehúzom a töltőt, a mikrovezérlő tápellátása megszűnik és a relé is visszakapcsol.

A relé alkalmas arra is, hogy túl alacsony cellafeszültség esetén a mikrovezérlő megszakítsa a töltést, elkerülendő a túl nagy töltőáramot. Ez arra is jó hogy a mélykisülésben lévő, de még feltámasztható akksikat szakaszosan töltse.

Az ADC (kapocsfeszültség-mérés) normál üzemben alkalmas lehet a töltöttségi állapot mérésére. Ezt bekapcsoláskor mindig megcsinálja a CPU, és a bekapcsológomb nyomva tartásának idejére a LED-eken keresztül ki is jelzi (piros-sárga-zöld). Ha menet közben 2x 1.1V alá menne a kapocsfeszültség, kikapcsol. Illetve 10-15 percen belül automatikusan kikapcsol.

Ezt még át kell rágnom, de pár apróságot már észrevettem, ami lehet, hogy zűrt okozhat.
Az egyik, hogy szerintem T7 bázisáramát nem korlátozza semmi, ezért az, és vele együtt T8 könnyen megfőhet. Illetve T8 bázisánál 5V-os táppal számolva R21, R19 osztó értékei alapján 0.45V lehet a max bázis feszültség ami emiatt talán ki sem nyit. Gondolom az lenne a cél, hogy kapcsoló módban teljesen kinyitnád, és nem az áramerősítési tényezőjére számítva pont belőve Ic-t védenéd T7-et. (Hőmérséklet függés, alkatrész szórás tuti elviszi a tervezettől.)
A másik amit észrevettem, hogy a step up feléledési ideje alatt az uC ADC bemenetére hamarabb kerül feszültség, mint a tápjára. Ok, hogy ellenálláson keresztül, meg van benne dióda háló, de azért nem elegáns.

Köszönöm, mind jogos. Kicsit siettem vele, de remélem, a mondanivaló azért átment.

Hát összeütöttem egy vázlatot, ahogy én csinálnám. Csak pontokba szedve írok, hogy ne legyen regény. Az ellenállás értékeket csak saccográffal számoltam. A félvezetők típusát ne nézd, csak a jellegét: NPN, PNP, schottky stb.
Nincs benne relé. Az átkapcsolás az adapter és az akku között szünetmentes, nincsenek visszafele folyó áramok (remélem).
AVR I/O out - T5 - T4: Töltő rész ki/be kapcsolása.
T1, T2, R1, R2, R3 áramgenerátor, amit T6 R1 rövidre zárásával két áramérték között kapcsolhat.
AVR I/O out - T7 - T6 töltési áramok közötti váltás.
Itöltő= 0.6V/(R1+R2), vagy 0.6V/R2. Kb 190mA / 600mA. T1 hőmérséklet függése a pontos értékbe beleszól, de az akkuk és az adapter feszültségére jóval kevésbé érzékeny.
T2, T4 bírjanak 1A-t és kerüljenek hűtőbordára. R1, R2 1W-os ellenállások, az áramot vezető schottky-k is 1A-t bírjanak.
R12, D4, D5 az akku feszültségének mérésében segítenek. Mérés idejére R12 tetejére az I/O port kb 5V-ot kapcsol, hogy pici árammal előfeszítse D4-et, D5-öt. D4 védi az akkut, hogy erre ne szivároghasson el áram. Az ADC bemenetet is védi az akku feszültségtől, ha az AVR nem kap tápot. R13, R14 védi az uC-t a programban elkövetett hibák hatásától. Pl. I/O kimenetnek állítva korlátozódik a max áram. Az ADC mérések pontosságát nem rontják. Az ADC az akkuk feszültségéhez D4 és D5 nyitófeszültségét is hozzáméri, amit aztán le kell vonni. D4, D5 egyforma. Legjobb egy dupla dióda, mert akkor hő csatoltak is. D5-ön eső feszültség megmondja D4 feszültségét is, így az akku feszültsége elég pontosan meghatározható, a diódák áram/feszültség illetve hőmérséklet/feszültség függősége kiejthető. A step-up helyett egy tl431 adhatna stabilabb referenciát az ADC-nek. Ha egy port hajtja és nem a táp, akkor csak a mérés idejére kell bekapcsolni. Az a port is hajthatja, ami R12,D4,D5-öt.
Nem rajzoltam, de akár az akkuk hőmérsékletét is figyelheted töltés közben.
Nem teljes, csak akku/töltő kezelésre koncentráltam, ha tetszik, akkor kombináld a te rajzoddal. Remélem nem bénáztam el benne semmit.

Hello! Ha nem haragszol, kicsit egyszerűsítettem a dolgot.

Szia! Dehogy haragszom, köszönöm, hogy átnézted! A jobb alsó sarokban az R10-en a 10k-ból a "k" úgy látom véletlenül leradírozódott.

Persze, a Paint-al faragtam át, ami nem egyszerű mutatvány..

Hát nem, az egyszer biztos.

Köszönöm, ma sok érdekes dolgot tanultam, az ADC-s rész az ikerdiódával (pl. BAS40-04)
egész pofás, még akkor is ha egy tokban sem feltétlenül van két tökegyforma dióda.
Külön pontot érdemel, hogy a töltőáramba nem szól bele a mikrokontrolleres rész saját fogyasztása,
még akkor is ha töltő üzemmódban lekapcsolok minden flancot (RFID vevő, LED-ek, hangszóró).
Azt nagyon szeretném elkerülni, hogy akku üzemben diódán keresztül (D3) vegyük ki az áramot.
Egy Schottky-n eső kb. 0.4V már összemérhető a 2.4V-os telepfeszültséggel, ami rontja
a hatásfokot, és a rendelkezésre álló kapacitás csökkenéséhez vezet.
Ez a megoldás csak abból a szempontból előnyös, hogy a töltés lekapcsolásakor megmarad
a mikrovezérlő tápellátása, és a töltő lehúzásakor beavatkozás nélkül, hardveresen áll át akkura.
A relés megoldás ezt csak szoftveresen tudná, azaz a pufferkondiban kell annyi töltésnek lennie, hogy a töltő lehúzásának érzékelése után legyen idő a relé átkapcsolására(5-20ms).
A relé nekem se tetszik, de biztosítható vele a töltés megszakítása és egyébként sincs
jelenleg szükség arra, hogy behúzott relé mellett azonnal visszaálljon az áramkör akkumulátoros táplálásra. Egy kicsit én is törekszem a relé kiváltására, de nem ez az elsődleges cél.

Például a töltőről jövő áramnak sem kell feltétlenül a főkapcsolón keresztül táplálnia a CPU-t,
mivel az alapelv szerint a töltő csatlakoztatásakor mindig be van kapcsolva.

A kettős diódáknál egy előzetes méréssel kideríthető, hogy a két dióda hogyan viselkedik és ezt egy táblázatban a program figyelembe veheti, ha olyan jelentős az eltérés. Legjobb lenne egy analóg kapcsoló az akku és az uC mérő bemenete közé, de annak is ugyan az a nyűgje, mint az uC-nak, hogy ha nem kap tápot, akkor más lábára sem mehet feszültség, illetve a tápján kívül eső feszültségeket sem tolerálja a többi lábán. Van optóval vezérelt polaritás független FET is, az pont jó lenne, de a "szokványos" magyar boltokban ilyet csodát nem kapni.
Azzal számoltam, hogy a készülék konnektor közelében működik, nem kint a pusztában, így a dióda (d3) vesztessége miatti üzemidő csökkenés nem annyira gond. Valami marha nagy áramú dióda használatával akár lejjebb is mehet a nyitó feszültség az itteni áramok mellett. (Van olyan régi bontott diódám, amire a műszer diódamérője 99mV-ot mutatott. )
A saját vázlatodban a relé az akkut teljes egészében lekapcsolja. Átkapcsolható is lehetne, hogy vagy ő táplál, vagy őt tölti a töltő. Így akkor nem kell dióda. A töltő áramkör működését pedig már félvezető is kapcsolhatja ki/be, ahogy a fenti kapcsolásokban mutattuk. A relé csak az adapterről meghajtva lenne behúzva (akkor akár uC nélkül is).

Sajnos kétmorzés relé már nem férne bele a dobozba, de még így is szoros lesz egy kicsit.
A rajzodból azt látom, hogy az eredetileg elgondolt alapelv lényegében helyes; azaz töltés,
akkuüzem, kikapcsolt, illetve "nemtöltés" üzemmódokat kell tudnia egy töltőáramkörös gépezetnek.
A mikrovezérlő belső refereciáját(2.56V) terveztem használni, de mivel esélyes az ATMega8
helyett ATMega328 (vref=1.1V) használata, inkább feszültségreferenciát(pl. TL431) teszek be.
Sajnos nincs elég hely egy "rendes" áramgenerátoros cuccnak. A soros dióda elhagyása igényli
a relét és azt a megoldást, hogy a mikrokontroller beavatkozása nélkül "normál töltést" csinál
egy 10Ohm ellenálláson keresztül. Ezt a hátrányt ellensúlyozná a mikrokontroller általi
kapocsfeszültség-figyelés. Azaz, egy adott érték vagy időkorlát elérése esetén lekapcsol,
és jelzi a töltés befejezését. Túl alacsony kapocsfeszültség (==túl nagy töltőáram) esetén
pedig lehetővé teszi a töltőáram adagolását a relé ki-be kapcsolgatásával. Nem túl elegáns
és a relé sem tart örökké, de szerintem működik. Ahogy a gyorstöltés (==nagyobb áram) is,
ami szintén adagolható a BOOST funkció ki/be kapcsolásával. Persze az akkuk nem fogják szeretni.

Lehet, hogy már írtad, csak nem vettem észre, hogy nagyon kis helyen kell dolgoznod. Van ilyen pici relé és ide bőven elég a terhelhetősége is: FTR-B3GB003Z. Úgy terveztem az áramkört, hogy az általad leírt funkciókat megvalósítsa, csak a saját szájízem szerint, ezért a nagy hasonlóság. Az AVR belső referenciája elég pontatlan, 10-20% eltérés simán lehet a névlegestől, ezért mindenképp jobb külső referenciát használni. Azért a relét valahogy jobb lenne az áramszabályozásból kihagyni. Már most is smd-ben tervezed, mert ha nem, azzal még csinálhatsz helyet kicsit összetettebb áramkörnek. Egyébként összesen mekkora helyed van?

Alapból SMD minden, csak a pufferkondik, fojtótekercs(step-up), relé és a nagyobb áramot átengedő tranzisztorok furatosak. Kb. 50x100mm hely lehet. A doboz nagyobb, de kell hely az akksiknak és az RFID tekercsnek is. Utóbbi mágneses útjában jobb ha semmilyen vezető nincs. Az akksipakkot még talán rá lehet lapolni a NYÁK-ra, és a step-up konvertert is lehet hogy inkább előre gyártott modulként építem be. A dobozt csak jövő héten kapom meg. A lítiumos már nem is férne bele...

Még pár gondolat: Lítiumosból lapos, telefonba valót is lehet használni, és akkor nem csak ceruza akku formában lehet gondolkodni. Korrekt töltő, vagy töltő/merítő modul meg kis méretben olcsón kapható. Az adaptert fogadó csatlakozóban is lehet kapcsoló, ami az akkut úgy kapcsolja, hogy a töltőt megkerülve ne kapcsolódhasson az adapterre közvetlenül.

Persze, minden lehetséges. Lapos lítium bárhova átlapolható, de a célok közt van az is hogy a csere nem lehet problémás. Egy AA akksit venni és kicserélni még csavaros házban is egyszerűbb, mint egy lítiumosat azonos méretben.
Jórészt olyan aljzataim vannak amiben van kapcsoló, de ez számomra inkább hibalehetőséget rejt, mintsem egyszerűsítést az áramkörhöz.

Rendben, te tudod, csak ötletek voltak.

Köszönöm. A kérdéskör arra mindenképp jó volt, merre tudok elindulni egy későbbi projektnél, ahol a puszta működőképesség követelménye mellett más szempontok is érvényre jutnak.
Az "öntöltős+hordozható" cucc évek óta vesszőparipának számít nálam, és látom hogy még mindig nem olyan egyszerű hipp-hopp építeni valamit ami töltésügyileg a 10-15 évvel ezelőtti mobilokat utánozni képes. 3-4 éve egy barátom kért meg, tervezzek USB-kimenetes puffert biciklis agydinamóra. Abba is AA akksikat telepítettem, kapott hálózatos töltőt, meg mikrokontrollert a ki/be kapcsoláshoz.
Mondanom se kell, nem sokáig bírta egy töltéssel, a biciklis egész éjjel tekerhette volna, hogy egy sátorállításra elegendő fény legyen. Aztán megjelentek a lítiumos színesdobozok: kuka az egész...

Időközben elkészült, de a step-up részt kicsit benéztem: 3V alatt meg se mukkan (MC34063).
Minden, vele lábkompatíbilis (pl. NCP3063) IC szintén 3V-tól indul. A 3xAA elemes megoldás
is problémás, mert akkor az 5V-os töltő lesz kevés, a töltés végén nagyon kicsi töltőáram lenne.
Van a HESTore-ban is "rendes" 5-6-lábú step-up IC (0.3-0.65V min) minimális alkatrészigénnyel,
de inkább MT3608 IC-vel szerelt előregyártott modul lesz beépítve a mostani on-board helyére.
Ha ezzel méretcsökkenést érhetek el, azzal a lendülettel beleférhet az áramgenerátor is.

Az az MT jó lehet. Az adatlapja szerint 1.98V-nál lelövi magát, így az akkukat is pont megvédi a túlmerüléstől. Mondjuk a hatásfok görbéjét valamiért 3V alatt nem mutatják.

A "lelövés" miatt nem aggódom, mert ebben a rendszerben a mikrokontroller mérni tudja az akku kapocsfeszültségét. Persze így egy kicsit egyszerűbb lesz, mintha bekapcsolt állapotban folyamatosan rá kellene sasolni az akksikra. Illetve a BODLEVEL=4.3V beállításával a mikrokontroller hardveres RESET-et kap, ha a tápfesz a beállított feszültségérték alá megy, azaz a step-up konverter nem képes 5V-ot leadni.

Nálam egy ilyen bootloaderes AVR adott pár pofont az egyik akksimnak, ugyanis volt rajta bootloader (arduinos, hogy 2 vezetéken keresztül tudjam frissíteni), és minden reset után, amikor megugrott az akksifeszültség, elindult a bootloader, ami azonnal lerántotta a feszültséget, ezután jött ismét egy reset, és elindult az ördögi kör. Mivel a bodelevel csak egy szintet határoz meg hiszterézis nélkül, ezért valószínűleg te is ebbe a hibába bele fogsz futni még bootloader nélkül is.

Köszönöm, meglehet ez is. De itt annyi a különbség hogy a mikrokontroller tartja bekapcsolva
a főkapcsolót. Amint reset-el (mindegy hogy miért), a főkapcsolót is elengedi. Onnantól pedig
nincs mi megugorjon, mert a step-up konverter előtt van a főkapcsoló. Persze lehet hogy
a pufferből még ki tud annyit szedni hogy a reset-ben lévő AVR-t "visszahozza". Épp ezért
teszek be a programba egy kis késleltetést hogy ne lépjen rá egyből a főkapcsolóra.
A program indulásakor amúgy is az lesz az első, hogy megpróbálja felderíteni mi a bekapcsolás oka,
ha nem nyomógomb vagy a töltő csatlakoztatása akkor szintén nem nyúl hozzá a főkapcsolóhoz.
Például amikor a programozóról kapja a tápot. Ilyenkor néhány 100ms után csinál egy reset-et
a watchdog segítségével, és indul az egész elölről. Ha eközben benyomom a be/kikapcsoló gombot,
elindul a cucc is. Most épp így tesztelgetem az alapfunkciót (RFID tanítás, olvasás, stb.).
Ha ez kész, akkor megpróbálom 3xAA akksival, mert abból már képes 5V-ot varázsolni...

Sziasztok! Segítségeteket kérném az itthoni vezeték nélküli pir szenzorok szünetmentesítésében. Szóval a szenzorok 9v-os elemről működnek ami nem volt gazdaságos ,így 9v-os tölthető elemre cseréltem őket. Kábelezés megtörtént a szenzorok egy pontra kivezetése töltés céljábó . Ehhez kellene egy kapcsolást ami töltené a 4 db pir szenzorban az akkut túltöltés védelemmel . Vagy pedig az is megfelelne ha a szenzorok 9v-os hálózatról működnének , áramszünet esetén pedig akkura váltana át. Köszönöm előre is

A legegyszerűbb eset az lenne, ha a hálózati feszültségről működő tápegység feszültsége magasabb mint az elem (akku) feszültsége. Ilyenkor egy-egy diódán keresztül mindkét árramforrást rá lehet kötni a fogyasztóra. A magasabb feszültségből (ami jelen esetben a hálózati táp) foyik az áram. Áramszünet esetén az elemről(akkuról) folytatja a működést.
Így.

Koszonom erre már én is gondoltam de ebben az esetben az akku nem töltődik így egy idő után lemerülhet. Az akku töltését is meg kellene oldani.

Ha akkuról van szó, akkor egy, az önkisülést kompenzáló, csepptöltő áramot beállító ellenállást köss párhuzamosan diódával.
Ilyen célra NiCd, vagy valamilyen lítium akkumulátor jobban megfelne. Egy tartós elem sem utolsó megoldás.

Ez megfelelne ha 9v os akku a szenzorban lenne a parhuzamosan kotve a toltes kimenetel . Mekkora ellenalast hasznaljak 600mA akku eseten?

De neked 9V-os az akksid, vagy nem?
Mekkora a bemeneti feszültséged?
Mekkora a pontos akksi feszültség?
Sima ohm törvénnyel kiszámolható.

R= (U tápfeszültség - U akksi feszültség - U dioda 0,65V) / I amekkora árammal szeretnéd tölteni

600mAh esetében szerintem elég 1-2mA-el tölteni, az elég a szinten tartáshoz. De milyen gyakran fordulhat elő áramszünet, s mennyi időre? Ezeket sem árt figyelembe venni a töltő áram megfontolásakor