1.)Azért, mert valószínű hamar el fogsz jutni, - hasonlóan a hegesztő gépekhez-, hogy nagyobb (10-30 KHz) nagyfesszel indítsd a kondi kisütést.
2.) A ferritmaggal alkalmas lesz az 1-es megoldás, mivel kisebb indukción kell kisütni a nagy kondit ( rövidebb idő, intenzív szikra). Vastag huzalt használj.
3.) Előny, hogy a nagy kondi dinamikus igénybevételét is csökkenti.(Főképp kisütéskor.)
4.) A felhasználásról keveset árultál el.
Ötlet:Lehet, hogy használni tudod a vaku csövek gyújtó trafóját.( ~2W-os ellenállás méretű)

Köszönöm a hozzászólásokat.
A kívánt szerkezet egyébként valóban hasonlít az AWI hegesztőhöz. A különbség, hogy mindez kicsiben kell. A cél az, hogy különböző fémek felületén kb 0,1 -0,6 mm átmérőben meg kell olvasztani az anyagot aztán majd hirtelen lehűteni. Mecahnikai kontakt nem lehetséges, ezért a szikragyújtás. A szikraköz lehet nagyon kicsi, akár tized milliméteres.

Ha működik a koncepció, később szabályozhatóvá kellene tenni, hogy be lehessen határolni a felületre juttatott energiát. Mint mondtam, ez egy kísérleti szerkezet így ebben a formájában közvetlenül nem csinál hasznos dolgokat. Tanulmány előkészítéséhez van rá szükség.

Ezekkel az információkkal együtt mennyiben változik a kép?

Amit te szeretnél az tulajdonképpen ugyan az, mint a plazmagyújtás.
Van itt hozzátartozó topik, érdemes lehet beletúrni.
Az én verzióm a következő lenne:
Először nézd meg a kapcsolást.
működés:
A kondit fetöltjük, nagy töltőteljesítmény esetén feltöltés után le kell állítani a töltőt a kisütés idejére (különben nem alszik ki az ív a fő szikraközben).
Majd a segédgyújtással átíveltetjük mindkét szikraközt, ez a következőképpen történik:
Egy pillanatra mindkét szikraközön megjelenik a szikrafej, ami néhány kV és párszár nsec széles impulzus, ezek értéke függ a szikraközöktől és a segédgyújtás tulajdonságaitól.
Majd kialakul mindkét szikraközben az ívcsatorna, az ívfeszültség pedig leesik az égési feszültségre. Arra kell figyelni, hogy a fő szikraközben az íven átfolyó áram iránya egyezzen meg azza az áramiránnyal, ami majd a kondiból fog folyni.
A szikrafej alatti feszültség idő területhez kell méretezni az L induktivitást, mégpedig akkorára, hogy az árama ne tudjon jelentős méretűre nőlni (a szikrafej fesz-idő területétől).
A magja pedig valami nagy fajlagos induktivitású ferrit (légrés nélül!), akkora méretű, hogy a szikrafej alatt semmiképpen ne telítsen. A vezeték pedig nagy keresztmetszetű.
Tehát a töltött kondi mögött létrejön egy kis áramú ívcsatorna, aminek a feszültsége a szikrafej után kisebb (kell legyen!) mint, a kondenzátoré, tehát az induktivitásra feszültség kerül, ami növeli annak az áramát (a szikrafej alatt elért negatív értékről indulva), megfelelő tervezés esetén ez hamar telítésbe viszi, innentől az ív áramának már csak egy légmagosnak tekinthető több 1000-10000 szer kisebb induktivitás és a kör ohmjai szabnak határt.
Az értékek megkeresése inkább kisérletezgetéssel oldható meg célravezetően.
A segédgyújtás lehet akár öngyújtó piezzó is, vagy elemes gázgyújtó, vagy akár egy motor CDI gyújtás is, addig kell fenttartsa az ívet, amíg az induktivitáson elég nagyra nem nől ahhoz az áram, hogy az át tudja venni az ív fentartását.
Az előltét szikraköz legalább kétszer hosszaabb legyen, mint a főszikraköz, hogy azon visszafelé ne tudjon ív fennmaradni (a főszikraköz égési feszültsége adott, ha az előtét szikraköz égetéséhez ez kevés, akkor ott biztosan kialszik az ív, ha egyátalán kialakul.)
Vagy a segédgyújtás olyan legyen, hogy csak az egyik irányba legyen képes ívet kelteni (piezzo, diódás DCI).

megj:
Ha a kondi feszültsége relatív magas KV nagyságú, akkor a szikrafej alatti időterületből már számottevő mennyiséget vonhat le (kisebb negatív áramot ér el az induktivitás), plusz az ív kialakulása után sokkal nagyobb feszültség kerül az induktivitásra, ami arányosan gyorsabban növeli annak áramát, gyorsabban megy telítésbe, valamint E=0.5CU^2!

Köszönöm a részletekbe menő választ.
@gulyi88:
-ehhez a verzióhoz a kondenzátornak bipolárisnak kell lennie?
-Említetted, hogy az induktivitást a szikrafej alatti feszültség-idő területhez kell méretezni. Gondolom ehhez szükség lenne egy oszcilloszkópra. Esetleg mérhető ez máshogy is?

Úgy ahogy rajzoltam tulajdonképpen igen bipolárisnak kellene lennie, mert az ív kialvása elötti pillanatokban az induktivitásban maradt energia táplálja az ívet, ami azt jelenti, hogy a kondin átfolyó áram ellenkező polaritással tölti fel azt. Az induktivitásban tárolt energia tulajdonképpen nem összemérhető a kondiban tárolt energiával, sokkal kisebb attól, így a kondi sokkal kisebb negatív feszültségre fog csak feltöltődni (mint amennyi a pozitív irányban volt).
megj: A kondi feszültsége (többször) nagyobb kell legyen mint az ív feszültsége, a te esetedben még szóbajöhetne polarizált kondi is, de nagy impulzus igénybevétel miatt elko nem ajánlott. Én 1-2Kv-ra töltött foliakondival kisérleteznék, a kapacitással meg a feszültséggel az ívben felszabaduló energia jól befolyásolható.
A fólia meg alaból bipoláris..

A fojtót én a következőképpen csinálnám: egy szigetelőszalag méretet megközelítő ferrit gyűrűre tekernék 2,5mm^2 többször szigetelt (saját+külsőleg pl: szilikon cső(vek)) feltekernék mondjuk 10-20 menetet (ami ráfér egy sorban) és kipróbálnám. Aztán addig csökkenteném a menetszámot amíg a működést el nem rontja (esetleg a ferrit mértetét is lehet csökkenteni, de ez egy darab gyártmány esetén csak többletköltség).
(Ferrit lehetne még esetleg PC táp bontott főtrafó is (EI). De a torroid, a benne található hatalmas lyuk miatt, és a vastag szigetelésű vetzeték miatt célszerűbb.)

Ez elég részletes leírás volt, köszönöm.
A fóliás kondenzátorok kapacitása körülbelül mekkora nagyságrendben mozog?
A kondenzátor feszültségét szeretném alacsonyan tartani. Lehetőleg 100 vagy 50V maximum. Hogy tudom megoldani, hogy a töltés egy számítógép tápról menjen? Mit érdemes ebben az esetben a táp és a kondenzátor közé építenem?

Fólia néhány µF/db-ig van, feszültség 1Kv-ig, fémezett papír néhány 100µF/db-ig (motor indító stb.. 400-500V)
Számítógép tápja önmagában nem alkalmas, mert kicsik a feszültségei. Tehát valamivel fel kell boostolni vagy mást kell keresni, fontos kérdés, hogy milyen gyakran kell szikrát produkálni.
Mi az oka hogy kis feszültségen akarod tartani a kondenzátortelepet?

A hegesztéses analógiánál maradva, ott többek közt azért a nagyobb áramerősségre törekednek mert így nagyobb a hőbevitel. Mivel a mi esetünkben a szikraköz is kicsi, önmagában ez sem indokolná a magas feszültségeket.

Ezekből az alapfeltételezésekből kiindulva a pc tápegység kézenfekvőnek tűnt. Mindezen túlmenően pedig, jobban megbízom benne mintha közvetlenül valamiféle toroid transzformátorra kötném az egészet.

Egy szikránál körülbelül 15[J] hasznos teljesítményre lesz szükség, azaz ennyinek kell hő formájában az anyag felületén felszabadulnia. Hogy mennyi egy ilyen kisülés hatásfoka, vagy hogy mennyi idő feltölteni a kondenzátorokat, még nem számoltam ki. Ha 10% ból indulok ki akkor 150[W] a szükséges teljesítmény. 1 szikra/mp esetben.
Hangsúlyozom, hogy ezek becsült értékek.

Bővebben: Link

Ebben a hozzászólásban közölt kondenzátor töltő elektronikába való trafót hol lehetne készen beszerezni? Esetleg bontani valamiből?

1.5-, vagy 3V-ról szeretnék tölteni 350-400V-os kondenzátort.

Csak külön trafóban ne gondolkodj, nem fogsz találni. Bontani vakuból lehet, komplett elektronikával együtt. Én egy kínai 2000 forintos vakut vettem, 0,7V-ról már működik, egy kis blocking oszcillátor az egész.

Sziasztok!

Nekem állandóan a telefon töltési idő a gondom. Szerintetek mennyire megvalósítható az, hogy a töltésnél az áramforrás és a telefon közé beépítek egy kondenzátoros megoldást? Azért gondoltam erre, mert a kondenzátorokat tudomásom szerint sokkal gyorsabban föl lehet tölteni, mint a telefon li akkuját. Olyan megoldásra gondoltam, ami nem 5V-ról működik, hanem nagyobb feszültségről, nagyobb feszültségű kondenzátorokkal. A kimenetén pedig a telefon felé valami kapcsoló üzemű áram és fesszabályozás kellene (gondolom). Szerintetek mennyire lenne ez megvalósítható, illetve mennyire lenne működőképes? Méretekben kb 140x72mm-en kéne megvalósuljon a dolog, mert ekkora a telefonom alapterülete. Az eszköz vastagsága is fontos, mert nem szeretnék kisméretű téglára hasonlító dolgot csinálni a telefonomból, bár az nem olyan vészes ha mondjuk 2-3 cm vastag.

Szerintetek ekkora méretben lehet egyáltalán értelme? Lehet annyi töltést tárolni ennyi kondenzátorban, amivel érdemben meghosszabbíthatom a telefon üzemidejét? Nem hülyeségnek, vagy poénkodásnak szántam, mielőtt még bárki is annak gondolná.. Komoly a kérdés, nyilván nem vagyok elektronikával foglalkozó ember, ha az lennék, valószínűleg előhúznék a fiókból pár kondit és kipróbálnám.
(Igazából a konkrét kérdés a méretekre, kapacitásra és a kondenzátor töltésére és a kimenet vezérlésére vonatkozik. Ha rossz helyre írtam, elnézést.)

Szia.
Attól, hogy a telefon elé beteszel egy töltéstároló eszközt, még nem fog hamarabb feltöltődni a telefonod aksija. Az aksi töltését a telefon kontrollálja, az nem lesz gyorsabb attól, hogy előtte ott van egy kondis, vagy bármilyen más tároló. Ha pedig még a feszültséget is megemeled, akkor maximum a telót nyírod ki... Az akkumulátor nem tölthető a gyártó által előírt töltőáramnál nagyobb árammal. Ha mégis meghekkeled valahogy a töltést nagyobb áramúra, akkor pedig az aksit nyírod ki. Biztos lehetsz benne, hogy ha lehetne gyorsabban tölteni azt az aksit, akkor úgy is töltené a telefon.

Vegyél egy powerbank-ot és akkor tolod rá amikor csak akarod ...

A kondenzátor valóban gyorsabban tölthető mint az akku, de ez azt hordozza magában, hogy jóval kissebb kapacitású is. Ráadásul a kondenzátor feszültsége töltésvesztéskor folyamatosan csökken, míg az akksi viszonlyag állandó.

A tárolt töltésmennyiség segítségével lehet összehasonlítani az akkut és a kondenzátort. Ahhoz, hogy értelme legyen a kondenzátoros energiatárolásnak, kb. egy női retikült kellene hordanod magaddal.

Létezik a kettő közötti ún. szuperkapacitás. Ez a méretéhez képest viszonlyag nagy kapacitású, de korlátai vannak bőven, leginkább az, hogy mekkora feszültségre lehet feltölteni károsodás nélkül. Ezek is általában hengeres alakúak, bőven kidudorodna a telefon mögül...

NApjainkban viszonylag nagy probléma az energiatárolás. Ha lenne rá jobb módszer, mint az akku, már kereskedelmi forgalomban lenne. Amit tehetsz az kb. annyi, hogy hordasz magaddal egy Power Bank-ot, már ha ezt elfogadod, mint opció...

Az itteni "fura" témacsoportosítás miatt itt kérdezem, bár szerintem külön témát érdemelne. Hogyan töltsek fel egy szuperkondenzátort?
Van egy 2.7V-os, 500F-os kondenzátorom, amit szívesen töltenék napelemről. Jelenleg egy NCP1117DT25 feszültségstabilizátort kötöttem az 5V-os napelem cellához.
Ez így szépen fel is tölti, de több ponton is gyengének érzem ezt a megoldást:
1 - 2.5V-ra tölti csak, nem 2.7V-ra. Nem találtam sehol 2.7V-os stabilizátort (lehet, nem ez a pontos megnevezése). 2.85V-osat találtam még, de azt már nem mertem rákötni.
2 - Szeretném, ha a napelem folyamatosan rajta lenne, és nem tudom, sötétben meríti-e a kondenzátort, vagy sem?
3 - Ez a töltés - gondolom - csak akkor működik, ha legalább 3.5V van a napelem cellán, azaz a szórt fényből adódó gyengébb áramot elveszítem. Lehetne jobb - nem túl bonyolult vagy nem túl drága - töltővel tölteni egy ilyen kapacitást?

Használj LM317-et, azt a kívánalmaknak megfelelő feszültségre állíthatod. A kimenettel köss sorba egy Schottky-diódát, ami megakadályozza a visszáramot a stabilizátor felé akkor, ha leesik a napelem feszültsége a kondi feszültsége alá.

Vagy ha kívánalom a kis feszültségveszteség, akkor használj low dropout típusú szabályzót. Például ezt.

Azért kerestem fix értékű stabilizátort, hogy egyszerűbb legyen az áramkör, és hogy ne rontsam el a feszültség beállítását.
Mennyire függ ez a feszültség a terheléstől? Elég, ha terhelés nélkül beállítom 2.7V-ra a kimenetet, és akkor ezt tartani fogja terhelés alatt is?
És ha rákötök egy schottky diódát, akkor annak a kimenetén mérjem a feszültséget? Nem fog ez változni az átfolyó áram függvényében?

A szuperkondenzátor, mint a tiéd, már energiaszinten is akkora töltésmennyiséget képes tárolni, hogy érdemes a töltés és kisütés hatásfokán is elgondolkodni. A napelem feszültsége is erősen változő köszönhető az időjárásnak. Alacsony veszteséggel csak egy kapcsolóüzemű átalakítő lenne képes a napelem változó feszültségéből származó energiát betölteni a kondenzátorba, amiből egy másik állítaná elő az esetleg stabil kimenő feszültséget. Viszont ez túlnő a sima áteresztő stabos kapcsoláson.

Természetesen pár század millivolt esik a diódán, de ez a szükséges rossz. A beállított feszültség pedig atompontos mindaddig, amíg a stabilizátoron nem folyik a megengedettnél nagyobb áram. De ahogyan az előzőekben leírták, a korrekt megoldás egy töltésvezérlő alkalmazása lenne.

Hú, látom ezek jóval drágábbak, mint amit én választottam. (Több darab ilyen napelemes egységet is akarok majd csinálni, ezért szempont, hogy mennyiből fog kijönni.)
Elvetemült ötlet lenne egy joule thief beillesztése a napelem és a stabilizátor közé? Nem emelné ez meg annyira a feszültséget, hogy alacsony - akár 2.5V alatti - feszültség esetén is keletkezzen kimeneti áram?

Én inkább csak attól tartok, nehogy kiégessem a kondenzátort. Nem tudom, ez a 2.7V mennyire léphető túl. Én beállítom 2.7V-ra a dióda kimenetét, és ahogy változik az áram, ez felmehet annyira, hogy bajt okozzon? Mert ha igen, akkor inkább 2.6-ra vagy nem is tudom, mennyire kellene állítanom. Nem a tuti tökéletes megoldás érdekel, hanem egy hatékony, egyszeráen kivitelezhető praktikus verzió.

Csak lemehet, fel nem. Tehát beállítod a potméterrel a kívánt feszültséget és azt tartani fogja addig, amíg a határadatokat nem léped túl, de akkor is csak csökkenhet a feszültség.

Köszönöm!

Ez az LM317 nem is egy low dropout átalakító? Nem találok sehol információt a bemenő feszültségről. Lehet alacsonyabb is, mint amennyire a kimeneti feszültséget állítom?

Nem. (adatlap: V_i-V_o=5V) Ezek a stabilizátorok analóg szabályzók, a bemeneti feszültségüknek mindíg többnek kell lennie, mint a kimenetinek. Csak a low dropout nál kissebb, mint normál esetben szokott. Csak kapcsoló üzemű szabályozóknál lehetséges kisebb bemeneti feszültségből magasabb kimeneti feszültséget előállítani (step up konverter)

Köszönöm. Ezt a Vi-Vo=5V jelölést nem értem. Ha kisebb a feszültségesés, mint a low dropout esetén, akkor ha én 4V-ból csinálok 2.7V-ot, úgy a Vi-Vo=1.3V, ami nem 5V.

Ez a VI - VO = 5 V nem a stabilizátoron eső feszültséget (dropout) jelzi, hanem ekkora feszültségkülönbség mellett érvényesek az adatlapban lévő elektromos tulajdonságok (ha nincs másképpen megadva).

Vettem egy BAT42 SB-D SCHOTTKY 30V 0.2A 7pF 5nS Vf:0.4V típusú schottky diódát, de meglepő dolgot mértem. Rátettem egy 3V-os gombelemre, hogy megmérjem, melyik irányba nyit, és a záró irányba is 0.6V-os feszültséget mértem. Gondolom, így lassan mégis lemeríti a kondenzátort sötétben. Én azt hittem, záró irányba teljesen zár egy ilyen dióda. Rossz diódát vettem? Vagy valamit nem tudok róla még, és ez rendben van így? Kettő ilyen diódát kellene sorba kötnöm? (Arról nem is szólva, hogy a 7 pF-ot nem is értem. Egy ilyen dióda kondenzátor is egyben?)
Amúgy nyitó irányba tényleg minimális a feszültségesés, 0.05V. Azt hittem, a Vf fogja mutatni, mennyit esik rajta a feszültség.

Nyilván kinyírtad a diódát azzal, hogy áramkorlátozás nélkül kötötted rá az elemre. Multiméterrel kell megmérni, annak a diódavizsgáló funkciójával.