Jééé...

Mióta van az, hogy a mellékletek letöltéséhez / megjelenítéséhez nem kell bejelentkezve lenni?

Én is pont tegnap vettem észre, hogy megjelennek, pedig nem voltam bejelentkezve. De azt hittem ez mindig így volt, csak hozzászólni nem lehet a témákhoz.

Matekkal az a baj, hogy akinek nem olyan felépítésű az agya, az a 20cm egyenletet még keservesen megoldja, de a 2 méteresbe belegabalyodik mint cica a cérnába. Tehát születni kell a 2 méteres egyenletek megoldásához. Rengeteg energiát időt elvesz olyantól akinek szakmájához nem kell.
Magamból kiindulva középiskolában orosz nyelvet tanultunk, előző évezredben. Nekem nagyon nem ment, annyira nem, hogy tanulási időm 80%-a az oroszra ment, hogy ne bukjak meg. Ha ez nincs, sokkal jobb lehettem volna a többi tantárgyból. Sosem kellett, tudok 2 mondatot 8 év orosz tanulás után.

A 2 méteres egyenlet egyszerűsítésénél/megoldásánál nekem a "tisztán látszik" volt a kedvencem. (persze, neki tisztán látszott, mert 30 éve ugyanazt adja le) Furcsa egy dolog, de nekem a másodfokú egyenlet megoldóképletére is eddig kétszer volt szükségem, egyszer tévedésből egyszer meg kíváncsiságból. Oroszból meg azt az egy viccet tudtam, amikor két passzazsir a vonaton fasírtozik, erre kirúgtak, mert azt mondák, csalok, hogy ilyen gyorsan végeztem a fordítással. Régi szép (?) idők.

És pont erre hivatkozva próbálnak ma mindenki fejébe 3x annyit tölteni, mint 30-50 éve, legalábbis a közoktatásban ez a helyzet. A felsőoktatásban inkább a 30 éve tanított, és sokszor már akkor is elavult dolgokat és módszereket tanítják azzal a felkiáltással, hogy szemléletet ad.

Nem az a baj az oktatással, hogy tanulni kell. Még csak azzal sincs baj, hogy ma nem lehet megmondani azt, hogy mire lesz szükség. A baj az, hogy olyan dolgokat tanítanak, sokszor szórótárgyként, amiről már első pillanatban is lehet tudni, hogy semmi szükség nincs rá.

Pl. programozz egy 30 éve kihalt procit ASM-ben papíron. Hasznos feladat.
De mateknál se értem, hogy pl. leendő mérnököknek miért kell matekos levezetéseket megtanulni. Mondják el előadáson, értse meg és lássa be, de szerintem elég azt elvárni, hogy használni tudja az adott képletet/módszert/akármit. A levezetést meg tanítsák matek szakon, ott lehet hogy szükség van rá.

Akinek van egy kis ideje, ránézne erre a tabletra?!?!
Igen tudom... ebay... kinai....
De a leirás alapján annyira nem is olyan katasztróofális!
Mi a véleményetek? Milyen kategóriának felel meg?

A felbontása elvileg jobb, mint a Galaxy Tab A - nak, dDe még a Galaxy TabS3-nál is kisebb felbontásba... oké, tudom, nem sAmoled... de akkor már nem lehet olyan rosz.
Vagy?.?.?

A színészeknek fontos a szövegtanulás, hogy a memóriájukat mindig az aktualitásoknak megfelelően programozzák. Igaz nem minden színésznek van erről papírja. Ha valamit az ember nagyon megismer, idővel rájöhet, hogy még más dolgokban is segítheti. A fiatalkori tanulás nagy bajának tartom a céltalanságát, leszámítva az egyéni vélt érdekeket. És ez mindent meg is magyaráz, szerintem, én így gondolom. Mondtam a fiaimnak a tudás lényege a magadnak feltett jó kérdés, és az arra adott megfelelő válasz. Melós már a kérdezés is, mert az egó is jelen van.

A fiamnak is ilyet vettünk 2-3 éve. Akkor még nagyon új volt, imádja. Egyszer csúnyán leejtette, de volt hozzá kijelző fillérekért. Galaxy Tab, iPad - hahaha. Sehol nincsenek. A lányomnak 5 éve van egy Lenovo, már az is simán kenterbe verte ezeket a túlsztárolt vackokat. Megbízhatóak és mennek. Amit linkeltél egy több éves konstrukció - vannak újabbak.

Fiam hazajön iskolából, esetleg 1 óra kikapcsolódás, utána este 8-9 -ig tanulás lecke. Gyereknek. Persze, hogy iszonyodik a tanulástól, ez nem emberi élet.

Az ember agya olyan mint az izomrendszere. Minden használat erősíti. A nem használat satnyítja. E miatt szinte mindegy ki mit tanul, csak tanuljon valamit. Aztán hozzá tanulja azt is, amire szüksége van. Mivel a szükséglet folyamatosan változik sosem tudni előre mi lesz hasznos és mi nem. Nem árt ha van a háttértárban megfelelő alapkészlet.

A mai oktatási rendszernek - szerény véleményem szerint - igen nagy hiányossága, hogy lexikális tudást szeretne a hallgatók fejébe szuszakolni. A mai, modern, számítógépekkel és világhálóval teli világunkban sokkal nagyobb haszna lenne, ha arra készítenék fel a diákokat, hogy hogyan kell tanulni, és hogyan kell a keresett információt megtalálni. Ez nem annyira új dolog, mert amikor én voltam tanuló (igaz, ez már jó néhány évtizede volt), még volt olyan, hogy elmentünk a könyvtárba, és megmutatták, hogyan kell használni a regisztert, mit, hol találunk meg, és így tovább.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a tényleges, tárgyi (lexikális) tudásra nincs szükség, hanem azt, hogy jóval kevesebbre, mint amennyit bele akarnak tölteni a buksikba.
Mondhatná bárki, persze, hogy ott a gugli (mint általános keresőmotor), egy kisgyerek - aki tud írni-olvasni - tudja használni. Ez önmagában igaz, de az interneten rengeteg a fals, valótlan információ (olyannyira, hogy már szakszó is van erre, jelesül a "fake"), de ha tényleg modern tudást akarnánk átadni, hasznosabb volna, ha a tanulóknak azt tanítanák meg, hogy a talált információk közül hogyan szűrjük ki ezeket, illetve hogyan lehet megállapítani, hogy mi a valós információ.

Az, hogy egy esetben mi a valós és valótlan információ, szintén szükségeltetik egyfajta "alap" tudás, különben mi alapján tudna bárki is dönteni.

Az Én világomban...2 éves kortól, minden gyermek jár bölcsibe és később oviba.
Ha hazai az anyanyelve, akkor otthon magyarul beszélgetnek tanítgatják.
A bölcsibe és az oviban, csak és kizárólag angolul (persze ha nehéz egy -egy kérdéskör, magyarul is rásegítünk, hogy ne legyen gond.
Mire elsőbe megy, már tud két nyelven beszélni perfektül, tíz. tizenegy éves koráig a suliban csak írni olvasni és egyszeregyet tanulni jár be, délelőtt tíztől max du, egy óráig.
Közben persze megtanítom a szeretetre és a szükséges alázatra tiszteletre, a természet, a felnőttek az állatok és egymás iránt is! És játszunk, JÁTSZUNK szó szerint!
Na persze nem úgy ahogyan manapság "játszanak a focisták kézisek ésatöbbi...hanem fair módon összemérjünk a tanultakat és a tehetségük által elérhető eredményeket, fájdalom nélkül!
És a legfontosabb! az utolsó is dicséretben részesül, nem csak elsőknek van joguk, a jutalomra!
A 12 évesek, már annyit tudhatnak az életről, hogy tanítható nekik komolyabb tantárgy is, de 9 óra előtt, NEM mehet be egyetlen 16 év alatti gyermek sem, semmilyen közintézménybe!
...és folytathatnám...szóval ez lenne egy modern iskolarendszer alapjai.
Lehet vitatkozni rajta, de előbb gondoljátok végig, mit is válaszolna erre az írásra egy 7-11 gyermek... Persze csak irányelveket írtam, ' nem csak így és sehogy másképpen'

Az alapelvek nagyon jók, de van egy apró bökkenő: A magyarországon élő családok döntő többségében mindkét szülő dolgozik, sok esetben nem is egy, hanem mindjárt két munkahelyen. Azonban ez rögvest felveti azt, hogy a gyermek mit is csinál 10-11 óráig, amíg el nem kezdődik az iskola. (Persze, lehet mondani, hogy addig is felügyelet van, de az már majdnem ugyan az, mint ha már "tanítás" lenne.)
Amúgy valóban szimpatikus (nekem) az elv, amit felvázoltál.

Ezért írtam éppen, hogy nem a gugli (vagy más kereső) használatát kell megtanítani, mert azt bármelyik gyerek, aki tud írni-olvasni, kb. 3 perc alatt képes elsajátítani (és akkor lehet, hogy sok időt mondtam...), hanem azt, hogy hogyan tudja leszűrni, mi a valós, és mi a fals információ. De a lényege valóban ez.

Annyira nem, hogy soknak nem a tanulástól hanem még az élettől is elveszik a kedvét. Hajnalban kell kelnie amikor a fejlődése miatt egyébként 10-ig vagy 11-ig is aludna, egész nap a padban kell ülnie amikor játszana, és délután-este amikor fáradtan hazaesik akkor folytathatja tovább, leckeírással és tanulással... Az már csak a hab a tortán, hogy minden nap olyan információt próbálnak belesulykolni aminek a 70-80%-ára soha nem lesz szüksége, vagy eleve nem is érdekli.
Így évtizedek távlatából visszagondolva nekem minden író, költő, és hozzá hasonló konkrétan megkeserítette az életemet, a gyerekkoromat. Azóta is zsigerből utálom az összes "művészlelket", egyikről sem tudok semmit mert nem maradt meg bennem még a nevük sem, nem is érdekelt soha. Értelmes dolgot azt nem sokat tanítottak, de annak az elemzésére nagy szükség volt hogy x y hogyan érezte magát az adott társadalmi vagy érzelmi helyzetében, állapotában, miközben a nyamvadt versét összeszenvedte.

Szerintem a nem tudás nem érdem. Ugyanígy nehezen viselem azokat a kultúrlényeket, akik arra büszkék hogy nem tudnak egy szöget beverni.

Olvasom itt a hozzászólásokat, és mint érettségire készülő diák, azt kell mondjam, hogy teljesen egyetértek a többségével. Érettségin kérnek például verselemzést, és ezt is tanítják heti 4 órában, irodalomóra keretében. De minek? Érett vagyok, mert tudok egy verset elemezni? Nem azt mondom, hogy ne tanítsanak magyar irodalmat, mert arra szükség van, de ez a belemagyarázás teljesen felesleges. Nyilván való, hogy a magyar irodalmat ismerni kell, de miért kell minden írónak/költőnek az életrajzát tudni, miért kell tudni, hogy mit érzett a költő amikor írta a verset? Mert, hogy ezekre az információkra soha az életben nem lesz szükségem, az biztos. Ahogy arra sem, hogy adott molekulában melyik atom milyen kötéssel kapcsolódik a másikhoz, vagy éppen arra sem, hogy hány féle hormont termel az agyalapi mirigy...

Oktatás kell, de nem ilyen módon. Felesleges bárkibe is ekkora mennyiségű lexikális tudást benyomni, mert a 2/3 részét a dolgozat utánra el is felejtem. Gyakori jelenség, hogy megírok egy dolgozatot, pár héttel később szól a tanár, hogy kijavította a dolgozatot, és míg kiosztja, azon gondolkodok, hogy vajon miből írtunk? Aztán ott a dolgozaton az 5-ös, és akkor jövök rá, hogy jé tényleg, milyen sokat tanultam én erre. Megérte? Nem, mert elfelejtettem az egészet.

Írta valaki (Bocsánat, nincs kedvem mégegyszer végigolvasni az oldalt) hogy a diákságnak gyakran az élettől is elmegy a kedve. Ez pontosan így van.
Azok a lányok/fiúk, akik pl a nyári szünetben, élettel tele, boldogan élik az életüket, bemennek az iskolába, és szinte kicserélődnek. Mindenki, mint egy zombi, vegetálja végig a napot, óráról órára, szünetről szünetre. Egy dolgot várunk: a kicsöngetést az utolsó óráról, hogy végre hazamehessünk. Vagy a meleg pogácsát a büféből. Nem örülünk annak, hogy X óra jön, nem örül senki annak, hogy de jó, hogy megint X dolgot tanulhatunk. Ennek nem így kéne lenni. Nem normális, hogy ilyen körülmények közt éljük a fiatalkorunk 98%-át.

Reggel felkelünk, és tudjuk, hogy ez egy rossz nap lesz, pedig nem történik semmi, csak ugyanaz, mint tegnap, vagy azelőtt, vagy múlthéten. Mégis a diákok legtöbbje szerint sz*r egy adott nap. De vajon miért? Miért fáj nekünk bemenni és tanulni?

Talán mert fárasztó egy nap 7 órára felkészülni, megfelelni minden tanárnak, minden elvárásnak. A 7-8 órás tanítási idő kb a 2/3ad része a tényleges tanulásnak, otthon megint kéne pár óra, hogy felkészüljek a következő napi 7-8 órára. Csak már a 7. órán is nehezünkre esik gondolkodni, mert felkeltem hajnalban, és előtte már túl voltam vagy 6 órán, ergo 6 különböző mániákkal rendelkező tanáron, 6 különböző stresszhelyzeten, és ez megvisel.
Bocsánat, kicsit hosszú lett.

Véletlenül negatív értékelést adtam egy hozzászólásra itt a fórumon. Tableten keresztül olvastam az oldalt és belassult a tablet. Aztán "felébredt" és hozzáértem a kijelzőhöz és pont egy negatív jelhez értem. Esetleg valahogy visszalehetne vonni?

Értékeld még egyszer.

Nem engedi valamiért.

A negatív értékelésre tapizz mégegyszer, akkor eltűnik.

Köszönöm! Így sikerült. Nem lett volna helyt álló a negatív értékelés.

Teljesen jó a szóhasználat, pontosan ugyanez a jelző jut eszembe amikor napközben a belvárosi forgatagban végignézek az iskolákból hazafele ballagó diákokon. Aztán majd jön a többi. Nem olyan helyen fogsz dolgozni ahol szeretnél, nem olyan közegben amilyenben szeretnél, és ott sem azt fogod csinálni amit szeretnél, mert majd a főnököd megmondja hogy azt miért nem, és miért inkább amazt. Dolgoztam életem során olyan helyen ahova konkrétan stresszes volt már csak reggel bemenni is, meg olyan helyen is ahova öröm volt. Arra jöttem rá hogy a társadalomban az ember nem csak a másikat hanem saját magát is szívatja egy életen át, arra viszont még nem jöttem rá hogy miért jó ez neki, de valamiért biztosan különben nem csinálná... Azért, mert durván megterhel lelkileg és fizikailag is. Ráadásul ugye zömében olyan dolgot próbálnak a fejedbe verni ami nem érdekel, ami pedig érdekelne az szóba sem kerül, ha mégis akkor csak a megemlítés szintjén. Aztán a tanárok többsége sem tud tanítani, nekik nem számít az ember, a gyerek, csak az számít hogy ledarálja az anyagot, amelyik megérti az jó, amelyik nem az hülye, de azzal már nem foglalkozik mert sem kedve sem ideje nincs hozzá. Jó példa pl. a történelem. Én azt is mindig utáltam, és csak felnőtt fejjel jöttem rá hogy zömében azért, mert a tanáraimnak fogalmuk sem volt hogy azt hogyan kellene tanítani, arról meg pláne nem hogy még érdekessé is lehetne tenni, olyanok számára is akiket kevésbé érdekel. Tehát a tanár nem a tudás mások számára történő átadásának szenteli az életét, hanem a száraz tananyag ledarálásának.
A kettő között ég és föld a különbség, amit nagyon jól tükröz az, hogy felnőtt fejjel végzett tanfolyamaimat szinte kivétel nélkül 5-ösre végeztem, pedig azok között is voltak bőven olyanok amik kicsit sem érdekeltek, de el kellett végezni hogy legyen róla papír. Viszont az előadók nem tanárok voltak, hanem az adott szakma bizonyos szintű képviselői, nem kizárólag elmélettel hanem sok sok éves gyakorlati tapasztalattal.

A tanárok is valahol felelősek, hogy megszeretünk-e egy adott tantárgyat, vagy sem, de hogy mit, mennyit, és mennyi idő alatt kell megtanítaniuk, azt nem ők döntik el.
Haladni kell, mert jön az érettségi, és nekik le kell adni a tananyagot, hogy -elvileg- felkészülve küldjenek érettségizni.
Viszont tényleg sok múlik a tanáron, hogy mit szeret meg a diák és mit nem. Volt fizikán elektronomsságtanunk, és olyan borzalmasan tanította, hogy a hobbimtól is elment a kedvem, pedig ahhoz általában van. Ekkor gondoltam végig, hogy lehet a hőtan, amit utáltam fizikán, éppen olyan érdekes, mint az elektronika, csak ilyen tálalással borzalmas.
Másik meg, hogy minden tanárnak van valami mániája, amit szerintem ő észre sem vesz, de stresszeli vele a diákságot. Egyik rámszól, mert inni mertem órán, a másiknak letépi a fejem mert késtem 1 (!) percet, a harmadik azért van kiakadva, mert az előző óráján hülye volt az osztály, a negyedik meg azért mert a fél csoport nem csinálta házit, ami jogos, de az ezért járó fejmosást nekem is végig kell hallgatni. Csak egy kicsit demoralizáló, és borzalmas óráról órára alkalmazkodni ezekhez. Bár van olyan érzésem, hogy ez a tanároknál is a sztressz jele, amit ők is ugyanúgy megkapnak, mint a diákok. Megy ez tehát oda-vissza, sajnos. Néha egyébként csodálom a tanárok türelmét, osztályunk felét én a helyükben már beépítettem volna a falba, amilyen pofátlan a tanárral szemben egy-egy diák.
Nem is tudom, hogyan s mit kéne változtani, hogy jobb legyen mind tanár és mind diák számára az iskola...

Ezzel a meglátással 2 problémám is van:
1. Ez a fajta tanulás szinte csak azokat az izmokat fejleszti, amiket a "bemagolom, levizsgázok, elfelejtem" ciklusban használhatók.
2. Lehetne épp értelmes és hasznos dolgokat is megtanultatni a gyerekkel, sokkal több gyakorlati és használható tananyaggal és sokkal kevesebb lexikális anyaggal.

Mert ma úgy tesz az oktatás, mint ha nem lenne mindannyiunk zsebében/asztalán/táskájában legalább egy eszköz, amivel eléri az emberiség teljes tudását az interneten. És erre szerintem rossz válasz az, hogy "de mi van ha egyszer nem lesz internet", mert talán még kevesebb szüksége az embernek arra, hogy a kovalens kötés kötési energiáját vagy épp a Toldi 4. versszakát...

Az iskolák számára egyre inkább kényszer, hogy a náluk végzett diákok legyenek a legjobbak.

Meg a világ összes sületlensége is ott van. Valamire való alapok nélkül hogyan lehet benne válogatni? Tele van már így is a világ fél idiótákkal, nem kell még többet kiképezni.

De a mai rendszerrel pont az a baj, hogy a valós alapokat sem lehet rendesen megtanítani, mert nincs rá idő. Mert haladni kell, mert le kell adni ezt az anyagot, aztán számonkérni és lépni tovább a következőre és azzal ugyanez, majd a következővel is, és így tovább. Mert olyan mennyiségű lexikális anyag felgyűlt a tananyagban, amit le kell adni.

És lehet, hogy a legokosabb 5% fejében megmarad valami az alapokból, és az iskolai oktatástól függetlenül, vagy inkább annak ellenére lesznek olyan készségei és képességei, ami alapján ki tudja szűrni a hülyeséget, de a túlnyomó többségnek az oktatás inkább csak kárt okoz.

Mostani Aldi akciós újság elején hirdetik: 21. vasárnaptól 40e Ft-ért 20 liter/nap kapacitású páramentesítő.