Fórum témák
» Több friss téma |
Fórum » Érdekességek
Gondold meg. A ferrit gyűrű maga 2 mm külső átmérőjű, a közepén egy 1 mm -es lyuk, és 1 mm vastag. Ebbe kell belefűzni 2 szál drótot, ezek a kijelölő vezetékek, (ez a könnyebb, mert csak egyszerűen mátrixban át vannak fűzve), de van pluszban egy egy író, és olvasó tekercs is, 5 - 5 menet, mindez 0,05 -ös drótból. Igen csak derekas munka, igazi szemrongáló.
A hozzászólás módosítva: Márc 8, 2020
Nálam van egy komplett memóriakártya. 2*32k. Nagyjából A3-as méret.
Biztos nem könnyű elkészíteni, nem beszélve arról, ha véletlen egy hiba is előjön. Én csak egyetlen egy modulját láttam.
Bővebben: Link A hozzászólás módosítva: Márc 8, 2020
Ára is volt, komoly. Akkoriban egy teljes számítógép ára talán több autó ára is lehetett.
Most erősen elbizonytalanodtam...
A neten sehol sem találtam meg a megfelelő információt: Ez RAM vagy ROM-ként működött? A legtöbb helyen "memóriaként" írnak róla, de van, ahol a háttértárak között sorolják fel. A működési elve alapján kikapcsolt állapotban is meg kellett, hogy tartsa a mágnesezettségét (valahol volt egy olyan utalás is, hogy rendszerösszeomlás esetén is megmaradtak az adatok), de az is egyértelmű, hogy nem túl hosszú ideig, hiszen a lemágneseződéssel is számolni kell. Valaki meg tudná mondani, hogy akkor mi az igazság? Kb. mennyi ideig volt képes tárolni az adatokat? Valahol nekem is van egy ilyenből egy lap ( 8x8-as vagy 16x16-as, már nem emlékszem).
Ha nem éri mágneses tér, tartósabb lehet, mint a floppy, de annyira biztos. A floppyra is most lennék kíváncsi. Van olyan ami Tíz évesnél idősebb, de vas kazettában van.
Jó kérdés. Amolyan dinamikus RAM féle, mert a kiolvasás után a tartalmát vissza kellett írni. De a beírt adatokat jó ideig megtartotta, elvileg addíg, amíg nem kapott negatív gerjesztést, mert elég nagy a koercitív ereje. A B/H karakterisztikája négyszög alakú, ez teszi lehetővé az információ tárolást.
Nem volt valami túl gyors dolog, de mikor használatban voltak, a félvezetők sem voltak túl gyorsak.
Ebben a korszakban milyen procik voltak? Gondolom azok működtették a ferrites memóriákat, ezek szerint elég volt nekik lassúaknak lenni.
Nem processzor volt az, hanem a professzor ... embere, aki értett a kütyühöz.
Ötvenes évek vége, hatvanas években még nemigen volt processzor, az integrált áramkörök is csak a hatvanas években voltak. Addig volt a Siemens kocka, diszkrét alkatrészekből összeállított alap logikai áramkörök. Sorjában: RTL, DTL, majd TTL.
Bővebben: Link A hozzászólás módosítva: Márc 9, 2020
Tehát akkor jól gondoltam, hogy ROM (egészen pontosan EEPROM) és nem RAM típusú volt...
(Az hogy kiolvasás után azonnal vissza kellett írni, az az olvasási protokoll részének tekinthető.)
Akkoriban még nem ismertünk ilyen kategorizálást, a tárolókat a bistabil áramkörök képviselték, a ROM -nak megfelelő áramkörök huzalozva voltak.
Készítettem annakidején ilyesmit is, egy 8 × 8 -as mátrix alakban elhelyezett szembe fordított U - U ferritmagokból. Az információt egy sablonban elkészített vezetékhálózat tartalmazta, amit behelyeztünk a U - U magok közé, amiben fixen benne volt a kiolvasó hálózat. Ha a szembefordított U - U magokból álló "transzformátorokban" benne volt az "adatvezeték", akkor kiolvasáskor 1 -et adott, ha nem (kikerülte a vasmagot) akkor 0 -t. Jó kis mechanikai konstrukció volt, meglehetősen precíz, hogy az információ váltásakor nyitni zárni lehessen, hogy a vezeték sablont ki tudjuk cserélni, és a szembe levő ferrit magok is passzoljanak.
A RAM-ra jellemző, hogy a tápfeszültség megszűnésekor elveszíti a tartalmát. Itt ez nem így volt.
A DRAM-ra az jellemző, hogy a tápfeszültség megléte alatt is folyamatosan aktívan kezelni kell, különben egy adott idő múlva még így is elveszíti az információt. Tehát DRAM-nak semmiképpen sem lehet nevezni. Egy ROM fix, (többé-kevésbé * ) megváltoztathatatlan tartalommal rendelkezik. EEPROM esetében magában az áramkörben megoldható a törlése és újraírása, és a tápfeszültség megszűnése után is megőrzi a beírt adatokat. Ez pontosan így viselkedett. * : A kialakítástól függően lehetséges, hogy egy adott ROM (PROM) esetében a beprogramozott 0-kat 1-be, vagy más esetben 1-eket 0-ba lehet írni. De egy konkrét áramkörnél, ha egyáltalán lehetséges, akkor is csak az egyik irányban működik a dolog. De az is lehet, hogy egyiket sem lehet utólag megtenni. pucuka: Igazad van, akkor még nem használtak ilyen kategóriákat, de ma már igen...
Aztamindenit, azért a NASA ezt ennyiből megoldotta...nem semmi. A videóban 25p környékén, amikor megfordítják a panelt, sok amatőr emléke ugorhat be az első tákolmányáról.
Próbálkoztunk mi is valamiféle DRAM -al, kapacitív tárolóval, de valamiért nem volt sikeres. Gondolom kicsi volt a kapacitás, és/vagy lassú volt az írás olvasás.
Maga a tároló egy vékony polistyrol fólia két oldalára felvitt hálószerű ezüstrétegből állt. A DRAM -ok ma is hasonlóan működnek, csak a cellák egy valamiféle félvezetőbe vannak integrálva.
Sziasztok.
Nekem van is ilyenem itthon. A szuper titkos adataimat ezen tárolom
Arduinora MINDEN van.
Bővebben: Core Memory Shield
Szerintem itt kezdődik a példaprogram: https://www.rosettacode.org/wiki/Count_occurrences_of_a_substring
Meglepődtem azon hogy 108 nyelven megírták.
Én azon lepődtem meg, hogy nem megkeresték az előfordulást, és megszámolták őket, hanem trükkösen! Legalábbis Javaban. Az eredeti hosszból kivonták annak a sztringnek a hosszát amiben nem szerepel a keresett darab, osztva a darab méretével. Soha eszembe nem jutott volna így nekimenni ennek a feladatnak
Szerk.: Mondjuk pont nem hatékonyabb semmivel, mert a replace ugyanúgy megkeresi, a darabokat, csak még ki is cseréli, a végén meg hosszakat kérdez le, és matakozik is velük. Én a keresés közben növelnék egy számlálót és kész. Szerintem jobb. De attól még trükkös volt! A hozzászólás módosítva: Márc 11, 2020
Személy szerint hiányolom a C=64 basic progit. Commodore-on szocializálódtam, ez volt az első nyelv, amit megtanultam. Meg az utolsó is.
A C64-nekvolt basicje? Én Spectrumos voltam.
Volt, BASIC ROM -ban. Három ROM volt benne, a Kernel, a BASIC, és az ASCII (de ebben nem vagyok biztos)
A hozzászólás módosítva: Márc 12, 2020
Biztos, hogy volt. Komolyabb dolgokhoz kellett benne poke-olni.
Idézet: „Azt mondták, az eredetileg elkülönített 75 MHz-es sávból 30-nak elegendőnek kell lennie V2X céljaira, így 45 MHz-zel bővíthetik a Wifi-célokra használható sávot. Ez azonban az autógyártók szerint nem lesz elegendő a zavartalan működéshez. A Ford mérései szerint az új viszonyok között úgy 30m után elvész a jel, ami 40 km/h feletti sebességnél használhatatlanná tesz minden olyan biztonsági funkciót, amely a V2X kommunikációra alapul. ” Bővebben: Link Csak én nem értem? |
Bejelentkezés
Hirdetés |