Végre elkészültek a nyomtatott áramkörök, több mint egy hónapja volt, hogy felraktam ide a 3D-s képeket, de természetesen még utána is végeztem rajta ilyen-olyan módosítgatásokat, úgy hogy nem a gyártó miatt volt késés, hanem miattam. Első ránézésre nagyon rendben van rajta minden, de azért van egy kis aggodalmam az utolsó pillanatban végzett módosítgatások miatt, de ez hamarosan kiderül.

És íme a kétféle panel:

Ez csak személyes vélemény de az Rx helyére a konkrét értéket írnám pont mint egykor a tévékben. Javításnál jól jöhet. Ettől függetlenül használd egészséggel.

Teljesen igazad van benne, csak annyit fűznék hozzá, hogy ezen sokat törpöltem én is, hogy pozíciót, vagy értéket tüntessek fel. Nem azt állítom, hogy pénzfeldobással döntöttem el, de valami hasonló súlyú indok volt ami miatt a pozíciónál maradtam.

Egy kicsit haladtam is a beültetéssel, nem sikerült teljesen befejeznem, de elég jól haladtam és úgy tűnik eddig nincs a panelen hiba.

Elkészültem végre a beültetésekkel és már néhány mérést is tudtam készíteni, igazából már ünnepek előtt készen voltam vele, de sajnos nem volt túl sok időm foglalkozni az össze szereléssel és a mérésekkel. Néhány képet azért csináltam a beültetésről.

Még egy kép egy kicsit közelebbről, remélem a forrasztások is megfelelőek lesznek.

Még két kép már beépítve a helyére, sajnos az árammérőről nincs külön képem, de itt lehet látni, hogy még csak az egyik fele készült el, triódás verzió révén csak az anódáramokat kell mérni. Reméltem, hogy nem lesz hiba a panelen, de a bemérés során rá kellet jönnöm, hogy a tranzisztorokat fordított tokozással raktam fel a panelre és ez így már nem is egy, hanem négy hiba. Szerencse viszont az, hogy mindössze 180fokkal kell elfordítani és így minden a helyére kerül. Miután ezt a kis hibát megtaláltam, szinte minden az elvárásaimnak megfelelően működött, úgy hogy "már csak" a beállításokat kellett elvégezni.

Az a kék csavaros akármi micsoda?

Azok lennének a trimmer potik, az ofszetet és az erősítést állítom velük.

Elkészültek az első karakterisztika képek, ami az eddigiektől jelentősen különbözik, hogy a rácsfeszültség értéke a teljes tartományra kiterjeszthető, itt kb. -20V-ig, és jelentősen finomodott a rajzolata ami a kisebb zajnak és nagyobb mérésszámnak köszönhető. Ez különösen jól látható az 5mA-es méréshatárban készített képek esetén.

De az előző hozzászólással kicsit előreszaladtam, úgy hogy néhány szót a bemérésről. Miután sikerült túljutnom a tranzisztorok fordított bekötésével járó traumán, megnyugtató volt látni, hogy az áramkör többi része az elvártak szerint működik. Elsőként szkóppal beállítottam a szükséges értékeket/jelszinteket, utána pedig a PC-s beállítások következtek. Erről bővebben írtam az előzőekben, úgy hogy most nem untatnék senkit sem ennek megismétlésével. Mindenesetre rendkívül hasznos bizonyult az „öndiagnosztikai” módú beállítások elkészítése.
Ehhez azért mellékelnék két képet: az elsőn lehet látni a végleges beállítást, itt valójában három feszültségérték grafikonja látható, a kiküldött és a két visszamért(A/B) feszültségek, ezek egymástól való eltérését illetve ezek egyezőségét mutatja. Hogy lehessen is valamit látni a második képen 0.2V- al el vannak tolva egymástól ezek az értékek. Mindkét kép közepén 2000mV szinten látható egy sárga vízszintes vonal, ez a Ug1A és Ug1B közti különbséget mutatja.

Készítettem a legelső mérésekről egy –egy képet, ECC81-ECC82-ECC83 -ról, szó ami szó, nem túl szépek, de igazán nem ért meglepetésként, mert már az első kísérleteim során belefutottam ebbe a problémába. Véleményem szerint ez a jelenség elsősorban az anódban történő mérésre vezethető vissza, mivel a mérőellenálláson megjelenő, nem túl magas jelfeszültséget le kellett osztani az anódfeszültség miatt 30-al, ez jelentősen csökkentette a jel/zaj arányt. Aki régebbi hozzászólásaimat is olvasta az tudja, hogy emiatt nagyon sokat aggódtam annak idején(nem hiába) . Ezért ki kellett találni valamit, hogy a zaj minél kisebb mértékben legyen látható a karakterisztikákon. Mint látható a képeken a legkisebb erősítésű cső mérésénél van a legkisebb zaj, és az ECC83 esetén a legnagyobb, ami persze természetes mert már a rácskörben lévő zaj is megjelenik a mérésben, ezzel halmozva a problémákat. Ezért elsősorban azt kellett megvizsgálnom, hogyan, milyen megoldásokkal lehet az megjelenő zajt minimalizálni.

Csodálattal figyelem a munkádat. Én nem vagyok "csőguru", de jelen esetben nem a cső, zajos, -kevésbé zajos volta a mérés lényege, hanem a jósága (használtsági fok, gyári adat egyezőség), hasonlósága, párba-válogatása.
Aki jobban ért hozzá, majd kijavít, hozzátesz.

Természetesen nem a cső zajossága a kérdés ebben az esetben, ez az áramkör erre nem is alkalmas(nem erre készül). Biztosan félreérthető voltam, csak azt szerettem volna leírni, hogy a mérés során, a mérőáramkörben milyen és mekkora zaj keletkezett. Ahogy írtad, szerintem is a "mérés lényege", a gyári adatokkal való egyezőség és a párba-válogatás lehetősége.
Csak most láttam az első mondatot, köszönöm az elismerő szavaidat.

Statikus csőparamétereket mérsz. Akkor ne siesd el a méréseket.
Hibát okozhat, ha a rácsfeszültségen váltófeszültség is van szuperponálva. Ez természetes, hiszen a feszültséget DA -val állítod elő. (ha jól értem a műveleteidet) Ezt jól meg kell szűrni, mert hibát okoz, mert az anódkörben "zajként" jelentkezik.
Magát az anódfesz mérést is lassítani kéne. (időállandók) Ebből is erednek a görbéken levő hullámosságok.
A másik ok, minden mérésnek van szórása. Ha túl sok, túl gyorsan, átlagolás nélkül, ez is a görbe "zajosságát" okozza.
Én ilyesmire gondolnék a "szőrös" görbék láttán. Mivel statikus mérésekről van szó, bőkezűen lehetne/kellene bánni a nagyobb időállandók, jobb szűrés lehetőségével.

Ahogy írod, pontosan ebből keletkezett ez a "kis" gondom, vagyis arra tudok gondolni, hogy a rácsfeszültségre rákerül a DA átalakítóban keletkezett digitális zaj, ezt az is alátámasztja, hogy az legnagyobb erősítésű csőnél jelentkezik legnagyobb amplitúdóval.

Ezt a mérési folyamat időzítése során igyekeztem alaposan kitesztelni, elegendő időt hagyni, hogy az anódáram és az ADC megfelelően beálljon.

Örülök, hogy ezt írtad mert én is azt látom, hogy nincs két egyforma mérési érték -és itt hosszasan lehetne elemezni miért is- ezért egy átlagolást is csináltam a mérési adatokon, ami jelentősen "szépített a megjelenésen".

Persze ez is, de az anódáram apró változásait sem kéne gyorsan mérni. Erre is kellene egy megfelelő időállandójú szűrőtag.

Nagyon jól látod mert a mérendő jelen ott van ez az apró változás, ahogy írod. Előkerestem egy régebben készített szkópos mérésemet, amin már jelen van ez a probléma. Ezt az anódon mértem és a lépcsőfokok a mérésköznek megfelelően követik egymást, de látható, hogy minden kitartott feszültségszinten megjelennek a tüskék és természetesen benne vannak a mért jelben is. A mérőáramkör még nem tartalmaz semmilyen szűrést, de vélhetőleg itt kellene megfogni a problémát. Általában egy low-pass filtert javasolnak megoldásként, de ezzel még nem próbálkoztam.

Itt az ideje. Aluláteresztő szűrő, integrátor, nevezd ahogy akarod, de szükség lesz rá.

Köszönöm, azon leszek, de mikor azt még nem tudom, kijött a jó idő, meg a nyitás is a nyakunkon....

Addig is leírnám, hogy végül is hogyan oldottam meg a problémát:
Első megoldásként az optimális méréshatár beállítás jöhet szóba. Ha figyelembe veszem, hogy a maximális anódáram mekkora lehet a kisjelű triódáknál akkor ez kb. 40-50 mA-re tehető, ebbe szinte az összes gyakran használt típus belefér. Ebben az esetben egy 100 Ohmos mérőellenállást alkalmazva, ha 20mA-es anódáram folyik, akkor 2000mV-os jelfeszültség keletkezik az ellenálláson, de ezt sajnos 30-al le kell osztani, így marad 66,7mV, ez már nem túl sok, de még bőven elegendő a pontos méréshez, ha ezt most egy ECC83-nál, mondjuk 2mA-es anódáramnál nézzük akkor már csak 6,67mV marad, ezt összevetve az ADC bemenet felbontásával(4mV/digit), akkor várhatóan nagyon rossz végeredményre lehet számtani.
Ezt mutatják az előző hozzászólásomhoz mellékelt képek. Ennek kiküszöbölésére többféle lehetőség kínálkozik. 1.-a mérőellenállás értékének megváltoztatása, 2.-a mérőellenállást követő erősítő erősítésének szabályzása. Vagyis egyfajta méréshatárváltás megvalósítása.

Az első verziót sajnos el kellett vetnem, pedig ez lenne a jobb verzió, ismét a nagyfeszültségű környezet miatt, manuális/kapcsolós változat pedig a programozhatóság megvalósításának hiánya miatt nem jöhetett szóba. Ebből következik, hogy a második mellett maradtam és egy programozható műveleti erősítőt(PGA) iktattam a mérőerősítő és ADC közé. Ezzel 1x és 16x erősítést tudok állítani, amivel 10mA és 50mA között tudom változtatni a mérési tartományt, biztosítva az
ADC-nek szükséges optimális jelszintet(0 - 4000mV).

Az alábbi két képen az 1x erősítésű és a 10x erősítésű nyers mérés eredménye, látható hogy az 1x erősítésnél még az ADC felbontása is megjelenik a mérésben, 10x erősítésnél a zaj ugyan megmaradt, de a felbontási hibák már eltűntek.

A második megoldás pedig a mérési adatok átlagolása, mint ahogy ezeken képeken is látható, a zajt valamelyest csökkenteni lehet, de úgy látom teljesen megszüntetni nem, ahogy azt az előbb pucuka-val megbeszéltük, de ezen még természetesen fogok egy kicsit dolgozni, hogyan lehet minimalizálni, mert nem vagyok túlzottan megelégedve az eredménnyel.
Addig is, a mérések átlagolásának megoldása rendkívül szép eredményt adott. Egyszerűen a mérések számtani közepét képeztem, és ezeket a számított értékeket rajzolom ki a grafikonon.
Ez a megoldás minden csőtípusnál megszüntette a zajosságot a grafikonokon, még az ECC83 esetén is csak némi kis hullámosság látszik, nagyon alacsony áramértékeknél.
A kijelzett és tényleges mért értékek között pedig olyan kicsi eltéréseket mértem/számoltam ami a mérés céljának és értékeinek meghatározását egyáltalán nem befolyásolja.

Képként most az elsőn egy ECC85 nyers mérése látható, úgy hogy a mérések alatt ott van az átlagolt grafikon is, a másodikon kicsit kinagyítva, a harmadikon pedig a végeredmény.
Szerintem ez így már vállalható görbesereg.

Mivel ma is szobafogságra lettem ítélve, bőven lett időm és egy kicsit méricskéltem, na meg éppen elkezdtem építeni egy erősítőt amihez vásároltam 2 „pár” 6CG7 –et, nézzük, mit is kaptam.

Az egyik pár MAZDA 6CG7 használt, de párba válogatottként árusították, a másik pár
Elektro-Harmonix, új és „matched pair” ként vásároltam.

A mérésről néhány szót: arra keresem a választ hogyan is néz ki egy trióda a tényleges működési tartományban, vagy pontosabban a beállítani kívánt munkapontban. Ha egy PP erősítő meghajtó áramkörét veszem alapul akkor ez a munkaponti érték kb. 2 -5 mA és kb. 160 – 200 V anódfeszültség, ebből kiindulva a mérésekhez most 200V/3mA –t választottam.
A másik feltételem pedig hogy az egy csőben lévő két trióda egyforma-e? Mivel ebben a meghajtóáramkörben ez elég fontos, vagy tán a legfontosabb műszaki szempont. Eddigi mérések alapján erre egyértelműen a transzfer karakterisztika adja meg a választ. Az első képen az EH-1. cső triódái vannak 30mA-es méréshatárban ábrázolva. Ezen berajzoltam a munkapontot és látható, hogy ez eléggé a karakterisztika alján helyezkedik el, ahhoz hogy pontosabban is meg lehessen vizsgálni, most 5mA-es méréshatárban is készítettem róla egy képet. Ezen már nagyon szépen és részleteiben látható a triódák munkapont-közeli értékei.
A képről az is kiderül, hogy a két trióda között ebben az esetben is van némi eltérés.

Régebbi hozzászólásaimban már említettem, hogy lehetőség van arra, hogy a két rácsfeszültség között egy fix értékű eltérést állítsak be és úgy készítsem a mérést. Ebben az esetben kb. 0.3V eltérést kellett beállítani, hogy a két karakterisztika egybe essen.

Ugyanaz a két kép, csak most az "A" trióda 0.3V –al eltolva a "B"-hez képest.

Azt hiszem erre kijelenthető hogy, párban vannak, csak meg kell találni a módját, hogy a tényleges áramkörben milyen módon korrigáljuk ezt a különbséget.

És a másik Electro-Harmonix cső, úgy gondolom ez is tökéletesen megfelel a "páros" követelményének.

Akkor most jönnek a MAZDA-k, életkorukról, használtsági fokukról semmiféle információm nincs, de talán most kiderül róluk ez+az.

1.2. kép 1. cső, 3.4. kép 2. cső

Csak annyit: nem csalódtam a vételben.

Ha ugyanazon beállításokkal párhuzamosak a karakterisztikák, akkor szerintem némi előfeszültség állítással jól korrigálhatók.

Az előbbiek után előkerestem azokat a csöveket melyekből egy-két párat még az előző teszterrel mértem és akkor sem találtam jónak, kíváncsi voltam, hogy ezzel a műszerrel pontosabb képet kapok-e róluk? Az első két kép 60mA–es méréshatárban készült és az 1.-2. cső méréséről.
Mint látható nagyon szép képe van mindkettőnek ebben méréshatárban, ugyan van köztük kb. 10-15% eltérés, de jó állapotban vannak és ez az eltérés nem látszik különösebb problémának.
A második két kép ennek a mérésnek az 5mA-es képe, itt már látható, hogy mindkettőn majdnem 0,8-1V-os eltérés mutatkozik az Ug1 lezárási feszültségének értékében.

Azért hogy ennél is egyértelműbben lehessen látni a problémát, úgy is készítettem képeket, hogy az anódfeszültséget több lépésben(8x, és 20V-os lépésekben) készítettem. Itt egyértelműen látszik hogy, 1mA környékén, az 1. csőnél már jelentős eltérés mutatkozik a két fél triódája között.

És utolsónak még egy „érdekes” darabot felraknék. Ezt már régebben is méregettem, de akkor még nem tudtam a rácsfeszültséget ennyire levinni, így a karakterisztika eleje nem is látszódott. Most hogy ez is működik, nézzük mi is a probléma ezzel a csővel.

Már a 40mA képen is látszik, hogy elég nagy az eltérés a két fél között, de a legnagyobb gond az, hogy még -18V-os Ug1-nél is az "A" triódán folyik anódáram. Ez még feltűnőbb az 5mA-es képen, itt már az is látszik, hogy nem csak az "A" féllel van gond, hanem a "B" fél sem zár le rendesen. Azt gondolom erről véglegesen kijelenthető, hogy egy hibás darabról van szó.