Ügyes próbálkozás.

Még el sem kezdtem.
Nekem az ilyesmi teljesen kínai, ráadásul angolul van (amiben én nem vagyok zseni).

A fagyasztó csak azért jutott az eszembe, mert mikor megdöglött, akkor is forró volt. Lehűtöttem, úgy dugtam vissza, akkor felismerte a gép, viszont gyorsan melegedett. Ekkor megint lehűtöttem, de már a fagyasztóba téve és ott is felejtettem egy röpke órára, csak azután próbálkoztam vele. A Testdisk program ezután felismerte és el is kezdett vele dolgozni, viszont nagyon hamar ismét meleg lett, majd kézzel alig megfogható, mindeközben a képfájl (DD) mentése kínosan lassan ment, s úgy tűnt meg is állt. Ekkor már USB-s külső olvasóra dugtam, nem a gépen belül szórakoztattam, nagyobb légtömeg állt rendelkezésére, ahova fűthetett...
Mivel úgy nézett ki ez a megoldás így nem járja, s tartottam tőle, hogy nem fog elkészülni sose a mentés róla, ezért jött el a pillanat, hogy beraktam a fagyasztóba úgy, hogy az USB-SATA átalakító kábelére rácsuktam a fagyasztó tetejét, kívülre a laptopom, majd jó pár perc elteltével elindítottam a mentési folyamatot. Így, végig fagyasztva végül pár óra alatt sikerült a képfájl elkészítése, s kezdhettem azzal szórakozni, azaz előbb átmenteni még egy merevlemezre, majd túrkálni benne, hátha minden meglesz.
A Testdisk istt sajnos elvérzett, nem tudta helyrelökni a partíciós táblát (valószínűleg ott sérült meg a lemez fizikálisan), de a fájleszközeivel a fájlok egy részét megtalálta (nagyon keveset), viszont amikor a kimentésüket kértem, akkor nagyrészt sérült/üres volt ami kijött. A csomagban lévő másik program a Photorec nem szereti a fájlok/mappák eredeti nevét visszaállítani, s az is sok hülyeséget akart visszaállítani, de nagyrészt nem találta meg a fájlokat.
Ekkor álltam neki olyan programot keresni, ami képes a Testdisk DD-vel készített képfájlon dolgozni és nekem a próba után (igen, előbb letöltöttem és kipróbáltam) bevált az Active@ File Recovery, ezért kiadtam rá azt a 30$-t, amit kérnek a személyes licencért. Nem bántam meg, gyakorlatilag mindent visszahozott.

De merthogy pendrive topikban vagyunk, elmesélem, hogy a BitRecover Pen Drive Recovery programját is megvettem kipróbálás után. Az ha jól emlékszem 40$ körül volt. Ezt a programot egy kingston pendrájv tartalmának visszanyerésére használtam, s működött. Az a pendrájv azután persze kettétörten repült az e hulladékba, de az adatok visszajöttek róla. Ha sikerült volna a Testdisk programmal helyrelökni, akkor nem vacakoltam volna mással, de sajnos ott nem volt sok választásom, mint keresni valamit, ami teszi a dolgát.

A mondanivalóm lényege, hogy ezeket a szoftvereket lehet szídni (mint mindent), s ajánlani, hogy messze kerüljük el, de akár működhetnek is. Ha egy átlagos hülyének a kezébe adjuk, akkor képes lehet velük kárt okozni, de az ilyen inkább menjen olyanhoz, aki tudja mit csinál, nem csak vaktában lövöldöz. Na meg persze az se mindegy, hogy az adatvisszanyerő program hova próbál írni (amikor az "okos" júzer ugyan azt a meghajtót választja, mint ahonnan mentene, akkor lehet meglepi - ezt eleve nem lenne szabad hagyniuk a programoknak). S ha már van bemutató verziójuk, akkor igenis ki lehet próbálni, s azután se szabad mindenféle himihumi tört verziókat keresgélni, hanem ennyi pénzért bizony meg kell venni, akkor nem lesz csalódás.

Pontosan milyen HDD volt ez? Hogyan sérült fizikálisan? Melyik része melegedett, a fém háza vagy az elektronikája? Miért a fagyasztóval próbálkoztál, ventilátoros hűtés nem segített volna? Jól értem, hogy bedobtad a fagyiba, kábel ki + ajtó rácsuk, aztán amikor már eléggé lehűlt, jött a dd?

Azon nem csodálkozom, hogy a Testdisk nem találta meg, mert az gyakorlatilag csak egy partíciótörlés visszaállító program annyi plusszal, hogy a fájlrendszer is böngészhető vele, meg ismeri a dd parancsot. A Testdisk pl. nem tudja visszaállítani az MFT-t (NTFS esetén), csak összehasonlítja a másolatával (ami csak az MFT töredéke, max. néhány tucat rekord), és lemásolja. Mondjuk nem is szerepel a nevében a "Recovery", csak mivel ingyenes, az emberek elkezdtek vele bűvészkedni, "hátha" alapon...

Ezeknek a recovery programoknak mindegyiknek más az erőssége és más a gyenge pontja, az emberek a fórumokon viszont egymást erősítve mindenre is ajánlják őket, ahogy a fizetett reklámjaik is. És itt a gond, hogy adott hibához a megfelelő szoftvert kell használni (pl. más egy sima FAT tábla törlés amivel -majdnem- minden program elboldogul és más az, amikor amikor az újabb Sony fényképezőgépek a translatort törlik a memóriakártyákon: a két folyamat, a lefutási idejét és az eredményét tekintve ugyanaz, viszont a Sony által törölt kártyát már csak chip-off módszerrel lehet visszaállítani, konzumer adatmentő programokkal nem), ezért nem volt optimális a Testdisk erre a feladatra, de legalább a lemezképet jól megcsinálta. A PhotoRec akkor hasznos, ha egyértelmű, hogy a fájlrendszer alapú helyreállítás nem lehetséges, plusz a fájlnevek és a mappaszerkezet megtartása nem lényeges, plusz a milliárdnyi hamis pozitív találat sem jelent gondot. Nekem nincsenek problémáim a Testdisk-el és az azt használó emberekkel - amíg tudják, hogy mit csinálnak. Ez utóbbi a lényeg (és ezért nem ajánlott azoknak, akik nem tudják, mert jóval macerásabb utánuk "takarítani"). A direktben javítás lehetősége fokozottan kockázatos, és ezért általában nem ajánlott (nagyon kell tudnia hozzá az embernek, hogy mit csinál). Most így, hirtelen nem jut eszembe egyetlen olyan helyzet sem, amikor a Testdisk lenne a nagybetűs megoldás, kivéve az ingyenes használatot: az ingyenessége az egyetlen oka annak, hogy még létezik (szvsz).

Én sem azt állítom, hogy ezek a programok minden helyzetben hibáznak, viszont jóval nagyobb a hibaszázalékuk mint szabad lenne, de olyan esetekben is, amin ujjgyakorlatként kellene végigfutniuk. Az az alapvető probléma, hogy az Easeus-t és a Wondershare-t (hogy csak a két legnagyobbat említsem) szándékosan megtévesztően reklámozzák, ehhez képest még az alap dolgokon is megbuknak, mint az én esetem is mutatja. És direkt nem valami nehezebb eseten teszteltem, annak ellenére, hogy nem csak egy partíciós pendrive-okból és memóriakártyákból áll az élet.

Jól érted. A ventis hűtés ennek nem volt elég. Szó szerint tűzforró volt és a szobámban is 28 °C uralkodott akkor... A ház melegedett, nem az elektronika, s hogy milyen mechanika hibája volt? Nem szedtem szét, de a fejet csapkodta a szokásos klikkelő hang mellett. Viszont felpörögni felpörgött és nem is állt le, csak iszonyú mód belassult ahogy melegedett, olyan szinten, hogy csak annyit ismert fel belőle a gép, hogy létezik, meg miféle. Amikor viszont tovább melegedett, akkor már ezt se, de eddigre már ronggyal fogtam meg, mert nem bírta a kezem. A testdisk pont arra lett volna jó, hogy hátha vissza tudja állítani a partíciót és győzelem van - na ez nem sikerült neki, de a DD az ment remekül.
Ez egy öreg 320-as Samsung vinyó volt, amit évek óta alig-alig használtam, csak bent volt a gépben és időnként (tényleg ritkán) kellett róla valami. Kb. semmi pótolhatatlan nem volt rajta, de azért a pótlással elment volna még több idő/energia, ha rászánom.
A fagyasztó pedig jó megoldásnak bizonyult, mivel mikor pár óra után a másolat készítését követően kivettem, akkor is még bőven kézmeleg volt, még csak nem is hűvös...

Azért azt hiányolom, hogy nem említetted, hogy valami isoterm burkolatba csomagoltad a páralecsapódás megelőzésére. Ami ilyet tud okozni és hűtéssel rendbe is hozható (legalábbis átmenetileg): a tányér vetemedés nagyon régen az IBM Deskstar-okra volt jellemző, Samsungoknál nem találkoztam vele, viszont beragadó csapágyazással annál inkább, meg néhány Toshibánál és Samsung licences Seagate-nél. Nagy szerencséd volt, hogy nem más baja volt, mert a kattogást előidéző okok közül csak kb. hármon segíthet átmenetileg a fagyasztás, az összes többin nem (és azok vannak többségben).

Sziasztok !

Pendríveról mentettem szöveges dokumentumokat számítógépen a gépre. Mentés közben kihúztam a számítógépből - leválasztás, és minden nélkül - a pandrívet, és ennek során arról eltünt róla minden adat, ami korábban rajta volt.
Hogyan lehetne visszahozni azokat? Nagyon fontos anyagok voltak RAJTA.

Köszönöm előre is a segítséget!!!!!!!!!!!

Szia!
Csak egy ötlet. Futtasd le a parancssorban, az úgynevezett scan disk-et (chkdsk parancs). Hátha csak a fájlrendszer szenvedett hibát, a chkdsk parancs, nem töröl semmit, csak a fájlrendszert ellenőrzi.

Start menü -> Futtatás-> Beírni: cmd (parancssor) -> chkdsk pendrive meghajtó betűjele /f

pl: chkdsk s: /f

Soha ne futtass chkdsk-t mentendő meghajtón, mert az csak egy dologra jó, hogy a Windows számára ehetővé tegye a partíciót, de bármilyen áron - akár úgy is, hogy közben megsérül a mentendő fájlod!

Később írok hosszabban, most dolgom van. Addig tedd félre a polcra a pendrive-ot, ne csinálj vele semmit!

Miért is? Magyarázd el légy szíves!

Amit ajánlottál parancs hivatalos dokumentáció szerint megpróbálja javítani a meghajtót. Tehát ráír. Ugye ha menteni akarunk adatot, akkor arra a meghajtóra nem illik ráírni, ha lenne rajta irásvédelem kapcsoló én be is kapcsolnám (de mai pendrájvokon már nincs ilyen). Elsôre egy nem invazív programmal próbálnám a lehetô legtöbb adatot kinyerni belôle. Egy éve kb. vettem egy tartalék drónt, ahhoz volt egy microSD kártya is mellékelve, formázva. Próbából adatmentô progival lemásoltam róla pár száz fényképet meg néhány videót. De nem ráírtam hanem lemásoltam.

- Először is, pontosan milyen pendrive?
- Csak kíváncsiságból: mi vitt rá arra, hogy menet közben kihúzd? Ugyanis ez az, amit TILOS csinálni, mert megbosszulja magát mint a jelen ábra is mutatja.

Amit én csinálnék: első körben Linux Live CD-vel egy lemezkép másolatot a kártyáról, hogy ne az eredetit kelljen stresszelni és mindig legyen hova visszanyúlni, ha valami nem vártan alakul. Aztán a lemezképen lehet indítani fájl fejlécek alapján keresést, amivel meg lehet találni a különböző fájlformátumokat. Végül a találatokat egy másik (Tehát nem az eredeti, mentendő!) meghajtóra kiírni.

Csinálod magadtól, vagy segítsünk?

Köszönöm, elfogadom.
Azonban lehet csak ellenőrzésre is használni, hogy ne javítson semmit, csak olvasson.

Így van, csak az nem az "f" kapcsolója amit megadtál, mert az a fájlrendszer logikai hibáit javítja (jó esetben - de simán belefér neki, hogy egy fájltöredéknek látszó adatcsomagot simán töröljön), tehát ír a lemezre.

Arra vannak hardveres megoldások, például a DeepSpar USB Stabilizer, ami nem enged rájuk írni: kiszűr minden írási parancsot, ha véletlenül megcsúszna a user billentyűzete.

Tanultam ma is valamit, köszi.

Van egy másik verziója a Deepsparnak, a Guardonix, amit a bírósági szakértők használnak, abban kikapcsolhatatlan az írásvédelem és a VSC-k (Vendor Specific Command) is tiltottak, mert azokkal is módosítható a meghajtók tartalma. Adat helyreállításhoz a DeepSpar-t használom, abban kikapcsolható az írásvédelem és a VSC-ket is kezeli, mert ez a meghajtók javítására kialakított változata. Van még pár funkcionális butítás a Guardonixban, viszont cserébe az ára az 1/3-a a DeepSpar-énak. Ja, és a Guardonix szoftvere használható a DeepSpar hardverrel, fordítva viszont nem.

A Recuva nevű ingyenes programot ajánlom (minden más fizetős). Kapcsold be a mélykeresést és úgy kerestess, majd mentsd a fileokat HDD-re..

Szevasztok!
Én többször használtam pendrive helyreállításhoz az itt kapott ötlet alapján a következőt, link.
Az igazán nagy kapacitásokhoz már kell a "hivatalos licens".
Üdv. M.

ami összesen 2 GB...

Platinet 16GB PenDrive javítás

Üdv! Van egy pendrive-om, ami nem normális. Bedugom a gépbe, az felismeri, de bármilyen műveletbe kezdek az üzenet, hogy nem található. Néhány helyreállító, adatmentő programmal próbáltam, de ugyan az a jelenség. Se adatmentés, se formázás. Van valami esélyem?

Okozhatsz valakinek még apró örömet vele, fél órát, vagy többet (attól függ mennyire messze lakik), ha ott hagyod egy látható helyen.
A megoldásra én is kíváncsi volnék, van két-három hasonlóan viselkedő noname pendrájvom, hol jók, hol nem. De inkább nem.

Szervusz!

A meghajtó a teljes méretével látszik és formázhatatlan? Vagy kisebb, netán 0 a kapacitása?

Mi a célod vele? Adatmentés vagy mindennapi használatra helyreállítás?

- Ha adatmentés, akkor megkereshetsz chip-off recovery miatt mert hatékonyabb a szoftveres próbálkozásoknál amikkel csak a halálba tortúráztatod a már egyébként is haldokló meghajtót.

- Mindennapi használatra nem javíthatóak meg, ebben az esetben érdemes elhelyezned az elektronikus veszélyes hulladékok lerakóhelyén.

Én is találtam már eldobott pendrájvot. Csak az usb csatlakozója volt letörve félig a nyákról. Ismerőstől kaptam már ilyen bizonytalan működésű kis pendrájvot. Szétszedéskor a memóriachip le is vált a panelról. Visszaforrasztás után semmi baja lett. A mai napig működik. Ez még nem bga chipes volt szerencsémre.

Voltak rajta adatok. Még fontos adat is. De az előbbi próbánál kiderült, tényleg veszélyes hulladék. Már se kép se hang.
Köszi mindenkinek a tippeket.

"noname pendrájvom, hol jók, hol nem. De inkább nem."

Ennyi infóból azt lehet tanácsolni, hogy ha átfújod forró levegővel, akkor lehet, hogy jó lesz.

Egyébként lehet, hogy a port / hosszabbító a hibás mert több eszköz is hibázik benne?

"Már se kép se hang."

Az csak a látszat: annyit jelent, hogy a meghajtó vezérlője nem kommunikál, de a mentéshez csak a NAND (a memória chip) kell, mert a vezérlő szoftveresen emulálható.

Nem véletlenül javasoltam a chip-off recovery-t, mert az akkor is működik, amikor "se kép se hang", vagyis teljesen halottnak tűnik a meghajtó (semmilyen eszköz sem ismeri fel, mintha be sem lenne dugva), vagy felismeri de 0 kapacitással, vagy mindenáron inicializálni / formázni akarja, esetleg írásvédettnek látja. Ez a módszer magát a fizikai hibás adathordozót nem javítja meg, hanem a memóriavezérlőjét megkerülve azt teszi lehetővé, hogy a NAND memóriából, direktben kiolvasva lehessen kimenteni a nyers adatokat (PC-3000 Flash-el és RuSolut VNR-el dolgozom, több más, kifejezetten adatmentésre fejlesztett célhardver mellett).

Ha valóban fontos adatok vannak rajta, akkor mindenképpen megéri esélyt adni nekik.

Arra azért vigyázzatok hogy nem minden pendrive azért van eldobva mint hiszitek.
Hanem direk azért hogy megtaláld. Csalinak.
Amint bedugod megfertőzi a géped és mindent lát amit csinálsz, minden billentyűleütést. És még észre sem veszed, csak amikor a bankszámlád lenullázódik.

Nekem is voltak ilyen gondolataim mielőtt rádugtam a gépre. Viszont a durva mechanikai sérülés elhitette velem, hogy nem erről van szó.

Teszkóban vettem sok-sok éve (jellemzően "integral" markanévű egyedek), és nem érnek annyit hogy foglalkozzak velük. Jelenleg a csigalassúnál kétszer lassabbak. Van hogy egy perc mire megjelenek Win alatt, de nincs rajtuk értékes adat (mentettem már). Új korukban talán még jobbak voltak. Van olyan is amit a bliszterbôl kibontva már nem volt jó. Minden gépben ugyanezt produkálják.
Ja, ilyen talált pendrájvokon, sd-kártyákon én is live Linux-al szoktam szétnézni, vagy ha lusta vagyok, régi fióklakó mobilba (OTG) dugom. De még sose volt váratlan/kéretlen/meglepő adat találásom.
Vagyis de! Úgy 12+ éve egy komplett laptopot dobott ki valaki szelektív üveghulladékos mellé, akkori lakásunktól száz méterekre, meg egy PS valahányat. Utóbbit otthagytam (számomra érdektelen), laptopot felkaptam. Egy külföldi pacáké volt, aki a CEU-ra járt, a 160GB HDD tele volt személyes (túlságosan is) fotókkal, adatokkal. Az egész életútját fel lehetett volna belőle térképezni, Közép-Amerikában vadászpilóta volt, filmes fotókból szkennelve, stb. Formáztam, sokáig volt hurcolászós HDD-m. Talán még most is megvan egy mobil-HDD tartóban.

Ha csak a bankszámlád, akkor még jól jártál. De amikor a házad is leég mellé, az kínosabb.