Nekem csak erről az egyről van adatom, ami MÁV-os volt, többről nem tudok.

Gondolom kellett egy külön kazánház, ahol nagynyomású gőzzel feltöltötték rendszeresen. Egy töltettel nem sokat bírhatott.

Nem hát, de ezeket amúgy is jellemzően egy gyártelep, iparvágány kiszolgálására használták, szóval sosem voltak messze a kazánháztól. Ahol amúgy is kell gőz (vagy sűrített levegő) valamire (mondjuk stabil gőzgéphez), ott egészen kézenfekvő megoldás. Emlékeim szerint egy-két helyen mai napig használják a meglévő mozdonyokat emiatt, meg mert például zárt térben is nyugodtan használható.
Ötletem sincs, Magyarországon mennyi lehetett belőlük, de nagy részük valószínűleg sosem volt MÁV tulajdonban, szóval nem sok infó maradhatott fent róluk.

Alapjában véve olyan helyeken volt, ahol ilyen nagy nyomásu göz rendelkezésre állt. A vágohidaktol kezdve a papirgyáron át az olajfeldolgozo cégekig. Pontosan a göz jellemzöje van kihasználva ilyen mozdonyban, hogy a nyomás csökkenésével még több termelödik igy bizony orákig (6-8 ora) is müködöképesek voltak. Ráadásul külföldön extra szigetelést kapott a kazán, igy sokkal tovább volt müködöképes a szerkezet.
A gépek 1,5 bar nyomással mentek ujra a töltöcsapra, ahol 20-25 bar nyomással töltötték a kazánt. A mozdonyok teljesitménye elég volt 2000t vonatok mozgatására.

A Szovjetunióban már a 70-es években feltaláltak valami CD-hez nagyon hasonló digitális optikai lemezt! → YouTube video ⦾

Az oroszok a mai napig többet költenek ilyen dolgokra mint azt sokan gondolják, és sok technologia, föleg a hadutechnikàban meg a ürtechnikában tölük származik vagy egyszerüen az amerikaiak csak megveszik olcson az orosz kutatokat és a tudásukat. Sajnos sokan a mai napig azt hiszik, hogy a kirakatok csillogása jelenti a haladást, s nem a háttér kutatás.
És ahogy a video is mondja az SZU már akkor is mindenféle korlátozások alatt volt (Cocom lista) s mégis a mai napig a legmegbizhatobb az ürtechnikájuk ( ugye ök cipelik még a jenkiket is az ISSre).
És a LADA sem volt másolat, mint ahogy a video hülyit, hanem sima Fiat licensz.
Érdekes modon az egyik nagyfrekvenciás berendezésüket a mai napig képtelenek lemásolni, pedig megprobálták az amerikaiak is meg a dél koreiak is. Az oroszok által gyártott berendezés még mindig jobb, mint az amerikai meg a korei másolat. ( szintén az ürkutatásban meg a haditechnikában használják az USAban is).
Én is hoztam már a 80-s évek közepén orosz RISC processzorral vezérelt játék Lunochodot, (6 kerekü jármü), aminek a mozgását programozni lehetett, és meglehetösen jól müködött. Hol voltak akkor nálunk még RISC alkatrészek ( szintén Cocom listán). Még Münchenben is csak protekcioval lehetett PIChez jutni.

A korábban bemutatott műszerek 1974-ben készültek. Ahogy szedem szét és osztályozom az alkatrészeket (réz, alu, ...) rácsodálkozok a gyártó megoldásaira. Pl. a képeken a papírtovábbító hengerek, a perforációba kapaszkodó tüskék megoldása. Az alu-ba furkált lyukacskákba szerintem kézzel illesztették bele az ellipszoid végűre esztergált majd nikkelezett sárgaréz tüskéket. Majd valamilyen célszerszámmal préselték a helyére. A nagyított képen látszik, hogy az esztergálás és a sajtolás se sikerült mindig tökéletesen, de nem kis munka volt, amit alkottak.
A kerekeket az első képen látható 1,4-es süllyesztett fejű csavarok fogták a hengerhez.

Az alábbi történethez kapcsolodik a következö. Ezen kerestem a betevö falatot a 80-as években.
Akkoriban a mozifilmre még optikai hangsávokat kellett rögziteni a perforácio meg a képtartalom közé.
Erre volt a világon talán két cég, ahol ilyen gépet gyártottak, és ha jol emlékszem Europában is csak 2-3 volt üzemben.
A “hangkamera” egy meglehetösen kezdetleges filmprojektorhoz hasonlito gép volt ( valoszinüleg az USAban még a háboru elötti garázsban gyártotta egy kis cég.)
A vetitögépben volt egy 12 V-s izzo ( kb 20-25 W-os autoizzo), ami elött 2 szalaghangszoro volt ( ribbonspeaker). Egy kis optikai rendszer fokuszálta a szalagok között átjuto fényt a film érzékeny részére.
Persze erre nagyon szigoru szabványok voltak, hol kell lennie a sávnak, mennyi fénynek stb szabad a szalagra jutnia.
A legrosszabb volt a beálitás, mert az egész vetitöfejet két csavar tartotta a gépben és azokat oldva kellett a gyárto szerint 1/10 mm pontosággal beállitani a sávok helyét.
A baj az volt, hogy az ember nem látott semmit, azaz a filmet el kellett vinni a laborba elöhivatni, majd mikroszkop alatt megmérni a helyét. Ha nem volt jo, ujra oldani a két csavart egy kicsit koppantani a fejen majd ujra exponálni. Elöször egy egész nap elment a dologra.
Szerencsére késöbb a filmgyár mühelyében akadt egy szaki aki csinált nekem egy finombeállito szerkezetet, amit rácsavartam a gépre utánna már akár egy esztergapadon pontosan tudtam mozgatni a fejet. Igy általában csak egyszer kellett exponálni, kimérni, majd a noniusszal elmozditani a fejet és ujra megvilágitani a fimet, és ellenörizni a sáv helyét.
( egy ilyen kamerát az ebayon még ma is 39000 dolcsiert árulnak használtan. Akkoriban 100000 ezer dollár körült volt az ára. Es azota sem fejlesztettek semmit a beállitáson)

Hát, el vagyunk itt kényelmesedve a sok amerikai és ázsiai technikával, de bizony az oroszokat se szabad lebecsülni. Az igaz, hogy a környezetük elmaradottabbnak tűnik, de az idők során sok mindent megoldottak maguknak, méghozzá meglepően ügyesen/leleményesen.

Hát igen. A többség Amerikábol is a csak a csillogo villogo nagyvárosokat látja, de pl a MAC stb. gépek is egy-egy garázsban születtek, ahogy sok minden más is, ahol a melosoknak meg 6 dollárt sem fizettek bruttoban oránként.

Nagy kópék ezek az oroszok, hiszen mosógépből kiszedett chip-ekkel tudnak építeni katonai cuccokat is...

Mintha nem lenne mindegy honnan szerzed be a processzort? Vagy gondolod, hogy a mosogépben rosszabb chipek vannak? Azoknak legalább garanciát kell tulélniük.
A dronban, bombában vagy intelligens lövedékben meg csak egy bevetést.

Szerintem meg szimplán balfékek és nem foglalkoznak vele, hogy biztonságos legyen a kommunikációs vonal.
Ezek a kulcsmentes indításos baromságok igazán nagy biztonsági rést jelentenek. Az egyik ismerős járt úgy, hogy kollgája beszállt a toyotába, beindította, elment Pestről Nyíregyházára, majd ott ragadt... Nem volt nála a kártya, az a házban volt, simán megengedte az autó, hogy beüljön, s beindítsa. S persze Nyíregyig meg se állt, csak ott derült ki, mikor végzett, hogy nem tud tovább menni

Kezembe akadt egy emlékeim szerint MOM gyártású lyukszalagolvasó olvasófejének főbb részei:
1. az "adó" rész. A fénykibocsátó téglalapok egy száloptika egyik végei
2. az adó rész alján látható a száloptika
3. a vevőegység. Valamilyen félvezető lapkák. Lámpafényre 0,5V-os adtak le.
4. az adó rész működés közben

Zsivány egy cucc az biztos!

Az mondjuk tényleg nagy balfékség a gyártó részéről. Szüleim Kiája azt is megmondja, melyik ajtónál állsz a kulccsal és csak onnan tudod kinyitni. Ha meg menet közben kiszállsz a kulccsal, azonnal visítani kezd.

A másik szuper márka kulcsárol is mindent tudott a fedélzeti computer, de azt nem, hogy ne lehessen a kofferbe zárni a kulcsot. Jo 200km-re volt a tartalékkulcs.

Hogy sikerült utána visszaszállni?

Úgy, hogy nem zárja be magát. Amúgy még megy is tovább, csak csipog tüntetően, hogy nem lesz ez így jó.

Milyen célból, és kinek? Gondolom az utasnak jelez, hogy nincs sofőr ha nem vette volna észre.

A kulcs meg a sofőr nem ugyanaz a személy! Hallottam már olyat, hogy emberünk a tetőn hagyta a kulcsot, aztán csináltathatott másikat

Végülis a kiszálló utas zsebében is lehet a kulcs...

Valamint elég sok akciófilmben előfordul, hogy a sofőr a mozgó autóból kiugorva menekül, a gonosz ellenséget a szakadék/fal/szembejövő kamion felé száguldó autóban hagyva... Bár akkor a kulcsot akár ott is hagyhatja...

A szalag két részre volt osztva: az egyik oldalon 5, a másikon 3 lyuknak volt hely. Közöttük mindig volt egy kisebb lyuk. ez vezérelte a beolvasást.

Ha a fényszóróban is CAN -os elektronika van, elég a buszra csatlakozni kívülről, sok-sok CAN üzenettel elárasztani a forgalmat köztük az ajtó nyitás üzenettel. Láss csodát az ajtó kinyílik...
Hack A Day

A tolvajok ki is használják ezt.

A járműiparban az, hogy az utolsó beltérlámpa is kommunikál, nem az az értelme, hogy jó, legyen, hanem hogy drága, és házilag, olcsón, bontott alkatrésszel ne lehessen javítani.
Erre egy tökéletes példa a saját munkahelyemről:
15 éve tervezem a cégünk által gyártott gépek vezérlését.
Nemrég behoztak javításra egy régi gépet, amit még egy külsős cég látott el vezérléssel.
Háromszor annyi vezeték és kétszer annyi alkatrész volt benne, mint az általam tervezettben, és kevesebbet tuidott.
Ennek nem az én zsenialitásom, vagy a külsős tervező gyengesége az oka, hanem az, hogy míg az én munkaköri feladatom a költségek minimalizálása, a külső cég érdeke a minél nagyobb nyereség volt.

Na, az enyémmel lehetne próbálkozni!

Itt nem az a baj, hogy minél olcsóbb, nehezebben kiváltható legyen a gyártmány, hanem az, hogy a kocsi biztonsága (betörés, lopás, stb) csak sokadlagos. Az már igencsak megkérdőjelezhető, ha külső eszközzel (laptop) átvehető az irányítás a kocsi felett, de erre is volt már példa. Kicsit kell keresni a Hack a day oldalán.

Én már a kilométer számláló visszaállítás "visszatekerés" lehetőségét sem értem, amikor pld.: 300e.-ről 100e.-re visszaállítják. Mivel memóriában van tárolva, simán szoftver kérdés, hogy a bent lévőnél kisebb értékkel nem írható felül.
Régen gyártottam traktorokba Km órát, beíráskor először kiolvas, ha az új érték nagyobb a bent lévőnél, csak akkor ír be újat.

3 sor kóddal is spórolnak. De kb 1 perc lenne megírni.