Üdvözletem.

Elöljáróban csak annyit írnék, hogy olyan hobbiprojektbe vágtam a feszét, ami most már céges is. Vázolnám a felállást. Egy arduino nano a vezérlés lelke. Kettő mágneskapcsoló és fél vödör mágnesszelep vezérlése a feladat, az input oldalon hét egész nyomógomb és végálláskapcsoló érkezik a nano-hoz. A mágneskapcsolók 24 voltosak, ezek kapcsolgatják azokat a pár kilowattos motorokat, amik a berendezés lelkét képezik, a szelepek meg a hidraulikát vezérlik.

A nano egy optocsatikkal felvértezett relépanelt zaklat, amik a mágneskapcsolóknak, s az egyéb miskulanciáknak adja meg tápfeszültséget. Míg a mágneskapcsolók nem kapnak tápfeszt, addig minden a kívánalmak szerint haladt, de a szakaszoló zárása után a 'nem olyan jó élmény' kategóriába kerül át az egész mű. Azaz rebootol, ki- és befagy, ect. Nem lett debuggolva semmiféleképpen sem, de azért a relék mellett lévő ledek sokat segítettek a probléma felismerésében. Az ipari 5V tápegység kimenetén az óccópicikínaji szkóp (elméletben 250kHz-ig mukodik) nem mutat semmi furmányt (sima az 5V, mint a nagyalföld). Az a baj, hogy a bemeneteken sem látszik semmiféle furcsaság. Másik táppal is megpróbáltam, külső 230 használatával(is), de ugyanaz a végeredmény. De ez így nagyon nem garantálja a biztonságos működést, ezért kellene valami kézzelfogható varázslat.

Átfutottam a topikot, s így a következőekre jutottam, mely megállapításokat szeretném, ha megerősítené, kiegészítené vagy megcáfolná valaki.
1. Földelt és szénacél doboz a totál műanyag helyett (mert azért köbö 30 centire van a mágneskapcsolótól a nano),
2. A bemenetekre optocsatolók- mert eléggé nagy a kábelhossz a gomboktól||kapcsolókról és nincs mód a cserére (vagy csak k*nagy munka és költség árán.

Elég lehet ez, vagy kellhet még valami feketemágia? Mondjuk R-C tagok a mágneskapcsolókhoz, tekercsekhez? Varisztor vagy hasonló a relékhez?

A válaszokat előre is köszönöm.

A kapcsoló-nyomógomb bemenetek milyen módon vannak megoldva ? Próbáld meg 1k val lehúzni a lábakat gnd re és a gomb kapcsoló emelje +tápra . Az sem ront a hejzeten ha a nem használt lábak (be-kimenetek) gnd re lesznek húzva szintén 1k val és a tápszűrő 100n sem baj ha rákerül .

A felhúzó ellenállások aktívak. A lábak a földre(V-) vannak kötve a nyomógombok benyomásakor.

Fordítva mondtam . Nem fel-Le ! Ha a felhúzó rá van kötve a tápra (márpedig igen) akkor a tápon megjelenő tüske a felhúzón is megjelenik . Én ezért favorizálom a lehúzó ellenállást, és a "fordított" bemenetkezelést .

Attóll lefagyhat az uC vagy véletlen állapotba kerülhet bármely regisztere is a csipnek, ha egy ilyen impulzust kaphat? De azért meg fogom próbálni a dolgot - mert veszteni mit is nyerhetek vele...

Én huzalozást, kölönös tekintettel a GND-re és tápszűrést gyanítok.
Első körben megpróbálnám teljesen független tápfeszültségről járatni, akár próbára telepről is.
Az jó, hogy legalább reprodukálható.

Elég nehéz röviden, érthetően és mindent IS leírni.

Az eredeti tápegység az alapból nem egyszerű, mert a 400 voltról van leszedve mindenféle segédtáp (külön tekercsekkel mindenhol is, prim. 400 volt, a többi egyik vége közösítve (alias 0), a sec.: 24V, 110, 127V, 230V). Ennek a transzformátornak a 230-as sec.-ről lenne üzemeltetve egy HDR-15-5 tápegység. De ha a harminc méterre lévő röfiből viszem is oda a delejt, akkor is ugyanaz az effektus történik. Próbáltam 7805 stabkockával és egy mezei at táppal is. Dettó ugyanaz a végeredmény.

Mivel 'ridegtartásos' a gép, így egy IP67 műanyag dobozba lett beszerelve az elektronika, mind a relépanel - ami LTV354T optocsatolókon keresztül kommunikál a uPC-vel. A nyomógombok és végálláskapcsolók ~2 méternyi kétésfeles kábelen csatlakoznak az elektronikához (igencsak necces a cseréjük). Így a huzalozás biztos, hogy ludas a dologban.

Szóval engem jelen pillanatban a külső zavarok lehetőség szerinti legnagyobb mértékű kizárása izgat. Azaz valóban földelt szénacél ház (a rozsdamentes nem az igazi), bemenetek optocsatolókkal való leválasztása (nálunk felé nem nagy pénz és kunszt) elég lehet? Mert itt azért nem arról van csak szó, hogy valamiből kijön a füst.

Az a baj, hogy az arduino nem ipari cucc. Egy ekkora projektnél nem nagy összeg a programozható relé kategória, LOGO, APB, stb.... (Tudom nem ilyen választ vársz, de erre nem lehet mást mondani)

Sok minden egyebet meg fig kelleni csinálni. A standard Arduino okosságok nem ilyen környezethez vannak leirva ( pl a 10 kOhmos ellenállasok stb). A hosszu vezetékeket földmentesnek ( szimmetrikusnak) kell kialakitani. Az optocsatolok jok, de azokat érdemes a szoftwarerrel is kezelni ( debouncing). A tápegységgel kapcsolatban szerintem màs gond lehet, földhurok, vagy hiányzo földelés. Az arduinoba menö tápkábelre okvetlenül kell ferritgyürü. Ha relevel kapcsolgatod a külsö cuccokat ( motor, szelepek) akkor azok valoszinü galvaniikusan le vannak választva a uP-röl. Ez igy rendben is lenne, azt kellene kideritened, hogyan szedi össze a proci a zavart. Mondjuk egy helyi akkus USB forrásbol meghajtani, egy segédprogramot irni ( lefuttatni az összes lehetöséget a kapcsolok ( bemenetek) nélkül de a kimenetekkel, igy kizárni, honnan kerül a zavar a rendszerbe. Sok munka, de nem fogod tudni kikerülni. De érdekes lesz.

A vezérlőt rakd egy szigetre. Kifelé és befelé csak és kizárólag optocsatolókkal kommunikál, a tápegysége is külön egység, leválasztott.

A 24 VAC feszültséget egyenirányítod, szűröd mindenfélével majd raksz rá egy leválasztott DC-DC kovenrtert (Traco Power szép termékpalettával rendelkezik). A kontrollert nem terheled, a kimeneti optocsatolók LED-jeit meghajtóval kapcsolgatod, pl. ULN2003. A bemeneteken (optocsatoló tranzisztora) erős felhúzás van, 1 kΩ.

A relépanelnek külön tápegysége van, hogy az ottani tápfeszültség-ingadozások ne tudjanak megjelenni a kontroller táplábain.

Arduino: alaposan nem tanulmányoztam őket, de gyaníthatóan jelen alkalmazáshoz sok felesleges dolog van a konkrét kontroller körül és a zavarvédettségen is volna mit javítani, de ezt egy kész NYÁK-on nem túl egyszerű megtenni. Ez a része félig-meddig zsákutca.

Tehát a digitális bemenetek nincsenek optocsatolóval leválasztva, csak úgy mennek több méteres vezetékekkel?
Az Arduinó belső felhúzása nudli, ha már nincsen optocsatoló, akkor legalább azt megerősíteném...
A pár kW-os motor meg jól meg tudja rángatni a hálózatot, onnan jó nagy tranziensek bejuthatnak akár a tápra is, de még huzalozástól függően induktívan is becsatolódhat.
Önmagában a műanyad doboz vasdobozra cserélése szerintem fikarcnyit sem fog javítani a helyzeten.

Nagyjabol leirtak a dolgokat a tobbiek. Ha ki akarod deriteni a hibat akkor elso korben a tapot kellene egy fuggetlen aksival helyettesiteni. Aztan johetnek a bemeneti kabelek levalasztasai. Es ha meg mindig fennall a hiba akkor az RC tagok es egyebek, de lehet, hogy mar a tap elszigetelese megoldja a gondot. Mellesleg az a HDR-15 nem egy ipari tap. Jo lehet mondjuk okos otthon moduljainak ellatasahoz, de nem egy ipari kornyezetben mikrovezerlo taphoz.

Belefutottál az ipari környezetbe!
Egészen jól beírták tapasztalt kollégák, optikai leválasztás ki és bemeneteknél, érintkezőknél, tekercseknél, zavarszűrő R-C tagok.
Az Arduínó (mikrovezérlő), 5V tápon keresztül , könnyen összeszed tüskéket. Gyors szkóppal látszik.
Ezek után akkus táp 5 voltra.
A tápegységekben primer- szekunder dc között gyakran van 1 nagyfesz kondi is !
Ez hosszú kísérlet fog lenni!

Én az ipari környezetbe szánt áramkörök tápjába mindig beteszek egy szuppresszort és egy egy Pí szűrőt, az induktivitás két végén elkókkal plusz RF kerámia kondikkal. Ha indokolt, akkor a hálózati táp bemenetre szűrőt is tartalmazó csatlakozót teszek. Továbbá minden, nem túl gyors jelet fogadó digitális és analóg bemenetre az osztó elé még egy 10-20 uH chip induktivitást is.

Én szereznék egy tisztességesebb szkópot, mert ha a proci leáll/újraindul, akkor ott biztosan kell lenni mérhető jelnek. Ha nem lenne ilyen, akkor nem indulna újra a proci! Mindenképpen érdemes volna elkapni egy ilyet, illetve rájönni, hogy melyik gépelem a forrása.
Maguk a kapcsolók is, meg a céláramkör is induktív terhelés, ha jól értem. Ezeket végignézném, hogy mindegyiken megvan-e a szükséges free wheeling dióda, vagy AC esetén varisztort szoktak tenni, ha jól tudom (az okosabbakat kérdezd ezekről). Ugye amikor tekercseken megszűnik az áram, akkor ha nincsen vezető út, akkor szikra lesz, ami zavart okoz.
Szkóppal talán érdemes volna egy darab drótot mint antennát is mérni, hogy hátha azzal sikerül megfogni a zavar jelet.

Szerintem ha teszel fel kondikat, akkor azzal a zavar jelet is "lelassítod" és mérhetőbbé is teszed. Ha nincsen sávszűrve a szkóp bemenete, akkor előfordulhat, hogy egy nagyon gyors zavart nem is vesz észre. De ezt azért nem tartom valószínűnek, mert a szkópnál gyorsabb zavarjelnek is kell hogy legyen egy lecsengése, ami miatt mégis látható kellene, hogy legyen. A mérés oldalon mindenképpen dolgozni kell az biztos.

Ezeket nem a védelmek beépítése helyett javaslom, hanem inkább azért, hogy legalább legyen fogalmad arról, hogy mi okozza a hibát. Ha nem tudod biztosan, akkor simán lehet, hogy csinálsz valami védelmet, amivel éppen a határ innenső felére kerül a géped és működni fog. Igen ám, de aztán lesz egy peches nagyobb jel újra, és akkor újra el fog szállni az egész.

Egy teljesen más út: a programot tudod tesztelni a gép nélkül? Kikapcsolt gép mellett? Az sem kizárt, hogy a programodban van a hiba, a program HW hiba nélkül is le tud fagyni, újra tud indulni esetleg. Kiderülhet, hogy az elektromos hiba keresése teljesen tévút. Bár nem valószínű, de ezt is ki kell zárni a hibakeresés során.

Na ez a legkevésbé biztos. Azok a zavarok olyanok, hogy azt még a legjobb szkoppal sem gyerekjáték elkapni, még kevésbé kiértékelni.
Vagy annyi zavarjel van, hogy azt sem tudod kideriteni melyik micsoda. Egy aszinkron rendszerben - mint amilyen a proci, majdnem kizárt, hogy egy szkoppal valamit ki lehessen deriteni. A prociba nem látsz bele, és a reakcioja a zavarra sincs okvetlenül a szinkronban a zavarjellel. Azaz nem akkor fagy le amikor a zavart látod.
Ilyen rendszerekben szinte egyedül a kizárásos metodussal lehet célba érni. Persze a szkoppal megnézheted a jeleket, rajtuk a zavarszintet, de csak ennyit. Esetleg ráakaszthatsz valamilyen több csatornás logikai analizátort amin láthatod, hogy melyik lábon mi és mikor történik. Vannak a procin olyan lábak is amin esetleg a belső állapotot is ki lehet olvasni.

Köszönöm mindenkinek a meglátását, javaslatát. Elnézést kérek azért, mert nem mindenkinek fogok válaszolni teljes terjedelemben.

@pont:
Írtam, hogy hobbiprojektnek indult. Minek az ismérve az az, hogy nem leszedünk a polcról egy X PLC-t, felprogramozzuk, bekötjük és megy. De ennek márpedig hibamentesen működnie kell és kész(mert én így álmodtam meg) - s ezt megvitattam a képzeletbeli barátaimmal is... Bár vannak anyagi problémák is ez ügyben, de ez utóbbi mindegy is.

@massawa:
Tudom.

A vezetékcsere nem megoldható (meg nem is akarok 30-as öntvényt fejen állva, mindenféle lehetetlen testhelyzetben átfúrni). Prell sw szűrve. A táp legutóbb egy szabványos AT táp volt, ami fizikailag egy ~30 méteres hosszabbítóról kapta külön a delejt (s ebből a tápból még biza nem spórolták ki a szűrőáramköröket). Ferritgyűrűt majd lopok egyet, de ha nem sikerül, akkor van itthon pár marékkal. AC vagy DC ág? Szerintem DC, de jobb biztosan mást hibáztatni, mint tanakodni...

"...sok munka, de..."
De ezt a sok munkát akarom elkerülni. Ha az ember egyszer rájön a fortélyokra, akkor az esetek 90 százalékában az jó lesz majd később is. A maradék tíz százalékon meg ráérek tanakodni utána is.

@Bakman: A zavarvédettség a kulcsszó.

@Gafly: Hobbista vagyok, na. A nagyfeszültségű részek élesztéséhez még el sem érkeztem. Ezért törekedem mindenféle hiba eliminálására, míg csak teszfázisban van a 'projekt'.

A 'vasdoboz' elég hatékony lehet a mágneskapcsolók ellenében. Azaz a tekercs bekapcsolásakor felépülő mágneses tereket úgymond rövidre zárja így nem lesz parazita(?) feszültség sehol sem (pontosabban csökkenti ennek esélyét a 'vasdobozon' belül). A vezetékeken persze hogy persze.

@usane: A táppal kapcsolatban ezt nem tudtam.

@halfbit: Ha nagyon muszáj lesz, akkor ez is szóba kerülhet.

@asch: Ez eddig a legkonstruktívabb hozzászólás. A mágneskapcsoló behúzásakor (s csak akkor!) jelentkező hiba több okra is visszavezethető.
A reléknél a prellezés hatására szikrák keletkeznek, ezek megzavarják a uPC működését.
A mágneskapcsoló behúzásakor feszültség indukálódik ott ahol nem kellene (mivel fizikai korlátokba ütköztem a kivitelezéskor, így a uPC a mágneskapcsolókhoz igencsak közel van).

Nem, nincs pénzem még három keysight uxr szkópra.

A programot teszteltem szimulátorban és deszkamodellen is. Ott mukodik.

Nem reagáltál egy dologra. Letesztelni egy segédprogrammal a kimeneteket ( pl. egymás után kis szünetekkel be meg kikapcsolni a bemenetek nélkül ( azokak fizikailag is lekötve). Ezzel kizárod, hogy honnan jön a zavar.
Ha igy nem fagy le, akkor a bemeneti kábelek szedik össze a balhét. Ha lefagy akkor jo eséllyel észreveszed melyik szerkezet okozta.
Nem reagáltál az optocsatolokra sem. A kolléga helyesen 1 kOhmos munkaellenállásokat javasolt, stb.
Ne hidd, hogy az ilyen balhét mi innen a távolbol egyszerüen meg fogunk tudni oldani, és csak reméljük, hogy lesz annyi türelmed végigjárni a nehéz utat.
A tekercsekre kellenek az emlitett szabadonfuto diodák, de hasonlok fognak kelleni a relék által kapcsolt mágneses kütyükre is. Ezeket a gondokat mind ki lehet deriteni komolyabb müszerek nélkül is, igaz gyakran sokat kell rágodni, mi is a valodi ok.

Felőlem mindenki azt csinál amit akar, de hobbicélnak indult, de már nem az. Az arduino nagyon sok szempontból nem felel meg az ipari követelményeknek, a zavar a legkisebb probléma. Ezt idén már oldalakon keresztül veséztük a Ki mit építettben. Bővebben: Link Egy 30-40 ezres Mini PLC a minimum, hozzáférhető, dokumentált, később is újratelepíthető, fejleszthető programmal.....

Értem, hogy zavarvédettség a kulcsszó, arra reagáltam. A teljes galvanikus leválasztás az egyik neuralgikus pont ilyen helyzetben, az optocsatolók és a jó, leválasztott tápegység megfogják a vezetett zavarokat.

Jogos észrevételek. S szerettem volna a hibakeresés művészetének a rögös útját rövidíteni, ezért itt is érdeklődtem sokadsoron. Dunning-Kruger hatás. Mea culpa.

Lehet írtad, de nem láttam. A nem használt lábakat mire állítod? Alapesetben ezek bemenetek és ha nincsenek földre vagy tápra kötve, akkor ezeken a legkisebb zavart is összeszedi a mikrokontroller. A nem használt lábakat állítsd kimenetnek, vagy legjobb bemenetnek hagyni és egy kisebb értékű (néhány 100 ohm, vagy akár kisebb) ellenállással földre kötni.

Kiestem a szerkesztési időből.
Az ellenállás akkor is kell, ha kimenetnek álíltod a nem használt lábat!
(EMI szempontból az a legjobb, ha a nem használt lábak kimenetnek vannak állítva, L szintre vannak állítva és a GND-re vannak kötve. Ilyenkor kialakul egy virtuális föld, ami segíti a chip "földelését". De ez azért nem ajánlott, mert egy programhiba, vagy rossz konfig tönkreteheti a lábat és még ki tudja mit; így ez max. egy végleges kóddal lehet érdekes, ezzel is csökkentve az érzékenységet)

Ha nem találnál vezetékre pattintható ferritet írj privátot ,nekem van sok .

> Azok a zavarok olyanok, hogy azt még a legjobb szkoppal sem gyerekjáték elkapni, még kevésbé kiértékelni.
Sajnos nem vagyok túl tapasztalt az ilyesmiben, de hogy érted azt, hogy nem gyerekjáték elkapni, és kiértékelni? Ahogy én csinálnám: a relét vezérlő jelre tennék egy triggert, és rögzíteném, hogy mi történik a mikrokontroller lábain - akár egyesével mindre végigmérve, lábanként több méréssel, ha kell. Nyilván nem gyerekjáték, de tárolós szkóppal nem látom be mitől lenne lehetetlen küldetés?
Ha a jel olyan, hogy a szkóp tudja venni, akkor látni fogjuk a képen, és lehet gondolkodni róla, hogy hogyan kezeljük.
Tényleg lehetséges olyan jel, amit nem lát a szkóp, de a proci hibázik tőle? Hogyan? Én azt az esetet tudom elképzelni, amit írtam is, hogy ha a jel gyorsabb lefutású, mint a szkóp felbontása. És ez ellen szerintem egy kis értékű kondenzátor és esetleg egy soros ellenállás segít, mert simít annyit a jelen, hogy mérhetővé válik.
Mivel te tapasztalatból beszélsz, kiváncsi lennék, hogy te hogyan csinálnád, illetve mi az elmélete a nem látható, de a processzort hibára kényszerítő zajnak?

Általánosságban, ha az áramkör zárásakor van szikra, akkor az kapacitív terhelés miatt van, ha nyitáskor, akkor induktív terhelés miatt.
A záráskori szikrázás oka ugye az, hogy ha az áramkörben a tápra van kötve egy kondenzátor, akkor zárásakor az áramkört ideális alkatrészekkel lerajzolva nincsen elvi áramkorlát, végtelen nagy áram fog folyni. A valóságban egy kicsit kisebb, de szikrázáshoz elegendő. Angolul ezt inrush current-nek hívják.

A záráskori szikrázást AC esetben esetleg úgy is meg lehet próbálni megszüntetni, hogy relé helyett Solid State Relay-t használsz. Ehhez pedig megvalósítod, hogy a tápfeszültség 0 átmeneténél legyen bekapcsolva. Nem triviális megvalósítani, és bevallom ebben sincsen tapasztalatom, de mikor ilyenek után olvasgattam, akkor ezt a megoldást találtam. Szerintem mechanikus relével nem lehet megcsinálni a nullátmenethez szinkronizálást, mert annak nem annyira kiszámítható a kapcsolási ideje.

Egy másik megoldás a kapacitás inrush current védelmére egy sorba kötött termisztor lehet. Ennek az alkatrésznek az a lényege, hogy egy olyan ellenállás, hidegen nagy, melegedni kezd, majd az üzemi hőmérsékletet elérve lecsökken 0 körülre. Ebben sincsen tapasztalatom, de lehet találni írásokat erről a megoldásról is. Például: https://product.tdk.com/en/techlibrary/applicationnote/howto_ntc-li...r.html

>Az arduino nagyon sok szempontból nem felel meg az ipari követelményeknek, a zavar a legkisebb probléma.
Visszakerestem azt a topikot, de konkrétumot ott sem találtam, csak ex-katedra kijelentést, hogy nem felel meg ipari célra. De miért nem? Amiket itt írtak többen is, azokat értem:

* táp zavarvédelme: ezt hozzá lehet tenni utólag, ha az Arduinot egy egyedi NYÁK-ra csatlakoztatjuk (például valamelyik mikro változatot tüskesorral forrasztjuk), és a tápot a NYÁK-on valósítjuk meg.
* ki/bemenetek védelme: Az Arduino a mikrovezérlő lábait közvetlenül vezeti ki. Tehát szintén a saját NYÁK-unkon kell megvalósítani a kapcsolatok elektronikus védelmét, azaz pont ugyanazt, ami egy ipari PLC-ben is van.

Ezeken kívül mi van még, ami miatt nem felel meg? Ha ezeket valaki megcsinálja tisztességesen, akkor is rosszabb lesz mint egy ipari PLC? A tanusítványt értem, hogy szükséges, de ha attól eltekintünk, csak műszaki dolgokkal foglalkozunk? Azért kérdezem, hogy tanuljak belőle.

Elöször is ha szkopot szabadonfutásra állitod, akkor mindent foglátni, nem fogod tudni kiszürni ( csak a szemeddel), melyik az a zavarjel ami lefagyasztja a procit.( valoszinü nemcsak s te jeleid lesznek az éterben.). A szkop sajnálatos modon nem irja ki melyik tüske a képernyőn tesz be a procinak. S ha peched van a levegöben rengeteg ilyen zaj lehet.
Ha meg single stepre állitod akkor meg az elsö zavarjel fogja inditani mérést majd megáll. Esetleg egy tárolos szkopon fel tudod venni ( szinte egyszerre ) az adott idökeretben az összes zavart, de nem vagy igen nehezen fogod tudni meghatározni melyik impulzus okozta a bajt. Ahogy már irtam, a proci lefagyása nincs okvetlenül szinkronban a külső jelekkel.
Esetleg meg lehet probálni egy 2 bemenetes szkoppal, a másik bemenetet a procinak valamilyen olyan lábára kötni, ahol helyes müködés közben valamilyen ismétlödö jel van ( ha ilyen nincs akkor a programba be kell irni valamilyen kodot, ami aránylag gyorsan ismétlödö jelet küld vakamelyik - amugy nem használt lábra). Ez lesz majd az a láb ami megáll, ha lefagy a proci. Ezzel már esetleg lehet valamit kezdeni, ha mérecsgélni akarsz.
Az sem rossz, ha relét veszed referenciának, de nem tudjuk, hogy a relék kapcsolása okozza a felagyást, vagy a relé által kapcsolt fogyaszto. A kettö nem ugyanaz.
Az ilyen zavarbehatárolás nem egyszerü dolog föleg egy zavaros ipari környezetben. Nagyon sokat kell gondolkodni es mérlegelni a kodot is tökéletesen ismerni mekyik része kritikus ami leáll. ( ezt mi nem tudjuk)
Ha megcsinálod azokat a lépéseket amit irtunk, közelebb jutsz a megoldáshoz ( ha van, és nem csináltál valami komolyabb hibát a kodban, gondolstmenetben stb. vagy a hardwareben beleértve a kábelezést. Ezt sajnos nem tudjuk.
Probálgatni, gondolkodni kell. Univerzális megoldás nincs, még a profi világban sem).

Nem az volt a célom, hogy vitát generáljak, ez it off, csak tapasztalatból mondtam, hogy sokan belefutunk, hogy "meg lehet ezt oldani egy kontrollerrel maszek nyákon" aztán rájövünk ha valami elromlik akkor egyszerűbb egy arduino, mert lehet cserélgetni, aztán mondjuk pl. mikor nem lesz kéznél a gép amin megvan a program, rájövünk, hogy egy PLC-ről ott helyben le lehet tölteni, szerkeszteni, stb.. Az arduinoról vezetékekkel további panelokon keresztül lehet "kimeneteket -bemeneteket" csinálni, egy PLC ben ez belül meg van oldva, egy óriási zavarforrás...Nem lehet szépen, áttekinthetően szerelni, rögzíteni, stb...Aztán elmegy a munkavállaló aki készítette, senki nem tudja mi hova van kötve, stb... És akkor azért azon sem kellene átsiklani, amit Te is említettél, hogy nincsenek megfelelő tanúsítványok, az első villamossági felülvizsgálatkor, komolyabb helyen kidobatják az egészet... Ezek közül nekem egy is bőven elég, hogy inkább 30 ezerért vegyek egy APB-t és én is le vagyok védve egy esetleges baleset, vagy biztosítási esetkor.....

Jó pár évvel ezelőtt készült nekem is több példányban egy vezérlőm ipari környezetre. A relékkel nagyáramú mágneskapcsolókat vezéreltem, amik több kW-os motorokat indítottak. Csak azoknál a bemeneteknél volt eleinte gondom, amik kb 4m-es vezetékkel voltak csatlakoztatva, de szoftverben le tudtam kezelni, utána stabilan ment. A 24V-os táp egy Meanwell MDR-40-24 volt.