Majd én is szeretnék JBC-t előbb-utóbb, és akkus táplálásúra gondoltam. Pontosabban olyan állomásra, ami ha felemeltem a pákát, leválasztja az akku töltését. Ha lerakom, visszakapcsolja.

Egy-egy forrszem vagy vezeték forrasztásához valóban elégséges lehet a szabályzatlan páka. Szerintem a Hakkóm 2 darab soros 18650 akkuról szabályzó nélkül hasonlóan mehetne ilyen sürgősségi esetben. De ez csak akkor lenne létjogosult, ha nem lenne más megoldás. A gázpákától nyilván jobb választás. Esetleg egy pillanatforrasztóhoz hasonló nyomógombot lehet rá applikálni, és akkor érzéssel kattogtatva nem melegszik túl a hegye.

Talán Alkotó említette egyszer, hogy a Csehszlovák pisztolyt ílyen kézi kattoktatós kvázi PWM szabályzással temperálta. Ügyes ember megold mindent.

Köszi!

Akkor szerintem beszerzek majd egy másik pákát. Legtöbb esetben kocsikon forrasztok kábeleket. Elektronikát csak nagyon ritkán.
Lehet majd 12v pákát szerzek be.

Most a hirdetéseknél van egy nagyon jó ajánlat.

Ahol a kocsiban forrasztod a kábelt, ott nincs elérhető hálózati feszültség? Gondolok szervízállásra, vagy akár otthon a garázsba, de az udvar közepén is működhet egy hosszabbító.
Azért feszegetem ezt a részletet, mert a hálózati feszültség léte jelentősen kiszélesíti a választékot.
Másik lényeges szempont lehet a funkció, mert a kábelek ónozásához egészen másfajta páka lehet ideális, mint mondjuk egy IC cseréhez.

Esetek többségében elérhető a hálózati feszültség. Régebben vittem a komplett állomást. Viszont egyszerűbb lenne valami praktikusabb megoldás.

Én éppen arra gondoltam (és próbáltam utalni is rá óvatosan), hogy vezetékek ónozására nem a forrasztóállomás és a hozzá kapcsolt viszonylag precíz pákák valók.
Ahol van hely bőven, ott egy közönséges "csatornaforrasztó-páka" is remek lehetne, de ezt autós környezetben szinte lehetetlen lenne úgy használni, hogy ne olvasszon meg valamit a hatalmas meleg fém.
Éppen e miatt, az a szerelő akivel én beszélek időnként, egy régebbi forrasztópisztolyt használ, és elmondása szerint elképzelni sem tudna praktikusabb megoldást. Szerinte fontos, hogy kicsi legyen a páka meleg része, és amikor nem használja akkor le lehessen tenni égésveszély nélkül (a rajta lévő világítás csak bónusz). A klasszikus forrasztópákák, akár állomással akár a nélkül ezeket a feltételeket nem tudják teljesíteni.

Köszönöm! Ez tényleg lehet egy jó megoldás amit mondasz. Nézelődök majd konkrétan mi is lenne megfelelő.

Szia! Ha már a vezeték forrasztásnál tartunk, néha beleütközök erősáramú vezeték forrasztásába. Konkrétan elektromos targonca akku csatlakozó forrasztás a gond. Eddig gázláng segítségével forrasztottuk, de az nem a legjobb. Hiába van teljesítmény, nem az igazi. Lassú hőközléssel az egész kábel átmelegszik és megolvad a szigetelés. Ha nagy lángon melegítünk akkor az ón is megég, a forrasztás is zárványos. Ide is valami nagy tömegű bádogos páka kellene. Tervben van egy olyan elektromos fűtésű forrasztó szerszám készítése. Ahol elég nagy tömegű réz tömböt tudunk felmelégíteni. Ezt kellene jó hőkapcsolat a hozni a forrasztandó saruval. Első körben egy olyan fogót szeretnénk, aminek a pofái akár 1kg tömegűek. Ezt felmelégítve rászorítanánk a forrasztandó sarura. Fontos lenne, hogy ne legyen túl forró a forrasztó fogó, de néhány másodperc alatt meg tudjon olvadni az ón. Jelenleg a kábelen csúnya hogy 5cm hosszan meg van olvasva a szigetelés. Három targonca van, kb évente 12 darab saru cseréje szükséges, azaz napi szinten használva egy saru páros egy évet kibír.

Bővebben: Link

Ha a forrasztás elött betekered a szigeteles alufoliával akkor nem fog bekövetkezni. Ha sok egyforma kábelt forrasztol, akkor érdemes egy bádog- vagy alulemezböl gallért csinálni amit a forrasztás elött ráhuzol a kábelre a szigetelés elé ( hogy azt védje), majd ha kész akkor leveszed ( a galléron a lyukat fel kell vágni).

Bocs, akkor te voltál. De valóban jó, ha az ember érzi amit csinál.

A kábelek egyformák, akkorák mint az ujjam. Majd megpróbálom köszi.

Tegyél fel róla képet hogy hogy néz ki. Lánggal nem lehet kábelre sarut forrasztani, próbáltam. A szigetelés is szétég és a hőközlés módja sem megfelelő a forrasztáshoz. A forrasztás az forrasztás. Veszel olyan pákát aminek a réz hegye kb. 2cm átmérőjű réz rúd, azzal olyan kábeleket is meg szoktam forrasztani ami a képen van.
Mondjuk amióta van szerszámom hozzá előbb inkább préselem és csak aztán forrasztom hogy védjem az oxidációtól. A forrasztásnál 3 dologgal szoktak küzdeni, az egyik a hőmennyiség (kicsi a páka vagy nem tud elég hőmennyiséget tárolni), a másik az oxidáció (mezei gyantás ón nem tudja leszedni az oxidréteget és lesz egy hidegforrasztás mert az ón nem terül el a felületen), a harmadik a hőközlés, ha nincs elég mennyiségű ón a páka hegye és a felület között, akkor nem lesz ami átvigye a hőt egyikről a másikra, hiába akármilyen meleg a páka (pisztolypáka hiányossága).

Sok olyan forrasztással találkoztam életemben ami már szemre sem volt megfelelő. Vettem egy tápegységet régebben, a gazdája eladta olcsón mert "nem jó". Persze hogy nem volt jó, a kábel végére forrasztott egy kis gombócot, de kapcsolat a kábel és a csatlakozó közt az nem volt.

Ezt ami a képen van (hegesztő munkakábel) még valamikor a 90-es évek elején forrasztottam, pár éve lett lecserélve a kábel és a saru is.

Ez azért nem igaz, lánggal is lehet jo forrasztást késziteni csak ki kell találni a helyes eljárást.
És a satuba fogom a kábelt, rászurom a korábban irt gallért, majd elöbb a kábelsarut melegitem a lánggal, még nem a kábelen. Ha már megolvad a sarun az on akkor dugom a sarut a kábelre majd a sarut ( de csak azt) tovább melegitve a másik kezemmel adagolom most már a kábelre az ont addig amig az on be nem folyik a kábel minden részébe. Azaz a kábelre a meleget az on adja át s nem a láng.

Képet csak akkor tudok mutatni, ha éppen aktuális. De ilyen jellegű, mint a képen. A csatlakozó vége olyan mint egy vakfurat, oda megy be a sodrat.

Ezeknek az érintkezőknek (is) van célszerszámuk amivel jó préselést lehet csinálni, nem kell semmit forrasztani. Ha jó a préselés, jobb, mint a forrasztás, nem véletlen nem forrasztanak ipari körülmények között.

Tudom, vannak akik szerint mindenki (tehát a masszív többség) rosszul csinálja aki nem forraszt.

Valami ilyesmi kellene hozzá Bővebben: Link
Persze van kisebb-nagyobb is, attól függően, hogy mekkora az ujjad.
Szerintem egy cég megengedheti magának, még akkor is ha évente csak néhányszer kell. A legolcsóbb megoldás mindig egy szerszám megvétele.

Szerintem van is ilyen szerszám a műhelyben. Vagyis hasonló. Ha meg nincs, nem okoz gondot néhány forint. Inkább az okoz fejtörést, ha felmerült egy feladat, amit akkor és ott kell megoldani.

A kábel és érintkező préselése az új kábel esetében remek megoldás, főleg ha a kábel sodrat elemi szálai tiszták, vagy netalán ezüstözöttek mint maga az érintkező. Hasonló ez, mint amikor egy öreg erősítőt kell javítani. Ott sem olyan minden, mint ha most építenének új alkatrészekből. Új gyereket csinálni nem nehéz, ráadásul néhány perc kezdeti munka után már magától épül tovább. Egy sánta öreget gyógyítani, hát az a kihívás.

Nem vitaként, hiszen nem ismerem a konkrét helyzetet, de néhány gondolatot, ha megengedsz:
- Az "ott és akkor" kérdésre: gondolom, pákát sem hordasz a zsebedben, ahogy prést sem.
- Ha az elemi szálak oxidáltak akkor a forrasztás nem egyszerű dolog. Jön a "forrasztó kence", "sav" meg ki tudja milyen gondolat. A vége az, hogy a pár hónap után a folyasztószer el kezd dolgozni, és szétmarja a vezetéket. A préselés még az oxidált vezető esetén is jobb megoldás (persze a tisztítást lehetőség szerint el kell végezni).
- Az érintkező nem ezüstözött, hanem ónozott. Ez használható rézhez és alumíniumhoz is.
- Nem csak elemi szálakat tartalmazó vezetékhez használható, hanem tömör vezetőhöz, szektor kábelhez is. A hidraulikus prés olyan erővel nyomja össze az érintkezőt és benne a vezetőt is, hogy teljesen felveszi a bélyeg formáját, akár milyen volt is előtte a vezeték alakja.
- Ha meg a vezeték folyamatosan rövidül az újabb és újabb saruzás után, akkor egy idő után, sajnos csere.

Sziasztok!
Most jött el az ideje,hogy vegyek egy kiforrasztó állomást. Nem kell túl drága,nem ipari célra,csak hobbi szintre. Ez meg ez között vacillálok. Használ ezekből valamelyiket valaki? Ha igen, akkor mik a tapasztalatok? Olyat keresek, amihez később is lehet alkatrészt venni.

Ha ez a sortiment, akkor én a kicsit drágábbat venném.

Esetleg van valami tapasztalatod vele? Mert ha csak az ára miatt, akkor nem biztos hogy jobb is. Olvasgattam külföldi oldalakon a ZD8915-ről, ott többen is írták hogy gyorsan eldugul,mert nem teljes hosszban melegszik a hegy, sűrűn kell tisztítani. Ezért érdekelne,hogy ebből a kettőből használ-e valaki és mik a tapasztalatai. Drágábbat nem szeretnék,meg amúgy sincs rá keret, viszont az sem biztos hogy ha valami olcsóbb, akkor az rossz is.

Fontos, nekem nincs ilyenem, de már forrasztottam ki alkatrészeket.
Mielőtt bármelyikre is költenél, talán érdemes "pontosan" meghatározni mit szeretnél elérni, és mit ígérnek a kiforrasztók.
Furatgalvános paneleknél (ma már szinte csak ilyen van), a panelben lévő alkatrész lába és a furat fala között általában olyan kis hely van, hogy onnan nem lehet, vagy csak nagyon körülményesen lehet kiszívni a forraszanyagot (nekem még sosem sikerült tökéletesen). Ezért előbb egy "pengeszerű" forrasztóheggyel (15-20 mm körüli a célszerű), vagy célzott adapterrel kiveszem az alkatrészt, és utána közönséges ónszívóval kitisztítom a furatot (mert az üres furatból már elég jó hatékonysággal kiszívható a forraszanyag).
A linkjeiden lévő eszközök csak az ónszívót kombinálják a pákával, ami esetenként lehet hasznos, de szerintem messze nem olyan praktikusak mint amibe kerülnek.

Nekem kettö ilyen rendszerem van ( egy nagyon régi Weller meg egy valamivel ujabb kinai). Egyiket sem használom, mert pontosan az van, amit a külföldi forumokon irnak, mind bedugul és utánna percekig kell tisztitani. A kézi alucsöves vagy a nagyobbik müanyag szippanto sokkal megbizhatobb, és azokat sokkal ritkábban kell tisztitani. Sajnos a müanyag szippanto nem igen bir kis sokat, 2-3 év alatt tönkre ment ( eddig 3 ilyen volt egy amerikai meg két távolkeleti). Az alucsövesekkel nincs baj, legfeljebb a dugattyú gumigyürüjet kell cserélni. A hatásfok növelése erdekében erdemes a hegyre egy megfelelü szilikoncsövet huzni ami kb 4-5 mm-rel hosszabb mint a teflon hegy, így az jobban elzárja a külsö levegöt a szippantás helyétöl, ami jelentösen javitja a hatásfokot.

Sziasztok,
ZD-915-öm van,régen vettem,sose dugult még el,az első hegy van még használatban,bár egy ezres darabja,ólommentest nem sokat forrasztottam ki vele,inkább ólmost,több rétegű nyáknál elmegy a hő,azt nem fogod tudni barkácsolni,gondolok itt pl egy számítógép alaplapra,ami 6 réteg kb,én pont egy BMW klíma vezérlésnél szembesültem ezzel,h nem elég a bevitt hő,más megoldás kellett,a Cseh páka is nyüszített rendesen lábanként inj.tűvel,de a pcb-OMG...Valóban nem tökéletes a furat galvánból a kiszörtyögött ón mennyiség,tehát tart még kicsit az alkatrész láb,de már jó lesz.Főleg ha tolsz egy tűt is na...
Azt gondolom,két tesónál az első hibáit korrigálja a második kiadás,vagy olcsóbb alkatrésszel pótolta a mérnök a kereskedelmi profit miatt a jobb alkatrészeket.Újra megvenném,ha kellene...

Köszönöm a válaszokat, sok igazság van bennük. Az alkatrészeket én is ónszippantóval veszem ki, aminek a hegyén szilikon cső van. A maradék ón eltávolításához meg általában ónszívó szalagot használok. Viszont vannak olyan helyek, mint a képen, ahol egyikkel sem boldogultam. Itt egy 2x10 lábú tüskesort kellett kiforrasztanom, így volt össze kötve a másik panellel. Az ónszippantó vagy nem fért oda rendesen a közbenső lábakhoz és nem szedte ki rendesen az ónt, vagy a szalagot kellett sokáig melegíteni hogy hajlandó legyen felszívni a cuccot, plusz még a forrszemet is tönkre tette. Ilyen esetekre gondoltam egy vákumos kiforrasztó pákára, hátha megkönnyítené a dolgot. A többi alkatrésszel nincs gond, azokat kiszedem hagyományos módszerrel,vagy hőlégfúvóval, de ez feladta a leckét. Vagy ha van valakinek ilyen kiszedésére valami jól bevált módszere, az is érdekel.

Lehetnek egyedi esetek, de akármilyen eszközöket is veszel, jó eséllyel akkor is találkozhatsz nehéz feladattal.
Csak mellékesen kérdezem, minek kivenni egy tüskesort, hogyan tud az elromlani?
Távolról sem példaértékű, sőt inkább azt igyekszem megmutatni, hogy kezdetleges módszerekkel is lehet hasznos segédeket gyártani. A képeken a kattogós Wellerem van, aminek az egyik hegyérre menetet vágtam (tetem ezt kb. 30 éve, és azóta is használok esetenként). Erre tudok különböző adaptereket feltenni, amiket vörösrézből csináltam. A pengeszerű betétem használom a legtöbbet, ez egy nagyon praktikus alak.

Az ilyeneket mint a tüskesor vagy az isostat kapcsoló nem fogod tudni rendesen kivenni semmiféle kiforrasztó pákával, teljesen mindegy hogy olcsó kínait veszel vagy méregdrága neveset.
Az összes lábat kell egyszerre melegíteni és úgy egy sima mozdulattal kiemelhetők a helyükről. Ehhez nyilván kell ekecselni valami adaptert a pákára ami nagyjából illeszkedik a kiszedendő forrszemekhez.
Ha nem túl hosszú az egész akkor én olyat is el szoktam követni, hogy odanyomok egy nagy gilisztányi ónt amit a páka legnagyobb hegyével aztán ide oda görgetek, sok esetben ez is működik.
Vagy ha van másik, akkor a legegyszerűbb roncsolni, és darabokban egyesével kiszedni.

Nos,nem azért akarom kiszedni mert rossz, hanem azért,mert két panelt egy ilyen köt össze. Ezért akarom kiforrasztani,hogy a másik panel alkatrészeihez hozzá tudjak férni. Nem is értem hogy az egyik panelon miért nincs foglalat az érintkezőknek.

Akkor lehet hogy nekem is kell gyártanom egy adaptert, amivel ilyeneket ki tudok bágerolni. Azt hittem, ezek a kiforrasztó pákák legalább jók ilyen feladatokra és nem kell gányolni