"Azt írtam, hogy első kiadvány (01-es mátrix) a legjobb hangzású.
De teljesen felesleges itt kérdezgetni - meg kell hallgatni "

Kedves Jenő! Ilyen választ akár egy mesterséges intelligencia is tudna adni.
Mondanám semmire sem jó, de jogilag kifogástalan!
Feltételezem a fórumtársak nem jogi választ vártak, hanem a saját tapasztalataidra épülő véleményt. Már csak azért is, mert jó cuccaid vannak.
No meg már megint a káosz a gyakorlatot illetően... Az alap a stúdiómunka, ezután jönnek a kiadók. Igen a kiadók az egész világon. És más a hangja egy amerikai változatnak, meg annak aminek a végén ott áll Made in Germany. Ez van!

Látod, hogy nem értesz hozzá? Régen az LP-k-nél sem volt mindegy, most meg sokkal több változata van adott zenei anyagnak. És itt is számít a hordozó anyagának a minősége. Jó napot kívánok!

Elek, te egy vicc vagy.
Vissza is adom a diplomámat, mert melletted labdába sem rúgok a műszaki tudományok terén.

A beavatkozások eredményeképpen készült újabb masterek szépen követhetőek, például a linkelt lemezek esetében.
Gondolom, a nyomóminta készítése elég szigorú környezeti előírások szerint történik. Legalábbis szeretném, ha így lenne...

Biztosan nagyon szigorúak az előírások, de 100%-os pontosság soha nincs, nem is érhető el igazán. De a szabványok által megkövetelt határparaméterek betartása esetén azért megbízható végeredménnyel működnek ezek a gépek. Aztán a minőség ellenőrzés, meg a karbantartás biztosítja, hogy ez így is maradjon.

"A hallásról már kismilliószor bebizonyították, hogy egy szubjektív érzet, simán megcsalhatja a gazdit"
Már megint csak magadra gondolsz... Nem fogom magamat ismételni, olvass vissza. A zenei hallás lényeg, az agyban tárolt, erre vonatkozó információk ez irányú alkalmazása. Két alapvető felhasználása lehetséges, az egyik a zene élvezete, ami valóban szubjektív, mivel mindenkinek sajátságos, hogy milyen keltett gondolatok jelentenek számára feloldódást. De a teszteknél erről nem beszélhetünk, mert ott az érzékeléseket kell előtérbe helyezni, és ez így munka az agynak, nem lazítás. Ettől bizony objektívnek mondanám. Ezért nem veszem szívesen ezek összemosását. Ha meg Te ilyenre nem vagy képes, kérlek ne magadból indulj ki!

Mesélj még bölcs GURU igazán élvezettel olvasom.

"Csak ugye a digitális másolás nem járhat kopással meg adatvesztéssel, mert szinte minden digitális adatfolyamban ott a védelem meg az ellenörzés, azaz csak akkor jo, ha a másolat ugyanolyan mint az eredeti ( nem hiányoznak a bitek és nincs is több). A korrekcio csak a hang illetve videoanyag lejátszása folyamán avatkozhat be."
Megint hangsúlyoznám, itt audiofil dolgokról lenne szó, nem műszaki érdekességekről. Szerintem a fájlok mozgatása a rendszerek kompatibilitási, más interface problémák kezelése révén igenis eltérőek lehetnek, amik a végén javítást szenvednek a végeredmény oldaláról nézve.
És az a bizonyos "csak", ami bizony hallható is.

"A hallás nem létezik az agy munkája nélkül. Vagyis ha az agyunk játszik velünk, akkor bizony a fülben lévő kis csillámszőrök által közvetített ingerületek összerakásánál is adódhatnak furcsaságok, akár éber állapotban is."

Ezt elmondtad az orvosnak amikor a jogosítványodért nála jártál?

Ez már tényleg sok. A dilettantizmusod olyan szikla szilárd, hogy az már fáj.

A másolásnál a fájlok mozgatásánál a rendszerben a végeredmény nem vélemény kérdése.
Addig nem tekinti a másolási folyamat elvégzettnek a munkát, amíg az "acknowledge" a visszaigazolás nem igazolja, hogy bitről bitre azonos a két állomány.
Ha ez nem sikerül teljes mértékben, akkor hibaüzenet jelzi, hogy a másolás nem sikerült.

Ahhoz, hogy (teljes) képet kapjál a digitális formátumok lehetőségeiről, nem SACD-t kell meghallgatni, hanem "komoly" dacot és szintén komoly digitális műsorforrást/streamert ( vagy egybe készüléket ). Bár a második, a forrás sokkal nehezebben emészthető a bitekben beszélők számára, mégis rendkívül nagy hatást tud gyakorolni a hangminőségre. ( digitális jelek izolációja, precíziós reclock, stb )
Az AVX-en nemrégiben felmerült egy LP újrakevert/kiadott audiofil változata, mennyire szuper is az:
https://avxforum.hu/forum/viewtopic.php?p=2925266#p2925266
https://avxforum.hu/forum/viewtopic.php?p=2925285#p2925285

itt pedig megtekinthető dinamika szempontjából a különböző remastered és újrakiadott formátumok minősége, az említett spéci változatot is tartalmazza:
https://dr.loudness-war.info/album/list/1/dr/desc?artist=Supertramp...=Crime

Nem értelek téged... ha a másolás tökéletes, attól még ezermesterünk hallja a különbséget. Nem kellene vitatkoznod, punk-tum.
Geszti Péternek van egy nagyon idevaló nótája. Nem írom le a címét, biztosan megtalálod. Az újabbak között keresd. Megfontolandó útmutatást ad ilyen esetekre.

És a spéci változat dinamikája rosszabb, mint némelyik kutyaközönséges CD-nek...

Ezt a képet így ahogy van örökre elteszem magamnak, hogy majd ismét jókat kacarásszak az ultra low distortion hívőkön, meg az ami bemegy az jöjjön ki, meg valósághű hangzás, visszaadni azt ami a lemezen van stb. szófordulatokon. Tökéletes példája annak, hogy sok esetben köze sincs egy lemeznek már ahhoz az élő hanganyaghoz amiről felvették, azaz egyrészt nem a fülünket kell kimosni, másrészt nagy dőreség eleve bármiféle "tökéletes" hanglánc építésébe belefogni.
Az eleve tökéletlen forrásanyag egy tökéletes lánccal eleve nem változhat.

Tényleg belöled csak a dilettantizmus szol.
Mi kizárolag a digitális jelek másolásárol beszéltünk. Ki is emeltem extrán, hogy nem a digitális jelek lejátszásárol ( azaz láthatová, hallhatová tételéröl van szo, mert az valoban az utolso berendezés tulajdonsága és nem a digitális eredeti vagy másolt anyagé. Azaz ha CDt ujra kiadják az eredeti digitális felvétellel vagy az eredeti masterral préselve, akkor ott különbség nem lehet.
Amiröl te beszélsz ez meg olyasmi amikor ugyanazt a kottát egy Stenway vagy egy Bösendorfer zongorán játsza ugyanaz a zongorista. Persze, hogy mind a két hang egy kicsit más lesz, de ez a HiFi.( a kotta ugyanaz marad - és csak az felel meg digitális rögzitésnek s nem az, hogy milyen zongorán meg hol játszák.

Ez a lista nagyon jo, erdemes volt vegigbongeszni.
Jol mutatja a kulonbozo kiadok es kiadasok kozti kulonbseget, viszont sajnalatos modon ez lathatoan eltero koru koru lemezekkel (elteres a kiadas eve es a vizsgalat kozott eltelt idore vonatkozik) es kulonbozo olvasoval, radasul kulonbozo software-el keszult.
Ez nagymertekben rontja az megbizhatosagat.
Bar az emberi ful ennel meg inkabb megbizhatatlan...

Ez egy nagyon erdekes kerdes (marmint a minoseg), ami (szamomra biztasan) orokre megvalaszolatlan marad.
Ha a zenehallgatas oromet nezem, akkor nekem meg 'tokeletes', 'elethu' forras sem kell.
Zeneben en (szinte) mindenevo vagyok, hangulattol fuggoen barmi johet.
Viszont:
Jazz hallgatasanal nem hogy nem problema ha LP-rol hallgatom (hallgattam amig volt rendes lejatszom hozza), hanem egyenesen jobban szol (mondjuk inkabb ugy jobban tetszik) ha enyhen serceg. Hozzaad valami pluszt az elmenyhez. Pedig ugye technikai szempontbol erosen kerdeses a minoseg.
Komolyzene (nevezzuk inkabb zenekarnak) eseten viszont minnel 'sterilebb' annal jobban tetszik.
Fules eseteben peldaul a HD820-at nem nagyon tudtam hasznalni (nem is sokaig tartottam meg) mert komolyzenen kivul minden mashoz tul eles, tul 'preciz' volt, komolyzenet viszont nem hallgatok minden nap.
Rock vagy epp metal eseten pedig szinte minden jo, nem okoz semmifele erezheto elvezetromlast meg a AirPod Max sem, pedig ugye.
Roviden: egy ideje mar csak a kivancsisag miatt veszek ujabb es ujabb erositoket vagy fuleseket (par eve kizarolag fules), gyakorlatilag csak pazarlok, nem okoz szamottevo zenei elvezet valtozast.
Viszont meg mindig izgalmas kiprobalni valami ujat
Epites pedig csak az epites orome miatt, de erositot egyre (nagyon) ritkabban.
A fenntiekhez hozzatennem, hogy en sosem hallgatok zenet a 'hatterben'. Ha jo a zene, ha tetszik amit hallok, akkor elvonja a figyelmem arrol amit csinalok, ha pedig nem jo, nem passzol a hangulathoz akkor zavar. Tehat a zenehallgatas az dedikalt zenehallgatas.
A leirtaktol fuggetlenul a minoseg onmagaban fontos nekem.
Ez nem kizarolagosan az audio elmenyre vonatkozik, nekem az is szamit mennyire gondos a kivitel. Akar professzionalis termekrol akar hobby kategoriarol van szo. Ertem en (avagy erteni velem), hogy az igazi audiofil nem torodik az osszeegetett PCB-vel (ha van PCB egyaltalan), a kusza kabelezessel (csak legyen tomor ezust) es az igenytelen dobozolassal, de nekem ez egyfajta igenytelenseg.
Jol lehet latni itt a forumon is (most csak Kareszt es CHZ-t emelnem ki, de termeszetesen sok mas jo pelda is lehetne), ahogyan a tervezesre igenyes konstruktorok nagyon szepen dolgoznak, a kesz termek mar bekapcsolas nelkul is gusztusos, tetszik. Ez (nalam) mindenfelekepp hozzad az elmenyhez.
Akkor is ha a zenet becsukott szemmel hallgatja az ember

Ezzel ugyanígy vagyok. Vagy zenét hallgatok de akkor azt normálisan vagy pedig sehogy, ha a háttérben nyenyereg valami az engem is idegesít, akkor inkább legyen csend. Nálam ez mindig másodlagos volt, talán egyfajta hatodik érzéktől vezérelve is, mivel minden építésem egy idő után vagy szét lett szedve, vagy el lett adva, ajándékozva stb., nagyon fájt volna, ha temérdek pénzt ölök egy bedobozolásba ami aztán másnál vagy a kukában végzi. Az erősítőim általában deszkán működtek néhány kivételtől eltekintve. Meg hát a mondás is azt tarja, hogy suszternak nincs jó cipője, ácsnak rossz a kerítése stb. Leginkább úgy. Véletlenül vettem észre, pedig az orvostudomány régóta tudja (pl vakok stb) hogy ha az embernek sérül valamelyik érzékszerve, akkor az agy jobban fókuszál a többire. Sokkal jobban érzékeli az ember a zene terét csukott szemmel, meg hát mit is nézne közben, ha a zenét kell hallgatni.

Mutatom, hogy milyen kivitelű dobozok tetszenének nekem csövesben és félvezetősben.

Az én fülemben csillószőrök vannak

Vagy csillámpónik.

Úgy emlékszem az SACD-t azért találták ki, hogy ez hozza el majd a Kánaánt. Aztán nem így lett.

Vettem egyszer egy használt - közepes minőségűnek tartott - médialejátszót, csak amiatt, hogy legyen némi fogalmam a dologról. Meghallgattam három kedvenc, általam jól ismert számot (kb. egy-egy percig bírtam cérnával), aztán gyorsan "kölcsön adtam" Bandi barátomnak azzal a feltétellel, hogy nem hozhatja többé vissza.

Laptopról öt hétig hallgattam zenét. Kipróbáltam három lejátszó programot és két külső DAC-ot. Kezdem megszokni a hangját és valóban nagyon kényelmes, könnyű és gyors volt. Aztán brahiból visszakötöttem az Audiolab CD játszót és azóta a laptopot arra használom amire való (pl. bicikli alkatrészeket keresgélek vele a neten).

Hoztak ide zenelejátszásra kitalált számítógépet - a gazdi szerint szuper külső DAC-kal - aztán a hóna alá csapta a gazdi és elsomfordált vele.

Nekem bevált ez a 8200-as Audiolab. Szeretem a hangját, ehhez "lőttem be" az erősítőim és a láncom egyéb elemeit... együtt tudok élni a hibáival, nem vágyom sem jobb lejátszóra, sem jobb erősítőre. Gyűjtöm az eredeti (javarészt olcsón megszerezhető) CD lemezeket. Azt vélem hallani, hogy az írott lemezek (általában) - veszteségmentesség ide vagy oda - nem szólnak jól. Ha kedvem tartja leülök és élvezettel végig hallgatok 1-2 lemezt, oszt kész.

Ezek a "viták" sem érdekelnek már különösebben. Mindenki azt hallgat és épít amit akar, úgy osztja az észt ahogy kedve van. Úgy érzem megöregedtem, lenyugodtam, új hobbim van.

A kölönböző mérések között valóban lehetnek eltérések, bár én ezt nem hiszem jelentősnek. Ez azért nem atomfizika. Egy közepes teljesítményű számítógépnek könnyű feladat. Érdemes megnézni a Brothers in arms listáját, ahol számos hajszálpontosan ugyanolyan eredményű, különböző körülmények között lefuttatott mérés is van az első kiadásról.
Ami azonban jól látható, hogy 1996 környékén hozzányúltak az eredeti masterhez (remastering?), utána pedig szépen követhető, hogy melyik kiadás melyik masterről készült.
Ez jó segítség a kompresszált verziók elkerüléséhez.

Az tény, hogy amiota bekerült a számitástechnika ( a profitol kezdve a mezei házi PC-ig, lejátszokig) egyre bizonytalanabbá vált a minöség és az eredmény ami eljut hozzánk. A számitástechnika annyi lehetöséget és megoldást teremtett ( és nemcsak a hangfeldolgozásban) ami egyszerüen lehetetlenné teszi az egész lánc áttekintését, azaz annak a garantálását, hogy az eredmény valoban jo lesz. Ismerjük jol, az esetet, hogy a jo gramofon évtizedekig ugyanazt a minöséget tudta, nem kellett hetente, havonta upgradelni kijavitgatni az esetleges hibákat. Ez sajnos ma már semilyen technikára nem jellemzö, amibe bejutott a számitástechnika. Es sajnos ez nem lesz jobb. Sokan, akarva akaratlanul, minden amúgy müködö rendszerben találnak hibát vagy lehetöséget a javitásra, modifikálásra és nincs az az ember vagy technika ami végig tudná követni a jel utját az adott esetben a mikrofontól a hazai lehallgato rendszerig ( most maradjunk csak a hangnál) esetleg kideritve azokat a helyeket, ami valamit változtat a minöségen. És itt még el sem jutunk a csatlakozokig a kábelekig meg a kismegszakitoig stb.
Szoval a lényeg sokszor nem is a valodi minöségen van, hanem sokkal inkább azon, ki mit használ a láncban és miért, de csak a vita a fontos minden más nem.

Ami a számítástechnika fejlődésével járó felvételtechnikai beavatkozásokat illeti - írtam korábban a CD lemezek kiadásával járó észrevételeimről (01-es matrix).
Sajnos további tapasztalataim is vannak a "hozzányúlás az eredeti felvételhez" témakörében. Erre konkrétumot is tudok mondani, ami az eredeti mesterszalag másolata, és a felvétel CD lemezen megjelenő verziói között van.
A StellaVox SP8-as magnómhoz épített StellaMaster fejegységgal lejátszott mesterszalag másolatokon 6-8 dB-s csúcskivezérléseket látni az átlagszint felett, az ebből készült CD lemezeken ebből már csak 2-3 dB-el maradt (oszcilloszkóppal leellenőrízve).
Információ a StellaVox SP8 modifikációkról:

https://avxforum.hu/forum/viewtopic.php?f=4&t=16268

Na de, ez nem a számítástechnika hibája, hanem azé aki helytelenül használja, mert olyankor a számítástechnika valóban nem áldás lesz hanem átok. Nekem a mechanikus dolgokkal pont az a bajom, hogy folyamatosan változnak, már elvben sincs garantálva az állandó minőség. Kopik a szalag, kopik a fej, kopnak a barázdák stb. Emiatt nem hallgatok CD játszót sem, mert ott is kopik a mechanika, aztán elkezdődnek a fejpozicionálási problémák, majd mehet az egész a kukába, és lehet keresni helyette (aranyárban) másikat vagy teljesen mást ami teljesen máshogy fog szólni.
A merevlemezen lévő bit az meg bit, annak száz év múlva is ugyanúgy kéne szólni.
A PC-s dolgoknál sem általában a digitális hardverekkel van elsősorban baj, hanem az analóg körítéssel. Elég megnézni egy alaplapi hangkártyát, gyufásdoboz méretű helyen ott van minden, míg egy valamire való külső legalább hatszor akkora méret, tele fóliakondikkal egyebekkel. Az alaplapi az meg olyan, hogy húzom az egeret és belehallatszik az audio jelbe.

A kontársággal viszont teljesen egyetértek, nem értem, miért konvertálgatnak olyanok hanganyagot akik nem értenek hozzá, néha visszafele is, mp3-ból csinálnak flac-t meg írnak audio CD-t, persze hogy pocsék lesz a végeredmény.
Most megnéztem megint egy számot amiről hallom is hogy a minősége vacak, na az nem is 12-es DR értéket kapott hanem csak 7-et.

Pontosan! Ez a lényeg, bármilyen eszközt lehet jól, és rosszul is használni, és akkor az eredmény is olyan.

Ez általában így van, ezért használok külső DAC-ot. De éppen pár hete futottam bele egy érdekes kivételbe. Vettem a hardveraprón olcsón egy tenyérnyi HP mini PC-t, a célja: apóséknál a tv mellé filmlejátszónak (médialejátszó/tv okosító helyett). Feltelepítettem beállítottam rajta mindent, amiről úgy gondoltam hasznos, aztán elindítottam rajta valami zenét, csak hogy lássam/halljam rendben van-e. Először fel sem tűnt semmi, tette a dolgát ahogy kell. Aztán pont ez tűnt fel: hibátlanul (kimondottan jól) szólt, a sima előlapi jack dugóból kivett hang, semmi mellékzörej, semmi zavaró, úgy szólt mint egy jó külső DAC-al. Ránéztem a beállításaira, és érdekes módon, alapból 24bit/96kHz-re volt beállítva (az alaplapi kártyák zöme akkor is 16bit/44,1kHz-re áll be, ha tudna többet is). Szóval akad néha-néha kivétel (néha meglepetésszerűen).

Persze, mert te UFO vagy. Azért is hallod az atomok mocorgását a gránitban.

Ismét a tudatlanságod.
A csillám ásványi anyag. Nincs a fülben csillámszőr.
Helyette van csillószőr.

Ne feledd a CD soha sem volt lineáris. A kezdetektöl a szabvány szerint volt benne digitális kompresszio, hogy ráférjen az a kb 1 orányi anyag a lemezre. Ez egy a késöbb bevezetett MPEG kompressziok elödje volt, ami ugye mindig veszteséges, azaz soha nem kapod vissza az eredetit csak annak egy elfogadható süritett változatát. A kompresszio ellenére a CD még mindig 20-30 dB-el nagyobb dinamikát kinál, mint a legjobb analog mesterszalag, azaz attol zajtalanabb, de ugyanolyan dinamikáju hanganyagot tud tárolni. (Ez volt a mult század 80-s éveiben a CD átállás hajtoereje.)
Az meg egy másik lapra tartozik ki hogyan és milyen mélyen hajlando foglalkozni a témával és mennyire avatkozik be az eredeti felvételbe, hogy a CD kompresszio hatása a lehetö legkisebb legyen. Sokan, sokszor sehogyan, mert a nagy többségnek ugy is elfogadhato.

Azért az elejét lehagyhattad volna... Így akkor szoktak reagálni, amikor nincs a vitához érvanyag. Több szempontból is a gyakorlat hiányát vélem felfedezni a hozzászólásaidban. Az egyik ilyen, hogy ki vagyunk szolgáltatva a kiadók hozzáállásának. Azaz az egyik ilyen, a másik olyan, mivel a lényeg a kaszálás. Tulajdonképp minden új piacra kerülése a pénzről szól, ne álmodozzunk! Senki nem akar bennünket elkényeztetni a kiadott pénzünkért. Hibának tartom azt hinni, hogy ha valaki fizetős letöltésre hajt, akkor annak a felvételnek a maximumát adják oda neki. A CD-re, DVD-re is lehetne jobb anyagot rögzíteni, azonban a hallottakat kapjuk.
Nekem volt Technics PS7-em, A fia, meg vett magának használtan egy A10-t. Ezek a bringák nem játszanak le másolt lemezt. Rá lehet fogni, hogy nem adtak pénzt a szoftverért, meg kényszerítik a felhasználót új hordozók vásárlására. A dolog ott sántít, ha valakinek telt A10-re, annak nem volt gond egy gyári hordozó megvásárlása. Akkor vaj miért volt ez? Egyszerű, így zárták ki a készülék képességeinek devalválását. A másolás minőségromlása gyakorlott körökben köztudott. Például egyes írók milyen hordozóra buknak. Régen kipróbáltam, adott író, adott, sebesség, többféle CD-re. Nem csak az eredetihez, hanem egymáshoz képest is mutattak hangzáseltérést.