Ez igy van, csak az a kérdés ki tudja, akarja meg lehetösége van a jo használatra?
Ahogy egy Stradivari is csak nehány hegedüsnek ( a világ 7-8 mlrd lakosábol) szolal meg tökéletesen, ugyanugy ez elektronika is a végtelen lehetöségeivel csak néhány embernek meg a Hold állásának az együttmüködésével hozhatja meg a Stradivari hangot ( ki és hogyan tudja öket megtalálni és kiválasztani? ) a többiek meg megelégszenek néhány standard beállitással ( ha van ilyen használhato preferencia az adott berendezéshez).
Én is vittem anno egy masterszalagot Londonba, egy szakihoz, aki ott abbol élt, hogy a legnagyobb studioknak csinált mesterlemezeket ( vinil). A fö különbség, hogy neki elvben korlátlan mennyiségü viasz állt a rendelkezésére amibe vágta a barázdákat, mig mifelénk normák voltak, hogy egy lemezhez hány ilyen drága nyersanyagot lehetett elhasználni (igy leggyakrabban az automatikus beállitások voltak a menök).
Igy kellettek a jo barátok, akik a kevésbé érdekes lemezeket elsöre megvágták és 2-3 viasz izét könyveltek el, és ha egy csucs lemezre volt igény, akkor elövették a fiokbol a megsporolt anyagot és akár 5-6-t is elhasználtak egy lemezre és olyankor csodás lett a hang.
A digitális világban szerencsére már nem kell a viasz, de kell az idö meg a lehetöség, ami ugye igen gyakran a pénz kérdése is.

Oh nincs gyakorlat. Több mint 20 évet töltöttem el ebben a világban és nem ocska garázsstudiokban meg nem kezdö zenészekkel. Már akkor digitális technikával dolgoztunk, amikor mások még nem is igen hallottak ilyesmiröl és az elsö “hordozhato” gépek bizony 2-3 embert igényeltek csak a mozgatásukra. Szoval igen mindent lehet, ha van hozzá szerencse, joakarat pénz meg idö. Ami rendszerint nincs.
Csak olyan milliomosok, mint Karajan stb tudott egy koncerttermet napokra lefoglalni a studiot az utomunkákra hetekre emberekkel együtt és még az sem hozta meg mindig az eredményt, föleg olyankor, amikor a studio ajtaján egy másik cég kopogott, aki honapokra lefoglalt mindent és az alatt 10-20 CD kellett gyártani, ami gazdasági szempontbol többszöröse volt egy Karajan stb felvételnek. És itt zárul a kör.
Én eleve nem beszélek olyan dolgokrol, hogy te mit másolgatsz meg mivel. Nem a kalozkodásról szol a téma.

"Fules eseteben peldaul a HD820-at nem nagyon tudtam hasznalni (nem is sokaig tartottam meg) mert komolyzenen kivul minden mashoz tul eles, tul 'preciz' volt, komolyzenet viszont nem hallgatok minden nap."
Zenét akkor érdemes hallgatni, ha az embernek van ideje elmélyülni benne. A ritkán hallgatásnak van egy problémaköre. Ebben az esetben a fülest fejretétel nélkül szakaszosan járatni kell, különben visszahajlik a hangja az újkori állapotához. Szívesen meghallgatnám az említett HD820-at a készülő hibridemmel, mert jelenleg nincs nagy ohmos erősítőm. Érces precíz hang, itt kedves mentoromat idézném, egy erősítő nem elég a felvételek különbözőségének kezelésére. És adott erősítőhöz elvileg van egy hozzá illő, megfelelő hallgató is. Ez pedig csak tapasztalással derül ki. Azt meg a tapasztalataim alapján állítom, hogy egy füles hangja jelentősen változik bejáratás során típusfüggetlenül.

Azért azt tegyük hozzá akkor, hogy az LP még "kevésbé lineáris", mert a működési elve eleve erősebben korlátozza a maximális dinamikát, ezért azokra sokkal drasztikusabban kellet "kompresszálni" a dinamikát.

Tegyük hozzá azt is, hogy a dinamika kompressziónak semmi köze a digitális (pl. MPEG) adattömörítéshez, teljesen analóg módon is megvalósítható, és szinte minden "konzerv zenén" alkalmazzák, mert az otthoni lejátszó eszközök nem képesek (gyakorlatilag egyik sem) akkora dinamikatartományt átfogni, mint egy élőzene.
Az eredeti dinamika megtartása azt eredményezné otthon, hogy a halk részek elvesznének a (környezeti) zajban, vagy egyszerűen hallásküszöb alá kerülnének, a hangos részek meg fülsértően hangosak lennének.

Az optimális dinamika beállítása (többek között) a hangmérnök dolga kellene hogy legyen. Sem a túl nagy, sem a túl kicsi dinamika nem jó, egyik sem fog "jól szólni". Az optimum pedig függ a jelhordozó eszköztől is.

A rádióadásokban többnyire túltolják a dinamika kompressziót, azért, hogy nagyobb átlag-hangerőt tudjanak fenntartani, azonos modulációs mélység maximum mellett. Erre (de gondolom neked ez nem újdonság) sokféle audio-processzort fejlesztettek, sok rádióadónak ezek adták meg a rájuk jellemző jellegzetes hangzást. Ennek a HiFi-hez gyakorlatilag semmi köze, a cél mindeki más (pl. a többi rádió) túlharsogása, és egyedivé tétele.

Ez egyszerű profit maximalizálás volt, ugyanúgy mint a régiókodos DVD-k esetében - amivel egyébként kissé mellényúltak (és nem is tanultak belőle) mert közben távolkeleti barátaink is elkészítették a saját eszközeiket (pl. régiókódot figyelmen kívül hagyó lejátszókat). Mire a nagyok rájöttek hogy ezért nem tudnak eladni annyit mint tervezték, a többség már megtanulta, hogy mi a helyzet.

Tisztában vagyok vele, elírás volt, de a te gránittal kapcsolatos kalandjaid örökre bevésődnek az audiofília történelmébe.

Erős a gyanúm, hogy erről nem az SACD technika tehet, hanem a rákerült felvétel olyan amilyen...

Nagyon sokáig használtam a Philips CD játszómat, és annak idején a CD-ről lementett digitális anyag, a PC-n lejátszva sosem szólt úgy mint a CD játszó. De néhány éve ez változott, saját tapasztalatom szerint, egy nem túl drága külső DAC-al, a PC-s lejátszás is hozza ugyanazt az eredményt, vagy akár jobbat is.

Néhányszor pedig belestem abba a hibába, hogy annyira megszoktam a saját cuccaim hangját, hogy minden másnál jobban tetszett, ill. minden mást gyengébbnek véltem - de volt néhány "kijózanitó" helyzet, amikor olyan készüléket hallottam szólni, ami egyértelműen és tagadhatatlanul jobb volt... Azóta ezeket a "bejáratós dolgokat" is mindíg kétkedéssel fogadom, mert a fülünket is be lehet járatni ugyanúgy, vagy inkább még jobban... és a két dolgot szinte lehetetlen elkülöníteni. Ugyanakkor van egy szint ami felett ez már nem számít.

Te pl. bringázol érteni fogod. Annak idején sokat motoroztam, volt egy 251-es ETZ MZ-m. De lehetőségem adódott egy csomó féle motorkerékpár kipróbálni, szinte minden nagyobb márkából (Honda, Kawasaki, Suzuki, Yamaha, stb...) és többféle kategóriából is (chopper, túragép, sportmotor) Ezek közül a legtöbb egyértelműen jobb, erősebb stb... volt mint a sajátom, de ennek ellenére nem volt negatív élmény visszaülni a saját gépemre, ugyanúgy tudtam továbbra is élvezni vele a motorozást.

"Nekem bevált ez a 8200-as Audiolab."
Jó, hogy már nem panaszkodsz!

"Szóval akad néha-néha kivétel (néha meglepetésszerűen). "
Ahogy írod, ha az ember rendszeresen zenét hallgat, adódnak meglepetések. Amikor a Popcorn A-410-emet vettem két dolog nyomot a latba, a hálózati sebessége (Rj45), és az állítólagos audiofil analóg hangja. Manapság azonban nálam is igaz, hogy a füleserősítőmbe épített DAC lemuzsikálja már az optikai csatlakozással is. Hogy mért az is, mert Az ES9038q2m legnagyobb sávszélességet az I2s bemenetén tudja, illetve nálam az odacsatlakoztatott X-mos 208 USB-n.
Jelenleg egy HDMI-USB digitális hangkonverterre vadászok, mivel a HDMI porton maximális a digitális sávszélesség adott felvétel tekintetében.

"És itt zárul a kör.
Én eleve nem beszélek olyan dolgokrol, hogy te mit másolgatsz meg mivel. Nem a kalozkodásról szol a téma. "
Én is fogtam kezet Donald Sutherland-l, meg Max Von Sydow-al, de ettől még nem lettem színész.
Nem mindenki olyan nagymenő, mit te, és előfordulhat, hogy az ember zeneszeretete áthidaló megoldásokba kényszeríti. Azonban, amikor változik a helyzet alapvetően megváltozik minden. És mint definiálva lett az audiofil személyiség, ahol az első a zene szeretete, és annak mélyebb megélése, ott nem mérce, hogy Te kivel találkoztál életedben. Én például sosem találkoztam Elizabeth Leonszkájával, de imádom a Chopinjeit. És amikor egyszer a neten belefutottam egy régi Teldec-s felvételébe, úgy beleszerettem, hogy azonnal magaménak szerettem volna tudni. Itthon nem volt. Szerencsémre Japánban volt egy használt belőle Sony remaster változatban. 1 hét alatt itt volt, és senki nem mondta volna meg, hogy volt más kezében is. Kit érdekelt a Japán szöveg rajta, amikor fenséges találkozása volt a remek előadó, meg a remek felvételnek. Rá egy hétre felhívtak a Rózsavölgyitől, hogy sikerült szerezniük lengyel kiadásban. Jó áron adták, ezért elhoztam becsületből. Ez egy Teldec-Apex kiadás volt. Hálisten nem vastag az elhúzott függöny ezen sem. Szeretettel ajánlom ebből Chopin op27/2-es Flat major nokturnes-ét

Édes istenem....

Látom nem világos... Ez egy kis-szerver is. Nem plug-end-play.

Ha elírás lett volna nem ezt válaszolod rá: ""
Még egyszer leírom (sokadszorra): Amihez nem értesz, abba ne szólj bele!
Feleslegesen égeted magad mindenki előtt. Kell ez neked?

Az audiolab 8200-addal is próbáltad, mint külső DAC?
Van digitális bemenete, de ehhez kell a PC-re is digitális kimenet.
Ebben az esetben (elméletileg) nem lehet különbség, hogy a digitális forrás a PC-ről vagy a CD olvasóról jön.

Volt idő amikor Ge Lee még nálad is nagyobb kétkedéssel fogadta ezeket a "bejáratós dolgokat". Olyan viszonyba keveredtünk vele emiatt (is), mint most Subával vagyunk. Vagy talán még olyanabba, mert mi még a háttérben "priviben" is nyomtuk. Mostanra meg mintha egy követ fújnánk ezekben a dolgokban.
Szerintem pont, hogy egy szint felett számít csak igazán a bejáratás - inkább alatta nem.

Nézd Karesz. Én egy darabig komolyan vettelek téged, mert a munkáid szépek, jól kezeled a szimulátort, értesz az elektronikához.
De amikor halál komolyan, teljes hittel leírtad, hogy egy gránit lap bejáratódik, akkor hanyatt estem. Komolyan. Azóta meg nem tudom komolyan venni az állításaidat, magyarázataidat, a kábelek hangjáról, a sercegő sustorgó lemezek mindenhatóságáról.
Te is ugyanúgy erőlködsz, mint mekmester, hogy bizonyíts valamit, ami csak a te fejedben történik meg.

Azzal kezdtem. Aztán hoztak ide mindenféle kütyüket, hogy majd azokkal jobb lesz... de nem lett jobb.

Nem is kell engem komolyan venned. Nem érzem, hogy ráerőltetnék bárkire bármit. Nyugodtan kezelj le, gúnyolódj rajtam... majd egyszer vissza fog ütni.

Nemrég olvastam valahol, hogy a saját tapasztalat az mindenféle tudásnál többet ér. Nekem régen gagyi cuccaim voltak, nem is tapasztaltam rajtuk sok mindent. Azóta jobbak vannak, ezeken bizony sok dolgot meg lehet tapasztalni. Egy új cső is ahogy "beég" annak változik a hangja.

Hogy pl. egy feszültség referencia mennyire is nem referencia, azt is azóta tudom amióta van, meg hozzá műszerem is amivel mérjem. És akkor egyszer a kezembe akadt ez az Analog Devices írás, meg máshol is olvastam, hogy komoly referenciákat hónapokig "égetnek" (járatnak) mert ez idő alatt változik a feszültségük. Utána is, csak utána már kevésbé. Pedig ezekbe is csak néhány aktív meg passzív elem van. Elmásznak, változnak. Meg egy erősítőbe is aktív meg passzív elemek vannak. Akkor az mitől ne változna az üzemidő (járatás) függvényében?

Ugye, aki ilyet nem hallott még életében az azért nem hallotta, mert vagy eleve nem új rendszert vett, vagy valami kommersz dolgot vett, amin ezek a dolgok annyival kisebb mértékben vannak jelen, hogy az illető vagy meghallja vagy tényleg nem.

Igen. Valami van. És visszatérve Suba kedvencére, a gránitlapra. Ott sem a gránit "hangja" változott hanem a rajta lévő elektronikáké. Szerintem. Nem csak én hallottam ezt a változást, hanem azok is akik rendszeresen megfordultak nálam (de ezt már írtam). De ez csak egy sok közül... nincs már jelentősége.

És ha szerver? Tudod mi köze van a hálózati sebességnek az Rj45-höz?

Már megint félrebeszélsz én nem kerestem semilyen szupersztárok barátkozását meg ismeretségét és egyikkel sem készitettem még fenyképet sem. Hozzád hasonlok gyakran felvetik, higy miért nem. S hidd azok az emberek, akik ilyen munkát végeznek mindnek közelebbi kapcsolat van a zenével ( vagy maguk is zenészek voltak vagy legalább ilyen iskoláik voltak). Több közülük olyan jo volt, hogy nem ritkán beszállt a zenekarba néhány taktusra, amikor az illetékes zenész éppen indiszponált volt.
De itt nem ez a téma.

A dolog ott sántít egy csöppet, hogy amiket írsz, az eszközök öregedése, munkapont változása, a referencia pontos értéke, mind mérhető egzakt paraméterek. Ezért is mérik precízen, hogy tudják, mikortól lehet azt mondani, hogy ez elég stabil lesz hosszú távon.
Vannak eszközök, amiket klíma kamrákban öregítenek, vannak amiket csak hosszú gyári üzem után dokumentálnak, mert annyira fontos a stabilitásuk.

Viszont, amikor valaki azt állítja, hogy most mást hallok, mint a múlt héten, mondjuk egy hálózati kábel járatása kapcsán, akkor az egyáltalán nem biztos, hogy a kábelben bármi változott. Lehet, és sokkal valószínűbb, hogy a hallgató maga van más állapotban. Melegebb van, front van, éhes, fáradt, szorulása van, minden ilyen dolog sokkal komolyabb hatással bír az agyműködésre, mit az hogy áram folyik egy vezetőn.

Szerintem ez nem jó példa, mert a feszültség referenciák öregedése egyirányú folyamat, ha elrakod pihenni, nem fog megfiatalodni, nem fog kijáratódni. Ha egyszer átesett a mesterséges öregítésen akkor az már nem tér vissza a kezdeti feszültség értékre. Későbbi használat során is a kezdeti változás irányában fog tipikusan változni, csak egyre kisebb mértékben.

A bejáratásnál mindig annak ellenkezőjét is lejátszódik, állítják a hozzáértők. Ha egy alkatrész hosszú ideig nincs használva akkor az kijáratódik.

Az AVX-en van olyan topik (többek között), hogy: AVház > Hifi > Kábelezzünk.
1300 oldal, 32 ezer hozzászólás, 2.4 millió megtekintés. Ezek szerint sokaknak van szorulása amikor másként hallanak valamit. Olvass bele. Időd van : )

És persze az öregedés az csakis pozitív hatású mindenhol. Valahogy minden (a csőtől a tranzisztorig, a kábeltől a fülhallgatóig) és mindig az audió szempontjából pozitív irányba driftelődik...

Bár Te sem nekem címezted... az is gyakran előfordul (nálam rengetegszer előfordult) amikor negatív irányba megy el valaminek a hangja. Egy idő után elviselhetetlenné válik a hangzás. Az ilyen eseteket is megemlítettem itt néhányszor, csak ezen - a jelek szerint - mindenki átsiklott.

Ugye tudod, hogy erre a másfél milliárd légy a válasz?

Entrópia... vagy miről van szó ? : )

Én már a grániton meg sem lepődtem ezek után: Bővebben: Link