Ne 8...10W-nál mérj THD, ott biztosan nagyon kicsi. Meg kellene nézni clippelés előtt mondjuk 1 dB-lel is. Én a 10kHz-es frekvencián mért értékre lennék kíváncsi.

A 19 és 20 kHz-es IMD mérésnél nem érdekesek a 20 kHz feletti felharmónikusok, hiszen azt garantáltan nem halljuk. Azt kell megnézni, hogy hogy a 20 és 19 kHz különbségének egész számű többszörösei ( vagyis kilohertzenként ) mekkora amplitudójuak a kikevert jelek. Persze ezt is a clippelés előtt 1 dB-lel.

A 2,2nF nekem kicsinek tűnik. Igazából ennek a beállításához már egy komoly szkóp kell. Ez a kör tulajdonképpen egy R,C-ből és a szórt induktivitásokból áll, ez egy rezgőkör. Az ellenállás csillapítja, ettől lesz aperiódikus beállású a válaszfüggvény. Sokat nem számíthat a hangban, de ha van rá lehetőséged, akkor érdemes elmolyolni vele.

Lehet, hogy magamra haragítalak, pedig nem szándékom...
Én zenebarát lévén inkább meghallgatom az eredményt, nem ásom magam mérésekbe.
Ha a rajz tervezője sincs megelégedve az eredménnyel, és én is megtapasztalom hangzásbeli nekem nem megfelelőségét, akkor váltok, és nem pazarlok időt szerintem feleslegesen. Persze nem vagyunk egyformák.
Véleményem szerint azért nem ilyen bonyolult jó erősítőt építeni. És ami "fülre" jó, azon mit kellene mérni. Egyszer KT-nál jártam és rámért kíváncsiságból az akkor készített füleserősítőmre, és hogy nem a szkóp sem talált benne különösebb kifogást. Az oldalán megvan e "szeánsz".
Szóval vannak bizonyos építési eljárások, aminek megvannak a jótékony hatásai, és akkor nem kell vergődni vele, hogy gatyába rázódjon.

Nem haragítottál magadra, pontosan ismerem a filozófiádat.

De áruld el nekem, hogy mi a bonyolult egy VF2-ben?

Ahogy elnézem, a fejlesztések az egyre kisebb THD-k felé tolódnak el. Ki lett találva, hogy az erősítő olyan legyen, mint egy darab drót, csak legyen erősítése. Azon kívül ideális. Ebből joggal következtető, hogy a kimenetén az fog kijönni, ami bemegy. Ha mégsem tetszik a hangja, az lehet a rossz műsoranyag okán, vagy a hangfal nem szereti az erősítőt, vagy fordítva, eleve gagyik a hangfalak és rossz a lehallgatási helység akusztikája. Gyanítom, hogy ha minden elem ideális lenne, neked- és sokaknak akkor sem tetszene a hangja, pedig az eredetileg felvett anyagot hallanád vissza.

Miután nem lehet úgy erősítőt tervezni, hogy na, ez ilyen, meg olyan jó hangú lesz, egy fejlesztőnek csak a műszerek segédlete marad. Szerintem, ez még mindig jobb, mint a semmi. Akkor legalább lehet tudni, hogy mennyire drótdarab az erősítő, vagy mennyire nem. És egy erősítő a legegyszerűbb és legolcsóbb eleme egy rendszernek.

És a szubjektivitás: én azt gyanítom, hogy a fülünkkel nem az eredetit akarjuk hallani, hanem valami mást, ami nekünk tetszik. Ha az ideális rendszerünket meghallgatva nem tetszik, akkor nem a rendszerrel van baj, hanem a fülünkkel. ( Egy orángutánnak a legszebb lény egy másik orángután, nem pedig az ember, vagy mondjuk egy jegesmedve.)

Jó volt olvasni a hozzámállásodat!
Az hogy a hangzásértékelésünkben van e különbség azt így meg nem tudnám mondani.
Egyik "Királyt" sem mondanám bonyolultnak, és pont ez teszi jóvá őket, mivel kevesebb alkatrész, kevesebb hangzásra gyakorolt hatás.
Azt, hogy egy erősítő mennyire élethű, véleményem szerint sok minden együttállása. Ebben benne van, amit említettél is, és még sok más is, amit persze sokan szeretnek vitatni, ettől még tapasztalataim szerint részben meghatározóak. Ahogy mondtad, és jómagam is meghatározónak tartom, a felvételek minőségének meghatározóságát. Esetemben fontosnak tartom a sztereó tér pontosságát az adott felvételek kiszolgálásában. Értem ez alatt, hogy nem sávosan szolnak a hangok, hanem pengeélesen és így bizony az egész hangzás más összképet mutat az arányok érzékelése miatt. Szóval lehet ezt szépen bonyolítani, hogy mi mennyire képes követni az eredeti hanganyagot... A felvételek káoszában, ahogy kedves mentorom is mondta egy erősítővel nem lehet mindegyiket a legjobb eséllyel lekövetni. Van ahol jobbítani lehet, ha nincs visszacsatolás, van ahol meg az sem mindegy, hogy milyen képességű elemeket tartalmaz a visszacsatolás, és még ezeket is lehetne variálni. Vagyis minden erősítő, és rendszere kiszolgáltatottja az adott felvételnek. És ebben bizony semmilyen szubjektivitás nincs.

Nem igazán akarok vitatkozni, eszmét terjeszteni, de kedves mentorod és persze a te véleményed is merő ostobaság.



Valószínűnek tartom, hogy fogalmatok sincs a negatív visszacsatolás mibenlétéről. ( Az átfogóra gondoltam, mert olyan, hogy nincs semmiféle negatív visszacsatolás, nem létezik. )
Nincs benne szubjektivitás? Hát akkor hogy ítélitek meg a felsorolt dolgokat? Jobb lesz visszacsatolás nélkül, meg az alkatrészek milyensége, meg a felvétel determinál? Ezt mi alapján döntitek el? Meghallgatjátok! Vagyis teljesen a szubjektumutokra hallgattok. Nincs ezzel semmi baj, de legalább ostobaságokat ne írj le! Mindenki másképp csinálja...

Szerintem, keressetek egy könyvet ( szabályozástechnika ) és nézzétek meg, hogy mi is az a negatív visszacsatolás.

Amit említesz, az abszolút szubjektív vélemény. Te ezt hallod. Ennyi. Természetesen meghagylak ebben a hitben, mert neked ez tetszik, miért akarnám megváltoztatni?

Igazad is van meg nincs is. Abban igen, hogy a tökéletes erősítő egy darab drótként kéne hogy funkcionáljon, és abban nincs, hogy ilyen csak elméletben létezik, a gyakorlatban ilyet még senkinek sem sikerült csinálnia. Azért nem, mert egy erősítőnek bárhogy építed is meg, annak lesz saját hangja. A kapcsolásnak magának is, az alkatrészeknek meg pláne. Na innentől meg bukik a darab drót kérdése, és ezzel együtt az összes méricskélés is, mert mit mérjünk akkor rajta? Mivel méred meg egy alkatrész saját hangját? A tudomány mai állása szerint semmivel...

A saját hangját, - már ha van ilyen, - semmivel nem mérem meg. Ebből kifolyólag ez egy teljesen szubjektív dolog. Erre mondtam cáfolatot McEleknek, hogy azt írta:



Az, hogy megbukik a tézis, hogy egy darab drót, még nem jelenti azt, hogy nem lehetne megcsinálni. A fejlesztések, - szerintem, - pont erre törekednek. Egyszer majd megcsinálják, feltételezésem szerint minden eddigi begyepesedett hagyománnyal szakítva.

Egy darab drot elmelete ott bukik meg, hogy utana meg valamilyen hangsugarzot is ra kell kotni, ami borit mindent. Vegen van a leggyengebb lancszem. Ha valaki, csoda folytan jo hangsugarzot talalna a szuper erositohoz, akkor meg ott van a helyseg alusztikaja is.
Ezert szerintem mindig rendszerben kellene probalkozni es nem az egy darab drot szinezetlen hatasat keresni, az tuti zsakutca. Egy total szinezetlen hangu, szuper alacsony torzitasu erosito az esetek tobbsegeben, steril, szaraz, elettelen hangot produkalna.

Szoboszlai is elragadtatta magát a meccs után. Azt nem tudni akart e vitatkozni vagy csak a hév...
Az meg, hogy ki kinek számít "ostobának" nem nevezném objektív véleménynek.
De maradnék a témánál...
Úgy látom nem jött le a lényeg abból, amit írtam. Ha egy felvétel nem élethű, sőt olyan kekec is adott esetben, szerinted mit számít egy agyonmért erősítő használhatósága?
Szerintem ha annyira szereted a mérésekkel megoldani a dolgokat, akkor többre mennél egy adott felvétel analizálásával, annak megfelelő korrekciójával, ha épp viszonylag jól szeretnéd meghallgatni.
Ha meg a jobbításról beszélünk a fejlesztések kapcsán, én nem gondolnék csodára a hobbista oldaláról. Két verziót gondolok ennek kapcsán...
Az egyik, mint jelenleg is a hobbista oldaláról nézve elérhetetlen az ára miatt. A másik, ami megfizethetőnek látszik, önköltségi oldalról nézve nem tartalmazhat olyan dolgokat, ami megérné minőségben.
És megint nem a vita miatt, az hogy ki minek látja a másikunkat (szubjektív-objektív viszonylatban) az is lehet szubjektív...

A zene lényege abszolút szubjektív dolog, a kotta viszont egy objektív alap hozzá. A betűk jelentése objektív, de azok felhasználásakor sokféle tulajdonsággal bírnak. Hogyan lehetne valaki objektíven szerelmes? Az élethű szerelemben azonban látok fantáziát!

Valószínű, nem olvastad a " vitaindító " hozzászólásomat. Mindazt leírtam, amit te az előbb egy láncról.



Miért? Hallottál már ilyet? Márka, típus, műszaki paraméterek, esetleg mérési eredmények, kapcsolási rajz? Ez csak egy jelentéktelen feltételezés. Gondolom, másoktól átvéve... elég sok ilyet olvastam.

De fordítsd meg a dolgot. Van egy akusztikailag megfelelő helység és mondjuk hozzá két Nautilus. De az erősítő egy gagyi. Mi lesz a végeredmény? Tehát szerintem van létjogosultsága a darab drótnak. Miután erre van lehetőség hobbiszinten.

Idézet:
„Az meg, hogy ki kinek számít "ostobának" nem nevezném objektív véleménynek.”

Egy kicsit legyél precízebb. Én nem téged, vagy kedves mentorodat neveztem ostobának, hanem a véleményeteket. Egyáltalán nem írtam azt, hogy ez objektív vélemény, ezt csak te találtad ki. Ez az én szubjektív véleményem, nem különösebben érdekel, hogy ezzel bárki egyetért, vagy nem.

A többire nem reflektálok, semmit nem értettél meg az álláspontomból. De ez nem zavar.

Igen, sokat probaltam, szamomra hosszutavon hallgatlan erositok voltak.
Igaz, gazdajuk imadta, mig nem hallott egy kiegyensulyozottabb rendszert, ahol nem az erosito 0,000001 szazalekos torzitasa volt fontos. El sem hitte amikor szembesult a kozel 1% tozitassal.
Szamomra nevetseges a tulzottan alacyon torzitasu erositok hajszolasa..
Rakotott hangsugarzo sokszoros torzitasa mar nem is szamit?

Ha csak ebben a ket vegletben tudod elkepzelni a jobb hangzas kereset, akkor nem lesz egyszeru dolgod..
Bocs, telon nem tudtam jol beidezni a gondolatod…

Semmi baj.

Semmi sem egyszerű. Egyáltalán nem keresem a jobb hangzás titkát. Én azt írtam le, hogy szerintem mi kell ahhoz, hogy egy szobában tényleg jól szóljon a zene. Érdekes módon, mintha ugyanaz lenne a véleményed... a hangfalakhoz nem értek, az akusztikához is csak olyan szinten, hogy láttam a fiaméknál egy, - legalábbis nekem nagyon tetsző, - megvalósítást. Legfeljebb az alapokat értem. Az erősítőkből is csak az áramköri megvalósítás, a lehetőségek érdekelnek. Fizikai megvalósításra ennél sokkal érdemlegesebb dolgokra fordítok energiát. Tehát, ne gondold túl a dolgokat.

Ez milyen erősítő volt? Gyártó, márka, típus? Mert ilyesmit is lehet mondani a véleményünk alátámasztására... ennél egyszerűbb dolog kevés van... És milyen hangszórókon lett meghallgatva? Milyen hallgatási körülmények között? Tegyek fel még kérdéseket? Ezek nem jelentenek semmit... és ugye ez csak egy embernek a véleménye. Majd ha ezzel lesz tele a Hifi őrültek írott véleménye, akkor fog jelenteni valamit.

Ha a kapcsolástechnika jó, akkor szó sincs hajszolásról. Nagyon egyszerű eszközökkel is lehet megdöbbentően jó eredményeket is elérni.

A hangszóró torzítása persze, hogy számít. Megint visszautalok arra, amit a " vitaindítóban " írtam.

Olvasd el értő figyelemmel, miről írtam a legelején.

Nos ebben az esteben nagy szerencsénk van, mert 1% torzítású erősítőt vagy akár oszcillátort az eddigi tapasztalataim alapján sokkal könnyebb építeni, mint kis torzításút. A THD csak egy adat a sok közül, nyilván akkor köszön vissza a minőségre gyakorolt hatása, ha a többi paraméter is rendben van.

Aztán lehet vitatkozni, hogy minek mitől van steril, meg életteli hangja. Ami nincs a felvételen, az nem kellene az erősítő kimenetére sem. Szerintem ez elég egyszerű képlet és nem hinném, hogy vita tárgya. Az ideális, az ideális.

A teljes rendszer hangzása, az egy másik téma. De írta itt valaki korábban, hogy nem az erősítővel kell a hangfal gyengeségeit kompenzálni.....

Úgy tudom a hangszerek hangját a felharmónikusok határozzák meg, hiszen pl. egy hangvilla "A" hangja minden hangszeren azonos alapfrekvenciát jelent. Hogyan működik ez, ha az erősítő nem létező felharmónikusokat kelt?

Lehet, hogy egy hangstúdióban felvett hanganyag sterilen fog szólni, ill. szebben szól pl bakelitről. De itt már arról beszélünk, hogy az emberi fül mit szeret/szokott hallani. Hát nem a süketszobában felvett hangszereket utólag összekeverve. Sok zenébe szoktak is keverni háttérzajokat(Pink Floyd?). Ettől lesz ez szubjektív. Mindenki döntse el maga, hogy számára mi szól jól, de szerintem ne állítsunk fel fizikát meghazudtoló törvényszerűségeket.

Abba meg már bele sem merek kezdeni hogy, milyen lehet a fázismenete egy 2 utas keresztváltóval szerelt hangfalnak, aztán ez hogyan fog "match"-elni az eredeti felvétellel, meg milyen felharmónikusokat gyárt...

Még ha nem is gyárt új felharmónikusokat, de a meglevők más fázishelyzettel szólalnak meg, mint eredetileg... hát mi lesz abból? Ezt hívják fázistorzításnak. Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy egy darab szélessávú hangszóró az igazi. A többi csak kaland volt...

Csakhogy, ez nem így működik. Az egyéni ízlés az egy dolog, a hanghűség amiről ez az egész dolog (hifi, audiofil stb.) szól az meg egy másik, ami eleve nem lehet vita tárgya.
Ha még nem hallottál élő zenét, akkor menj el egy élő koncertre, ahol a teremben a színpadon élőben, azaz mindenféle kihangosítás nélkül hallod a hangszerek hangját. Utána hallgasd ezt meg felvételről is otthon a saját rendszereden is, és az első másodpercben azt fogod hallani ha jó a füled (feltételezzük hogy jó) hogy bizony erősen kilóg a lóláb, mert az otthon hallottaknak nem sok köze van ahhoz, amit a teremben hallottál. Tehát, azzal a fizikával vagy mivel mégiscsak bajok vannak, komoly bajok. Aztán majd idővel arra is rá fogsz jönni, hogy ez nem azért van, mert a stúdió technika nem 0 hanem 0,0001%-os torzításokkal rögzítette azt az anyagot, hanem más az ok, és ennek a felderítésére mai napig az egyetlen létező műszer a fül, illetve a fül-agy kombináció, mert az bizony érzékelni fogja azt, hogy az otthoni rendszer nem hasonlít az élő zenére. És ezzel lehet ugyan vitatkozni, attól ez még tény. Akkor, hol a hiba? Senki nem tudja. Van akinek az az elmélete, hogy a visszacsatolás eszi meg, ott tűnik el az élet a zenéből. Szerintem ez sem igaz, de van benne valami.

Ez a VF2 pont ugyanazt tudja mint az összes többi tucaterősítő, azaz nem tudja visszaadni az élő zenét. Ráfoghatjuk a dobozra, és abban is van valami igazság. Igen ám, de ha szigorúan vesszük (váltóktól most tekintsünk el) akkor egy hangszóró nem más, mint egy darab drót egy homogén mágneses térben. Mi baj lehet egy darab dróttal? És miért van az, hogy azon a darab dróton az egyik erősítő így szól, a másik úgy, a harmadik meg teljesen máshogy? És olyan is van, amelyik meglepően hanghűen szól rajta.
Én olyan dobozt hallgatok amiben semmiféle L vagy C tag nincs. Ha átkötök egy gyári 3 utas dobozra, azonnal borul minden, és egy katyvasz lesz a hangkép, hála ugye a szűrők fázistolásának. De most itt a VF2 esetében sem erről van szó, hanem arról, hogy már ami az erősítőből kijön, annak sem sok köze van az élő zenéhez. Lehet, hogy műszeresen mérve alig különbözik, de fülre meg nagyon is.

Valoban egyezik a velemenyunk tobb reszletben is.
Sajnos az erosito tipusat mar nem tudom nevesiteni, valami draga, angol cucc volt.
Hangsugarzokhoz en sem ertek, nem egyszeru kivalasztani a megfelelot, total optimalist nem is lehet. Tobb parametere fontos, ezekkozul nekem az erzekenysege is lenyeges. Tudom ezzel kizarok tobb jobb minoseget megkozelito tipust is.

Jó dolog ez a filozofálás. Erdekes olvasni a különböző emberek, különböző véleményét.
Éppen a hanghűségre hoztam fel példának a studió felvételeket, mivel azoknál eléggé kérdéses, hogy mikor tenkintjük hanghűnek. Szerintem egyedül a komolyzenei koncertek esetében beszélhetünk egyáltalán hanghűségről.

Én nem a KT által tervezett VF2-t építettem meg, hanem annak egy javított változatát. A vég fetek szabáloyzásában a kapcsolásból adódóan vannak problémák, melyeknek a hatását sikerült csökkentenem. A visszacsatolásnál is többször módosítottam az alkatrészeket és a tápvonalon is számos változást eszközöltem. Nekem tetszik a végeredmény, és erről közöltem objektív méréseket.

A hanghűség az nem filozófia. Az egy olyan szakma, amihez kb. senki, vagy nagyon kevesen értenek, és inkább csak a szerencsén múlik a végeredmény. Ha tudnánk, hogy mitől fog jól szólni valami, akkor eleve úgy közelítenénk meg, de nem tudjuk.
Pl. jól szól egy erősítő, kicserélsz benne egyetlen alkatrészt és onnantól nem szól jól. Mivel lehet ezt magyarázni, vagy mérni? Semmivel.

Ha neked tetszik a VF2 hangja azzal semmi baj nincs, leld örömöd benne, nekem nem sikerült, semmiféle örömöt nem okozott, sőt.

"Egy darab drot elmelete ott bukik meg, hogy utana meg valamilyen hangsugarzot is ra kell kotni, ami borit mindent. Vegen van a leggyengebb lancszem."
Ezzel részben egyet értek, de jobb helyeken adott rendszerhez a cég kiválassza a megfelelő kábelezést, hogy jobban el lehessen adni a gyári termékeket. De még ez sem egyszerű, mert találkoztam olyan kábellel is, ami több rendszeren is mutatott előnyöket. És, hogy ne legyen egyszerű... Nálam a végfoktól a hangfal hangszórókig ugyanolyan a "drót" megy. Persze ezt nem gondolnám előírásnak mindenki számára. És a már említett szinergia a rendszer elemei, és persze az épp játszott felvétel, és a rendszer között. Vagyis, ha nem rendszer szinten vizsgálódunk, beleértve akármilyen erősítőt, akár a VF2-őt is, félrevezető lehet egyes elemeket értékelni.

"Semmi baj."
Én is így gondolom, se a TE, se a MI véleményünket nem muszáj ütköztetni, csupán ilyen a mi álláspontunk. De ne akarjuk a saját álláspontunkat mindenáron másnak követendőnek, elvárásnak tekinteni!

"Ez milyen erősítő volt? Gyártó, márka, típus? Mert ilyesmit is lehet mondani a véleményünk...'
Ez szerintem tévút! Mivel azonosságokat nem lehet produkálni egy erősítő aktuális hangjában, mivel egy csomó tényező befolyásolja azt. Még ha az adott rendszert (nem csak az erősítőt) átviszik egyik helyről a másikra sem. Ha komolyan vesszük a dolgot.

Remek döntés...
A jelenleg forgalomban levő hangfelvételek 99,..%-a hagyományos analóg ( aktív vagy passzív ) hangváltóval készült 3 utas ( nagyon elvétve 2 utas ) hangsugárzón "készült". Ez azt jelenti, hogy a hangmérnök úgy állította be a hangfelvételen jelen levő fázisokat, fázisviszonyokat ( neki ez ugyebár néhány potméter- avagy digitális potméter tekergetésével bárhogyan módosítható ), hogy ezen a hangsugárzón hallgatva, pontosan olyan módon szólaljon meg a zene, ahogy az alkotó csapat ( producer, zenészek, stb ) szeretné.
Nyilván, a legtöbb, a felvételeket hallgató közönség ilyen működési jellegű ( "lineáris" minimumfázis ) hangsugárzón hallgatja a kész felvételekt, tehát többnyire nem történik már elvi szinten is fázistorzítás.
Másrészt a hangfelvételek minden analóg eszköze jelentősen sávhatárolt a mikrofonoktól ekezdve ( jelentős "fázistorzítás" ), tehát a hangmérnök feladata a különböző forrásokból érkező, különböző fázis-jellemzőjű jelekből egy mesterséges virtuális hangteret kreálni, ebben a térben - jól/egyérteműen érzékelhetően - elhelyezni hangszereket, énekeseket.....és mindezt az analóg hangváltójú és szintén sávhatárolt hangsugárzóján kontrolálva...
Egyébként léteznek abszolút lineáris fázisú többutas hangsugárzók is, manapság egyszerűen, otthon is megvalósítható DSP és mérőmikrofon birtokában.

Az egyutas hangsugárzók hívői általában ezen hangsugárzók durván magas nemlineáris és lineáris torzítása által létrejött többszörösen torz hangsugárzás által létrehozott hatást ( nyitott, átlátszó, felnagyított terű, dús harmonikus tartalmú, "természetes" hatású, stb ) szokták a fázislinearitással összekötni.....összekeverni...

Tetszenek a megközelítéseid, de szerintem nem tárják fel a lényeget. Vagyis a felvételek között a legkevésbé találni steril, élethű hangot. Mondhatni ahány stúdió annyi elképzelés, hogy Mi mire vágyunk!? Aztán, meg van a dömpingárú meg a megfizethetetlen. Van aki az AAD-re esküszik, mint maradék lehetőség, és van aki az analógnál marad. Ugyanis, főleg a DDD-re igaz, hogy mit kezdesz a VF2-el, ha nincs hozzá megfelelő DAC-od.

Most nem a drot minosegere utalt compozit. Az idealis erosito hatasat probalta drot atvitelevel minositeni. Olyan erositot tartana idealisnak ami annyit torzit, annyit modosit a bemeno jelen, mint egy rovidke vezetek.

A mancs magyarázata:
"VF2 esetében sem erről van szó, hanem arról, hogy már ami az erősítőből kijön, annak sem sok köze van az élő zenéhez."

Ez érezhető is a felvételeken. És ezzel nincs is semmi baj, de itt megint arról beszélünk, hogy a hangmérnök szerint mi számít élethűnek.

2 különböző hangszóró különböző mozgó tömeggel frekvenciaátvitellel.... és akkor jön a cone breakup, rezonancia frekvencia, meg ki tudja mi még...
A hangváltó (legyen passzív vagy aktív) nyomot hagy. Hiába tekergeti a hangmérnök a potikat, mindkét hagszóró szól a keresztezési frekvenciák közelében, sőt azon túl is és még a magas/közép áltlában csillapítva is van.

Ezek szerint oda jutottunk, hogy a hangmérnök hangfalát és erősítőjét kell megvennünk, mert azon tutti jó lesz, legalábbis azt fogjuk hallani amit a hangmérnök. Ez a megközelítés egyébként nekem teszik. Sőt talán ez a legvalószínűbb "képlet". Viszont az a felvetés, hogy egy erősítő torzítása sokadrangú, szerintem továbbra sem állja meg a helyét. Hacsak nem 1% THD-jű erősítőt használnak a stuidókban.