Bocsi, hogy csak így beleszólok a nagyok dolgába, de szerintem nagyáramú műszersönttel megoldható lenne enneki az ominózus R7-es ellenállásnak az ügye, meg ráadásul áramméréshez is lehetne használni. Azért gondoltam erre a megoldásra, mivel mostanában bontottunk a cégemnél nagyáramú (100-300A) akkutöltő+tápegységeket, és ezekben volt beépítve áramváltók és műszersöntök. Ilyen műszersöntök ellenállása 1-5miliohm, ezek kibírták eazt a nagy áramot, és kb 5cm nagyságúak, így aztán nem lenne gond az elhelyezésükkel sem meg az áramukkal sem.

Szerintem nem baj hogy beleszólsz. Örülök hogy van ilyen söntöd, viszont ha venni kell, ez lehet hogy elég kemény összeg, 5-10 ezer is lehet /db. Ehhez képest egy rézlemezből kialakítani jelentősen egyszerűbb és olcsóbb.

Visszatérve a sima inverterre, amennyiben egy sima táp invertet készítenénk, ahogy Zerocross említette, ezt megpufferelve, és egy állítható meredekségü visszacsataolással ellátva, akkor csak az inverter környékén kellene a nagyfrekivel bajlódni. Természetesen a primer körben az áramkorlátozó rész marad. A pálcára jutó áramlökést egy hagyományos folytóval lehetne szabályozni. Ezt lehet állíthatóra készíteni, amivel széles pálcaméret tartományban tudunk szabályozni. Nekem van félretéve régi ha jól emlékszem colorstar tv u magos trafóm (ez ugye vas) ilyen állítható folytó készítésre (a mag szét-össze húzással állítható menettel kivitelezve), anno a hagyományos trafós hegesztőhöz. A letapadásvédelem természetesen maradna az inverterben. Előnye lenne az egésznek, hogy nagyon széles tartományban (pálcatípusokhoz) jól szabályozható, hátránya viszont, hogy a kimeneti folytó igen nagy súllyal és térfogattal bír. De minden az életben ami jó az vagy bonyolult, vagy drága, vagy káros az egészségre.

PFC. Az oroszok utaltak rá, hogy az IR-nél van 4kW-ig valahol aktív PFC kapcsolás, ha valakit érdekel. Nekem nincs időm keresgetni. Persze jelentős súly és kölcségvonzatai lennének, viszont nagyon jó! De az élet már csak ilyen!

Találtam valamit.

http://stevehv.4hv.org/12kwPFC.htm

A kiszerelt mérősönt a legjobb megoldás. Én csupán a "Mi van a fiókban?" gondolatot vittem végig.

Összességében értem a felvetett gondot, de én úgy gondolom ez nem ekkora probléma. A hegesztő kábelek kizárólag sodrott anyagúak, mintha óriás litze lenne. Egyébként a pufferelés nem feltétlen kell, hogy teljes simítást adjon, mintha egy stabilizált tápegységgel hegesztenénk. Ezt úgy értem, hogy ha csak annyi kondit használunk, amennyi csökkenti az AC összetevőt, és még nyugodtan fel lehet tölteni 50V-ig ami ívfogáskor visszaesik ívtartási feszültségre. Persze ezt kalkulálni kell.
De másfelől megközelítve a problémát:
Alaphelyzetként legyen egy 24...25Vdc, 150A-ig stabil tápunk áramgenerátoros kimenettel. Van hozzá egy 50V-os kisenergiájú tápegység a gyújtáshoz. A két áramkört kisfeszültségű nagyáramú FET-ek belső diódáival összekötve, amikor a két áramkör feszültsége közel azonos, ívkezdéskor, akkor a FET-eket kinyitjuk teljesen, így csökkentve a nagyáramú elválasztó dióda veszteségét. A megoldás hasonlít a számítógépek alaplapi procitápban alkalmazott megoldáshoz, miszerint a veszteséget csökkentik azzal, hogy a szabadonfutó diódát FET-tel helyettesítik amit vezérelnek.

...úgy látom hosszú volt a péntek este, és a szombat este is...

Hali!
Nézegettem a linket. Príma.

Íme egy példa a szabadon-futó dióda helyettesítésére a vezérlő IC-vel együtt:

Tesztelés céljából csináltam egy kisméretű ferrit trafót.
Félhidas üzemben. EE19 méretű. (tényleg kicsi) A lényeg, hogy 72kHz-en hajtottam, 150mT-val. Terheletlenül a 305Vdc ágon 14mA fogyasztást mértem. A ferrit hideg volt 20 perc üzem után. Szekunder tekercse 14,6Vp. 10ohmmal beterheltem. A Primer puffer DC árama 63mA lett. A szekunder tekercs forró lett, végül is 10A/mm2 körüli az áramsűrűség, de a ferrit alig lett meleg... pedig az indukciós érték magasabb mint ami lehetett volna.
Vélemény P_I ?

Ha jól számoltál (152,5V a félhíd miatt), mondjuk elhiszem, (nem adtál meg menetszámot sem) akkor még az a kérdés milyen anyagminőségű ferrited van, egy jobb anyagnak 200mT 100kHz nem sok ha megnézed az adatlapokat.
Ráadásul minél kisebb a ferrit annál jobban hűl mert fajlagosan nagyobb lesz a felülete a térfogatához képest (a hiszterézis veszteség a vas térfogattal arányos)
De mi is a kérdés?
Üdv: P István

Hali
Engem alumínium hegesztő építése érdekelne.Nem az inverteres részen lenne a hangsúly, hanem az alu hegesztők elvileg váltakozó feszültséggel mennek, amit lehet szabályozni, mint pl. egy Dc motor pwm szabályzásánál itt is négyszögjelet kell álogatni. Azt tudom, hogy pozitív periódusban töri azt alu oxidrétegét, negatívban meg hegeszt, amit ha változtatok az finomít a hegesztésen .Ehhez kéne nekem egy kapcsolás, amit a közeli hegesztéstechnikában Balance-nak becézgetnek és nincs az az isten, hogy megkapjam tőlük a kapcsrajzot. Segítségeteket előre is köszönöm

Szia!
Ez egy ALU hegesztő

Sziasztok! átnéztem ezt a rajzot, bár azt hiszem, hogy ez már egyszer itt megjelent. Lehet, hogy nem voltam elég alapos de nem látom a nagyfrekvenciás gyújtás áramkörét. Nagyon érdekelne a megoldás. Hallottam már egész egyszerű megoldásokról is amik müködnek de a megoldást magát nem ismerem. Ha tudnátok segiteni

Nos Gábor, a 16A-s rele akkor elég lesz????
Meg akadt egy kis gondom a félvezetőkkel, nem tudom mindet beszerezni, a nagy wattosokat, a 2,2µF/630V-os kondit nem lehetne összerakni mondjuk 2db 1µF/630V de az csak 2µF lesz, vagy 3db-ből, de az 3uF!

Elég lesz a 16A relé.A 2,2µF/630V kondit összerakhatod több darabból is,nem gond,akár a 2 db. 1µF kondi is elég,de lehet három is,az én gépemben 2,2µF/400V kondi van a kisebbikben meg 5 db. 470n/400V van párhuzamosan.Láttam orosz gépet,ott 22 db. 100n kondiból volt összerakva a 470µF kondik helyett 16db. 100µF kondit használt.Milyen félvezetőket (nagy wattosok) nem tudsz beszerezni?Van esetleg valami más típus,amit be tudsz szerezni?

A hegesztőkábelek valóban sodrott anyagúak, és lehet hogy jók is erre a frekvenciatartományra, de még egy vizsgálatot vagy adatlapot sem láttam, ahol valami mérési eredmény lett volna, amihez lehetne viszonyitani. Egy normál kábel 2x5m (a + és -). Ekkora hossznál azért nem mindegy, ha mondjuk 50 kHz-re emeljük a frekit. Ezért is érdekes, ha kilőjük erre a részre már a nagyfrekis összetevőt. Igazad lehet abban, hogy nem kell teljesen simítani a kimenetet, és ezt én is így gondoltam.Kisebb kapacitásu, több kondiból álló puffer lehet az alkalmasabb, mert a kondi fegyverzetek hozzávezetésének ellenállása és induktivitása meghatározza az energiaáramlást, és itt nem árt, ha pár száz A ki-be tud rajta szaladni. A gyári tápokban előszeretettel használnak tantált (ide tantálokat párhuzamosan), mivel az a legjobb a célra, viszont elég húzós az ára. Viszont valami kapcsolással úgy kéne korlátozni a teljesítményt, hogy 26-28V felett csak egy minimális mértékben menjen az inverter ami a kondikat feltölti. Tehát erre a feszre kéne egy könyök a teljesítmény karakterisztikájába. Ez megoldható lenne. Akkor nem kéne + leválasztó dióda, ebben igazad van. És egyszerűbb is (a gyújtótáp + diódához képest).

Áramgenerátoros táp nem jó hegesztésre, csak teljesítménygenerátoros. A primer oldali áramszabályzás pont ezt végzi, ezért írtam, hogy az rendben van.

A vezérelt egyenirányítót ismerem, de nem tudom hogy gondoltad. Ha a kimenetre egy segédtápot tennénk, a fet védődiódáján keresztül a sima gyújtó egyenfesz visszajutna a kondikig. Hegesztési irányba kellene betenni a fetet (feteket), viszont üresen a kimentei gyújtófesz a fet védődiódáin keresztül feltöltené a kondikat is gyújtófeszre. Lehet hogy itt nem is kéne semmit variálni, hanem meghagyni az egészet úgy, ahogy van. Láttam már olyan kapcsolást is (ha jól emlékszem orosz), ahol volt a kimeneten egy nem túl nagy kondi (egynek jelölve, aztán hogy több darabból gyakorlatilag ?). A kimenetre ültetett kondi a simításon túl ívkezdéshez is hasznos lehet, ha jól van méretezve. Bár ez már pálcaméret függő is, és a változtatása nehézkes (különböző pálcaméretekhez). Szerintem a kimeneti kondi alkalmazása hasznos lenne, de elég macerás a kialakítása.

Megnéztem az IR honlapon az akív PFC-t. Valóban ott van a kapcsolása (ahogy az oroszok írták ), 4kW-ig (nominal) van hozzá egy méretező program, de csak regisztráció után használható. Gyakorlatilag semit nem kell számolgatni, megadja minden alkatrész méretét.

Itt vannak az IR online méretező programok Van Synchronous Rectification méretező is.

Az online IR1150 ľPFC méretező ismertetője PDF

Uraim! Nem tudtok véletlenül (TELWIN) TIG 172-höz, magyar nyelvű használati utasítást?
(…bármilyen formátumban.)

Ha van valaki, aki hegesztett is már ilyennel, annak a tanácsait is szívesen venném!

Nos a menetszám 164 a primer oldalon. A ferrit anyaga ismeretlen. Egy PC-táp tranzisztor-vezérlő trafója volt.
Primer oldalon 152Vp-vel számoltam.

A kérdés az volt, hogy mennyire lehet meghajtani a ferritet. A hűlés egy dolog, abból a szempontból, hogy ha az üzemi hőmérséklet határt nem lépjük túl, akkor is van indukciós határérték. Ami szerintem, csak az anyagtól függ, nem a mérettől. Ebben az esetben az én megítélésem szerint fölé mentem a megszokott értéknek. Ha a jó magoknak is csak 100mT-át adnak meg 100kHz-en.
Bevallom nincs a kezemben olyan képlet, amivel ki tudnám kalkulálni a megengedhető indukciós maximumot.
A megszokás az, hogy 20kHz-en 250...350mT a maxi. Míg 100kHz-en 100mT. A két érték között nem lineáris az átfutás. Vagyis a 20 és a 100kHz között félúton, az indukció nem félútnak megfelelő érték. Tehát nem lineáris az összefüggés. Szerintem...

Szervusz!
A telítési indukció nem függ a frekvenciától! (legalább is számottevően)
Más kérdés a megengedhető indukcióváltozás nagysága ami csökken a frekvenciával, és tényleg nem lineárisan. és ez viszont a veszteségek növekedésétől, végső soron a hűtéstől függ.
Nem tudom mért ragaszkodsz ahhoz a 100 mT-hoz 100 kHz-en, ennél azért többet is bírnak a jobb ferritek, igaz ekkor már melegszenek.
Egy bizonyos frekvenciáig a telítés korlátoz, felette pedig: a megengedett maximális veszteségi teljesítmény, a hőmérséklet-változás maximuma, a frekvencia, az anyagminőség, az indukcióváltozás nagysága, a ferrit térfogata, a ferrit és a környezet közötti hőellenállásból lehet számolni. Erre találhatók képletek a katalógusokban.
Üdv: P István

Egyszerűen levázolom, hogyan gondoltam. Lehet az előző példa nem volt a legjobb. Inkább a szinkron egyenirányítót vegyük alapul.
Tehát: van egy DC kimenetünk 25Vdc. erre kötöm a FETek Source elektródáját, az 50V-ra töltött közepes pufferre a Drain-jét. Persze a FET N csatornás. Ha nem vezérelném a FETet, akkor is működik, mivel a FET belső diódája a 25V felé lezárja az 50V-ot, ha ívet fogok, akkor az 50V esik 25V alá, mikor is kinyit a FET belső diódája. Ha még ki is vezérlem a FETet, akkor a dióda átvezetési veszteségét csökkenteném töredékére.

Nem én ragaszkodom a 100mT-hoz, hanem a katalógusok írják az értéket. Én bízva bennük, elfogadom, hogy azon a frekin nem érdemes többet.
A háttere az, hogy valahány magot használtam, azt az előző tekercséből és működési adataiból formáltam újjá.
Mondjuk úgy, hogy a gyári beállításokat használtam.
Hát igen, ez a szegénység. Ritkán telik új magra.

Ez itt egy EPCOS ismertető:
Bővebben: Link
200mT-án adják meg az adatokat 100 kHz-re (igaz 100 fokra)
Most nem sok időm van, de ha látok jól használható méretezést, majd belinkelem.
De ha van kedved kísérletezni, akkor úgy is tesztelheted hogy mit bír a ferrit ismeretlen anyagminőségnél, hogy adott frekvencián növeled a gerjesztést (max 300mT-ig)
vagy növeled a frekvenciát (állandó gerjeszésnél). és nézed menyire melegszik. Túl meleg ne legyen mert terhelve még a tekercsek is melegíteni fogják.
Üdv: P István

Naszóval! Van ETD-59 N87 ferritem, TE szerinted mi ennek az optimális freki és indukció, ha a maximumot akarom kihozni belőle.
Szándékos a naiv kérdés. Mivel most annak próbálok a végére járni, hogy ha a főtrafót csak letranszformálására használom, majdnem teljes kitöltéssel. A szekunder fesz. szinkronegyenirányítással és LC szűrővel ellátva, vajon milyen eredményt hozna. A szinkron egyenirányítót használnám szabályzásra.

Sziasztok!

Valaki meg tudná mondani nekem hogy a maci hegesztő kimeneti folytólya (régi tv sorkimenő) mekkora méretű?
A csatolt képen látható ami nekem van de kétlem hogy ráférne a kellő menetszám.

Hali! A fotók megvannak a BOCS készülékről? Mivel ugyanazt a fajta magot használta a kivitelezője. Vagyis a klasszikus fekete-fehér TV-be való U57-es, amely mindkét oszlopa kör keresztmetszetű. Csak a menetszámok különböznek.

Értem. Akkor leírom, hogy biztosan mindenki értse. A fet (szóval fetek, mert itt azért több kell) üresjárásban van helyes polaritáson (tehát ívfogás előtt). Ekkor a power inverter felől (hegesztő áram innen jön) kapja a 25V-ot (Source, a fet - oldala, N csatornás). A Drain (fet +) van kötve a hegesztő kimenetfelé, ezen van a folytó, majd tovább a + kábel. Erre a részre csatlakozik a kimenetre kötött segédtáp, ami ilyenkor üresen a kimenetet 50V-ra emeli, hogy a gyújtófeszültség meglegyen. Ekkor a kimeneten lévő 50V nem tud visszajutni a zárt feten és a fet záróirányban lévő védődiódáján keresztül a teljesítmény inverter pufferelkóira. Amikor ívet fogunk, a kimenet feszültsége (a fet után az 50V segédtáp) leesik. Amikor 25V alá ér, a fet fordított polaritásba kerül, és a védődiódáján keresztül folyni kezd az áram a 25 V-os teljesítmény részből a kimenetbe (hegesztőáram). Ekkor a fet védődiódáján keresztül folyik az áram, amin közben feszültség esik (a dióda nyitóirányú karakterisztikájának megfelelő nagyságu). Ha ilyenkor (hegesztés alatt) vezérlést adunk a fetre (ami jelenleg fordított polaritással van előfeszítve !), az a diódán lévő feszültségkülönbséget rövidre zárja, ezáltal a diódán már nem folyik áram. A disszipációt már nem a diódan eső áram X feszültség (P disszipációs veszteség) fogja jelenteni, hanem a fet csatornáján eső feszültség és áram szorzata, ami jóval kiseb lesz a diódán eső teljesítménynél (megfelelő fet esetén).

Azon gondolkodtam, hogyan észlelhető, mikor kell a fetet nyitni (hegesztés megszakadt). De egyértelmü, a primeráram figyeléssel megoldható. A zárás pedig D-S figyeléssel (hegesztés elkezdődik). De már azon a véleményen vagyok, hogy ez elhagyható, mint feljebb írtam, és inkább egy teljesítmény könyököt kell tenni a karakterisztikába 26-28V körül. A kondik variálása lemezes átkötéssel megoldható. Ez azért fontos, mert a 3,2mm-es pálcához való kondi a 2mm-es pálcánál már lehet hogy fröcsögést okoz a melegen, az ív rövid megszakadásakor. A 26-28V-os könyök azért is jó lenne szerintem, mert szintén csökkentené a fröcssenési hajlamot. A hideggyújtáshoz meg kell az 50V. Egy jó hegesztő szaki kéne ehhez, de szerintem így van.

Itt csak kompromisszumokról lehet beszélni,
- Frekvencia növelésével nő a teljesítmény (nem lineárisan egy bizonyos frekvencia felett, de nő) de meddig tudod technológiailag követni? (litze vagy rézlemez max 0,1 mm, félvezetők --> IGBT vagy FET
- megengedett legnagyobb hőmérséklet? Hűtés, hőálló szigetelőanyagok?
- folyamatos vagy szakaszos üzem?
Én 250- 200mT választanék 60-100 kHz körül (talán 250mT 60kHz és IGBT-vel a ferritet illetve a trafót is ventilátorosan hűtve) de ennek tényleg utána kellene számolni. (100-200 kHz jobb lenne, de nagyságrendekkel nagyobb feladat is)
Amúgy az a szinkron egyenirányítós elképzelés nekem nem túl világos, de ha közvetlen utána fojtót teszel, akkor ugyan ott vagy mintha a primeren szabályoznál: a trafó tekercseken a vezérlésnek megfelelő kitöltési tényezővel fog folyni az áram, tehát a kitöltési tényező sem lesz 100% ezért az áramok effektív értéke meg fog nőni, a kivehető teljesítmény meg csökkenni.
Üdv.
Én egyenlőre maradok az orosz technológiánál.

Ebben a témában nem hegesztő szaki kell!
Hanem témabeli villamosmérnök.
De egyébként én csak egy megoldási lehetőséget vázoltam a szinkron egyenirányítással. Ha megnézed a rajzokat, amiket eddig felsoroltunk, találsz benne segédtápos gyújtó elektronikával szerelt kapcsolást.

Most fejből nem tudom, melyik oldalon volt szó róla, hogy a hagyományos 50Hz-es hegesztőknél van egy olyan megoldás, miszerint az egyenirányított kimenet pufferelve van majd induktívan szűrve, mert kis áramnál a kondenzátor jótékonyan hat az ívre. Nagy áramnál pedig az induktív tag a jó. A nagyobb frekvenciára is lehet ezt a megoldást használni, csak át kell méretezni a frekvenciának megfelelően.

A kérdés kibővül a következővel:
A frekvencia milyen hatással van az ívre kis és nagy áramon.
A szinkron egyenirányítónak annyi a lényege, hogy csökkentsük az egyenirányítási veszteségeket.
Az én elképzelésemben a szinkron egyenirányító csak képletes, mivel a trafó mondjuk 70kHz-en üzemel. A szekunder oldal egyenirányítva pufferelve. A FETeket pedig lehetne akár 200...400kHz-en hajtani. Így a trafó szempontjából majdnem folyamatos a terhelés, vagyis teljes erővel üzemelhet.